Esztergom és Vidéke, 1919

1919-08-08 / 36. szám

Esztergom, 1919.

XL1. évfolyam 36. szám.

Péntek, augusztus 8.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21.,

hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési díjak stb. küldendők.

Felelős szerkesztő :

Dr. RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN.

Kiadótulajdonos 1

LAISZKY KÁZMÉR.

Főmunkatárs:

VITÁL ISTVÁN.

Uj magyar minisztérium.

Budapest, augusztus 7.

József főherceg az ántánt megbízásából kinevezte az új magyar kormányt:

Miniszterelnök lett: Friedrich István volt hadügyi államtitkár.

Belügyminiszter: Samassa Adolf volt államtitkár. Külügyminiszter: Táncos Gábor tábornok. Közoktatásügyi: dr. Imre Sándor volt államtitkár. Pénzügyi: dr. Grünn János volt államtitkár. Népegészségügyi: dr. Csilléry András.

Nemzetiségi kisebbségi ügyek: Bleyer Jakab. Igazságügyi: Szászy Béla.

Földmivelésügyi: Győry Lóránt.

Hadügyi: Schnetzer Ferenc tábornok.

rikorszak egy-egy bábjának gyújtana tömjént, de viszont ti is gondos vigyázattal őrködjetek, nehogy soraitok közül valaki a tisztességes munka helyett a dologkerülést és szá- jaskodást válassza érvényesülés eszközéül.

Nagyon meg fogjuk egymást érteni, ha komoly, dolgozó és igazán a demokratikus alapon álló szabad Magyarország javán munkálkodunk. A fejlődés stádiuma háborúkon, forradalmakon keresztül ide juttatott és félreismernék helyzetünkets csak kárunkra volna, ha akár kevesebbet, akár többet akarnánk megvalósítani mostani helyzetünkben.

Ugy-e testvéreim, ezt akarjuk és ebben mindnyájan egyetértünk ?

Mit akarunk?

Azon munkástestvéreimhez szólok, akiket eddig a letűnt hatalom polcán állók vezettek s akiket a legutóbbi napok eseményei tanácstalanokká, egyedülállókká tettek. Idegenül néznek körül a világon s úgy érzik, hogy számukra hideg, kellemetlen íelébredés ez egy szép szines álom után, úgy állanak most egy összedült monumentálisnak képzelt épület romjainál, mint a bábeli torony alatt állottak a népek egymást meg nem értőn, egymásnak hátat fordítva.

Kedves jó emberek, akik nehéz munkátok után szívesen hallgattátok a boldogító igéket s kiknek a lelke csalódottan néz a bizonytalan jövő leié és az összeomlott mesevár felkavart porain át a csúnya valóság korhadt gerendáit, s az örök emberi gyarlóság gyatra vázait pillantjátok meg, ne essetek kétségbe. Nem jön vissza a mese ideje, de nem jön visz- sza az a bűnös kor sem, a melynek rettenetes visszahatásai a forradalmak voltak. A gőg,

a munkátlanság, az elbizakodottság és henyeség meghaltak s nincs az az erőszak, amely tel tudja őket támasztani. A nagyurak, a dőzsölők, a letűnt oligarchia Herbertjei nem fognak többé régi nagyhangjukon beszélni és jól a szemébe nézünk ezután mindenkinek, aki akármilyen hangzatos jelszavakkal közeledik az igazi dolgozók télé, hogy a hátukon halomra jusson. Magyarország a szavaló mágnások ideje és a proletárdiktatúra ideje alatt két véglet közt haladt, nem pedig a jó, igaz utón, amely ma egyedül tehet nagygyá nemzeteket, a polgári munka és haladás arany k'ózéputján.

Érre az útra kell térnie nemzetünknek az évszázadokra nagy tanulságokat tartalmazó érzékeny lecke után és világosan látjuk is az irányt, mely ezáltal fenmaradásunkhoz, haladásunkhoz, boldogulásunkhoz vezet.

Munkástestvéreim, a ti segít- ségtekkel eljutunk ezen útra. A túlzások ideje lejárt és az ösz- szenemtartás régi magyar átkától szintén fel kell szabadulnunk. Ti lesztek mérséklőink, ha netalán a megszokás itt-ott a háború végén kimúlt dzsentAlkalmazkodók.

Akinek nem inge, ne vegye magára.

(V. I.) Mar régen van szerencsénk ismerni olyan embereket akiknek jelszavuk volt: — Szeretném én látni azt a kormányt amelyet én nem támogatnék. Az ilyen elvhű emberek mindig utálatosak voltak a következetes és politikailag is jellemes emberek előtt.

Ezelőtt azonban az ily elvi változások csak ritkán, illetve hosszabb időközökben szoktak éppen a politikai elet természetes nyugalma miatt bekövetkezni és éppen ezért könnyen feledésbe mentek. Most azonban a forradalmi idők rohanásában annál szembetűnőbb ezen jelenség és mert nemcsak politikai elvváltoztatásról van szó, hanem 1000 éves nemzet megtagadásáról és annál súlyosabban esik ez az elbírálás serpenyőjébe.

A leghíresebb háborús uszítok, akik az utálatig vitték a demonstrációkat, mihelyt besoroztatok, Ponciustól Pilátusig szaladgáltak felmentésükért. A háború dicstelen befejezése után teletorokkal ordították annak

Előfizetési árak:

egy évre . 72 K., félévre . 36 K. negyedévre 18 K., egy hóra . 6 K.

Egyes szám ára 30 fii.- Hirdetések árszabály szerint. - Kéziratot nem adunk vissza.

káros voltát és fejeket követeltek porba hullani.

A leghevesebb munkapárti korifeusok örömtől sugárzó arcai dicsőítették a köztársaságot és természetesen tülekedtek helyért a Nemzeti Tanácsban. — Az események egymást kergetve, megállották a szocializmus berkeiben, hát nem mindjárt ősrégi szocialistáknak vallották magukat ? Büszkén hirdették, hogy születésüktől fogva a szocializmus szent tanait vallották (de Tiszának voltak rendületlen hívei) és mi sem természetesebb mint az, hogy rohantak elhelyezkedni a szociáldemokrata pártban. Természetesen nerhcsak szóval, hanem jelvényekkel is demonstrálták ezt és halált ordítottak Kún Béla fejére.

Fordult a világ kereke ismét egyet és beütött a kommunizmus és ezek a politikai prostituáltak ökölnyi vörös gombbal tüntettek, nagy hangon magyarázva az abszolút egyenlőség elvét, de mikor a kommunizmus elvette autójukat, lakót küldött házukba, vagy a forradalmi törvényszék nehány ezer koronát sózott a nyakukba, akkor félre lökték a szent tant és vesd el magad, elszöktek más boldogabb hazába. De voltak élelmesebb elemek is, akik szolgálataikat felajánlva, magas napi bér mellett ott feszelegtek a különböző hivatalban, amelyekben a kvalifikált tisztviselők megalazottaknak érezték magokat. Ott fontoskodtak és paro- láztak azokkal, akikkel azelőtt szóba sem áltak, hisz tinóm ápolt kezük borzadt a kérges tenyértől.

Ámde a világ kereke nem állott meg és a nemzetközi hóbort megbukott. Természetes, hogy ők voltak az elsők akik nemzeti színnel díszítették gomblyukukat. Nem tehetsz egy lépést sem, mindenütt beléjük botiasz. Füledbe fújják ugyanazon szájjal a Himnuszt, amely az. Internacionálét ordította és nincsen náluknál magyarabb,

Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap.