Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 20. szám
Esztergom, 1918. XL. évfolyam 20. szám. Csütörtök, március 21. POLITIK?!! és TBRSfíDRLMfLfíR SZERKESZTŐSÉG^ [ÉS Ki ADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FÉLELŐS SZERKESZTŐ : FŐMŰ M K ATÁRS: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VÄSARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Szloboda és szabadság. Fölöttébb fontos belső és külpolitikai kérdések izgatják mostanában a közvéleményt. Egymásra torlódnak az események. Választójog, nemzeti hadsereg, béketárgyalások ellentétes hire fűtik az agyvelőket. Mindezekről hasábokat lehetne írni. De nem ke- vésbbé fontos nemzeti ügy az oroszfogságból hazatérő véreink váratlan aranyokban való visszaözöniése, mely eltér minden ■ eddigi háborús felfogástól és békekötesi jogszokástól. Eleddig mindig úgy képzeltük, hogy a hadifoglyok, a béketárgyalások során felvett, diplomáciai jegyzőkönyvek szerződéses pontozataiban lefek- tetettet elvek, módozatok és rendszer jól megfogalmazott paragrafusai közt, kölcsönös kicserélés utján térnek vissza a megbékélt ellenséges államok hatarán, kiki a maga hazájába. Amint eddig minden háború végén történt. Ámde Oroszország mostani leveretése s az ott kitört belső forradalom, a cári birodalom ösz- szeomlása, felforgatott minden diplomáciai elméletet. Az orosz fogolytáborok egyszszerűen feloszlottak, s két milliónyi hadifogoly, Szibériától Ukrainaig szabadjára bocsátva egy uj népvándorlás áradatával hömpölyög hazafele. Fogadásukra, elhelyezésükre a közigazgatási és katonai hatóságok minden intézkedést megtettek, ami csak hirtelenében lehető volt, ámde-azért még a társadalomra is nagy feladat hárul, hogy hazaérkező véreink nagy tömegeit bizonyos átmeneti nélkülözésektől megmenthessük. Nem kevésbbé érdekli a társadalmi, sőt itt már a politikai közéletet is, hogy hosszú rabságból megtérő véreink mit hoznak a tarisznyájukban ? Kenyeret nem, azt tudjuk. Ezzel majd csak ellátjuk itthon őket. De valami bolseviki tanok, államfelforgató téveszmék, az anarchiának vérgőzös földosztó és szabadrabiásos jelszavai nem inficiálták-e egyes honfitársaink lelkét ott kint az orosz falvakban, városukban ? Ennél a kérdésnél még sokszor megállunk; de már -— hála Istennek — most is megállapíthatjuk, hogy nincs semmi ok az aggodalomra. Az orosz fogságban bármenynyi ideig sínylődött magyar hadifogoly híven és tisztán megőrizte* szivében a magyar haza iránt érzett önzetlen, önfeláldozó szeretetét, amit szülői oktatásán kívül az itthonvaló iskolák oltottak leikébe. A magyar ember nem forradalmi nép, csak sza- badságszető. És, mégha forradalmi volna is, akkor is épen megutálta a forradalmat, ha az olyan, aminőt fog-1 sága ideje alatt Oroszországban tapasztalt. Ez nem kell a magyarnak. Nem veszi be a lelke. Akárhány ilyen hazaérkezett vérünkkel találkozunk, fiatallal vagy meglett emberrel, egyértelemmel mind csak azt mondja : — Uram nem kell nekünk a muszka szloboda ! Az gyilkosság, rablas, egymás öldöklése. Ilyenre mi nem vállalkozunk. Mi hálát adunk a magyarok Istenének, hogy vegre itthon vagyunk. Lássuk meg a családunkat, azután megint parancsoljanak velünk. Ha meg vedeni kell tovább is a haza határait: vigyenek, ott leszünk. Ha nincs szükség ránk tovább a gépfegyverek mellett, engedjenek haza az ekeszarva mellé. Ennyi az ösz- szes kívánságunk. De nem bolsevis- kedünk. Megundorodtunk tőle az Oroszországban ■ látottakon. Más az orosz szloboda és más a magyar szabadság. Mi nem egymást ölni, gyilkolni, kifosztani, kirabolni jöttünk haza, hanem egymást segíteni, -n Hazatért fogoly véreink ilyetén nyilatkozatai megnyugtatók lehetnek az egész társadalmi és politikai közéletre. Tisztelgő küldöttségek az uj főispán előtt. A főispáni beiktatások szertartásos lefolyásának nem lényegtelen pontja a különböző küldöttségek tisztelgése, amely mind a főispánt, mind a tisztelgőket sok tekintetben tájékoztatja egymás felől és a konvencionális formák közül igen gyakran kicsillannak a jövő irány- eszméi, a reménységek sorsa, a szunnyadó terveket életre - serkentő felbuzdulások. Lapunk, legutóbbi számából inkább elhagytuk az üdvözlésekről szóló beszámolót, semhogy a helyszűke miatt csak könnyedén átfussunk rajta. Mivel csak ma telik le ama bizonyos nyolc nap, amelyen túl az aktualitások rendesen elvesztik üde ifjúságukat, még nem tartjuk későnek az alábbi tudósítást annál is inkább, mivel a beiktatásról szóló beszámolónkban közlésére ígéretet tettünk. A tisztelgő küldöttségek sorában legelsőül a róm, kath. papság, a főkáptalan és a helybeli szerzetesrendek tagjai jelentek meg Beuíczky Ödön főispán előtt Dr. Rajner Lajos felszentelt fiüspök, általános érseki helytartó vezetésével. Az üdvözlő püspök szerint azon körülmény, hogy Esztergom vármegyében a hercegprímás egyúttal a megye örökös főispánja, a papság viszonyát a főispáni székhez szívélyessé és meleggé teszi. A kölcsönös megértés fogja eredményezni, hogy a főispán szorosan vett hivatalos kötelességein •kívül a vallásosság ápolásában és az egészséges jellemű jövő nemzedék felnevelhetésének nágy munkájában is készséges támogatója lesz a papságnak. A főispán válaszában kijelentette, hogy mindig' hű fia igyekezett lenni egyházának. Az egyházat oly tényezőül ismeri, amely nélkülözhetetlen a jövő további kialakulásaiban. Eddigi politikai múltjával beigazolta, hogy egyháza eszméiért küzdeni is tud. Politikai felfogásának ezután is meg fog felelni jövő működése. A helyben állomásozó 26 os gy. ezred, valamint a kenyérmezői táborparancsnokság küldöttségének élen Gyürke Dezső alezredes üdvözölte a főispánt, kérve, hogy azon szívélyes viszonyt, mely a katonaság és polgárság közt Észtergomban fenáll, ő is szeretettel ápolja. A főispán e kérés teljesítését egészen természetesnek tartja. A nép most maga a hadsereg, ennélfogva a jó viszony fentartása mindenkor első gondjai köze fog tartozni. A vármegyei tisztikar nevében Dr. Szilárd Béla főjegyző nyomban a föispani eskürétel után üdvözölte a főispánt, ennélfogva Palkovícs László h. alispán a tisztelgés aikalmaval kizárólag a tisztikar tagjainak bemutatására szorítkozott. A főispán hivatkozva Bars vármegye jelenlevő alispánjára, kijelentette, hogy bizalommal és jóindulattal kíván együttműködni a gondjaira bízott vármegyék tisztikarával s a maga részére is bizalmat és jóindulatot kér, midőn a magáét a tisztikai részére felajánlja. A város tisztikarának és képviselő testületének népes küldöttségét, melyben Dr. Hindy Zoltán, a város orszgy. képviselője is résztvett, Dr. Antony Bela polgármester vezette. A polgármester rövid üdvözlő beszédjére a főispán kijelentette, miszerint tudatában van annak, hogy a város fejlesztése terén még mennyi munka vár. Nehéz feladata van Kohek főispán után, aki éjt-napot egybetéve munkálkodott a város és vármegye érdekében. A polgármesternek az installáló közgyűlésen elmondott kívánságait feljegyezte s mivel a részletekre nézve is bővebb tájékoztatást óhajt, útbaigazításokat fog kérni e kívánságoknak méltányos teljesítése érdekében. Nagy a programm, de megígérheti, hogy a város fejlődésében főispánságának üdvös nyoma fo^ maradni. \ Esztergom-vármegye községi- és körjegyzői, aljegyzői és segédjegyzői kara Gösy György jegyzőegyesületi alelnökkel élén jelent meg. Gősy rámutatva üdvözlő beszédében a községi közigazgatásra e háború folytán még egyre zúduló, lelket romboló munkahalmazra, melyek miatt számos jegyző kidől, kéri a főispánt, hogy a jegyzői kar méltányos és régen sürgetett kívánságait illetékes helyen tolmácsolni és sérelmeinek orvoslására nagyértékű befolyásával közreműködni szíveskedjék. A főispán válaszában azon hitét fejezte ki, hogy az elhangzott kívánságok és sérelmek illetékes helyen megértésre fognak találni, mert a kor- _mánynak elve, .hogy mindenki megkapja a magáét. Benne a jegyzői kar mindig készséges közbenjáróra fog találni. Viszont azon kérése van az üdvözlő testülethez, hogy mint közvetítő szerv a kormányzat és a nép között, a népet tartsa meg és vezesse helyes irányban. Pósa Béla egyházgondnok a református egyház, Dr. Berényi Zoltán hitközségi elnök pedig az izraelita vallásúak üdvözletét tolmácsolták ezután. Mindkét üdvözletre szives, lekötelező választ adott a főispán, kit Spiegel Ármin főrabbi ez alkalommal az ősi zsidó szertartás szerint áldásban is részesített. Vaniss Dezső kir. Ítélőtáblái biró a kir. járásbíróság és az ügyvédi kar, Gellert Ferenc pénzügyigazgató a budapest-vidéki pénzügy igazgatóság, kir. adóhivatal és pénzügyi biztosság, Dr. Pacséri .Károly kir. tanácsos, tanfelügyelő pedig a kir. tanfelügyelőség, államépítészeti hivatal és a gazdasági felügyelőség üdvözletét tolmácsolták rövid szavakban. Dr. Molnár Szulpic főgimnáziumi igazgató a főgimnázium és főreáliskola tanári testületének élén járult a főispán elé, jóindulatába ajánlva az iskolákat és az ifjúságot. A főispán az üdvözlésre adott válaszban kérte a küldöttség tagjait az ifjúság olyirányú nevelésére, hogy az a jövő átalakulásai közepett a hazának biztos támasza lehessen, mert kizárólag a most felnevelendő ifjúságon fog múlni a magyar haza fennállása. Vécsey Emil állomásfőnök a posta, a vasúti és hajózási hivatalok üdvözletét rövid szavakban tolmácsolván, utána Schmid Sándor dorogi bányaigazgató a megyebeli bányák és iparvállalatok nevében mondott figyelemreméltó beszédet. A munkásviszonyok elfajulása, úgymond, nagy csapás e vármegyére, mely elsőrendű ipari központtá lehetne gazdag bányái és jó közlekedési viszonyai folytán. Kéri a főispán erélyes támogatását a mindinkább erős-
