Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 59. szám
Esztergom, 1918. XL. évfolyam 59. szám. V ' Vá j á*nap, szeptember 5. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLLTÓ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ S HIRDETÉSI DIJAK STB. ELŐ FIZ ÉT íSI KÜLDENDŐK POUVmés TfíRSfíDFllMILfíP: FÉLELŐS SZERKESZTŐ : ALAPÍTOTTA : DR RÉTHFI PRIKKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NY1LTTÉR SORA 50 FILLÉR. t HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLYSZERINT \ KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Vármegyénk és városunk jövője. Igen komoly formában vetődött fel és tartja magát a hír, hogy az uj választási törvény küvetkezménye- kép várható közeli országrendezéskor bár kicsiny, de dicsőséges múltú vármegyénket Barssal akarják egyesíteni. Legalább is a terv ez volna. Hogy a szintén nem dicstelen múltú ősi Bars mint fogadja e tervet, bennünket kevésbbé érdekel, ámbátor sejtjük, hogy ő sem lesz túlságosan elragadtatva tőle. Annyi azonban bizonyos, hogy bennünk igen kellemetlen érzelmeket kell hogy keltsen. Annyira kellemetleneket, hogy a legnagyobb megbotránkozással határosak. Feltételesen foglalunk állást, mert a terv hiteles voltáról nem győződhettünk meg; sőt némi Kétkedéssel is fogadjuk. De hiába: felettünk lebeg a fáma sötét felhője, mely nyugalmunkat egyre zavarja s legalább is rémképeket állít elénk. Mi lesz velünk? Nem váré ránk csakugyan a névtelenségbe való szégyenteli elmentés ? Nem vetik-e vájjon fejünkre azt a halotti lepeit, mely alatt egy- szersmindenkorra vége minden helyi patriotizmusunknak ? Ha arról lenne szó, hogy megyénket Barssal fogják megnagyobbítani, amely új kerületnek Esztergom lesz a székhelye törvényszékkel, pénzügyigazgatósággal s egyébb apperti- nenciákkal s természetesen az Esztergom névnek elsőségével (ha nem is egyedüliségével!), még valahogy meg tudnánk benne nyugodni, ha — a barsiak szépszerével beleegyeznének. Ámde hogy mivelünk toldják meg Barsot, megsemmisítve történeti nimbusunkat; hogy Aranyosmarót Esztergom elé kerüljön mint megyei székhely, ez olyan gondolat, mellyel nekünk nem lehet, nem szabad megbarátkoznunk 1 Esztergom vármegyének és városnak, melyhez a magyar történelemnek annyi nevezetes eseménye fűződik, elvitathatatlan szent joga van hozzá, hogy a saját nevén éljen továbbra is. Akár nagyobbítják meg akár nem 1 Ha éppen a kicsinysége baj, köny- nyen segíthetnek rajta. Itt van az óriási Pest megyének dunántúli része, csatolják Esztergomhoz. Komárom, Bars és Hont is könnyen adhatnak valamit észrevehetőbb megkissebbe- désük nélkül. Csak arról ne legyen szó, hogy kicsinységünk miatt ítéljenek másbaolvadásba bennünket I A legerősebben meg vagyunk róla győződve, hogy megyénk és városunk valamennyi vezetője s számottevő tényezője, elsősorban pedig a megyéje és székvárosa szeretetéről annyira ismert bíboros hercegprímás urunk, a mi „örökös főispánunk“ minden lehetőt el fognak követni, hogy valamely más megyébe való szégyenletes beleolvasztásunk megakadályoz- tassék, ellenkezőleg a várható megyerendezésből Esztergom jóval megnagyobbodva kerüljön ki önnön évezredes nevén. Szőkébb hazánk minden fia éber figyelemmel kell hogy kísérje az eseményeket ; s mihelyett olyasmi történik, ami nevünk és létünk rovására menne, egy szívvel-lélekkel álljunk talpra ősi jognak megvédéséért. Morc. Tanács, amelyet úgysem fogadnak meg. Ne sírjon asszonyom, mert ma az is a hősiességhez tartozik, hogy ne pazaroljuk csekélységekre a könnyeinket 1 Nézze, mi már nem tudunk sírni azon se, hogy nincsen dohányunk, azon se, hogy hajléktalanok vagyunk (záróra után), azon se, hogy egy gallért vagy kézelőt nem tudunk ki- vasaltatni, sőt azon se sírunk, hogy maholnap ruha nélkül leszünk. Ennyi elővigasztalás után belátja, hogy a cselédhiányon igen könnyű segíteni. Elmondjuk, hogyan. A háromszobás lakásából rakjon el minden felesleges holmit. A képeket, a művirágokat, a kredencéről az ezüstöket, a fotográfiákat, szedje fel az összes perzsa és nem perzsa szőnyegeket. Épen igy a hálószobában és a nappaliban. Marad a csupasz lakás. Ez nem szép, egy-két napig barátságtalan, aztán megbarátkozunk vele ; és a végén rájövünk, hogy a takarítással reggel 8 és 9 óra között már készen is vagyunk. Nincsen az a sok rakosgatás, porolgatás, törtil- getés és minden egyéb, ami oly időrabló és fárasztó, úgy hogy a cselédet szinte nélkülözhetetlennek kell tartani. Igen ám, mondja asszonyom, de a komiszmunka ... Mi is az komiszmunka ? Az emeletre felhordani a fát, szenet? Ahol gáz van, — mint ahogy nálunk nincs! — ott erre nincsen szükség; és ahol nincsen, húszharminc fillérét egy kis uccai gyereket lehet fogni erre a célra ; és ha a családban nagyobbacska fiú van, nem szégyen az, egy kis kosár fát felvinni. Ä munka sohasem volt szégyen — ma különösen nem az. — Marad a komiszmunka utolsó része, a mosogatás. Nem kedves dolog. Elismerjük. Azonban ezen is lehet köny- nyítení. Kevesebb tányért, edényt szíveskedjék használni. Talán ez ‘a tanács felesleges is, hiszen a közép- osztály uritársadalmának ünnepnapon is aligha kell három váltás, hétköznap pedig a két váltás is lukszus. Bizony a zsiros, (ha zsírbőség van a háznál) mosogatóvíz ártalmára van a a gondozat kezeknek, a szép fehér, puha bőrt kivörösíti. Egy kicsit jobban kell ápolni és a legjobb ápolás az, ha alaposan megmossuk tiszta enyhe vízben és megtöröljük jól úgy, hogy egy cseppet se maradjon nedvesen. Aztán egy kis krémmel bedörzsöljük, vékonyan, nem nagyon. És holnap megint lehet újból mosogatni. Biz ez unalmas, nem úri dolog, de szükséges és az egyetlen orvosság, hogy asszonyom idegei, amelyek a cselédmizériák miatt mentek tönkre, helyreálljanak. Az izomláz, a bokafájás, az általános gyengeség érzése mind múló dolog, a munka szokatlanságának következménye. Egy hónap múlva megszokja, hozzáedződik és megtakarított 100 korona cselédbért és 100 korona élelmezési pénzt. Összesen kétszáz koronát és az idegei javulni fognak egy fürdőzés költségeivel, ami három hetet számítva, naponként 50 korona kiadással 1200 koronának felel meg. Tehát évenként a férjeurá- nak 3000 koronát takarít meg. És most mi látjuk, kedves, szép asszony, hogy ön mosolyog a mi gyönyörű tanácsunkon és azt gondolja magában, hogy : — Azért is fogadok cselédet. Inkább húsz koronával többet fizetek, mint a szomszédom, legalább neki is stájgerol a cselédje. Hát nem drágák maguk, asszonyok, akkor, amikor tőlünk emberektől kérnek tanácsot ? D. V. HÍREK Nincs semmi baj. Beszélgetés a sorozásról. Olvastad, hogy megint Ez rettenetes ! Ezt nem Az egyik: sorozás lesz ? lehet kibírni l A másik: Miért félsz ettől oly nagyon ? Az egyik: már ezeket á vegyenek be, beszélnek az A másik Szívemből meguntam szemléket és épen most amikor megint békéről emberek. Nem értem, miért reszketsz olyan nagyon ? Figyelj ide, két eshetőség van. Vagy lesz sorozás. Vagy nem lesz sorozás. Ha nem lesz sorozás, akkor nincs semmi baj. Ha lesz sorozás, akkor megint két eshetőség van. Vagy bevesznek, vagy nem vesznek be. Ha bevesznek, megint két eshetőség van előtted. Vagy frontszolgálatos leszel, vagy segédszolgálatos. Ha segédszolgálatos leszel, akkor nincs semmi baj. Ha frontszolgálatos leszel, megint van két eshetőség. Vagy a harcvonalba kerülsz, vagy a hadtápba. Ha a hadtápba visznek, akkor nincs semmi baj. Ha a harcvonalba kerülsz, megint van két eshetőség. Vagy a lövészárokba kerülsz, vagy a tartalékba. Ha a tartalékba jutsz, nincs semmi baj. Ha lövészárokba kerülsz, megint van két eshetőség. Vagy megsebesülsz, vagy nem sebesülsz meg. Ha nem sebesülsz meg, akkor nincs semmi baj. Ha megsebesülsz, ismét van két eshetőség. Vagy könnyen sebesülsz meg, vagy súlyosan. Ha könnyen sebesülsz meg, akkor nincs semmi baj. Ha súlyosan, még mindig van két eshetőség. Vagy meggyógyulsz, vagy pedig meghalsz. Ha meggyógyulsz, nincs semmi baj. Ha meghalsz, —na hát ez az egy veszedelem fenyeget. De hát akkor meg már igazán nincs semmi baj. No,'hát érdemes annyira reszketni ? ☆ Üdvözlet a királynak. Nagysáp községből a nyaraló osztrák gyermekek szép levelet intéztek a kabinetiroda útján Károly királyhoz, amelyben megköszönik Őfelségének a gyermeknyaraltatás örömeit és hódolatukat küldik a szeretett uralkodó trónjának zsámolyához. Miniszteri köszönet. A vallás és közoktatási miniszter értesülvén a katona árvák helybeli napközi gyermekotthonainak áldásos működéséről, Esztergom vármegye kir. tanfelügyelőjéhez a következő leiratot intézte : „Jelentéséből örömmel értesültem, hogy a Segélyakció tek. Elnöksége, az elnöklete alatt álló jótékony bizottság alább megnevezett tagjaival együtt az esztergomi had- bavonultak gyermekei és árvái számára a város területén közadakozásból három napközi otthont szervezett és tart fenn s ezekben az otthonokban megnyitásuk (1914, évi augusztus hó 19.-e) óta díjtalanul, vezető tanerők felügyelete alatt immár négy év óta 260 katonagyermeket és árvát ápol, gondoz és egész napon át élelmez. Kedves kötelességet teljesítek, midőn tek. Elnökségednek, valamint a napközi otthonok többi buzgó vezetőinek és pedig Szecskái Kornél esztergomi
