Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 11. szám
Esztergom, 1918. XL. évfolyam 11. szám. * Vasárnap, február 17. POUnmés TBRSR SZERKESZTŐSÉI] ÉS KlADÓHlVA 1 AI. : S1MOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI 5 HIRDETÉSI DIJAK STB-. KÖiDENDŐK. DR FELELŐS SZERKESZTŐ : RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. Dr. ÉÖMUNKATÁRS : KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK: LA1SZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A választójogi törvényjavaslat bizottsági tárgyalása meglehetős lassúsággal folyik a parlamentben. Nem mintha obstrukció volna ellene, de mert a munkapárti bizottsági tagok — csodák csodája ! — eleddig alig ismert lelkiismeretességgel keresik-ele'mzik a hiányait és hibáit, főképpen pödig a magyar szup- remaciat Állítólag válságba.döntő veszedelmét. Igazán megható, mily ritka 'félkészülts’ég'g&l ‘tfb'rtifhíak fel sorban a jóakary szemfüles tanácsadók s ontják hazafi aggodalommal teljes pareneziseiket a javaslat alkotóinak fülébe. Hiába mindert ! Nincsen meg- .hallgatás, nincsen szófogadás! A munkapárt nagy dologra határozta magát: meg akarja mutatni,; — habár elkésve is — hogy méltó akar lenni a nevére: nemzetet ment és munkához lát. Míg a hatalom volt, úgy sem igen lehetett őt egyikkel’ sem meg vádolni Elég sok pofont kellett' a háború'alatt elszenvednünk idegen katonák részéről, anélkül, hogy becsületünk védelmére mert volna kelni.1 Kiszámíthatatlan-anyagi károk zúdultak nyakunkba a hadiszállításokban és határaink védtelensége miatt az ő soha meg nem bocsátható pa- tópálos . gondatlansága miatt. Most akar talpára állani. Most lép fel a nemzeti rnpnka köntösében. Késő. Ismerünk szép maszk. Hamis a te hangod. Mint minden törvényjavaslatnak, úgy egész természetesen Vázsonyi- javaslatának is vannak hibái és hiányai. Nemzeti szempontból ' minden bizonnyal lehet és kell még rajta egyetmást korrigálni. Ám a lényeges alapelvei helyesek, változatlanul kell, hogy törvényerőre emelkedjenek. A jogkiterjesztés mértékéből semmiféle munkapárti rabulisztikára sem szabad engedni. Úgyszintén a választások tisztaságát biztosító szigorú paragrafusokat sem lehet megalkuvás tárgyává tenni. Az nem igazi demokrácia-, .mely. eez ipari munkásoknak minden kikötés nélkül megadná a választójogot, a „gazdasági cselédeket1 pedig nyilvánvaló pártpolitikai tendenciával ki akarná zárni belőle. Ilyen egyenlőség nekünk nem kell! Annál inkább kell azonban minden, még legdrákóibb törvény és korlátozás is, melyek a választási visszaéléseket emberi számítás szerint kiirtják Magyarországon. Nem akarunk többé a világ előtt a korrupció tipikus államaként szerepelni. Hogy teljesen megcsömörlöttünk tőle, ép a munkapártiaknak tartozunk érte hálával. A választási törvényjavaslatnál mielőbbi letárgyalása és elfogadás: nem egy-két politikusnak, avagy pártnak, .hanem- =,az egész országnak ki vánsága. Itt alkudozásnak, taktikázásnak, elodázásnak semmi helye sincsen. Szükséges kiegészítő része lesz ez a háborút rövidesen követő' békességnek. Enélkül nem volna igazi az ország békéje. A belső harcok még jobban fellángolnának, mint a háború előtt volt. Vagyis mérhetetlenül rosszabbodnék a helyzetünk. Akkor, amikor oly tömérdek hely* rehoznivaló várakozik reánk, hogy azt sem'tudjuk jóformán, melyikkel kezdjük meg a munkát! A kormány- nagyon rossz szolgálatot tenne az országnak, ha a részben kislelkűségből, részben ravasz számításból eredő aggodalomkitörésektől zavarba jönne, vagy pláne megijedne és hacsak kissé is, de letérne arról az egyenes útról, melyhez annyi 'ünnepies Ígérettel lekötötte magát. A modern demokratikus Magyarország alapkövét teszi le evvel a századokra szóló törvényalkotásával. Tövis, Időszerű szakkönyv jelent meg az idén is városunk nagy érdemű szülöttétől, az országos nevű Rudhmi Molnár István földmíveles- ügyi miniszteri tanácsostól a Szent István Társulat kiadásában. A ..százhatvan lapra terjedő uj közérdekű mű címe : A kisgazda többtermelése. ■Ugyan ki nem ismerné ezt a szárnyas jelszót-? Tíz év előtt népszerű földmívelésügyj miniszterünk, Darányi Ignác fejezte be egyik országgyűlési beszédét .ezzel a- végszóval ;• „ezentúl mélyebben kell szántanunk /“ Két esztendő múlva gróf Serényi Béla miniszter egész íöldművelés- üg>i programmja pedig ebből a két szóból állott: „Termeljünk többel !u Ezt a hangzatos jelszót azután nemcsak napilapjaink, hanem már az érdeklődő pénzügyi és merkantil testületek tagjai állandóan napirenden tartották. Nemrégiben az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület volt a kezdeményező, mely nagy értekezletet hivott össze. Előkelő előadó szakférfiúi közé tartozott Rndinai Molnár István is, ki a többtermelésről azt tárgyalta rövidesen, amit most részletesebben, az illetékes magyar gazdák számára adott ki uj és élvezetes könyvében. Az óriási tőkehalmazok a pénzintézetekben gyümölcsöztetést követelnek, A hallatlanul megdrágult élelmiszerek termeléséhez fogott hozzá a Pesti Kereskedelmi Bank elsősorban, mert számos nagyuradalom megvásárlása és bérlete után a több termeléssel kísérletezett. Kellő szakértelem és tőkén kívül azonban a mezőgazdasági foglalkozáshoz nálunk még egyéb tényezők is szükségesek ám! Vájjon csökkenni fognak-e az árdrágító ügynökök, a telhetetlen hadiszállítók és lelketlen kufárok által fölvert rettenetes árak ? Alig vagyunk ma képesek a tej, a vaj, a zsír, a tojás és burgonya fejedelmi árát “megfizetni, mert ezek a legszükségesebb élelmiszereink csodálatosan eltűnnek. Már megcsökkent lisztadagról tárgyalnak a minisztériumban. A háborús években a termény mostohán fizetett. Igen erős küzdelmet kell tehát még vívnunk, hogy az uj termést kibőjtölhessük. Ellenségeink sincsenek kedvezőbb sorsban. De ez meddő vigasz. Keressünk inkább vigaszt a józan többtermelésben. A közérdekű uj szaklrönyv megjelöli kisgazdáink számára a több termelés üdvözítő útjait. A leghasznosabb nemzeti szakmű ■ ára három korona. Őszintén ajánljuk megyénk és városunk összes népköreinek és értelmes kisgazdáinknak ! Dr. Kőrösy László. A mi katonáinkról. i Baka-mondások. Hogy a mi katonáink mennyire megszokták már és milyen öreg nyugalommal járják a.háborút, nagyszerűen illusztrálják az ő. egyszerű gondolataikból fakadó zamatos mondásaik, amiket azonban leginkább csak úgy egymásközt beszélgetve eresztenek meg. Ha pl. valahol igen erősen ágyúznak, odaszól az egyik a másiknak: „Osztják ám ott is az utolsó kenetét“ — vagy: „Verik ám, komám, ott is a fákról a narancsot.“ Amikor pedig saját tüzérségünk nehéz ágyúval a fejünk felett lő és a nehéz golyó lomha sustorgását hallani lehet, a bajusza alól somolyogva mondja a pajtásának : „Megy ám a Digönak (olasz) is a jó hazai csomag.“ Ha meg az olaszok nagy aknákat lőnek az árkunkra — az aknát levegőben lehet látni, mivel nem megy olyan sebesen és magasan, mint az. ágyúgolyó —- akkor a cigányokra kiabálnak : „Dekkolj, more, merer jön a döglött malac.“ . ’ . Ha pedig az olasz tüzérség az árkunkra lődözve igen kellemetlenkedik, akkor már kisáé haragosabban mondogatják : „Robbanjon a csőben a többi“ — vagy „Ez legyen az utolsó lövésed.“ Ha meg az árkunk mögé lő az olasz, ahol nincs senki és semmi, akkor még biztatják is: „Jól van, Digó, csak mind oda.“ A hajnali csendben pedig, ha az olasz őrszemek bevonásuk előtt lődöznek s a golyóik nálunk igen pattognak, akkor körülnéz az öreg baka úgy otthonia- san és megszólal: „No mán reggel lesz, mert pattog a kanász.“ Az olasz gépfegyverre csak azt mondják : „A Digóék már megint rostálnak.“ A repülőgépek zúgva-búgva legtöbbet okvetetlenkednek, de azoknak aztán dühösen mondják: „Némulja- tok meg, de rögtön !“ Ha pedig azt kérdezzük tőlük, hogy mikor lesz béke, arra azt felelik: „Majd ha parancsban leszÁ " s g 2. A Direktion. Egy főhadnagy beszéli: Este megyünk ki stellungba s miután megvizsgáltam a századot és vettem a Zugskommandánsok jelentését, kiadtam a parancsot, hogy a Zugok 100 lépéses Distanccal induljanak. Kocz- ka fírer úr a harmadik Zugnál volt s mikor rákerült a sor, a következő kommandóval indította el a Zugot: „Hapták, — Reichen rechts um — Marschieren ! Direktion a „kellemetlenség“ Zug marsch !“ s.
