Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 5. szám
1918. január 20. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 LAPUNK NÉüY ÉVTIZEDE. (Hírlapirodalomtörténeti vázlat.) Irta: Dr. Kőrösy László, az „Esztergom és Vidéke“ megalapítója> V. Legnépszerűbb egyesületünkről vezércikkben értekeztünk. Bellovits Ferenc a dalegyesület olyan önfeláldozó igazgatója volt, amilyen alig termett máshol. Ez évben az egyesület fölhívására a női tagoknak rendszeres esztétikai előadásokat rendeztem, melyeket Beszédes kőnyomdájában sokszorosítva, testes kötetben ajándékoztam hálás hallgatóimnak. A dalegyesület mutatta be 'Jankó Pál zongorareformátorunk uj találmányát közönségünknek. Megjelent azután városunkban Edison első fonográfja. Az élelmes im- preszárió fejenként égy forintot szedett be tőlünk a Fürdő vendéglő nagytermében. Zeneegyesületünk női énekkara ünnepeken a belvárosi templom karzatán remekelt. Érdekes nyári hangversenyt rendezett Kuliffay Izabella zongoraművésznő Maleczky Vilmosné operai énekesnő és két operai zenekari művész közieműködésevel. Salvi elsőrendű hegedűs, Striimfer pedig zongorahangversenyző volt. A Fürdővendéglő nagytermébe a legdíszesebb közönség gyülekezett. Megjelent a prímási udvar s a főpapság több tagja Leginkább tetszett, mikor Kuliffay Izabella saját románcait kisérte zongorán és azokat Maleczkyné zengte. Az iró szülőktől származó Kuliffay Bella, ki József kir. hercegünk családi zongoratanárnője volt. Chopin, Liszt és Schuman remekeit is remekül játszotta. Ez a művészkaraván, melyhez még özv. Kuliffay Edéné, Beniczky Irma és Maleczky Vilmos nyug. operai énekes tartozott, Párkányban, özv. Istvánffy Kálmánné- nál kedves otthont élvezett. Zeneegyesületünk szokásos évzáró ünnepe, az u. n. velencei-éj fejezte be a választékos szórakozásunkat, mikor lampionos csónakokon ereszkedtek le a Kis-dunán a vegyes énekkarok, hogy azután a Schleiffer Lajos nagyvendéglőjében cigánymuzsika mellett szórakozzanak. A Kárpát Egyesület budapesti osztálya fölkérte lapunk szerkesztőjét, hogy fölolvasó estélyén, az Akadémiában „Esztergom táj szépségeiről" értekezzék. Ez az értekezés uj illusztrációkkal a Turisták Lapjá-ban jelent meg, honnan külön füzetben nálunk is forgalomba került. Erzsébet jótékony nőegyesületünk közgyűléséről maga az elnök, Majer István szokta lapunkat tudósításaival megtisztelni. Ez az újságírói tevékenysége szintén érdekes adat az ő tartalmas életrajzához. Komlóssy Ferenc muzslai plébános, országos képviselő és a Népnevelő szerkesztője hangzatos vezér cikket irt nekünk a Tanítók Menedékházának Esztergomba való építésé ügyében. Uj gazdasági munkatársunk Wenninger Mátyás gazdatiszt iskolatársam számos aktulális közleménnyel jelentkezett. Munkatársaink tehát foly ton szaporodtak. Ezt bizonyítja Ku liffay Bella gyakorlott tolira való, jóizű és terjedelmes Első szerelmem c. humoreszkje, mely épen akkor jelent meg, mikor olaszországi tanul- mányutamra távoztam. Ugyanekkor óvárosi irótársaim is helyettesítettek. „Városunk múltjából“ alapos előadást tartott Kollányi Ferenc királyvárosi történettudós káplánunk iparosifjúságunk egyesületében. Ugyancsak az ő előkelő tollából eredt „Esztergom nyomorultjairól“ szóló terjedelmes tanulmánya lapunk számára. Az 1699-ben kelt esztergomi mól nárcéh alapszabályait napfényre hoztuk, „Középkori ereklye“ címen z meglátogatott kisbényi, román stílű hires templomunkról tárcát irtani. Németh Viktor pedig azt a kérdést vetette föl lapunkban, hogy „Melyik Maróton történt Dobozy Mihály veszedelme ?“ Történeti becsű uccai elnevezéseket kezdtünk meghonosítani Dr. Walter Gyula vezércikkei beharangozása után. Ekkor keletkezett pl. a Balassa Bálint-, Pázmány Peter-, Dobozy Mihály-, Szelep csényi-, Sirnor-, gróf Forgácli stb. utunk vagy uccánk méltóbb neve. Örvendetesen meggyarapodott Városi Körünk kétszáz harminc taggal, azért tudta a közgyűlést szószaporí tás nélkül irányítani. Zámolyi Wargha Mihály, a mi kedélyes vízivárosi plébánosunk „A cigányokról“ irt kedélyes könyvét kedélyesen ‘bíráltuk. Éz időben valódi esztergpmi hét magyar Íróról számoltam be. Győrffy Lajos, a műkedvelő iró „Főszékesegyházunk rövid leírása“ c. füzetet nyomtatta ki. Sokkal értéke sebb volt azonban Győrffy Iván iro dalmi hagyatékából egy talyigára való János Diák c. adoma, melyet szívesen közöltünk. Dr. Hutt Árpád munkatársunk, ki külföldi egyetemeken végezte jogi ta nulmányait, Az utazás hasznáról, a köztisztaság és közegészség kérdéseiről épen olyan ügyesen vezércikezett, mint, a vonal alatt ötletes élményeinek előadásával. Eseményszámba vettük karácsonyi számunkban ünnepi munkatársunk, Gárdonyi Géza „A nyolcvanadik, (egy vén lump elbeszélése)“ c. elsőrendű humoreszkjét. A tárcánkban megjelent harmadik regényem, az Elkésett apostol külön könyvformáját az egész fővárosi sajtó rokonszenvesen fogadta. Az Ország Világ szerkesztője, Benedek Elek ka rácsonyi füzetében pedig bemutatta írásban és képben hazánk kiváló szerkesztőit. Valami hetven arckép közé került ekkor lapunk megalapítója is, a aki „Vidéki sajtónk természetrajza“ c. karcolatot irt ekkor hozzá. * * * Ha kijősz... Ha kijősz majd a temetőbe Keresni, édes, hantomat, Mikor a hideg síron ezer Csillagszemecske fölfakad : Ne verd le gyöngyét a rózsának, Mint a szélben meg-megremeg, Hallgass a szellő fuvalmára, Hogyha még szeretsz engemet. A virág szivem porán hajtott, A szellő szálló sóhajom, A harmatcsepp az én ki nem sírt, El nem zokogott — végdalom, Doktor Ferenc. * * * Egy ábrándozónak. Ha elmosódik majd a kép, Mely lelkemet betölti rég, És dalaimban fénye vész És álomkép lesz az egész ; Lelkem sovárog uj tavaszt, Uj mámort, amely dalt fakaszt, Uj lázat, harcot, küzködést : Ám jöjj és vágj szivemen rést! Elhulló piros vére majd Mesés, csodás virágot hajt S virágból titkos rengeteg Szövődik sziveink felett, S homlokod minden hajnalon Uj fénnyel koszorúzhatom. De most, de igy — szép asszony, lásd! Miért, minek csaljuk egymást ? Adjak egy fonnyadt levelet Élővirág helyett neked ? Bókoljam rimre ? gondolod, Hogy a bók sikerülni fog És hozzád méltó is leszen? Rajongó, bájos gyermekem ! Oh, ne hadd megcsalni magad 1 A költő adjon lángokat És szenvedélyt, mely égbe tör, Mely lázit, rombol, tép, gyötör : De ál-gyémántot, mostoha Dalt, ne fogadj el te soha 1 Kiss József. * * * Erdei dal. Napkeletkor szép az erdő, Zöld éjjelej fénytől árad, Éled s játszik benne minden, Oszlik, foszlik, tűn a bánat. Hála-telt szív ujjongása Száll az égre, mint a pára. Langyos szellő a madárdalt Viszi távol messzeségre Vigaszt visz a bánkódónak Kebelébe és szivébe. Hála-telt szív ujjongása Száll az égre, mint a pára. Csörtet az őz, riad a nyúl, Csipog a kis madár-fiók, Fű, fa, virág mind éled, Élvezi az isteni jót. Hála-telt szív ujjongása Száll az égre, mint a pára. Ozoray Árpád. * * 189Í. Ország-világra szóló rendkívüli esemény töltötte be az egész esztendőt. Jan. 23.-án hunyt el a királykoronázó Sinior János hercegprímás, kit epen negyedszázados primássága küszöbén szóllított magához az élet Ura. Senkisem készült erre. A halál néhány nap alatt orvul végzett vele. Mintaszerű takarékosságának dús gyümölcsei hatalmas éléstárában szét osztatlanul maradtak. Még prímássá- ga negyedszázados jubileumának emlékére szánt alapítványait sem ért rá rendezni. Hanem még több megoldatlan nagyszabású egyházpolitikai kérdés maradt örökségben. Hónapokon át sóvárogva kereste az ország a nagy Simor utódát, alkotmányos korszakunk első alkotmányosan kinevezett hercegpiímását, ki a súlyos egyház- politikai kérdéseket, hazánk javára, áldásosán el tudná intézni. Mar az esztergomi érsekiszék meg- üresedése alatt fölszólalkozott gróf Andrássy Manó az országházában és azt indítványozta, hogy az esztergomi érsekség székhelye Budapestre kerüljön. A millénium küszöbén tehát az árva Esztergom végső romlásán töprenkedett. Végre főkáptalanunk hatalmas memoranduma eldöntötte a prímási székhely életkérdését, mert az ismét csak az első magyar király szülővárosának szent öröksége maradt. Kilencedhónapra (okt. 27.-én), nevezte ki Ferenc József királyunk Vaszary Kolozs pannonhalmi főapátot Sinior János utódának. Rendkívüli meglepetéssel fogadta azonban az országos közvélemény azt a rendkívüli eseményt is, mert valóban rendkívüli idő közeledett. Az uj hercegprímás a béke nevében érkezett és ezt a kitüntetést sohasem kereste és várhatta. Kerek tíz hónapig Simor János emlékének éltünk. Tudtuk még január elején, hogy Baross Gabor a vasminiszter, az esztergomi állandó hid tervével kívánt boldog újévet a hercegprímásnak. Azt is tudtuk, hogy Sinior hercegprímás főszékesegyházunk és kriptánk villamos világításáért a Ganz-gyárral tárgyalt. Csak azt nem tudtuk: mi lesz most velünk ? Dr. Csernoch János kanonok részesítette az uj prímási palota első gazdáját a haldoklók szentségében. Az ő bizalmas udvari főpapja karjai közt és báró Hornig Károly barátja előtt szállott el Sinior János nagy lelke. Végrendelete szerint nem engedte, hogy ravatalát virág díszítse. Végső akaratában is következetes maradt. Ilyen epizódokból éldegéltünk, mig meg nem jelent Vaszary Kolozs váratlan kinevezése. A nyomasztó esztendőben persze szó sem lehetett mulatsáról vagy szórakozásról Mindössze valami fölolvasó-estét rendezett dalegyesületünk a gyász letelte után és azon „A tizenharmadik“ c. elbeszélésemet adtam • elő, mely Hevesi József uj haviszemléjében, a Magyar Géniusz-ban jelent meg. Városunk közgyűlése pedig megszavazta a bajorországi Woerl, würz- burgi hires kiadó Reisebücher c. világvállalata számára azt a szubvenciót, mely szerint a cég Esztergom leírását német és magyar nyelven illusztráltan nyomatja ki. A leírást reám bízták. Ez volt ebben az évben legjelentősebb szolgálatom szülővárosom érdekeben. * * * 1892. Az izgalmas téli képviselőválasztás és a rideg jégzajlás után Vaszary Kolozs febr. 1.-én váratlanul székesvárosába érkezett. Nemsokára lobogódíszbe öltözött városunk és a Várhegy ormán mozsarak dördültek főszékesegyházunk harangjai zúgásába. Uccáinkat pedig katonazenekar járta végig. Az uj hercegprímás első dolga volt hálaimája elrebegése. Első látogatói lettek Dr. Csernoch János apátkanonok vezeésével Sinior udvari papjai. A bencéstanárok testvéri üdvözletét Villányi Szaniszló igazgató tolmácsolta. A székesváros közönsége pedig este a kivilágított primási palota felé özönlött a fényesen kivilágított uccákon végig. Másnap ötven vármegyeházi tag tisztelgett az uj hercegprímás előtt gróf Majláth György főispánunk ve
