Esztergom és Vidéke, 1918

1918 / 18. szám

1918. március 14.

ESZTERGOM és VIDÉKE.

3

azt a hatalmas lendületet meg lehetne adni, amelyet az autonómiától várunk, s melyre a katholicizmus- nak szüksége is van. Az erdőtulajdonos, aki sohasem ültet fát, egyszer csak kipusztul. A katholicizmusnak is az iskolát és nevelést, vagyis az ifjúságot kell birtokába venni, az óvodától egész az egyetemig, sőt még tovább.

Meggyőződésem szerint a kath. autonómiának a tanítás és nevelés ügyét kell vállalnia, emelnie és ennek mértékében nagy áldozatokat kell hoznia. E cél érdekében a kultuszminisztérium által átadandó alapítványok gyümölcseinek felhasználása

— egy csöpp víz a tengerben. A népoktatást a kor követelményeinek megfelelő nívóra emelni; megfelelő épületekkel, felszerelésekkel ellátni;

— a tanítóképzést és a tanítók ügyeit is úgy rendezni, javadalmaikat úgy megjavítani, hogy a tanítói pálya az eminens tanítók által is keresett legyen ; a tanfelügyeleti ellenérzést decentralizálni s ennek az

ellenőrzésnek keretében a kiváló tanítóknak is teret biztosítani, — oly anyagi áldozatot követel, amelyhez kevés az átadandó alapítványok tőkéje is. Pedig mindez még csak a népiskola volna. Ámde a köz;épis» kólái tanulóifjúság nevelése körül szintén nagyok a szükségletek. Az F ipari és mezőgazdasági szakiskolák ' növendékeinek katholikus szellemű irányítása pedig akár internátusok- ; ban, akár másként, a legelsőbbrendű feladat, mert' ezen iskolák növendékei töltik be majdan a mezőgazda- sági és ipari munkások közt a vezető és irányító szerepet.

Az egyetemi hallgatók nagy részének nyomora közismert volt. már a háború előtt is. Száz és száz ér- I tékes ifjú omlik össze sokszor már | közel a célhoz, mert hiányzik számára az anyagi támogatás; vagy az az erkölcsi erő, amit ebben a korban is helyes nevelési szellem biztosít. Már pedig az egyetemi hallgatók nagy része erkölcsileg is magára hagyatva él a nagy városokban.

Ezen feladatok anyagi terheit a kath. autonómia a rendelkezésére bocsátott alapítványokból nem fedezheti. Ez akkora áldozatot kiván, amit csakis helyesen keresztülvitt önadóztatással lehet elérni. Az ön- adóztatás gondolata bizonyosan nem lesz szimpatikus a társadalom előtt, ámde hozzá kell szokni nekünk is ahhoz, hogy a katholicismus ügye áldozatokat követel és hogy áldozatok nélkül eredményeket nem lehet elérni.

Meggyőződésem szerint a magyar kath. autonómia működése csak akkor lesz eredményes, ha az önadóz- tatást bár kis mértekben is, de keresztül viszi. Ha az áldozatkészségnek eme nívójára nem emelkedik, akkor szép beszédek lesznek bőven az országos és kerületi autonómiai gyűléseken : lesz tolongás az autonómiai állásokért és tagságokért, — de eredmény, az nem lesz. Míg ha a kath. autonómia megfelelő pénzügyi szaktudással előkészített kistételű önadóztatásnak fogja majd magát alávetni magát mindjárt kezdetben, úgy oly hatalmas vagyoni erőkhöz fog jutni, amellyel meg tud felelni fent vázolt rendeltetésének. Az így szerzett vagyont majd eredménnyel fogja kezelni az autonómia; sokkal inkább mint azt a vagyont, amelyet — hogy úgy mondjam — elegendő szerzett érdem nélkül fognak neki átadni.

A bajor egyházközségi törvény ismeri a hívők megadóztatását, sőt építkezési és épületfenntartási célokra megadóztatja a jogi személyeket is. E nyomon mi is járhatunk.

Gr óh József.

á városi közgyűlés után.

A pénteki városi közgyűlésről múlt számunkban csak röviden emlékezhettünk meg. Itt közöljük tudósítónk beszámolóját részletesebben.

* .

A közgyűlés már az első percben elárulta, hogy nem a. mindennapi hangulatban indul. Midőn az elnöklő polgármester kijelölte a jegyzőkönyv hitelesítőket, Brutsy János már beleveti a viharmagot a közgyűlés levegőjébe. Indítványozza, hogy a hitelesítőket ma és ezentúl ne a köz- gy űiés elején, hanem a végén jelöljek ki, mert tapasztalati tény, hogy a közgyűlés végéig megfogyatkozik a varosatyák száma es a kijelölt hitelesítők sem mindig várják be a tanácskozás végét.

A felszólalásra a polgármester — az ügyrendre való hivatkozással — idejekorán kitépi a viharpalántákat s a közgyűlés, miután éljenzéssel vette tudomásul Rudol f Mihálynak, a képviselőtestület, legrégibb tagjának 50 eves hivatali jubileumról szóló elnöki bejelentést, áttér a rendes tárgysorozatra.

Kobek Kornél volt főispánnak az újév alkalmából hozzá intézett üdvözlésre érkezett köszönőválasza tudomásulvétetvén, a közgyűlés sajnálattal látja távozását és érdemeit jegyzőkönyvében örökíti meg.

A tárgysorozat 7. pontját, amelyben a polgármester jelenti, hogy á komaromi kír. törvényszék Bártfai Géza esztergomi lakost, a cs. és kir. esztergomi 26. gyalogezred parancsnokságának vádja alapján, zsarolás vétsége miatt jogerősen vád alá helyezte, minélfogva a nevezettel, mint városi képviselővel szemben az 1886 : XXII. t. c. 42 §-á'nak rendelkezéseit érvényesíti, a közgyűlés helyesléssel fogadta.

Felolvassák a vádtanácsi határozatot, majd a vonatkozó törvénycikk

— Jancsi! — szólt a legényemnek, aki ugyancsak muzslai legény,

, falujabéli. — Majd agyonlőttek a betyár talián repülők. Nem szerettem volna azokból a golyókból kapni. Ha hiszed, ha nem, úgy égtek azok a golyók öt percig, hogy még a föld is lángolt körülöttük, a töltés mögött a fű lánggal égett, ahová estek. Még ilyet nem láttam, pedig a háború elejétől kint vagyok. — Panaszkodik i nyugodtan, mosolyova, a derék Ko- vács Andris bácsi.

!• — Olyan szemtelenek ezek a talián

[ repülők, Andris bátyám. Vigyázni kell | nagyon, észre sem veszi az ember |t és már a fejünk tetején vanak. A [ múltkor is az ablakon lőttek be egy I. házba, ahol gépfegyveresek laktak, í két altisztet az ablakon kérészül eltaláltak, meg is halt mindkettő — mondja Jancsi oktatóan és tovább [' tördeli a galyakat, amikkel estére akar begyújtani.

Az őrmester elment, hogy repülőgépet lessen, boszút forralt a reggeli meglepetésért.

Jancsi felém fordul és őszintén szól: — Rég kint van már Andris bácsi, most kapja meg még Galíciában megérdemelt kisezüst vitézségi érmét. Jó gazda. Ismerem, muzslai j ő is. Nem ilyen volt békében. Nincs , rossz színben most sem, de három- szór olyan volt, mint most. Lefogyott szegény, — és tovább tördeli

kötelességszerűen a vékony, száraz akácgallyakat.

*

Felereszkedett a köd. A Nap vígan mosolygott, a síkság tarka házai már messziről láthatókká lesznek. Mindenki a fedezékbe húzódik, mint a rab, a röpülök elől megszokottan.

Huhogó ágyúlövések reszketik meg a levegőt. Erős berregés, búgás, zúgás a levegőben.

— A mi repülőink — szólt hozzám Jancsi.

A fedezék ablakán nézzük ... és nézi több is, más is az övén.

— Tratara . .. tratata .. . tik, tak ... trititi ... vegyesen hallik a levegőből a rohanó srapnelek, buffanó ágyuk robbajánál is erősebben.

— Repülőharc, légiharc — mondom és tovább figyeljük . . .

Az egyik gép nemsokára lángot vet és zuhan. Ezzel a mieink tovább állnak ... Csak egy kering még és mint a sas vág le a lezuhant után .. .

Délután egy gépfegveres újságolja, látta ott volt: — Egy talián repülőgépet lőttek le a mieink a falunál. Egy másik talián gép utána ereszkedett a földre. Nem tudom, mit akart, lefényképezni akarta-e a leesett gépet, vagy a két összezúzódott repülőt akarta-e felvenni, de, amikor fel akart szállni, nem birt, beleakadt a kereke a szőlődrótok közé. A mi közelben lévő tüzéreink észrevették,

odarohantak, ki ásóval, ki baltával, ki kalapácsosa' és agyonverték a két taliánt. Kettő ül egy gépen, tetszik tudni. Úgy, kell a szemteleneknek ! — Ezzel a dolga után tovább ment.

— Hallotta zászlós úr, hogy a mi tüzéreink agyonvertek két taliánt, akik le mertek szállni a földre, de nem bírtak a szőlők közül kigaba- lyodni és felszállni ? — közli a hirt, fedezékembe kiabálva, Kovács Andris.

— Hallottam már.

— Úgy kell nekik, miért oly arcátlanok, oly szemtelenkedők. Még nem is akartak tőlünk félni — jegyezte meg megelégedetten és nevetett egyet.

Este már. megtudtam, hogy a két agyonütött repülő, megállapították a zsebükben talált igazolványból, francia volt.

— Mégsem a talián oly szemte.- lenül bátor, hanem a francia—gondoltam magamban és mintegy elégtételt láttam Kovács András, őrmester gyanús veszélyes helyzetéért ez esetben az est beálltakor. ..

És talán az a harmadik, az.a legutolsó repülőgép lehetett a póruljárt, amely Kovács Andris feje fölött sú gott el reggel, életét veszélyeztető égő golyókat lőve reá.

, Ennyire szeszélyes egy nap is ... Es a zászlós őrzi az emléket, a kihűlt égő golyót. Kerényi Rezső.

megfelelő szakaszát. A rákövetkező csöndben felemelkedik Etter Ödön és kategorice kijelenti, hogy a városi közgyűlésnek Bártfait nincs joga megfosztani képviselői megbízatásától. Kijelentését törvénycikkek számaira való hivatkozással erősíti.

Mielőtt még e váratlan felszólalást tetszés, vagy nemtetszés zaja követné, a polgármester már kész a felelettel s felvilágosítja Ettert tévedéséről. A városi közgyűlés nem fosztotta meg Bártfait megbízatásától, csak tudomásul vette, hogy vele szemben az 1886. évi te. megfelelő §-a lesz érvényesítve s igy nem lépte túl a jogkörét.

A közgyűlés másik Bártfai-száma már nagyobb emóciót keltett. Ebben Bártfai, mint nyugdíjas városi közgyám ellen . a felettes hatóságok folytonos támadása miatt fegyelmi eljárás elrendelése indítvá- nyoztatott. Itt Brutsy János kérte tisztázni ama kérdést, vájjon Bártfai nyugdíjas, — vagy kegydíjas-e ? Miután pedig igazolták, hogy nyugdíjas, Etter tette szóvá, vájjon lehet-e nyugdíjas ellen fegyelmit indítani ? Dr. Prokopp Gyuia városi főügyész és Dr. Berényi Zoltán bizonyították, hogy igen. Erre Mátéffy\J\VXox szólalt fel és felsorolva az okokat, amelyek miatt Bártfai eben joggal nyilvánul meg a közhangulat, csodálkozását fejezte ki, hogy akad, aki a törvények és rendeletek útvesztőiben részére kibúvót keres, holott, ha a törvények egy szót sem szólnának az övéhez hasonló viselkedésről, a képviselőtestületnek önmagától kellene gondoskodnia arról, hogy Bártfai itt helyet ne foglalhasson.

Máteffy beszédét hosszas taps követte, mely után titkos szavazásra került a. sor. Ennek eredményekép, mint már megírtuk, 68 szóval 1 ellenében elrendelték a fegyelmi megindítását.

Még egy izgalmasabb szám készült Etter Ödön és társainak az üresedésben levő pénzügyi tanácsnoki állás betöltése tárgyában beadott indítványa tárgyalásakor. Az >nban az indítvány még a közgyűlés előtt visz- szavonatott. Etter Ödön szerette volna a közgyűlésen kifejteni a visszavonás indokolását, de a jelenvoltak nem kívánták s igy a polgármester sem adott a felszólalásra engedélyt.

Brutsy János és Máteffy Viktor még a múlt év szeptember 21.-én tartott közgyűlésen interpellációt intéztek a rendőrség kezelésében volt városi hússzék, a hadifoglyok pénze és az erdélyi menekítitek részére kiutalt cipőbőrök miként való felhasználása ügyében. A vármegye törvény- hatósága ezen ügyek tisztázására Unger Hugó rendőrkapitány ellen fegyelmi eljárás elrendelését véleményezte. A közgyűlés most döntött a fegyelmi ügyében és titkos szavazással 40 szóval 26 ellenében nem kívánta a fegyelmi elrendelését. A vizsgálat ugyanis ez ügyben az alispán előtt már folyik s igy az ügyek tisztázva lesznek fegyelmi nélkül is.

Az eladott városi házak jóváhagyása került ezután szőnyegre. A szentgyörgymezői pásztorház eladását 33 szóval 17 ellenében nem hagyta jóvá a képviselőtestület a városi főmérnök azon kijelentése miatt, hogy e ház útszabályozási vonalba, esik s - igy idővel azt a városnak ismét ki kellene sajátítania.

A városi hadisegely-véleményező bizottságba Magyary László, Horváth Mihály, Mitter Janos és Török József képviselők küldettek ki

A égül a villamos-áram díjának emeléséről hangzott el hosszabb, — inkább elméleti értékű — vita, amelynek eredményéről már szóltunk.