Esztergom és Vidéke, 1919
1919-05-11 / 32. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1919. május 11. Kapitalista és szocialista termelés. A proletariátus az országban minden hatalmat s ezzel a termelés irányítását is saját kezébe vette. Ez az óriási fontosságú lépés a proletariátus feladatává tette, hogy a kapitalista termelésben meglévő és annak fejlődésében mindjobban kiütköző és mind élesebbé váló ellentéteket megszüntesse és a termelés fejetlenségének, anarchiájának egy tökéletesebb szervezet létesítésével vessen véget. Melyek is azok az ellentétek, amelyek a tőkés termelési rend szükségképeni velejárói, s amelyek végül is erre a termelési rendszerre felépített társadalom felbomlasztásához vezetnek ? Vegyük a legfontosabbat. A kapitalista termelésnek egyik fő törekvése a minél olcsóbban termelés, a javaknak a lehetőleg legkisebb költséggel való előállítása, mert a szabad verseny mellett csak igy tudja a fogyasztó piacot magának biztosítani. Az olcsó termeléshez vezető eszközök legfontosabbjai, mint tökéletesebb technikai eszközöknek feltalálása és megfelelőbb eljárási módoknak alkalmazása a termelők akaratától függetlenek. Vannak azonban oly eszközök, melyek magától a termelőtől függnek és e részben legfontosabb a termelt javak mennyiségének növelése, mert a tömegtermelés csökkenti az egy-egy termelvényre eső költséget, másrészt a termelési költségek redukálásának hatásos eszköze a munkabérek leszorítása. Mi sem természetesebb, mint hogy minden tőkés elsőVirgács Ottó ilyenkor elképedve hallgatta Elvira fönséges zongorakisére- tét és a nagyszerű Elemér még nagyszerűbb hegedűjátékát. De még buzgóbban tanulmányozta Elvira viruló szépségének pazar természeti ellentéteit. Dús hollóhaj, szelíd égszinszempár, apró márványkéz, páratlan varázsujjak; klasszikus görög homlok és orr, egyiptomi szemöldök, magyar eperajk, ragyogó gyöngyfogsor, aranyos jókedv, okos komolyság, magas karcsú termet és gyermeki ártatlanság vonásaiból lehetett volna megrajzolni őt. A kövérke emberkének azonban nagyon sovány volt a bátorsága. Pedig már gondos háziorvosa bátorította azzal a recepttel, hogy szível- hájasodás ellen mielőbb meg kell nősülnie. Virgács Ottó azonban leggyámoltalanabb volt Elvirával szemben. Épen azért legtitkosabb érzéseit inkább a szelíd lelkű tanfelügyelőnének súgta meg olyan szókkal, hogy borzasztóan tetszik neki a fenséges Elvira. A szép leány széplelkű anyja ekkor részvéttel mosolygott a zavart udvarlóra. Nemsokára a kaszinóban bátorkodott bizalmasan nyilatkozni a leány atyja előtt. Borsódy Mihály úr sem sorban ehhez a legkönnyebben hozzáférhető módhoz fog folyamodni. íme tehát itt szemlélhetjük a tőkés termelés egyik legkirívóbb ellentmondását! Az egyik oldalon igyekszik megnövelni a végtelenségig a termelvények mennyiségét, a másik oldalon a minimumra csökkenti a munkabéreket s nem veszi észre, hogy épen ezáltal meggyengíti a termelt javakra ráutalt nagy tömegeknek, a proletárok százezreinek vásárló erejét. Telt raktárak és nélkülöző tömegek, ezek voltak a legszomorúbb kisérő jelenségei a háború előtti berendezkedésnek. A háború még további ellentmondásokat is hozott felszínre, amelyek fáradhatatlanul rágicsáló szú módjára kezdték ki a régi termelési rendszer törzsét. A háború a termelő eszközök leromlását, tönkremené- sét s ezzel az egész termelés tetemes megcsökkenését okozta egyrészt, másrészt pedig igényesebbekké tette a munkásokat, akiknek folyton fokozódó igényeit ezek a leromlott termelési eszközök kielégíteni már nem tudták. Ezt a rendszert tehát ezek a belsejében dúló kóros ellentétek pusztították voltaképen el, miután az egész szervezetet előzőleg alaposan legyengítették. A forradalom csak siettette ezt a bomló folyamatot, s irányt adott a további fejlődésnek. A szocialista társadalomban a termelés menetét a felmerülő szükségletek fogják irányítani. Nem fogja tűrni a tobzódó kényelmet és pompát az egyik parton, s az életnek meg nem szűnő szenvedéseit és megpróbáltatásait a másik parton. A szólt azonban semmit, hanem csöndesen nevetett az izzadó magánzóra. Megkísérelte azután Elemért is. A fiatal tanár ugyan majdnem egykorú volt Virgács Ottóval, de a fogyatékos műveltségű háziúrral mégsem birt megbarátkozni. Mikor a szellemes Elemér észrevette, hogy Ottó ur különösen érdeklődik testvére iránt, ő is csak különös mosolyban fejezte ki válaszát. Végre Elvira születésnapján akarta életkérdését eldönteni. Budapestről rendelt hatalmas kamélia bokrétát cipelt föl a háziúr az emeletre. Legújabb szalonruhájában kezdett gratulálni, de már az első mondata közepén bélésűit. Tehát Elvira is csak mosolygott a mulatságos imádón. Ennyi lecke után a kibukott egykori rossz diák mégis csak megtanulta azt, hogy az egész Borsódy- család ki mosolyogta őt élete legszebb terve menyországából. A válságos időben néhány hétig egymagában dohogott a finoman kikosarazott udvarló az ő visszaküldött óriási kamélia bokrétája társaságában. (Folytatása köv.) Kujon. hogyan az egyes ember józanul csakis akkor költhet fény- űzési dolgokra, amikor az elsőrendű életszükségletei már kielégülést nyertek, ugyanúgy a társadalom is csak akkor engedheti meg a fényűzési javaknak előállítását, ha már minden egyes tagjának életszükségleteiről megfelelő módon gondoskodás történt. A múltban egy neves közgazdász a társadalmat terített asztalhoz hasonlította, a hol azonban nem jut mindenki számára teríték. A szocialista társadalom asztalánál mindenki, a ki dolgozik, egyenlően helyet talál; s ha bőség lesz, egyenlően fogunk annak örülhetni ; s ha netalán nélkülözések ideje következnék el, az is enyhülni fog az által, hogy sokak, mindannyiunk között oszlik meg. á szövetkezés ereje és haszna. Szövetkezzünk ! A szövetkezésben megnyilvánuló erő hatalmával még visszafoglalhatjuk az ellenséges vonalak gyűrűjébe zárt országot. A szövetkezés erejében rejlő hatalmi eszközökkel még kiszoríthatjuk ellenségeinket a megszállott területekről. Ha nem szövetkezünk, nem lesz erőnk, nem lesz hatalmunk, az ország belbékéjének és a forradalom vívmányainak biztosítására ; ha nem szövetkezünk, nem lesz erőnk a magunk élelmezésére sem. Ha nem szövetkezünk meglazul a köz- és vagyonbiztonság; ha nem szövetkezünk, senki fia sem lesz felelős hazánk fiainak testi épségéért. Ha szövetkezünk, úgy a szövetkezés szervezettségében és erejében olyan fegyvert nyerünk, mely fegyver puskapor és acélgolyó nélkül, zajtalanul, csendben fogja biztosítani közgazda- sági életünk szabad vérkeringését és biztosítani fogja a termelés, a közélelmezés zavartalanságát. biztosítani fogja a forradalmi vívmányokat és mindezekben a nép akaratának érvényesülését. Szövetkezzünk ! Csak a szövetkezés füstnélküli puskaporával és vértelen fegyverével simíthatjuk el a világpolitika felkorbácsolt tengerének vérhullámait. Szövetkezzünk, mert csak egy egységes, egy szövetkezett állam képes békét teremteni, békésen termelni, gazdaságilag és iparilag fejlődni. Csak politikailag egyseges államformában dolgozó népek képesek országukat kultúrával és jóléti intézményekkel felruházni. Szövetkezzünk! Földműves munkások, iparosok, dolgozó munkások. Szövetkezzünk, termeljünk és "építsünk. Építsük fel az új Magyarországot. Építsük fel a szövetkezés erejével és a szövetkezeti meg- szervezettség öntudatával. Szövetkezettségünk megszer- vezettségét az egész világgal el kell ismertetnünk, mert csak így biztosíthatunk magunknak az európai államok között lét- jogosultságot és mert csak így biztosíthatjuk magunknak azt a tekintélyt és azt a megbecsülést, melyért mint ezer éves jobbágymagyarok küzdöttünk és véreztünk. Melyik a munkás és a tisztviselőház? A házak szocializálásáról szóló rendelet sok félreértésre adott okot és külömböző kiegészítésre szorul, azért a szocializáló népbiztosság röp- irat alakjában egy kiegészített rendeletet adott ki. A röpirat bevezetése azt a Kor- mányzótanáosi rendeletet ismerteti, amely a házakat köztulajdonba veszi, a házbéreket állami házbérszámla javára fizeti be (nálunk az esztergomi takarékpénztárnál) és a munkás és tisztviselőházat mentesiti a szocializálás alól. A röpirat megma- gyaráza, hogy munkás és tisztviselőház alatt olyan kisebb földszintes házat kell érteni, amelyben a munkás, vagy tisztviselő maga lakik, vagy amelyben, ha kisebb számú családja van, két-három lakót vehet maga mellé. Tisztviselő, vagy munkásháznak számít még esetleg az egyemeletes ház is. A házak kommunizálása előtt figyelembe kell venni, hogy mennyi a házbérhozam, mert sok esetben csak nagy bankkölcsönnel tudta a házát felépíteni, úgy hogy a költségek levonása után alig maradt jövedelem. Ha a háztulajdonos a kommunizálás után állami segélyre szorulna, akkor házát ideiglenesen meg kell hagyni a birtokában. Munkásnak vagy tisztviselőnek kell tekinteni azt a személyt, aki valamely munkaadónál fix fizetés mellett dolgozik, de semmiesetre sem a kereskedőt, a szatócsot, a munkást foglalkoztató iparost, ügyvédet, ügynököt, földbirtokost. Ha a telekkönyvi tulajdonosok többen vannak, elég, ha csak egy tulajdonos is lakik benn a házban és a házat meg kell hagyni a tulajdonosoknak abban az esetben is, ha a tulajdonosok többsége tisztviselő, vagy munkás és a házbéreken meg fognak osztozni. Az idegen állampolgárok házait szintén szocializálni kell, de a Tanácsköztársaság gondoskodik arról, hogy a befolyó házbért egy későbbi időpontban nemzetközi úton elszámolják. Ez a röpirat alakjában kibocsátott hivatalos tájékoztató rendelet mindenben kötelező.
