Esztergom és Vidéke, 1918

1918 / 14. szám

2 radtak itthon. Természetesen az én derék uram volt az első, aki hadba vonult. Megmaradt az ócskavas közt ..öreg kertészünk, aki az idén az ő melegházábaiTvalarnennyi tyukunkat kitelelte, azért nem szenvedtünk tojásinséget. Félszemű mindenesünk gon­doskodik erdőnk irtása után a tüzelőfáről. Szorgalmas felesége végzi a minden napi házimun­kát. Első szerszáma télen a la­pát, tavasszal a gereblye, nyáron az ásó és ősszel a kapa. Épen olyan hasznos az ő leányuk a szakácsnőnk, akinek szobaleány köténye is van, ha szükséges. Az uramnak minden hónap­ban be szoktam számolni. Az idén csikóval és borjúval gya­rapodott állományunk. Öt saját nevelésű sertésünkből hármat jegyzett el saját céljaira a rekviráló-bizottság. Azért mégis csak kijár az uramnak a harc­térre a sonka meg a paprikás szalonna. ' Édesapám a kertünk jószel­leme. Hiszen valamennyi gyü­mölcsfáját ő nemesítette. Édesr anyám pedig a virágok király­néja. Az ő rózsái a leghíreseb­bek vármegyénkben. Öt gyermekem közül két fiú és két leány jár iskolába. A legkisebb pubit jövő esztendőre sorozzák be a padok közé. Tá­vollétükben varrógépemen mulat a minden iránt érdeklődő buksi gyerekem. Mióta két erdővédünket be­sorozták, azóta vadhús sem kerülhet asztalunkra. Valami ötven pontyot gondoz kertészünk kisded halastavunkban, az üveg­ház mellett. Bármilyen takarékosan élde­gélünk is, bizva-bizunk az idei — Kérem, bocsásson meg nagy­sága, hogy nem szolgálhatok virág­gal, mert már valamennyi virágke­reskedés bezárult! Mintha valóságos dsentlmén lelt volna, oly előkelőén ragyogott az arca. De sehogy sem akartam a jám­bor fiatalembert észrevételemmel meg­bántani. A kalauz az utasokat beszállásra serkentette. Ekkor gyorsan lebocsá- tottam ablakomat, hogy még egyszer- elbúcsúzhassam összes jóismerőse­imtől. A kazán sípja az elindulást jelezte. A vonat halkan megmozdult. Ekkor elém sietett a Fekete Sas szolgája és férfiasán igy beszélt: — Kérem nagysága, tessék kezet adni! Mit művelhettem ? hiszen az ag­godalom fellegei kezdtek már verí- tékes homlokán tornyosulni. — Ha pedig nagysága visszatér, tessék előbb csak csak a Fekete Sas Slekovecének kártyát írni ! És ekkor mind a két szeme el­borult. L A következő pillanatban már tel­jesen egyedül maradtam kocsimban. Hanem ekkor nyomban elhatároztam, hogy soha többé semmiféle vendéglő­szolgának nem adok ám szabadjegyet. Dr. Kőrösy László. ESZTERGOM és VIDÉKE. 1918. február 28. J tavaszban. Ha a jó Isten jóter­mést ád, akkor már megen- gesztelődött. Mi talán a megbékélt oroszok­tól kapjuk meg azt, amit -eddig ellenségeink élveztek. De az uramtol azt a hirt kaptam, hogy tavaszra eldőlhet a világháború sorsa. Siettessük tehát Kedves Mar- gitom a tavasz megérkezését edzett kitartásunkkal! Ellád. /i keresztény világnézet diadalát segíti elő, ha je­gyez keresztény sajtó­részvényt! A dohány és a vaj. Az asszony elment a boltba do­hányért (a háborúban a férfiak veszik a csirkét és női ruhát, az asszonyok a dohányt!) •—■ Kérek egy kis dohányt. — Nincs! — Az Isten is megáldja az urat, adjon csak egy paklit, mert az uram azt mondta, hogy élve ne menjek haza dohány nélkül. — Mondtam, hogy nincs, egy csipet se, száz aranyértse. Nem ter­mett, elszltta a miniszter, nem szál­lítanak a vasutak, nem adbtt a fő-' trafikos,1’ eladtam már az utolsó pak­liig. Itt sülyedjek el, ha nem igaz, amit mondok. , A z asszony hamiskásan vág a szemével.: — Nem pénzért kérem. Azzal le­teszi a pultra a karján levő kosarat és óvatosan bontogatni kezdi. A boltos hegyezni kezdi a fülét, a szeme má­morban úszik, izgatottan simogatja a szakállát. Egy kis vajat hoztam volna; s nagy óvatosan kiemel egy jókora darab Vajat. A boltosnak leesik az álla, emel­geti, a mérlegre teszi: négy kiló. — Asszonyság, drága, kedves asz- szonyság, most jut eszembe, még van egy kis dohányom, de hát azért szívesen megválók tőle. Árpika ! hívd be a mamát 1 Árpika (8 éves, leendő bankár) hozza a mamát a kisasszonykákkal körítve. Körülállják a csodát, rőfö- söket nyelnek, ráhajolnak, szagolják jobbról, szagolják balról, szagolják élűiről, szagolják hátulról. A mutató- és hüvelykujjukat összetéve, a többit negédesen fölemelve mondogatják : — Das ist aber fájn! Az alku hamar kész, az asszony egész koszorú pipadohányt csomagol be. A boltos megígéri neki, hogy a jövő héten is hozzon csak ilyen fi­nom vajat, ő megveszi, kap dohányt sokat és finomat, hogy Konstaniná- polyban a török basa se szí illato­sabbat. A legjobbat neki teszi félre, sőt petróleumot, cukrot, mindent kap, amit a szeme, szája kíván. A család i boldog. Árpika lerohan az uvarba és kidüllesztett mellel, lengő zász­lóval (hátul) meséli a házmesterszáj- tátó gyermekeinek : — Az én mamámnak van bársony ruhája. Az ám ! — Az én bátyám föl van mentve. Irodában dolgozik. Az ám ! — Nekünk van vaj. Friss, most fejték a tehénből. Tiz kiló! Az ám! A gyerekeknek csorog a nyáluk, mennek az édesanyjukhoz újságolni a nagy esetet. Az édesanyjuk sűrűn ménkűt emleget. A vajas asszony a távozás himes mezejere lepett, a család pedig vil­logó késeket vett a kezébe, hogy a friss, illatos vajból megtízóraizzék. Mekkora volt azonban a megdöbbe­nésük, mikor a kés hirtelen belesüp­pedt, s vaj helyett kukoricadarát szelt derékban kétfelé. A vaj csak egy.uj- nyi vastagságban volt rárakva. A nyugalomba vonult Vezúv ifjú éveiben nem dobott ki annyi és oly tüzes lávát kráterén, amennyi hirtelen a mélyen tisztelt család ifjabb és öregebb tagjaiból kilövelt. A legsű­rűbb szólam volt: der Schlag soll sie treffen ! Végül Samu ur (a család szeme fénye, egyetemi hallgató, egyéb­ként fölmentett) emelkedett a helyzet magaslatára és beígérte, hogy a Vi­lágban egy cikket helyez el arról, hogy mily mérhetetlen mélységbe süllyedt a paraszti nép erkölcse. D. V. HÍREK 1 u Jr 'fi Jl ■ n 3 Magyar hadsereg. ♦ Nyelvünk jogát soká lopták : Nem kell többé már a hopták ! Amikor a magyar gyerek katonának megérett, tauglikot mond akkor rá a regimentárc, a német. * Hogy belép a kaszárnyába, cakumpak jön hátára, mékű nehéz vasas gevert akasztnak a vállára Kezdődik az ekzercirung Unkáim, rekcum, dopelráj, szegény magyar gyerekeknek ugrándozni rá muszáj, hopták, ájncváj, bájgen, svenken, nider, bájfusz, indiblánc, mindezekre forsifsmészig járja a vad kutyatánc. Nincs ebéd és nincs vacsora, van helyette menázsí, a podgyászt ha szidják: azt is úgy hívják, hogy bagázsi, kurázsi ott a merészség, cugnak mondják a szakaszt, lénungnak a zsoldot hívják, s liánnak puskán a ravaszt. Sturmnak mondják a rohamot, fórvercnek az előrét. mikor magyar német szóra kockáztatja a bőrét, cifra német komandóra angrijot úgy megcsinál, hogy az ellen esze nélkül rükverc felé retirál. Elég volt a német szóból eb ura biz a fakó, hogyha jó a magyar virtus, legyen magyar komandó, vitézségünk megcsudálta szerb föld, Kárpát, Doberdó, vesszen a sok ájncváj, rekcum, laufsritt, hopták, holberdó­Kórő Pál. i Háziipari kiállítás. Vasárnaptól kezdődőleg városunk­ban három napos háziipari kiállítás volt, melyen özv. Zombory Zsig- mondné mutatta be szociális mun­kásságának eredményeit. A kiállítás, mint azt lapunk 'legutóbbi száma is jelezte, a Deák Ferenc-uccai Wald- vogel-féle üzletben nyert elhelyezést. Már a kirakatokban láthatók vol­tak egyes szép háziipari tárgyak, ame­lyek felkeltették a közönség érdek­lődését az üzlet belsejében ízlésesen elhelyezett háziipari termékek iránt is. Özv. Zombory né már 15 éve fog­lalkozik a legintenzívebb szociális munkássággal és ennek hű tükre ez az intim kollekció. A szemlélő nem lát itt bámulatbaejtő kézimunkacso­dákat, gyékénypalotákat, ritkaság- számba menő iparművészeti remek­műveket — s aki e kiállítástól ilyes­mit várt, nagyon csalódott. Ezt a kiállítást nem is az exoti- kust, a rendkívüliséget keresők sze­mével kellett néznünk, hanem a szo­ciális munkásságot megértők és mél­tányolok buzdító tekintetével és az­zal a tisztelettel, amely a járatlan uta­kon járókat, az úttörőket méltán meg­illeti. És ha ezt a nézőpontot választjuk ki, amikor e kiállítást végigjárjuk, egyszeribe megnő az értéke minden kis darabnak, amely előttünk fekszik. Ha megtudjuk, hogy ezt a kis him- 'zést egy rableány öltötte, azt a ké­zimunkát analfabéta munkásnő hozta létre, ez a ruhácska csupa hulladék vászonból készült, az a csinos azsúr- gallérka pedig mindössze 24 fillér- nyi előállítási költséget igényelt és igy tovább ; — egészen más fogal­munk lesz a női lélek sok problé­májáról és a megénekelt „kicsi lándzsái*“ ^jyatásái^l,^ ,jövQ5§zoojr: ális küzdelmeiben. Tovább a kolozsvári hadikórházak­ban készült famunkák egy-két tetsze­tősebb darabja köti le figyelmünket. Meglepnek csinos voltukkal és lát­szólag erős türelmi munka eredmé­nyei. Csak ha figyelmesebben szem­léljük, vesszük észre egyszerű tech­nikai kivitelüket. Nempsoda, ha szen­vedő hőseink valóságos ambícióval látnak hozzá eme háziipari ág buz­gó kultiválásához. , Külön része volt a kiállításnak az esztergomi gyékényfonó tanfolyam jel­legzetes tárgyainak tárlata. Rövid három hét mindössze, ami e tan­folyam megtartására özv. Zomboryné rendelkezésére állott. És e három hét alatt mégis számos meglepő csinos- ságú tárgy létesült és köti le figyel­münket ; köztük néhány valósággal unikum-számba megy precíz kivitel és tehetséget eláruló, alapos félfogás dolgában. A kiállítás célja az volt, hogy egyrészt a tanfolyamon résztvett höl­gyek megismerkedjenek a gyékény­fonás mesterségének nagyobb lehe­tőségeivel s magukat, amennyire ide­jük és ambíciójuk engedi, a látott minták nyomán továbbképezni töre­kedjenek, másrészt pedig, hogy ta­nulságos képe táruljon fel közönsé­günk előtt a mo'Uern szociális tevé­kenységnek. Özv. Zomboryné munkája sok meg­értéssel találkozott az ország legelső lateiner városában, Kolozsvárott. Csak­is e megértés tette lehetővé köz­hasznú tevékenységének akkora ter­jedelmét, amekkorát eme kiállítás sejtet. Mi esztergomiak megértés dolgá­ban is messze állunk a kincses vá­rostól és szinte nehezünkre esik meg­állapítani, hogy özv. Zomboryné szo­ciális tévékenysége nálunk in-

Next

/
Thumbnails
Contents