Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 28. szám
/ i Esztergom, 1918. XL. évfolyam 28. szám. Csütörtök, április 25. F0L1T1KRÍ és mRSR szerkesztőség ÉS KIADOHIVA! AL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. 'f' f i f 4 t FELELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. QR. FŐMŰ M KATÁRS: KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK: gLAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NY1LTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Szellemi munkatársainkról. Hajdan a zamatos tollú Vas Gereben regényírónk, a színészeket a nemzet munkásainak nevezte. Ma már az egész magyar középosztály vált a nemzet munkásaivá. Mert azóta szellemi munkásaink műveltsége határozta meg nemzeti művelődésünk valódi értékét és tartalmát. A kiváló tehetségű szellemi munkás saját érvényesülésére választotta ki élethivatását. 'Ma már feléjük fordul sok millió érdeklődése. Elhanyagolt fizetésű szellemi munkásainkkal foglalkozik minden évi állami költség- vetésünk is. Ma már nem frázis, hanem szárnyas szinigazság: A tehetségeké a jövő ! Bricht Bahn dem Tüchtige'n! hangzik »egész Németországon. Törjünk utat derék tehetségeinknek! , Csodálatos lemondással tűrték eddigi ínséges anyagi helyzetüket. Fogyatékos jövedelmű nevezetes állásukat azonban férfiasán és jellemesen töltötték be és olyan példás lelkiismerettel dolgoznak, mintha kétszer annyi fizetésük lenne. Ezt a magyar urierényt nem ismerik a fővárosi bankok fejedelmi fizetésű intézői. Vannak valóban olyan előkelő pénzügyi állások, melyek betöltésére nem szükséges épen valami rendkívüli tehetség. Maga az állás kvalifikálja. Végtelenül könnyebb annak a mai rettenetes háborús drágaságot elviselnie, aki jómódú, vagy előkelő állású. De jóval súlyosabb sőt végzetesebb a mű-1 veit középosztálybeliek nyomasztó helyzete, mikor családtagjaival együtt a kegyetlen napigondokkal kell viaskodniok odahaza. Mert hivatalában senki sem szokott panaszkodni. Nem képtelenség ez, hanem a lelkierő óriás megfeszítése. Ma már nem az állami, a vármegyei vagy városi szolgálat egyedüli típusai a mi nemzeti napszámosságban, mert kiegészítik az ő légióikat tanáraink, íróink és művészeink is. Ezekre van rábízva egész közigazgatásunk és a nemzeti kultúra szolgálata. Hazánk csak önmagát erősítené, ha legertékesebb szellemi munkásait, a mai idők pénzértéké szerint honorálná. Dr. Körösy László. Gazdasági jövőnk. A háború befejeztekör a megszakadt kereskedelmi vonatkozások nem éledhetnek egyszerre újjá. A napóleoni háborúk után Anglia vehette észre, bár a kontinens nemzetei mohón akarták venni áruit, hogy elszegényedett nemzetek nem jó üzletfelek. Az a sok millió ember, kiknek szükségleteiről a háború alatt polgártársaik gondoskodtak, a háború után újra, rögtön önmagára lesz utalva s bár Európa enni, lakni, ruházkodni akar majd, ezen kívánalmak csak sokkal kisebb fokon lesznek megvalósíthatók, mint azelőtt, mert a rendelkezésre álló anyag megfogyott, és mert a hitel- rendszer nemzetközileg megroppant, megállt. Ne feledjük azonban, hogy ha a modern háborúzás sokszorta költségesebb is a réginél, a modern ipar és kereskedelem viszont sokkal gyorsabban és hathatósabban tudja pótolni a veszteségeket, mint a' régebbi századokban. A modern tudomány és nagyszerűen fejlett organi- záltság is megkönnyítik a vesztésegek pótlását. Háború után első dolga lesz mindenik államnak, hogy helyrehozza a háború okozta pusztításokat. A termelés minden ágára iszonyatos feladatok fognak nehezedni; és minden országnak teljes erejét kell sorompóba állítania, hogy azokat teljesíthesse. Magyarországnak a természetszerűen adott mezőgazda- sági termelés terén az eddiginél sokkal többet kell produkálnia ; de emellett fokozatos jelentőséggel domborodik ki az ipari termelés intenzívebbé tevésének jelentősége is, különösen amióta a természeti erők két kézzel szórják az erre való lehetőséget. Mindenik termelés terén a változások nemcsak gazdasági tényezőktől fognak függeni. Főképen a munka lesz az, mely helyrehozza a Világot. Az az ország, melynek polgárai a legtöbbet fognak dolgozni, legtöbbet fognak produkálni, az fog leghamarabb magához térni. A munka mellett a most megroppant hitelrendszernek, a pénznek lesz döntő befolyása az új- jSíeremtés munkájában. A bankoknak, a pénzintézeteknek a legnagyobbtól a legkisebbig, a feladata, hogy tudatos és tervszerű munkával járuljanak hozzá a régi munkaterek lábra állításához és új termelési lehetőségek megteremtéséhez. És minden tényezők között első és legfontosabb az, amin keresztül el kell jutnia az országnak az új, az erősebb gazdasági élethez. Ez a tényező: a nép, melyet igen komollyá és józanná tett a háború, s melynek a jövő élete kérdéseivel szemben tanúsított komolysága csak nagyobb lesz, ha a háború után a harcoló katonáink újra polgárokká lesznek. Nem várható ettől a néptől, 'hogy elégtelen és nem demokratikus vezetést megtűr ezután is, azért, mert hazafiasságból tűrte azt a háború alatt. A kormányzatot, mely demokratikus irányban indult meg, semmi erőnek nem lehet már utjábúl kitérítenie, mert ez az irányzat a vajúdó idők szükséglete. Most van a magvetés ideje. Az aratás csak sok munka és verejték árán lesz a miénk, de az idők nagy lehetőségekkel vannak átitatva; s. a mi bölcsességünktől függ, hogy valóra válnak-e. —. Esztergom mint iskolaváros. Nagy örömmel olvastam e lapok hasábjain Bleszl Ferenc takarékpénztári igazgató úrnak az esztergomi kereskedelmi iskoláról Írott cikkét, amelynek clou-je azon nagyszerű adomány bejelentése, hogy az esztergomi takarékpénztár jubileuma alkalmával ötvenezer koronát óhajt letenni a kereskedelmi iskola létesítésére. Bleszl igazgató úr, ez igazi nemes emberbarát, ezenkívül mostanig harmincezer koronát gyűjtött a Kereskedelmi Társulat kebelében. Tehát 80.000 korona fog állani összesen rendelkezésre, amit könnyű volna egy .kis társadalmi agitációval még jelentékenyen növelni, hacsak — amint biztosan feltehető — a többi pénzintézetek, vagyonosabb polgárok, főleg a háborús konjunktúrákban meggazdagodott kereskedőink az adakozástól nem fognak elzárkózni. Az állam és a keresk. iparkamara támogatására biztosan lehet számítani, tehát csakugyan úgy látszik, hogy az esztergomi felső kereskedelmi is- iskola a jámbor tervezgetések homályából a közel jövőben' a megvalósulás stádiumába fog lépni. S hogy ez megtörténhetik, kizárólag Bleszl igazgató úr érdeme, ki nem törődve a szkeptikusok gúnymosolyával, azt lehet mondani fillérenként gyűjtötte egybe az újévi'- ajándékok megváltásából azt a harmincezer ko-
