Esztergom és Vidéke, 1919

1919-09-24 / 64.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Előfizetési árak: egy évre . 72 K., félévre . 36 K. negyedévre 18 K., egy hóra . 6 K. Egyes szám ára 50 fii. * — Hirdetések árszabály szerint; Kéziratot nem adunk vissza. Egy új nemzet. Haraszjkereky F. György szerkesztésében megjelenő „Segítség" cimű, „Tarka [Röpirat-" folyó évi szeptember 18-iki 1. számában olvassuk a következőket: — Erdélyben a cionista szervezkedés hatalmas méreteket öltött. Mi tisztázni akarjuk, hogy a zsidóság egy teljesen külön nemzetet képvisel. Szomorú tény, hogy Magyarországban üldözik a zsidókat, holott a zsidó mindig volt olyan jő magyar, mint a keresztény. — Romániában ilyesmi nem fordulhat elő. Nagyváradon például a „Tiszántúl" cimű klerikális lapnak megtiltották, hogy a zsidóság ellen izgasson. — A nagyszebeni „Consiliul Dirigent" teljes autonómiát biztosított nekünk és ha a a mozgalmunk befejezést nyer, ki fogjuk jelenteni, hogy „Románia Mare"-nak tisztességes polgárai óhajtunk lenni és a románokhoz való csatlakozásunkat Bukarestben be fogjuk jelenteni. Tehát igaz volna az, hogy „ubi bona, ibi Patria" (ahol jó, ott van a hazám I) Kételkedve hallottam ezelőtt 30 évvel ezt, „A zsidóban nem a vallás a baj, hanem a faj" és ezen mondás jogosultságát most, a fentiek olvasása után sem vagyok hajlandó elhinni. A zsidóság mint nemzet sok század, két évezred óta megszűnt lenni és csak mint felekezettel találkozunk vele a világ minden nemzetei között. Eszem ágában sincs foglalkoznom a spanyol, az angol, német, orosz francia és olasz zsidósággal, amely mindég annak a nemzet fiának vallotta magát, amelynek keretei között élt. A magyar zsidóság 1868. óta mindenkor erős támasza volt az uralkodó magyar kormánynak, nevében és érzésében is erősen magyarosodott és megvetéssel fordult el azoktól, akik megfékezésére Egánt kellett annak idején kiküldeni, mint kormánybiztost. A magyar zsidóság volt az, amelynek tagjai közül sokan a liberális párt kasszájába nehéz ezreket fizettek be a magyar nemesség, báróságért. És most mikor erre a sokat sanyargatott országra az enyészet terjesztette ki sötét szárnyait, bizonyára illetéktelen tagjai előálianak, mint nemzet. A tót, román, német, szerb, aki tömegesen élt többé-kevésbé nemzeti és vallási kultúrájával ez ország határain belül, Wilson világgá bocsájtott „önrendelkezési jog"-ra támaszkodva jelentkezett mint nemzet. A zsidóságnak pedig az önrendelkezés dacára sehol a világon nem jutott eszébe, hogy mint nemzet lépjen tel, hisz nemzeti kultúra jellegre nem hivatkozhatott, de tömeges gyüttlakásra sem, sőt számarányának csekélysége egyenesen kizárja azt. Magyarországnak jutott osztályrészül azon kétes értékű dicsőség, hogy egy új nemzetet adjon a világnak. A háládatlanság undorával kell elfordulnunk a cionisták, vagy mondjuk jobban a szabadkőmives zsidóságtól, amely éppen úgy nem zsidó, mint nem magyar. A pogromokat, mint szabadság, törvénytisztelő ember elitélem, de elítélem a hazaárulást is és a zsidóságnak ama rétegét különösen, a mely nemzetté akar lenni a vérrel szerzett és megtartott magyar földön, hogy gyengitsen bennünket most a válságos időkben. Meggyőződéssel mondom, hogy tiltakozhatom az egész magyar nemzet nevében a cionisták nemzeti törekvése ellen és a magyarság felhívja őket, hogy szerezzenek maguknak egy új hazát, amelyért azonban vívjanak oly véres csatákat, mint mi Muhi, Mohács, Zenta, Rigómező, Nagysalló stb. mezőkön. Amig ezt meg nem teszik hallgassanak, vagy ha úgy tetszik nekik: menjenek Románia áldott földjére, de háládatlanságukkal ne ingereljék az országot és ne rántsák magukkal a megvetésbe a magyar zsidóság ama rétegét is, amely csak felekezet, de nemzet nem akar lenni. Némó. s Telefon. - Távirat. II Hogyan készült a nagy világháború. Bécs, szept. 23. Az Osztrák külügyi hivatal diplomáciai okmányokat tesz közzé abból a célból, hogy a háború keletkezésének történetét kiegészítse és annak idején kiadott első számú osztrák magyar vöröskönyv jegyzékeit pótolja. Egyidejűleg jelenti azt is, hogy a további okmányoknak közzétételét is tervbe vette. Az okmányok sorozatát megnyitja egy emlékirat, amely a volt közös külügyminisztériumban készült az európai szituátióról. Az emlékiratot 1914. július hó 7-én elküldöttek Berlinbe a volt német császárnak Ferenc József sajátkezű levelével együtt. Az emlékirat utal a fölöttébb veszedelmes külpolitikai helyzetre, az oroszok körülkerítő kísérletére, amelyek Ausztria-Magyarországnak Szerbia és Romániához való éppen nem kielégítő viszpnyára vezetendő vissza. Ajánlja a bolgár szövetséget, hogy Romániát eltérítse az orosz birodalomhoz való közeledéstől. Az Emlékirat éppen akkor készült el, amikor a serajevói borzalmas katasztrófa megtörtént. A memorandum végül rámutat annak parancsoló szükségességére, hogy erős kézzel szétszakítják azokat a fonalakat, amellyel a monarchia ellenségei Ausztria-Magyarországot körül akarják hálózni. Eme emlékiratra a volt német császár július 11-én adott, választ, amelyben kifejezte készségét, hogy közreműködik az új szövetségnek meghiúsításában, amely orosz patrónus alatt volt készülőben Ausztria-Magyarország ellen. A következő napokban a tanácskozás tárgya diplomáciai akció volt a szerb királysáág ellen. Július 7.-én közös minisztertanács volt ebben az ügyben. Gróf Berchtold akkori külügyminiszter radikális megoldás mellett foglalt állást s Stürgh akkori osztrák miniszterelnök szintén amellett volt, hogy erős csapást kell mérni Szerbiára, mert ha ezt a monarchia nem tenné meg, akkor délszláv tartományait elveszítené. Krobatin hadügyminiszter pedig szintén kijelentette, hogy csupán puszta diplomáciai siker értéktelen volna, mert azt csak mint a monarchia gyengeségét magyaráznák. Gróf Tisza magyar miniszterelnök mindezzel szemben diplomáciai akcióknak előnyt adott, mivel a háborús beavatkozásra a nemzetközi helyzetet nem tartotta elég kedvezőnek. Július 19-én tartott minisztertanácsban megállapították Szerbiához intézendő jegyzék végleges szövegét. Berchtold külügyminiszter megállapította a teljes egyetértést valamenynyi kérdésre nézve. Gróf Tisza ugyanis közben letett aggályairól, mindazon által ő javaslatára elhatárták, hogy nyomban a háború megindításakor a hatalmakkal közölni fogják, hogy a monarchia nem visel hódító háborút és Szerbia bekebelezését nem óhajtja. Berohtold gróf már az ultimátum átadás előtt számított arra, hogy Olaszország kompenzációs követelésekkel fog fellépni és utasította a római nagykövetet, hogy ilyen követelésekkel szemben milyen álláspontot foglaljon el. Berlinben is aggodalomban voltak már ebben az időben Olaszország magatartása felől. Abban a levélben, melyet július 24-én Szögy énMarien László német nagykövet gróf Berchtoldhoz intézett, véglegesen tisztázást nyert az a kérdés vájjon Németországnak része volt-e a szerb ultimátum megszövegezésében. A nagykövet ugyanis sürgősen ajánlja, hogy az ultimátumot a berlini kabinettel korábban közöljék mint a többivel, nehogy lehangoltságot keltsenek. Különös súlyt helyezett a német külügyi államtitkár annak ismerésére, vájjon Szerbia ideglenes megszállása, avagy Szerbia felosztása van-e tervben. ^

1 KÖZELLÁTAS~1

^ Hirdetmény. Értesíttetik a város közönsége, hogy egy vagy két napon belül a liszt megérkezik és azonnal a közönség részére ki fog osztatni. Ismételten felhívja a közélelmezési hivatal a közönség figyelmét arra, hogy őrlési engedély nélkül őröltetni tilos és hogy a kenyérmezői malom a cserélést megkezdette. Esztergom, 1919. szept. 23. Közélelmezési hivatal. s Hivatalos rész. m A polgárőrség szolgálati beosztása szept. és október hóra: 25-én III. század Lés 2. szakasza, 26 án III. „ 3. és 4. „ 27- én I. „ 1. és 2. „ 28- án I. „ 3. és 4. 29- én II. „ 1. és 2. 30- án II. „ 3. és 4. 1- én a köztisztv. karhatalmi százada, 2- án 3- án III. század 1. és 2. szakasza, 4- én III. „ - 3. és 4. „ 5- én I. „ 1. és 2. 6- án I. „ 3. és 4. 7- én II. „ 1. és 2. „ 8- án II. „ 3. és 4. 9- én a köztisztv. karhatalmi százada, 10-én „ n n A szolgálat kezdete esti fél 8 órakor.' Esztergom, 1919. szept. 23. Palliardi s. k. alezredes. Mennyi kárt okozott a proletárdiktatúra a vármegyeházban ? A terrorcsapat vad, vandalmunkáját az egész város megbámulta annak idején a megyeház dísztermében. Összevagdalt történelmi emlékű képek, összezúzott bútorok, bemocskolt szőnyegek, kivert ablakok mutatták