Esztergom és Vidéke, 1919

1919-01-30 / 09. szám

Esztergom, 1919. XLI. évfolyam 9. szám. Csütörtök, január 30. potimm ésTfmmmMMR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KŐZLÉMÉNVEK TOVÄBBÄ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FÉLELŐS SZERKESZTŐ i FŐMŰN KATÁRS : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. VITÁL ISTVÁN. KIADÓTULAJDONOS: LAISZKY KÁZMÉR. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 16 K FÉL ÉVRE . 8 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA megvédeni őket ? Katonaság, posta, vasút már majdnem tel­jesen a szociálistáké! Szabad­ság» jog és igazság pedig ma gyönge védőfalak, mert a hata­lomban levők szabják ki őket. A szolid polgári elemekre nézve ebből az a tanulság, hogy még jobban fel kellene ismer­niük, milyen fokozódó vesze­delemben forognak, ha a fővá­rosi vezetők szomorú példájára ők is a szétválás, nem pedig a szilárd összetartás álláspontjára helyezkednek. Mi, vidékiek semmi esetre sem akarunk a nemzeti és pol­gári alapról lelépni,' sőt azon a szent cél: a haza megmen­tése érdekében mindjobban ösz- szeforrani kívánunk. Polgártársak és polgártársnők, ne a fővárosra nézzetek most, ahonnét a jelenben nem sok jó sugároz felétek; hanem köves­sétek saját becsületes, honsze­rető szivetek sugallatát, amely egyenes, biztos utat mutat szá­motokra a politikában! Fullánk. Főispátii beiktatás (?) ; Az egykor Esztergomban dédel- ; getett Okányik Lajos — szakolcai dékánplébánost e hó 18.-án iktatták be „ünnepélyesen“ hivatalába. Alap . úgylátszik már előre méltatta ezen ! jeles férfiú egyéni értékét (?) és igy ir 1 „Mint régi hive a demokratikus po- ! litikának, olyan tulajdonságokat ho- 1 zott a főispáni székbe, melyeket min- ; denkinek kell benne tisztelnie...“ 1 Azt hisszük ezen három utolsó szót : elhihetjük. A vármegyei tisztviselők. I , Régi ismerősünk a zsupán ur '(főispán) persze egy csomó magyar 1 nevű közigazgatási tisztviselőt sza­badságolt (kétes értékű szabadságo- ; iás!) es helyetteseket nevezett ki. Különböző tisztviselők. Károlyi pártjának kettéválása. A Károlyi Mihályt követő radikális függetlenségi és 48-as párt — mint a fővárosi lapok­ból ismeretes — sok vajúdás, belső forrongás és békítő kísér­let után a múlt héten végre ketté vált. Kétségkívül elszomorito eset amúgy is sivár pártpolitikai éle­tünkben, de legalább egyszer véget értek vele azok az éppen nem épületes ujságbeli híradá­sok, melyek a legnagyobb pol­gári párt bomlási processzusá­ról jó ideje majdnem nap-nap után láttak napvilágot. Mi, vidéki régi függetlensé­giek nehezen tudtuk és tudjuk megérteni, mért kellett ennek a kanapé-pernek ép most a legalkalmatlanabb időben kitör­nie. Ám ha már kitört, jobb hogy eldült, — ámbátor a párt nyilvánvaló kárára is — mint­sem tovább folytatódjék a vi­dék állandó bosszúságára a féltékenykedés, gyanúsítás és széthúzás a középponti vezetők között. A helyzet most tisztázódott: a vezetők nagyobb része hatá­rozott programmal megmarad a haladó, de polgári alapon; a kisebb rész pedig bizonytalan programmal megy tovább a szociálistákkal s esetleg teljesen hozzájuk fog idomulni. A szétválásból haszna tehát csakis a szociáldemokrata párt­nak lesz, mert ezentúl alig áll valami polgári fékező elem az útjába, lévén a hatalomban ré­szes Jászi-féle radikális párt is jobban szociálista, mint polgári irányú. A fennlevő polgári pártokra nézve a kettéválás minden bi­zonnyal újabb gyöngülést jelent, holott a szociáldemokraták nél­küle is napról-napra prepoten- sebbekké válnak. Maholnap könnyen odajuthatunk, hogy a polgári pártokat szonika szét- ugrasztják, Mert vájjon ki fogja Hírek a megszállott területekről. Egymásnak teljesen ellentmondó híreket hallunk, a szomszédos meg­szállott megyékből. Esztergomon ke­resztül utazók jót-rosszat, össze­vissza keverve beszélnek amiből a valót legjobb akarat mellett sem bír­juk kihámozni kivéve azt az egyet, hogy a belső rend helyre állott. — Végre kezünkbe jutott két újság: Nyitramegyei Szemle és a Komáromi Újság. Az előbbiből tudjuk meg, hogy a Cseh-Szlovák kormány a Nyitráról elmenekülteket csak bizo­nyos^ összeglefizetése ellenében haj­landó régi otthonukba visszafogadni. Ezen összeg már eddig meghaladja a 2 millió koronát, melyet szegény­ház alapítására óhajtana a város for­dítani. Olvassuk ezen lapban a Cseh-Szlovák Divízió Parancsnokság kiáltványát, melyben „saját köteles­ségének azon öntudatával és kíván­ságával közeledik, hogy visszafizesse meleg hálával és valódi barátsággal a polgárság vendégszeretetét.“ Egyéb­ként külömböző utasításokat ad a városnak a kiáltványban J. Boriani tábornok. Egy szakolcai úr fog a polgár- mesteri székbe ülni és a törvényszék' is új elnököt kapott. Rendőr kapitány pedig egy volt s. tanfelügyelő lesz. Az iskolák. Az elemi iskolákban a tanítási nyelvnek tótot rendeli el a zsupán, még a polgári iskola és a gimná­ziumban megfelelő óraszámban kö­telező a tót nyelv, de a magyar .tör­ténelem és irodalom tanítasa mellő­zendő. A Komáromi Újság a város megszállásáról elég komor hangon ir. „Az élet folyik tovább“ ezen ősrégi városban ahol nem tiltja el Piccione Lajos tábornok a magyar nyelvet és nem szabadságol tisztvi­selőket, sőt ellenkezőleg velük együtt működik és állítja helyre a rendet. A város kívánságai. Gaál Gyula dr. h. polgármester kéri a parancsnokot, hogy túszt ne vigyen, ne rekviráljon és a közrend, közbizton­ságnak a népőrséggel karöltve való fenntartását. A közigazgatás és az iskolák magyarságát, szolás, sajtó- szabadság és a gyülekezési jognak tiszteletben tartását is kéri a komoly polgárság nevében. — A parancsnok az előbbieket természeteseknek ta­lálja, sőt a további intézkedésig a szólás, sajtószabadság és a gyüleke­zési jogot is megígéri. Komárom szemrehányása. Ezen ősrégi, törzsgyökeres ma­gyar város a legkétségbeejtőbb hely­zetben küzdött a fosztogatók töme­gével, óriási lelki izgalmakat élt át a város minden polgára „mely izgal­makat csak növelték a magyar kor­mány kapkodó, egymásnak ellent- modó, határozatlan intézkedései.“ Mennyi keserűség van ezen néhány szóban! És mennyivel többet mon­danak ezek — „Érdekes, hogy a budapesti napilapok a Komáromban uralkodó példás rendről, a megszál­lás rendzavarás nélküli megtörténté­ről összesen négy sort Írtak, ellen­ben Gombaszögi Frida ’hogylétét ol­dalakon át ismertették.“ A ketté választott város. Az Újváros, Komárom egyik vá­rosrésze lévén a Duna jobb partján, már nem esett megszállás alá. A hídon való közlekedést polgári lakos­ság részére a lojális tábornok csu­pán az éjjeli órákban korlátozza. Ellenforradalmán (V. I.) A vérnélküli és dicsőséges forradalom lezajlott, az ország ipar­kodik beleilleszkedni az uj állam­formába. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy külföldről nyert uta­sításra kaptunk elnököt és talán az sem lesz nagy tévedésem, ha kon­statálom, hogy nem valami nagy si­kert értünk el a diplomáciái téren pl. Schwimmer Rózával sem. Szóval mi elmentünk a liberalizmus legszélső határáig, egyenjogusitottunk minden­kit és a nagy szabadságból anarchia lett, melynek egyes tünetei már mu­tatkoztak és mutatkoznak, amit azon­ban észre venni senki sem - akar, vagy nem tud, mert rettenetes gond- őrli hazánk nagyjait — az ellen- forradalom. Ha valakinek eszébe jut fegyel­mezett hadseregről beszélni — az ellenforradalmár. Nemzeti színű sap­karózsád van — ellenforradalmár vagy. Keresztény szellemben beszélsz, vagy írsz ultra ellenforradalmárnak bélyegeznek. Polgári párthoz mersz tartozni — ismét ellenforradalmár vagy. Hogy az egész művelt világ előtt ismert Apponyi és Andrássy felvilágosítást adtak az amerikai uraknak, ellenforradalmi csíny. A szé- kélyek sírva mentek ugyan azon urak elé — ez is ellenforradalom. Ugyan kedves polgártársaim, mond­játok meg hát; ki a nem elíenforra- dalmár? Talán csak nem akarja valaki már a rendet is ellenforrada­lomnak nevezni? — Ki a fenének jut itt eszébe ellenforradalmat csi­nálni? Ellenben azt hiszem, hogy nagyon sokan vannak, akik nemzeti alapon állva menteni akarják az ország integritását és rendet óhaj­tanak teremteni, Ha ellenforradalmá­roknak nevezik is őket.

Next

/
Thumbnails
Contents