Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 62. szám
Esztergom, 1918, XL. évfolyam 62. szám Vasárnap, szeptember 15. pouTim és rfatsfíDfíL mi Lm SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZÉT-SI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. ALAPÍTOTTA : DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. FÉLELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINÍ)EN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A magyar faj veszedelme. Magyarországot óriási veszedelem fenyegeti. Nem annyira az, hogy ezer éve bírt országát megcsonkítják, avagy feldarabolják ; mint jóval inkább, hogy a világháború csapása a pusztulás gyászos útjára sodort bennünket. Ideje, hogy elfásultságunk- ból felébredjünk s veszedelmünk nagyságát kellően felfogva és átérezve fajunk mentesítéséhez fogjunk — de minél gyorsabban ! A legutóbbi népszámlálás szerint 10 miiló volna országunk magyar nyelvű lakosságának száma. Ám ebből 2 milliót bátran leszámíthatunk a magyarul megtanult nemzetiségeinkre ; tehát vérbeli magyar aligha van több, illetőleg sajnos, most már csak volt több 8 milliónál! Mert evvel a csekély 8 millióval mit tett és tesz a világháború emberírtó förgetege ? A statisztika végleges számítást ugyan megfogyásunkról egész természetesen még nem adhatott; ámde máris adott két olyan megállapítást, ■melyeknek okvetlenül a legnagyobb megdöbbenést kell kelteniök bennünk. Az egyik honi statisztikusaink megállapitása: az, hogy hazánkban a születések száma a világháború keserves gyümölcseképpen máris tetemesen s egyre tetemesebben múlja felül a születések számat, — nemzetiségeinknél is, de első sorban saját fajunknál. A másikról idegenből értesültünk. Ugyanis egy Mallet nevű tekintélyes angol statisztikus nem rég Londonban beszédet mondott, melyben honfitársai biztatására kétségkívül nem káröröm nélkül állapította meg, hogy míg Angliában a lakosság háborús vesztesége eddig nem is egészen 2 százalékot tesz ki, addig Németország lakosainak már 4 és fél, Ausztria 5 és Magyarország 7 százalékát vesztette el a világháborúban. Igen valószínű, hogy Mailet számításában lesznek bizonyos hibák az angolok javára, de semmi esetre sem a mienkre, mert bennünket a háború szem- melláthatólag derekasan megritkított. Ha a harcoló nagy nemzetek is elszomorodva látják aránylag kisebb megfogyatkozásukat, mily szívvel fogadjuk mi magyarok legnagyobb veszteségünket! Mi, akik, amugyis csak egy csepp vagyunk a népek nagy tengerében! Bizony, ha valahol, hát nálunk volna ok az igazi elkeseredésre. De egyébre is 1 Arra, hogy minden hazájaszerető magyar észre térjen, még a legfogyatékosabb műveltségű is; és ragadjon meg minden utat-módot, melyekkel egyrészt gátat vet faja kihalásának, másrészt elősegíti vesztesége pótlását: a szaporodást. Nem a mi dolgunk, hogy ezen utakat-módokat megkeressük. Mi csak a vészkürtöt fujjuk, hogy minél többeket felébresszünk és tettre serkentsünk. Ha az ország átlátja a veszedelem nagyságát, bizonyára tud majd elég nyomatékkai hatni a kormányra és országgyűlésre, hogy ezek mindennél előbbre való feladatuknak lássák oly törvényeket hozni s intézményeket létesíteni, melyek nagyra hivatott fajunkat a pusztulás örvényéből kiragadják Morc. Értesítők. Az esztergomi érseki róm. kath. tanítóképző* intézet Értesítője az 1917/18. tanévről. A tanári kar közreműködésével szerkesztette Kiinda Károly igazgató. A tanítóképző ezidei értesítője, mely pár hét előtt hagyta el a sajtót, két nekrológgal kezdődik. Az első az intézet nagynevű igazgatójának Dr. Sebők Imrének, a másik a magyar kath. tanügy lelkes harcosának Bertalan Vincének, a tanítóképző egykori tanárának emlékét örökíti meg. Mindkét közlemény Oberth Ágoston tanár kegyeletes tollal megirt munkája. Az iskolai év történetét ugyancsak a fentemlített két neves férfiú elhunyta tette jelentősen emlékezetessé. Különösen Dr. Sebők elhunyta érintette érzékenyen az iskola munkásságát, mert óráit a háborús viszo nyok miatt a tanári kar tagjai osztották fel maguk között. A bibornok- hercegprímás már Dr. Sebők betegeskedése alatt Kiinda Károly c. igazgatót bízta meg a vezetéssel, aki később az intézet igazgatójává is kineveztetett. Két növendék hősi haláláról szerzett értesülés az intézet háborús hangulatára volt hatással. A szénvakációt nem tartották meg s igy a tanítás zavartalanul folyt május közepéig, amidőn az egyházi főhatóság az élelmiszerek beszerezhetésének fokozódó nehézségeire, valamint a drágaságra való tekintettel a tanév befejezését rendelte el. A főhatóság és tanári testület névsora után a növendékeké következik az utóbbiak bő statisztikájával, amelyből a következő főbb adatokat említjük: Rendes tanuló volt 72, magántanuló 39. Katonai szolgálatra behivatott 34. Előképzettség szerint polgári iskolából jöttek 47-en, gimnáziumból 49-en, reálból 20-an. Tanitó, tanár fia volt 22, iparos-, kereskedőé 38, őstermelői 17. Lakóhely szerint vármegyénkből 49, Pestmegyéből 16, Nyitrából- Pozsonyból 10—10 növendék való. Több került még Komárom-, Fejérés Hontrnegyékből. A tanítóképzővel kapcsolatos tápintézet 21 növendéket részesített ingyenes ebéd- és vacsorában a főkáptalan kezelése alatt álló alapítványok kamataiból. A Segítő Egyesület 1191 K értéket osztott ki részint pénzben, részint lábbeliben. Ezenkívül a szegény tanulók gyógyszerszámláját is fedezte. Az egyesület törzsvagyona az isk. év végén 27481 K 83 fillér volt. A lefolyt év folyamán alapítványokban a tápintézet 15.000, az ösztöndíjalap 1000 K-val szaporodott. Internátus céljaira 182.700, uj épület építésére pedig 700.000 K folyt be. E számok — mint az értesítő is megjegyzi — végtelenül sokat mondanak. Az értesítő egyéb rovatai közül szakszempontból igen értékes a „Gyakorlati Kiképzésiről szóló, mivel részletes kimutatást közöl a tanítóképzés e legfontosabb tárgyának az év folyamán használt eszközeiről. H. I. A német újságírók három hatalmas birodalom osztatlan figyelme közben lépnek ma Esztergom ősi földjére. Városunk régi dicsőségének fénysugarai verődnek vissza e mai napon s a bazilika szobrain ábrázolt nagy prímások udvarának szépségei elevenednek meg előttünk. Vitéz János irói körének, a nagy Pázmány környezetének tudós vitái visszhangzanak a márványoszlopos termekben s Esztergomot azok keresik fel, azok ajkai emlegetik, akiknek Írásait ma napról napra milliók olvassák. Esztergom idegenforgalma! Mily szép álom is ez s mily keveset tettünk még, hogy ez fellendüljön! íme, bíboros íőpásztorunk minden alkalmat megragad, hogy Esztergom neve és nevezetességei ismertté legyenek.: Lebegjen az ő példája előttünk s ne engedjük, hogy Szent István szülőföldjére, e város szellemi életére a közömbösség, szürkeség és nívótlanság sötét árnyéka boruljon! ☆ Tizenegymillió halott. Szeptember, az ősz élő sugaras mozdulatlansága ráfekszik a lelkünkre, érezzük, hogy múlik a nyár s a gépek milliói hiába csapolják az emberiség egyre híguló vérét: döntés, befejezés, kiengesztelődés nincs sehol. Elmúlik megint a végtelen birkózás ötödik nyara és nem lesz vége ? Amint olvassuk az egymást cáfoló táviratokat, arra gondolunk, hogy az idő a háború eleje óta ellenségeink szövetségese volt s az idő múlik s az emberek halnak. Egy hágai statisztika szerint már tizenegymillió ember halt meg az európai csatatereken, több mint Svédország és Norvégia összes lakossága nőkkel, gyermekekkel együtt, több mint kétszer London minden élő lelke. Négy év alatt országnyi népek vesztek és hétszáz milliárd emberi vagyon pocsékolódott rá a háborúra. Ezek a fantasztikus számok a méretei annak a katasztrofális pusztulásnak, amelynek még csak a szelét érzi az európai emberiség. Nemsokára a tömegek is tudatára ébrednek, hogy a végtelen háború ön- gyilkosság s a tankok és ágyúk győzelme semmit sem ér, ha utána a sivár pusztulás és nyomor marad egész Európán. Tizenegymillió halott és 700 milliárd vagyon talán kijózanítja már a vérmámoros uszítókat. A háború már a kapitalizmusnak és imperializmusnak sem üzlet, mert bármikép végződjék, rá kell fizetnie a most bezsebelt hasznot. A háború felfalja saját kihizlalt gyermekeit, a háború falánksága iszonyatos és csak akkor kezd majd zabálni, ha végéhez közeledik. A romok eltakarításának s az uj életkérdés nehézségeinek óriási ára lesz s ezért érzi minden józan lelkiismeret, hogy minél előbb meg kell állítani a további vérontást, mert a háború terheit már az emberi képzelet sem bírja elviselni. Német újságírók Esztergomban. A német újságírók, számszerint 25-en, 30 magyar Újságíró kíséretében ma d. u. fél 2 órakor hajón érkeznek városunkba a hercegprímás látó-
