Esztergom és Vidéke, 1919

1919-09-14 / 56.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Előfizetési árak: egy évre . 72 K., félévre . 36 K. negyedévre 18 K., egy hóra . 6 K. Egyes szám ára 50 fii. - Hirdetések árszabály szerint. ­Kéziratot nem adunk vissza. Kulturünneppé válik e mai nap, hogy a főgimná­zium ifjúságának „Veni Sancte"-ját Esztergom közönsége szeretetteljes tüntetésül használja fel az ottho­nukból kiűzött, de a proletárdikta­túra letörésével méltó hivatásukhoz ismét visszatért bencések mellett. Július utolsó napjaiban kellett ki­költözniök az esztergomi rendház­ból, közvetlenül a „művelődési meg­bízottak" egyéni szekatúrája folytán. Sehol másutt nem kellett a bencé­seknek rendházukat még elhagyniok, csak éppen Esztergomban. Igaz, hogy ünnepélyes tiltakozásukkal itt emelték fel legerősebben szavukat az ellen az alávaló merénylet ellen, amely őket a tanácsköztársaság hirhedt is­kolarendeietére való hivatkozással kettős aposztaziára kényszerítette. Ünnepélyes feliratukat, melyet a vármegyei művelődési osztály útján a közoktatásügyi népbiztossághoz intéztek, Kőszegfalvi művelődési meg­bízott úgy terjesztette fel „mini a tanári testületben uralkodó szellem eklatáns bizonyítékát". A tanítástól való eltiltást, a kilakoltatást s a rend­ház élelmiszerkészleteinek lefoglalá­sát még tetézték avval is, hogy a fiatalabb rendtagokat mindenáron a vörös hadseregbe akarták besoroz­tatni. A rendház kápolnájának egy­házi készleteit csak gondos utánjá­rás után tudták biztonságba helyezni. Ami pedig a főgimnáziumnak a proletárdiktatúra további fennmara­dása esetén beálló helyzetét és sor­sát legjobban jellemzi, a bencéseket Nagy Antal és hasonló szellemű és jellemű társai váltották volna fel... Július utolsó napjaiban nagy tár­szekerek vitték szét a városba, jó­lelkű emberek lakásaiba a szétker­getett bencések bútorait, könyveit. Jóleső vigasztalásuk volt a hitükért üldözést szenvedőknek, hogy Esz­tergom lakossága készséggel, szere­tettel, nagyrabecsülésének minden jelével elhalmozva osztotta meg a hajléktalan bencésekkel szűkös laká­sát. Még a direktórium tagjai is lql­kiismeretfurdalást éreztek a felhábo­rító rendelet foganatosításakor, s csak a „művelődési megbízottak" fanati­kus kapacitálására, Budapest több­szörös felhívása után járultak a ke­resztény magyar kultúra e megcsú­folásának szomorú tényéhez. Nagy enyhülést és a balsorsban is felemelő erőt jelentett az üldözöt­teknek a hasonló sorsban élő her­cegprímás vigasztaló latin nyelvű levele, melyet fordításban alább köz­lünk : 2258/1919. sz. Főtisztelendő Házfőnök Űr! Ezekben a szomorú napokban, midőn a Szent Benedekrend tag­jait, akiket az Egyház feldühödött ellenségeinek erőszakossága már­már kiűzött otthonukból, ezen vá­ros lakóinak különös szeretete ki­séri, nem engedhetjük, hogy Fő­tisztelendőséged nélkülözze szomo­rodott, de egyúttal hálás lel­künk megnyilatkozását. Készség­gel ugyanis és hálás szível ujitjuk fel lelkünkben mindazt, amivel csak állásunknál fogva a Szent Benedek Rend tagjainak tartozunk, mert tanúi voltunk annak, hogy ők a papi hivatásra készülő nö­vendékek szellemeinek kiképzésé­sében oly lángoló buzgósággal és kiolthatatlan szeretettel fáradoztak. Hálánkat kifejezvén, egyúttal fáj­dalmunk tolmácsolására is nyilik alkalom. Fájó és szomorodott szívvel látjuk, hogy otthonukból űzik ki azokat a szerzetesférfia­kat, akik az igaz műveltség lé­nyegét állandóan szemelőtl tartván, ezen város gyermekeinek felneve­léséről úgy gondoskodtak, hogy nemcsak az ifjak értelmét művel­ték, hanem a jó erkölcsökhöz és a keresztény élet örök elveihez is hozzászoktatták őket. Szomorúan látjuk már előre, hogy ezen töké­letes nevelési rendszer kénytelen helyet engedni más elveknek, me­lyeket mint a keresztény élettel homlokegyenest ellenkezőket egy szerzetes sem támogathat, amint Főtisztelendőséged rendtársai ma­guk is helyesen határoztak, midőn inkább a száműzetés, mint ezen elvekkel való közreműködést vá­lasztották. Ezért tehát mi is igaz készség­gel részt kérünk eme rendtársak szomorúságából és a kegyes Istent ájtatosan kérjük, hogy aki most meg­engedi, hogy dühöngjön az igaz­ságtalanság, ad-a rövid időn belül, hogy uralkodjék a béke és igaz­ságosság, és mindazokat, akiket az idők durvasága kegyetlenül száműzetésbe kergetett, hozza vissza mindenkorra a megváltozott rendszer békés nyugalma. Egyébként örömmel fejezzük ki és valljuk különös nagyrabecsülé­sünk érzelmeit. , Esztergom, 1919. jul. 29. Főtisztelendőséged jóakarója : Csernoch János s. k. bibornok, érsek. A Gondviselés azonban csak pró­bát és nem áldozatokat kívánt. Va­lamint a bibliabeli Izsák feláldozása előtt az utolsó pillanatban megjelent a szabadító angyal, Esztergomban is éppen kiürült a bencések rend­háza, — jellemzően megmutatva ország-világnak a szocialista-kommu­nista rend*áldásait — midőn az Is­tennel dacoló kommün vörös feje a porba hullott és megjelent helyette a békesség glóriás angyala hirdetve hangos szavakkal a magyar szenve­dés enyhülését, elhozva a jobb kor pirkadó hajnalának első napsugarait. A mai nap reggelén ünneplő szi­vekkel sietünk „Veni Sancte"-ra a barátok templomába s utána a fő­gimnázium dísztermébe diákgyerme­keinkkel együtt mi is, a bencések volt tanítványai. Hálaadó ajakkal dicsőítjük az egek Urát, hogy gyer­mekeink fogékony lelkébe újra ők hinthetik a hit és hazafiság nemes magvait, akik az üldöztetések alatt oly felemelő példáját szolgáltatták a jellemnek és az Istenben való szilárd bizalomnak. Megmondjuk nekik, hogy bízunk és szeretjük őket. Discipulus. [f Telefon. • Távirat. ^ Aláírták az osztrák békeszer­Saint Germain, szept. 13. A st. germaini kastély kőkorszaktermében ma délelőtt írták alá az osztrák köz­társasággal kötött békeszerződést Ausztria és az ántántállamok képvi­selői. Tegnap délelőtt óta az ántánt államok és Ausztria között tehát megszűnt a hadiállapot. Ezzel a történelmi aktussal az 1802-ben, a versaillesi békében létre jött osztrák császárság a történelem számára megszűnt és helyét az oszt­rák népköztársaság foglalta el. A békeszerződés ünnepélyes aláírására Clemenceau francia miniszterelnök, a békekonferencia elnöke beszéddel hívta fel az osztrák megbízottakat. Renner dr. államkancellár azután aláírta a szerződést és a jegyzőköny­veket, utána az Egyesült Államok, Nagybritannia, majd Franciaország, Olaszország és Japán képviselői s azután betűrendes sorrendben a ki­sebb államok képviselői látták el aláírásukkal a szerződést. A lengye­lek nevében Paderevszky, a cseh­szlovák köztársaság nevében pedig Kramarz dr. és Benes. A békeszerződés aláírása után Ren­ner államkancellár a békedelegáció tagjaival még aznap este visszauta­zott Bécsbe. Elutazása előtt meleg­hangú levelet intézett St. Germain elöljáróságához, amelyben köszönetet mond a szives vendéglátásért és a négy hónap alatt élvezett vendégsze­retetért. Ismét van sajtószabadság. Budapest, szept. 13. A kormány a tegnapi minisztertanácson elhatá­rozta, hogy a rotációs-papir felhasz­nálását korlátozó rendelkezéseket megszünteti. Az erre vonatkozó ren­delet a hivatalos lapban megjelenik. A napilapok néhány nap múlva fog­nak megjelenni, közöttük az új irá­nyokat kifejezésre juttató egészen új lapok is. Budapest, szept. 13. Most tudódott ki, hogy a volt népbiztosok csak úgy szökhettek meg, hogy szökésüket a Peidli kormány elősegítette. Ugya­nis Budapestről augusztus 1-én Peyer Károly, a Peidl-kabinet belügyminisz­tere egy táviratot küldött Királyhi­dára, az ottani határrendőrség pa­rancsnokságához, Petersen tanácsos­hoz, mely így szólt: „Ma éjjel 11 órakor Kelenföldről elindult külön vonaton, a magyar kormány által kiadott engedélyek alapján egyes népbiztosok és azok családjai Ausztriába utaznak. Szíves­kedjék az illetőket megvizsgálni, és amennyiben 10.000 K-nál nagyobb értékű pénzek és ékszerek egy csa­ládnál volnának, a többletet lefoglalni és jegyzékbe venni. A vizsgálatot, illetőleg utalandó arra, hogy ezt a magyar kormány rendelte el. Ameny­nyiben segítségre volna szükségük, a kormány a bécsi követség utján fogja azt kiutalni. Vizsgálatnál a leg­nagyobb előzékenység tanúsítandó. A lefoglalt értékek a belügyminisz­tériumhoz haladéktalanul bekülden­dők. Az eljárásról holnap reggél táv­beszélési jelentést várok. Aláírva: Peyer Károly belügyminiszter". Kiderült tehát e sürgönyből, hogy népbiztosok utazásáról, útirányáról és különvonatáról a Peidl-kabinet hiva­talosan gondoskodott. A határrend­őrségnek szóló utasítás egyenesen úgy szól, hogy az osztrák hatósá­gokkal való tárgyalás alkalmával a magyar kormány engedélyére hivat­kozzanak. Ä Hivatalos rész. » 1033/1919. Másolat: A vármegyei katonai pa­rancsnokság 81/1919. sgt. sz. Alis­páni hivatalnak. Helyben. Esztergom, 1919. augusztus hó 30. A fővezérség

Next

/
Thumbnails
Contents