Esztergom és Vidéke, 1918

1918 / 57. szám

Esztergom, 1918.

XL. évfolyam 57. szám.

Csütörtök, augusztus 29.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21.,

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZET ÍSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK.

ALAPÍTOTTA :

DR KŐRÖSY LÁSZLÓ.

FÉLELŐS SZERKESZTŐ :

DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN.

KIADÓTULAJDONOSOK :

LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI.

MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA

Népünk vagyona.

* Aki a nyomasztó háborús évszakot a magyar falu lakóival együtt átélte, átérezte s átküzködte, annak tanulságos tapasztalatai vannak parasztságunk meggazdagodásáról.

Alig akad ház, honnan be nem soroztak volna valakit..*.Az*, itthon maradtak nemcsak serény munkájukkal állják meg becsületesen helyüket, hanem sok mindenről lemondva, még példásan takarékoskodnak is. Pedig többszörösen megdrágult minden.

Népünk vagyona azonban épen olyan tisztességes, mind föláldozó munkássága. Az okos kisgazda a kor szelleméhez alkalmazkodik. Az állattenyésztéssel tehát legeredményesebben foglalkozik. A fölnevelt szarvasmarha tekintélyes értéket jelent. Az asszonyok pedig a baromfiaktól szerzik heti kiadásaikat.

Alig található ma olyan iparkodó kisgazda, ki évenként néhány ezer koronát nem takarítana meg. A kitelelt állatállomány — a múlt évi silány takarmánytermés után — az őszi vásárokon méginkább megdrágul. Akinek kukoricája van, az a li- bátöméssel még kövérebbre hizlalja bugyellárisát az idén.

A falusi kisgazda, disznótor után hónapokra ellátja családját füstölt hússal meg szalonnával. Józan életmódja mellett legtöbbet fizet csizmára meg adóra, mert uj ruhával senki- sem dicsekszik a háborús világban.

Megszűnt a kocsmázás. Az ördög kápolnája helyett inkább újságolvasásért egymás portáit látogatják. Ha a község hatósága nem gondoskodik világító anyagról, akkor a falusi ember a naphoz alkalmazkodik. A szerint tér nyugvóra, vagy ébred virradatkor munkára.

Tüzelőfája alig kerül pénzbe. Jár ugyan minden ház után néhány méter ingyenfa a községi erdőből, de majd mindenki az irtás bérét néhány szekérre való sügében és karófában veszi föl. Népünk fölösleges tüzelőfájából azután elegendő kerül a városokba, ahol kilószámra sietnek azt megvásárolni.

Népünk vagyona azonban nem a takarékpénztárban gyümölcsözik, hanem az almárium fiókjaiban lappang.

A bizalmatlan kisgazda csak földijeivel bizalmas. Sokszor hangoztatják, hogy nem ártana, ha a vármegyék székvárosaiban olyan népbank támadna, melyet okos földműves gazdák igazgatnának. Lehetne minden faluban fiókja. Akkor azután közösen szereznék be a földművelő

gépeket, sőt még a malmot is és olvasókört teremtenének mindennütt.

így akar népünk vagyona a háború után gyümölcsözni egészen az ő esze szerint. Népünk tehát nemcsak anyagiakban gyarapodik, hanem már önálló gondolkodásban is.

Figyelő.

Asszonyoknak való.

De Maitre József, Napoleon péter- vári nagykövete 1800-ban Írja leányának, Konstanziának:

— Azt kérdezed tőlem, kedves gyermekem, honnét van az, hogy a nők csak úgy az arany középszerre vannak ítélve? Te itt olyasminek az okát kérdezed tőlem, ami nem létezik és amit soha sem mondtam neked. Az asszonyok semmi esetre sincsenek a középszerre Ítélve, igényt támasztanak a fenségre is, azonban a női fenségre. Mindenkinek a helyén kell maradnia és senkinek sem szabad más tökéletességre törekednie, mint csak olyanra, amely megilleti. Itt van az én kutyám, a Biribi, mely nekünk annyi örömöt szerez; ha kedve szottyanna, hogy fölnyergelteti és kantároztatja magát, hogy engem kivigyen a szabadba, akkor épp oly kevéssé lennék vele megelégedve, mint amennyire nem lennék a bátyád angol paripájával, ha térdeimre akarna ugrani és velem kávézni. Vannak asszonyok, akik beképzelik, hogy ha ki akarnak tűnni, hát férfi módra kell cselekedniük. Nincs ennél fonákabb. Gondolj csak az ebre és a lóra.

Te egy költő szavaira hivatkozol, aki azt mondja : „Az asszonyok minden művészetben kitűntek, amelyhez hozzáláttak.“

Bemutatom, mit jelent ez. Ha engem egy hölgy húsz évvel ezelőtt megkérdezett volna: Hiszi ön, uram, hogy hölgyből is válhat oly nagy hadvezér, mint férfiból ? — én kétségtelenül azt feleltem volna neki: Bizonyára, asszonyom, ha ön a hadsereg vezére, akkor az ellenség az ön lábai elé veti magát, mint én most; senki sem merne lőni és ön hegedű- és gitárszó mellett vonul be az ellenség fővárosába. — Ha azt mondta volna : Mi akadálya annak, hogy oly tudós csillagász legyek, mint Newton ? — akkor megint őszintén azt feleltem volna: Semmi, isteni szépség. Fogja a teleszkópot, a csillagok szerencséjüknek fogják tartani, hogy az ön szép szemei figyelik őket és sietnének önnel minden titkukat közölni.

így beszél az ember az asszonyokkal akár versben, akár prózában. De azok, akik ezt készpénznek veszik, nagyon együgyűek.

Csalódol, kedves gyermekem, ha te a gyermeknevelésről, mint holmi közönséges szolgálatról beszélsz: „Gyermeket nevelni és kiképezni, csak fáradság.“ — De nagy tisztesség is embert faragni és ezt az asz- szonyok jobban értik, mint mi. Azt hiszed, valami nagyon megköszönném édesanyádnak, ha regényt irt volna ahelyett, hogy bátyádat neveli. De bátyádat nevelni nem annyit jelent, hogy e világra hozni és bölcsőbe tenni: hanem annyit, hogy derék fiatalemberré faragni, aki Istenben hisz és nem ijed meg a maga árnyékától. Az asszony érdeme a ház rendbentartása, férjének bol- dogitása, vigasztalása, bátorítása és gyermekeinek nevelése, azaz emberképzés ; ez az igazi anyaság.

— Egyébként, kedves gyermekem, semmit sem szabad túlozni; én úgy gondolom, a nők ne kapaszkodjanak ismeretekért, amelyek—kötelességeikkel oly ellenmondásban vannak ; de eszem ágában sincs azt gondolni, hogy egészen tudatlanok maradjanak. Nem akarom, hogy azt higyjék : Peking Franciaországban van, vagy hogy Nagy Sándor XIV. Lajos leányát kérte feleségül. A szépirodalom, a nagy erkölcstanítók, a nagy szónokok eleget nyújtanak, hogy a nőknek megadják az elégséges képzést, amennyire szükségük van.

Voltaire mondta, irod te (mert én mit sem tudok róla; én sohasem olvastam el egészen harminc év óta egy sorát sem), hogy az asszonyok mindent meg tudnak tenni, amit a férfiak stb. stb. Hát ez bók, amelyet szép asszonynak mondott, vagy egy amaz ezer és ezer balgaság közül, amit Voltaire életében mondott. Az igazság épen az ellenkező : az asszonyok soha semmiféle nemben nem alkottak igazi mesterművet. Nem ők szállították sem az Iliászt, sem az Aeneiszt, sem a megszabadított Jeruzsálemet, sem a Pant- heont, sem a Szent Péter templomot, sem Jób könyvét, sem a világtörténelem köteteit. Nem ők találták fel sem az algebrát, sem a teleszkópot, sem az achromatikus üveget, sem a gőzmozdonyt, sem a harisnyakötőgépet s a többit; de ők ezeknél nagyobbat eszközölnek : az ő szivükön nevelődik a legjelesebb, amit e világ nyújt — egy talpig derék férfi, egy fenkölt asszony . .. Egy szóval az asszony csak mint asszony tudja magát kitüntetni. Mihelyt a férifcval akar versenyezni, csak majommá lesz.

— Isten veled, kis majmom, majdnem úgy szeretlek, mint Birib it, amely mellesleg Szentpétervárott nagy tekintélynek örvend. ..

*

Természetesen a fenti sorokért nem mer felelősséget vállalni a Szerk.

áz elrejtök és csempészek ellen.

Kik azok a lelkiismeretlen, minden megvetésre és hatósági szigorra méltó vakmerők .akik a közélelmezésnek ezekben a nehéz, talán sorsdöntő napjaiban is még mindig a legszemérmetlenebb uzsorát űzik az élel- micikkekel ? Kik azok a sötétlelkű hazafiatlanok, akik önző érdekeiket nem tudják alárendelni a szent közcélnak? Kik azok, akiknek annyi a lisztjük, stb. stb. hogy — bizonyára jó áron, még Ausztriába is juttathatnak ?

Se a hatóságok se a legszigorúbb rekvirálás nem képes előteremteni fölösleges lisztet. A bankók suhogása azonban annyi gabonát csal napvilágra, amennyit akar a gazdája. Szegény családapák és anyák nem képesek úgy elszeletelni a szűkre szabott kenyéradagot, hogy elég legyen a családna r. Mások a rejtett gabonából ezreket keresnek.

A szemérmetlen csempészés és uzsoráskodás ma már azon a ponton áll, ahonnét egyenesen lázítja a hivatalos nincstelenségben küzködő, szegény néposztályt. És mig a vakmerőbbnél vakmerőbb esetek napvilágra kerülnek és izgatják a kedélyeket, egyre késik az elrettentő, vasszigorú megtorlás, amely elriasztaná még a legeldurvultabb lelkű uzsorást is. Addig, mig kisebb-na- gyobb pénzbüntetés árán bárki megmentheti a bőrét, nem lesz soha rend.

Nem nyesegetni kell a dudvát. Tö- vestől kell kitépni azokat. A közélelmezés biztonsága érdekében elérkezett az ideje annak, hogy kihirdessék a statáriumot. Közhírré kell tenni, hogy aki bizonyos idő alatt nem szolgáltatja be fölhalmozott árucikkeit, vagy akit csempészésen, áruuzsorán érnek, irgalom nélkül fejbelövik. Talán az első 2—3 ilyen Ítélet rendet teremtene az országban, ahol csempészést, az uzsorást egyelőre még simogatja a törvény.

Ha nem is statáriumot, de azt a bizonyos szöges ostort mégis csak elő kell venni a hatóságnak. Oda