Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 19. szám
1918. március 17. 3 I helyenként ódái magaslatra lendülő beszédet: A vármegye főjegyzőjének beszéde. Méltóságos Főispán Úr ! Tek. Törvényhatósági Bizottság ! A sasmadár, mely ezredév előtt figyelt a hazátvédő, büszke Barsnak magas ormán és amely századok után, a-daliás idők emlékezetére, a dicső ősökre visszanéző hálás nemzedéknek címerpajzsára ült — az elmerengés varázslatára hatalmas szárnycsaitogással magasra lebben újra. Mintha csak fiait féltené, néhányszor merész íveléssel körüs-körül röpül, aztán nekilendülve, a Garam- nak ezüstös födi a felett szép hazáját végigszeli. Berzence, Léva, Saskő és Revistye bástyáit szelesen övezi körül és ezerévet lát, amint itt is, ott is elvonul. . . . Oroszlánsörényű paripák dü- börögtetik a földet, amint a honfoglaló nép diadalról-diadalra mámorosán halad . . . Lelkes tömeg gyülekezik a hős Koháry alatt, hogy a kárbozatos félhold uralmát szüntesse meg . . . Tárogató hangja édes-bú- san rezgeti a levegőt a Kuruc Fejedelemnek tapolcsányi széke felől. . Csatakiáltás a nagysallói síkon : a vitéz barsi zászlóalj szuronyszegezve rohan a fényes győzelemre 1 . . . Mindez csak pillanat. A sasmadár szédületes hasítással oda ér, ahol a kanyargós folyó fenséges tájak előtt a hömpölygő Duna árjába vész. Átellenben szent kereszt ragyog és ősi Koronának fénye fakad ! Ide száll a sasmadár és pihenni térve, a testvérhazának szentelt bástyáira ül, hol Isten, Király és Hazának hármas jelszava született meg egykoron. A sasmadár elindul; — a Pilisi- és <6erecse-hegyek felől mindenüvé szélesen betekint, visszanéz — és aztán megnyugodva leszáll a címerpajzsra ismét, mert Barsnak fia méltó helyre jő. Így végzé munkáját a Barsi Géniusz, amidőn Felséges Királyunk és Urunknak , választása Méltóságodra esett. Szent' esküvés után, tapsvihar és lelkesedés közepette foglalta el Méltóságod az imént Szent István vármegyéjének történelmi nevezetességű főispáni székét. Az örömzajnak harmonikus egyvelegéből a vármegye őrtálló tisztjeinek üdvözlő szava Csendül. Az érzés valódiságát és melegségét a lelkesedésnek önkéntelen kitörése tolmácsolja, a szót pedig szerénységem, amidőn azt kiáltom Méltóságod felé: Isién hozta közénk, Isten tartsa közöttünk. Ha a dicső Hazának sokat sajgott, de erős szive ott dobog szüntelen, hol a 'Nemzet hatalmát és jogait kifejező Szent Koronát őrzik, — örökéletű lelke bizonyára azon a helyen székel, hol az önálló Magyarország kialakult és ezeréves létének csírái hajtottak ki. E parányi vármegyében tehát, mely melengető tűzhelye az Úr imádatának és a Magyar Szellemnek, vezérnek lenni nem kis feladat. Most pedig, amidőn — hála a jóságos Istennek — a kegyetlen zivatar gyorsuló lélekzettel halálos kimerülésben van, amidőn a szélfogó domt^k völgyeinek balzsamos csendjében a keleti napsugár a béke termőföldjének erősödő zöldjét érleli már és a Hon ujrafoglalásának és megtartásának dicső munkája befejezéshez közeledik, a nagy átalakulás pedig kezdetét veszi, a feladat kétszeresen nehéz, de annál magasztosabb. ESZTERGOM és VIDÉKE. Erős a reménységünk, hogy Méltóságod a nagy hivatásnak meg fog felelni. Bízunk, nemcsak azért, mert a Koronás Magyar. Király kijelölésébe vetett hitünk szilárd, hanem mert becsületes és hozzáértően munkás múltja után Méltóságodban csalatkozni nem lehet. E biztos tudattól indíttatva, amidőn Méltóságodat e díszes helyen a Tisztikar nevében örömmel és a jövőbe vetett bizodalommal üdvözlöm, a fáradságos, de egyúttal megtisztelő vezéri munkálkodásához odaadással ajánlom Ifel mindánnyiunk kitartó segítését, nem az előírt kötelességteljesítés parancsoló hidegségével, hanem a lelkesedés meleg tüzével. Elbizakodás nélkül, büszkén mondhatom, hogy e készséges odaadásunk értékes tényezője lesz annak a nagy munkának, amelyet Méltóságod itt közöttünk kifejteni fog. Bírálatot magunkról nem mondhatok, de annyit önérzettel mégis kijelenthetek, hogy a nagy földindulások és viharok idején helyünket becsülettel és tisztességgel állottuk meg .. . Azóta a sasmadár szüntelen mondja otthon : Átellenben, hol Szent Kereszt ragyog és ősi Koronának fénye fakad, lelkes és megértő csapat követi a vezért ! A féltésnek tüze szűnik itt is, ott is, lassan kialszik mindenütt és örömtüzek lobognak majd, mert megértik ők, hogy ahonnan a Hazának lelke figyel, a méltó vezér és buzgó serege reájuk is vigyáz. Éljen a főispán 1 A törvényhatósági bizottság és a vármegye közönségének üdvözletét dr. Kohl Medárd felszentelt püspök, prelátus-kanonok mondotta el a következőkben : Kohl püspök beszéde. Méltóságos Főispán Úr! Tek. Törvényhatósági Bizottság! Azon lelkes szavak után, melyekkel az alispán úr Méltóságodat üdvözölve, a megye közönségének úgyszólván bemutatta, azon szép és nagy lelkesedéssel fogadott Programm után, mellyel Méltóságod jövő működésének irányát jelezte, azon megnyugtató kijelentések után," melyekkel a vármegye tisztikara e Programm sikeres keresztülvitelé^ odaadó közreműködéséről biztosította : legyen szabad, hosszú idők tiszteletreméltó hagyományának megfelelően, e vármegye törvényhatósági bizottsága s igy közvetve a vármegye közönségének nevében Méltóságodat üdvözölnöm beiktatása alkalmával. E vármegye közönsége az ő főispánját mindenkor annak tekintette, aki „megbízás alapján bizonyos értelemben a király személyét és hatalmát képviseli“ (Timon), ez kölcsönzött fényt és tekintélyt a főispáni tisztségnek, ez parancsolt tiszteletet és engedelmességet a vármegye közönsége részéről. Voltak is idők, amidőn a főispáni szék birtokosa hivatali állását inkább fényben és méltóságban tölthette el, ámde azon a mérlegen, amelyet most Méltóságod maga elé állított, sokkal több van a kötelességekből, mint a méltóságból. Mert ma, ami dőn négyéves háború után állami és társadalmi berendezkedésünk minden alkotása megrendült, amidőn már kifogyunk anyagi erőnkből és erkölcsi s szellemi erőnk utolsó erőfeszítésénél vagyunk : akkor a kötelességek be nem látható végtelen sora nehezedik azokra, akik a vármegyék élén állva, a rekonstruálás programmját fogják keresztülvinni. A háború nemcsak az egyén sze~T~---------:-----------m élyes szabadságát tüntette el, midőn beállította a közös cél szolgálatába, hanem kisajátította bizonyos értelemben a tulajdoni 'jog sérthetetlenségét is, felfüggeszti, mint legújabban olvasható, a másoktól bérelt s drágán fizetett lakás hábo- rithatlan használatát is. Ma e legértékesebb jogokkal való rendelkezés a közigazgatás kezébe van letéve. Amíg e jogokkal éji ni kell, addig a legnagyobb erkölcsi felelősség terheli a közigazgatási hatalom minden gyakorlóját, hogy a nemzet testén ne üssön oktalan sebeket és ha a háború után vissza fogunk térni az egyéni szabadság és magántulajdon vágányaira, ugyancsak a közigazgatási hatalom gyakorlóit fogja terhelni a legnagyobb erkölcsi fegyelmezettség, hogy a hosszú éveken át gyakorolt rendkívüli hatalomból semmit se vigyenek át a békés élet közigazgatásába, mert a nép a háborús élet után áhítozza a közigazgatás szeretetteljes gyámolítását. Csakis ezzel és minden rendelkezésre álló erőnek egyesítésével fogjuk tudni előállítani ama vagyoni és gazdasági értékeket, amelyeket a háború során elvesztettünk s amely veszteségek a mi hazánkat is gazdaságilag súlyos helyzetbe sodorták. A mar közismert és egyedül célravezető többtermelés csakis a közigazgatás szeretetteljes gyámkodása mellet virulhat. Számosak e feladatok, amelyek ez irányban a közigazgatásra nehezednek. Túlmennék e gyűlés feladatának keretén, ha azoknak? részletezésébe akarnék bocsátkozni; nem mulaszthatom el azonban hangsúlyozni s különösen kiemelni a népoktatás ügyének soha nem szűnő és lankadatlan istápolásának szükségét főleg most, midőn a választói jogosultság minden politikai színárnyalat szerint (jól-e vagy nem, nem tartozik ide) elsősorban és feltétlenül megadandó mindazoknak, akik rendelkeznek a magasabb elemi ismeretekkel, midőn minden jő elemi iskola nemcsak a vallás, az erkölcs, a gazdasági elet, hanem a politikai magyarságnak is hatalmas fegyvertára. De az iskolán kívül mérhetetlen arányokban szükségünk van vármegyénkben a közgazdasági elet helyes szervezésére, de különösen az erkölcsi erők szaporítására, amelyek az előbbiek s a fennforgó szükség letek megnyugtató kielégítésének fu- lajdonképeni alapjai. Es ha ezen egyetemes nemzetbol- dogíttf vágyaink közé beiktathatjuk azon közismert óhajtásokat, amelyek különösen e vármegye és város érdekeit szolgálnák, meg vagyunk róla győződve, hogy Méltóságod szívesen fog ezen jogos érdekek szolgálatába allani. Bölcsen jegyezte meg Méltóságod kedves emléket hátrahagyó elődje székfoglalása alkalmából, hogy a „főispáni tisztséghez kötött jogok gyakorlásához a kinevezés és beiktatás téi^ye csak a hatalmat adja meg a megye területén való főispáni működéshez, ellenben a vármegye és a nép érdekében kifejtendő munkához az eredményesseg feltételeit a vármegye közönségének bizalma és szeretete szolgáltatja/ „Ezen bizalomnak, ezen szeretetnek akarok tolmá- csolója, előlegezője lenni, amire feljogosítanak egyrészt azon szép és messzeható eszmék, melyeket Méltóságod jövendő törekvéseinek célpontjául kitűzött, jövendő működésének vezérelvei gyanánt hangoztatott, — bíztat azon örvendetes jelenség, melyet ‘egyebeken kívül különösen nemes Barsinegyének nagyszámú itteni megjelenése dokumentál, kik Méltóságodban azon férfiút ismerték fel, aki nemcsak ígéretekkel, hanem tettekkel akarja bizonyítani, hogy programmja komoly. Amennyire egyszeri hallás után programmbeszédjéből kivettem, az a benyomásom, hogy Méltóságod azon tetterős férfi akar lenni, ki nem kizárólag a sokszor határozatlan tartalmú országgyűlési pártok szempontjából akarja megítélni a helyi érdekeket, hanem pártolni akarja a jót, legyen az akármelyik politikai párt sajátja, megakadályozni akarja a károst, ha mindjárt azon pártprog- rammnak kifolyása, amelyhez tartozónak magát vallja, hogy míg egyrészt feladatához híven az államhatalom érdekeit a helyi érdekekkel szemben is érvényre emelni törekszik, másrészt a megye kormányzati jogát és autonom szabadságát megvédelmezni és ezzel az állami kormányzat és a helyi önkormányzat között a szükséges összhangot fentartani fogja. Ezen felfogás mellett s ily eljárás mellett merem kilátásba helyezni Méltóságodnak e vármegye közönségének osztatlan bizalmát és támogatását még azok részéről is, kik más szempontból, más nézőpontból mérlegelve a_ dolgokat, más alapon, más programmal vélik boldogítható- nak vagy boldogítandónak ez országot, nevezzék azután magukat akár függetlenségi alkotmánypártiaknak, akár alkotmánypárti függetlenségieknek, akár más létező parthoz tartozóknak. Méltóságos Főispán Úr ! Sión ormáról az ezredéves Magyarországot fentartó katholikus vallás napja ragyog" le. A nap tüze, fénye és termelő ereje megcsökkenhet, de ez az erő, amelyet ez ország igaz katholikus hitével őseinek vallásából meríthet, az kiapadhatatlan. Ez a hit és vallás segítette át Szent István által a SzűzÉVlária oltalmába ajánlott országunkat egy ezredév viharán ; hite, vallása, Szűz Mária oltalma s az Isten különös kegyelme oltalmazta meg ez országot mostani legnehezebb háborúban is, amidőn az ellenség hordái már-már beléptek az ország kapuin. Finnek a mi igaz katholikus vallásunknak itteni megalapítója e történelmi nevezetességű helyen született, élt és vezette államalkotó munkáját. E férfiúnak, szent István első ki-' rálynak szelleme és hite vezesse Méltóságodat esküje megtartásában és kötelességei teljesítésében. Fogadja szívesen Méltóságod Esztergom vármegye közönségének üdvözletét. Éljen sokáig ! A közönség igaz érzelmeit, reményét, aggodalmait és örömét hűségesen tolmácsoló eme tartalmas beszéd után dr. Antóny Béla polgár- mester Esztergom város közönségének üdvözletével járult a főispán elé. A templomnak ünnepi hangulatában köszöntötte a kormány képviselőjét s hivatkozva arra, hogy jó félévvel ezelőtt ugyanilyen ünnepség keretében már elmondotta mindazt, ami Esztergom sz. kir. város közönségének fáj, aminek gyógyítását kéri, ez alkalommal csak röviden jelzi ezeket a következőkben : „Kérjük, óhajtjuk az elveszett törvényhatósági jognak megadását, az elvitt törvényszéknek visszahozatalát, községi reáliskolánknak megígért államosítását, a törvényhatóság terüle-
