Esztergom és Vidéke, 1918

1918 / 15. szám

POUT!mi és TRRSRDFILMILflP.

Esztergom, 1918.

XL. évfolyam 15. szám.

Vasárnap, március 3.

SZERKESZTŐSÉG,^ ES KIADÓHIVATAL :

SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21.,

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KŐZLÉMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜ; DENDŐK.

FELELŐS SZERKESZTŐ :

D" RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN.

FÖMUMKATÁRS :

DR KŐRÖSY LÁSZLÓ.

KIADÓTULAJDONOSOK: •

LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI.

MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K

EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA

A párkányi takarékpénztár közgyűlése.

i

A pénzintézetek ez évi közgyűléseinek sorát a párkányi takarékpénztár nyitotta meg, amely február 28.-án számolt be részvényeseinek 1917. évi sáfárkodásáról.

A közgyűlést, amelyen a részvényesek igen tekintélyes számban jelentek meg,' dr. Walter Gyula elnök vezette, aki — megállapítván a közgyűlés határozatképességét — a tanácskozást a következő beszéddel nyitotta meg.

Mélyen Tisztelt Közgyűlés !

A múlt év igen nevezetes lesz a jelen háború történetében. Utolsó napjaiban „az agyaglábakon álló jéjszaki kolosszus“ elhatározta, hogy elné- míttatja ágyúit, hüvelyébe bocsátja kardját. Örömkönyeket csalt a rég elfátyolozott szemekbe a szinte hihetetlenül hangzó hir, hogy béke után eped, nyugalomra vágy á félelmetes hatalom.

Esengése azonban nem volt egészen őszinte. Kárpitnak bizonyult, amely mögött a ravaszság, fondorlat és erőszak rút szörnyei rejtőztek, hogy újból előtörjenek és feldúlják a béke zöldelni kezdő vetéseit. Az aknamunka mind- azáltal nem sikerült. A tárgyalások nem szenvedtek végleges hajótörést. Európa legifjabb állama, a higgadt gondolkozású és békeszerető Ukránia alájegyezte a háború első békeokmányát! Időközben Németország erélyes fellépésének és diadalmas előnyomulásának kényszerítő hatása alatt az álnokul visszavonult ajánlattevő magatartásában nagy jelentőségű fordulat történt, amely remélhetőleg rövid idő muiva békévé érlelődik. Minden valószínűség szerint Románia is leteszi a fegyvert.

E kilátások kétségkívül örvendetesek és biztatók. Az a pillanat mindazáltal, amely az általános béke örömével villanyozza majd fel a kebleket, nem akar felvirradni. Hosszú idő repülhet még el, mig a mindent felforgató vihar teljesen kimerül és végleg lecsen- desül.

A XÍV. Lajos tündén palotájában ülésező areopág tudvalevőleg kimondotta, hogy a „a leghatásosabb együttműködéssel, a legnagyobb erőkifejtéssel" óhajtja foly- . tatni a küzdelmet. Nyugati ellenfeleink tehát, mint Hertling gróf mondotta: „csökönyösen vonakodnak meghallgatni a józan ész és az emberiesség szavát.“

A vérpatakok ennélfogva nem fognak még elapadni. A fájdalom és nyomor, a keserűség és bánat enyhülése csak jámbor óhaj marad. A mindennapi és közgazdasági élet kimerítő nehézségei, ezernemű gondjai nem szűnnek még meg. Az a nyomasztó súly, amellyel a a pénzügyi helyzet a hazára nehezedik, alig fog könnyebbülést találni.

Popovics Sándor pénzügyminisz- (/ tér néhány nap előtt köztudomásra hozta, hogy „a háborús kiadások a Javalyi év végéig elérték a 19 milliárdot.“ Ez azonban még nem a végösszeg. Hiányzik belőle több, jelentékeny kiadási tétel. Tudatta azt is, hogy a folyó év kötelezettségeinek teljesítéséhezés hiányainak pótlásához „325 millió bevételt kell előteremteni.“

Az óriási összegeket a hadseregek szükségleteinek fedezése és a személyi illetmények szabályszerű kijárultatása vette igénybe. Nem lön Tournay (Doornik) várparancsnokának leleményes eljárása utánozva, aki az 1745-iki ostrom alkalmával hét héten keresztül ugyanazon 7000 forinttal elégítette ki vitézeit, mivel minden hét végén kölcsönkérte az összaget— a korcs- marostól.

Nem állván a szükséges fedezet rendelkezésre, bankkölcsönökhöz kellett folyamodni. A háború előtt 2185 miiló koronára ment a forgalomban levő bankjegyek összege. Ma azonban már 17.5 milliárd értékű bankjegy szolgál a pénzügyi műveletek lebonyolítására. Miután a háború költségeinek fedezésére mozgósított pénz túlnyomó részben az ország határai között maradt és beömlött a forgalomba, valóságos bankjegy-áradatot idézett elő.

Oly fenyegetően emelkedik ki a pénzbőség a háború szomorú következményeinek özönéből, mint az égbe meredő szikla a tengeren, amely a hajózást veszélyezteti. Aggodalmakat kelt és az 1811. és 1816. évi pénzügyi események emlékeivel nyugtalanít.

A rémlátást különösen az ércalap csökkenése és a pénz vásárló erejének gyöngülése okozza.

A háború előtt forgalomban levő 2185 millió korona fedezetét 1700 miliő koronára számított ércalap képezte. E készlet egy része, körülbelül 8%-a, kiemeltetett a háború tartama alatt. Ez aránylag nem nagyon jelentékeny összeg. Ha. azonban figyelembe vesszük, hogy a bankjegy-forgalom időközben

17'5 milliárdra növekedett, akkor a fenmaradt aranykészletet alig lehet kielégítőnek tekinteni.

A pénz értékének csökkenését mindazáltal nem lehet kizárólag az ércalap aránytalanságának rovására írni. Inkább annak az eddig ismeretlen nagyságú bankjegyforgalomnak kell tulajdonítani, amely az országot a háborús szükségler tek hallatlan költségei révén elárasztotta. Hozzájárulnak a minden képzeletet meghaladó árszökkenések, amelyek az élénk kereslettel szemben mutatkozó lanyha kínálat következtében jutottak uralomra. Fokozta még az a körülmény, hogy a megszűnt hitelforgalmat a készpénz-fizetés kötelezettsége váltotta fel. .. %

Ha a dáriusi kincseket megszégyenítő pénzbőséggel szemben okozhat is az ércalap leolvadása bizonyos aggodalmakat, megnyugtatásul szolgálhat, hogy a bankjegyek fedezetét tulajdonképen nem egyedül az aranykészlet képezi.

Valamint az egyed tartozásainak biztosítéka nemcsak cselekvő vagyona, hanem egyénisége, képzettsége, munkaszeretete, takarékossága és becsületessége: akként fedezi a bankjegyforgalmat is az összes nemzeti vagyon mellett a nemzet erkölcsi tulajdonainak értéke.

Fedezi a haza földje, termő talaja. Fedezik, erdei, bányái, különféle természeti kincsei. Fedezi a nemzet munkássága, alkotó képessége, józan gazdálkodása, jövedelemszerzésre irányuló komoly akarata és a nehézségektől vissza nem riadó ügyekezete.

A pénzügyi helyzetet mindazáltal lehetetlen rózsás színekben festeni. A háború óriási kiadásai és a fedezésükre igénybe vett kölcsönök erősen megingatták az államháztartás mérlegének egyensúlyát és ríem könnyű próbára teszik az ország teherviselő képességét.

A próbát azonban remélhetőleg szerencsésen ki fogja állani. Hiszen a jövedelmek és adók forrásai nem hiányoznak. A vagyon nem tűnt el. Csak alakja változott. A háború előtt terményekben, állatállományban, árúkban, közszükkségleti cikkekben pihent. A háború következtében — pénzzé lón, amely ismét ingatlanokba, értékpapírokba lesz befektetve ; vagy más gyümölcsöző módon felhasználva.

Addig mindazáltal, mig le nem száll az áldozatok miilóit kívánó mészárlás alkonya ; mig az államháztartás tökéletes rendezettségnek nem örvendhet: addig nehéz lesz *

eloszlatni az aggodalmakat; addig nem simulnak el a barázdák, amelyeket azok egyesek homlokán szántanak.

A pénzintézetek gondjai sem csekélyek. Két súlyos kötelesség hárul vállaikra. Egyrészt oda kell hatniok, hogy a hitelüzletek mai szünetelése, az ipari és kereskedelmi tevékenység érezhető korlátoltsága dacára is kellően gyü- mölcsöztessék a páncélos szekrényeikben összetorlódó pénzhalmazokat. Másrészt arra kell ügyelniük, hogy sikeresen küzdjenek meg az aránytalanul növekvő kezelési költségek és felcsigázott új adók terheivel. Oly feladatok előtt állanak tehát, amelyek sok szakértelmet és rátermettséget, körültekintést és óvatosságot, buzgól- kodást és tapintatot kívánnak.

Mig a jelen viszonyok meg nem változnak, erőteljesebb fejlődés, nagyobb haladás, örvendetesebb lendület tünetei alig fognak oly takarékpénztárak életében mutatkozni, amelyek szigorúan ragaszkodnak alapszabályaik kereteihez. Megmaradnak azon a szintájon, amelyen eddigelé mozogtak. Mert a pénzintézetek üzleti eredményei ép úgy vannak külső feltételekhez kötve, mint a mezőgazdaság esélyei.

Az időjárás kedvező alakulásai nélkül nem örvendeztethet a talaj azzal a terméssel, amelyet a munkás , kezek fáradozásai biztosítani ügyekeznek és megérdemelnének. A pénzintézetek sem felelhetnek meg teljes mértékben a várakozásoknak, ha a szokott keresletet, az óhajtott forgalmat nélkülözni kénytelenek.

Mikor fog ez intézmények falai között a régibb élénkség, mozgalmasság bekövetkezni, az elsősorban a háború által okozott rázkód- tatások magasan csapkodó hullámainak szerencsés elsimulásától függ. Egy varázsütésre nem fog a helyzet képe más színezetet feltüntetni. A béke hatásai azonban a pénzintézetek életében is tapasztalhatók lesznek.

Nem lesznek akkor háborítlan gyűjtőmedencék, amelyekbe a gyü- mölcsözést kereső tőkék összefolynak. Fel fogják húzhatni a zsilipeket, hogy a betétek áradata ter- mékenyítőleg hathassa át azokat a térségeket, amelyeken az erélyes és komoly munka kecsegtető ültetvényei kezdenek virulni.

. Reméljük legalább, hogy a haza minden hű fia meg fogja szívlelni, emlékezetébe fogja vésni a nagy igazságot, amelyet e napokban hirdetett, Wekerle Sándor miniszterelnök midőn igy szólt: „Csak foko-