Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 55. szám
Esztergom, 1918. XL. évfolyam 55. szám. Vasárnap, augusztus 18. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ■ SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZET SSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FÉLELŐS SZERKESZTŐ : ALAPÍTOTTA : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DK KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK: LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. A sziget veszedelme. Esztergom-vármegye közigazgatási bizottsága legutóbbi ülésén foglalkozott az esztergomi Primássziget azon veszélyes helyzetével, amely a Kisduna jobbpartjának kikövezése folytán előállott. A víz ugyanis itt egyre „fűrészeli“ a sziget partját, úgy, hogy olykor köbméternyi földtömeg szakad bele az alant suhanó hullámokba. A bajt növelte a csavargőzös is, amely bejárván csaknem a Lőrinc- hídig, hullámveréseivel az alá- mosást egyre mélyíti, gyorsítja. Esztergom egyik legszebb és jövőbeli fejlődésének legszám- bavehetőbb része forog itt veszedelemben. A leszakadások mind sűrűbbek, gyakoriabbak és nemcsak az utat teszik tönkre, amely a szigeti oldalon elvezet, hanem idővel az útmenti földek, kertek .is a viz martalékai lesznek annál is inkább, mivel a Kisduna alsó felén kanyaruló víz sodra a kikövezett homorú parton kellő ellenállásra találva, energiájának nagyrészét a balpart rombolására fordíthatja. Ha a csavargőzös bejárása el is maradna, a veszedelem csak nem szűnne, éppen az imént elmondottak alapján. A csavargőzösnek a bejárástól való eltiltása kétélű védekező fegyver. Á part azért a természet törvénye folytán tovább is rombolódnék, de amellett Esztergom város egyik legspeciálisabb életere szakadna meg a csavargőzösjáratok kihelyezése, vagy elmaradása folytán. Érzi eme nehézségeket mindenki, aki e kérdéssel foglalkozik. A város és vármegye egyaránt kell, hogy szeretettel fogja fel e kérdést és kövessen el mindent, hogy a sziget eme veszedelmének kellő gátat lehesen vetni egy nagyobb- arányú védekező munkálat megindításával. A város a törvény szerinti hosszadalmas vízjogi eljárással gondolná e tervet végrehajtani. Ez azonban éppen hosszadalmassága és bizonytalan kimenetele miatt nem a legszerencsésebb eszközök egyike. Á kérdésnek egyszerűbb és közigazgatásilag is könnyebben kezelhető módjára mutatott rá a közigazgatási bizottság, amikor illetékes szakértő meghallgatása után a kivitel módozatait olykép állapította meg, hogy az a város, az érdekelt birtokosok és az állam közös munkája legyen. Ilyképen nem a rideg jogi felfogásnak, hanem a kölcsönös egyezkedésnek nyílik meg az útja és eme fontos ügyben is érvényesül a régi igazság: „Ahol szép szóval győzhetsz, ne ragadj bunkósbotot!“ A város .képviselőtestületének lesz módja és alkalma e kérdéssel foglalkozni. Itt is eme felfogásnak kell érvényre jutnia. Nem szabad ridegséggel a terhet tisztán egyoldalra gurítani, mert kár származik abból. Látjuk a másik nagy szabályozási munkálat szomorú eredményein; a legnagyobb bajok álltak elő amiatt, mert jogi kérdésekben nagyon is merev álláspontra helyezkedett a két fél: a város és az állam. Megérhetjük, hogy mig a Kisduna balpartján, a megosztott teher politikája diadalra jutván, szépen megépül a szükséges védelmi fal, addig a szigorú jogi alapon kezelt jobbpart köveit víz helyett tönkreteszi a gondatlanság szomorú eróziója. h. Megbízhatóság. Királyi trónunk ereje, hazánk állami életének biztosítása, városaink és vármegyéink fönntartója a megbízhatóság, mely egyébként egész közéletünk éltető levegője. Nem boldog-e az a király, akit megbízható tanácsosai vesznek körül ? Nem büszke-e az a miniszter, aki valamennyi ügyosztálya vezetőjében megbízhatóságot érez ? Nem elégedett-e az az alispán, vagy polgár- mester, ki munkatársaiban tökéletesen megbízhatik ? Minden szellemi munkát végző testületünket ugyan ez az erény serkentheti csak sikerre. Nem átkos-e a hadseregnek a megbízhatatlan elem? Vájjon mit fog a történet följegyezni azokról a meg- tévelyedett csehekről, vagy oláhaink- ról, akik ellenségeinkhez szítottak? De nem esik-e jól szivünknek, ha a megbízhatalan nemzetiségi bujto- gatók mégsem bírták sem a magyar- országi oláhokat, sem a tótokat sem a németeket, sem a szerbeket megmételyezni, mert azok a mi vitézeinkkel vállvetve küzdöttek és vérez- tek szülőföldjük szabadságáért? Van-e azonban veszedelmesebb ellenségünk ma a megbízhatatlannál ? Nem került-e ki ebből a söpredékből valamennyi hamisító hadiszállító, vagy a mai drágaság összes hiénája ? Nem végzetes csapás-e a kereskedőre, vagy iparosra, ha megbízhatatlan segéd károsítja ? Nem szerencsétlenség-e a közélet szolgálatában a megbízhatatlan elemek végzetes visszaélése ? Bárhová tekintsünk, ahol ma hanyatlást, pangást, sőt már züllést veszünk észre, ott a megfertőző penészgombákban a megbízhatatlanság bacillusait találhatjuk meg. Az óvatosan lappangó polipok a háborús világ prédáiból élősködnek akár falun, akár városon. Ezeknek a megbízhatatlan fajzatoknak éltető eleme a mi ínségünk, vagy szomorúságunk. Meg kell azonban vallanunk, hogy a mai visszaélések elkövetőinek kiirtására a mi elavult büntetőtörvénykönyvünk már nem alkalmas. A mai bűnösöket mai büntetőtörvénnyel lehetne csak megsemmisíteni. Mig az országos csapást országházunk törvényhozói hárítanák el, addig az elfogulatlan sajtó és az erkölcsös társadalom utasítsa rendre a bitorlókat. A béke korszaka a mai megbízhatatlan kufárokat amugyis szerbtövisként fogjagyökeresen kiirtani és megsemmisíteni. FalHsi. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERI NT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Háború van, egy külön háború, veszedelmes és áldozatokkal terhes, itt a fronton belül, a verőfényes, édes Hinterlandban. Háború a falu és a város között. Azt a sok mindenféle bajt, szenvedést és bosszúságot, ami mostani életünkben mindennapos, végső következtetésben erre a — mondhatni egészen elkeseredett — háborúra lehet visszavezetni. A piacon azt mondják a felháborodni készülő vásárlónak : Ja, kérem, egy harisnya 40 korona, egy kötény 100 korona és egy kendő 150 korona. Joggal mondják. A kereskedésben pedig a mindent elvből és szokásból drágáló falusinak azt mondják : Ja lelkem, nem lehet olcsóbban adni, mert mi is mindent drágán veszünk a piacon. Az egész tehát ilyenformán egy kolumbustojásnak látszik, a drágaság szörnyű problémája volna ez. Könnyen megoldható, ha mind a két félen egyszerre határozzák el magukat az általános ár- leszállításra. Ha a falu, meg a város nem gyűlölné egymást, ha a falu meg a város között nem volna ez a kérlelhetetlen és a harci eszközökben egy cseppet sem válogatós háborús állapot ! De igy a mindkét részről valósággal tobzódó gyűlölet egymást táplálja és vége hossza nincs az áremelkedésnek. Ebben a harcban aztán — a háborúnak a regulája szerint — a semlegesek mennek tönkre leghama- rább, a harcoló felek között álló értelmiségi osztály, melynek nincs módjában árt drágítani, mert a szellemi munka értékét még mindig nem állapították meg becsületesen s mert a szellemi munkát űzők nagy része ma felmentett katona, aki helyzete javítására nem is gondolhat. Ebben a szörnyű és céltalan küzdelemben elvérzik a lakosság szine- java, az a kulturelem, amelynek hivatása a nemzet haladását, fejlődését elősegíteni. Kegyetlenségben és szemérmetlenségben egymásra licitálnak a termelő falu és az indusz- triális város és a köztük levő hatalmi kérdést nem képes a közérdek javára eldönteni. Mert ebben a háborúban a legelső halott a közérdek volt, amelynek mindennapos, díszes rekviemet rendeznek vállvetett buzgó- sággal a falusi és városi árdrágítók. ☆ Lapunk legközelebbi száma jövő vasárnap jelenik meg.
