Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 41. szám
Esztergom, 1918, XL. évfolyam 41. szám Csütörtök, június 20, PQUTim és TFIR5RÜFIL MftfíR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZET *SI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. ALAPÍTOTTA : KŐRÖSY LÁSZLÓ. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Alispánválasztás. A vármegye törvényhatóságának héttői közgyűlése. J A vármegyeháza épületén hétfőn lengő zászlók jelentették, hogy ünnepe van a vármegye közönségének. E napon töltötték be a megüresedett alispáni állást Szenkviczi Palkovics László eddigi helyettes alispánnal, aki egy évet meghaladó helyettesi minőségében mind fölfelé, mind pedig a vármegye közönsége előtt a legrokonszenvesebb, 'tenni, cselekedni tudó és akaró vezető tisztviselőnek bizonyult s aki iránt valóban impozáns bizalomnyilvánítás számba ment a hétfői közgyűlés egész lefolyása. Palkovics Károlynak, a nagy idők nagy alispánjának, uj alispánunk édesatyjának szelleme lebegett ez alkalommal a közgyűlési terem magas falai között. Az ő nevét hangoztatva foglalta el a fiú azt az alispáni széket, melyet nagyemlékű atyja tett díszessé, egész Magyarország hazafias népe előtt tisztelné és kiválóan megbecsültté. Négy és fél esztendei bilincshordozás szomorú várfogságban és egy magas kőoszlop az eszter- gomihonvédtemetőben: ezek voltak a jutalmai az akkori idők példás hazaszeretetének. A mostani idők végét még nem látjuk, nem ismerhetjük. De ismerjük Palkovics Lászlót, aki jól tudja, hogy ma már nem a négylovas hintó az, ami a népnek imponál s aki magános óráiban a vármegye és a város Lövőjén tépelődve látja a reá varo nehézségeket s férfias erővel ki meri mégis mondani, hogy „állok elébe mindennek /“ E. nehéz időkben szívből üdvözöljük nagy Palkovics Károly fiát a vármegye első tisztviselőjének díszes, de nagy munkásságot, kitartást, erőt kívánó és az ideális lelkületet erősen próbára tevő állásában. * A közgyűlés megnyitása, A vármegye törvényhatóságának hétfői közgyűlését Benlczky Ödön főispán nyitotta meg s mindenekelőtt köszönetét mondott a vármegye közönségének az installációja alkalmából oly impozáns módon meg nyilvánult szives fogadtatásért. A közügy érdekében kérte maga részére a további támogatást. A rendes tárgysorozat egyes pontjai következtek ezután. Őfelségének a terményrekvirátás sikeres befejezéséért kifejezett legfelsőbb köszöneté felolvastatván, a főispán a maga ré* széről is. külön köszönetét mond a közönségnek, meiy a h. alispán agilis fellépésére áldozatkész lélekkel sietett fölöslegét a haza javára felajánlani s ilyképen elkerülhette a ka tonai rekvirálás kellemetlen foganatosítását. Az uj kormány kinevezéséről szóló miniszterelnöki leirat tudomásul vétetvén, a közgyűlés a kormányt feliratban üdvözli és támogatásáról biztosítja. A főispán indítványára ezután az alispáni és egyéb esetlegesen megüresedő állásoknak választás utján való betöltése tűzetett napirendre. Az alispánválasztás. A kijelölő bizottság megalakíttatván, melybe a főispán Bleszl Ferencet, Erős Rezsőt és Matéffy Viktort, a közgyűlés pedig Boronkay Ignácot. Dr. Gróh Józsefet és Vim- mer Kálmánt nevezte ki, visszavonult, mely időre a főispán a közgyűlést felfüggesztette. Rövid idő múlva a közgyűlés ismét megnyílt, midőn a főispán kihirdette a kijelölő bizottság határozatát, mely szerint alispánul az egyetlen pályázó: Szenkviczi Pál- kovics László egyhangúlag ajánltatik. Zúgó éljenzés követte e szavakat, mire a főispán Palkovics Lászlót koz felkiáltással megválasztott alispánnak jelentette ki. Az alispánért erre Erős Rezső vezetésével küldöttség ment. Az uj alispán a közönség lelkes éljenzése közt vonult a közgyűlési terembe, ahol a főispán tudtára adta a határozatot azon meggyőződésének kifejezése mellett, hogy méltóbb egyénre a választás nem is eshetett volna. Az alispán ezután letette a hivatalos esküt, fhajd a következő szép beszédet mondotta: Az alispán beszéde. Méltóságos Főispán Úr! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Háború van s igy nem volna helye a sok szónak 1 .. . Mégis úgy érzem, hogy az a kitüntető bizalom, amely ma a Törvényhatóság részéről irántam megnyilvánult, kiváltja szívemnek azon legbensőbb érzéseit, a melyeket a férfi a hétköznapi életben rejtve ' tart, de belőlük meríti az erőt, — az élet mindennapi küzdelmeihez I... , * ... Hálával tekintek föl a Mindenhatóra, aki eddig segített, aki megadta nekem, hogy jó és annyi balszerencse közt, becsülettel haladhassak azon cél felé, amelyet az ifjú lelkesedése, ábrándvilága egykoron megrajzolt s a melyet a hossz úévek komoly, hosszú munkája — ma — megvalő-jiiott! .. . A köszönetnek azzsn az igazán szívből jövő, és soha meg nem hidegülő meleg érzésével járulok a Törvényhatóság színe elé, — amelynek forrása a vármegyém iránti azon hűséges és odaadó szeretet, amelyet öröklöttem, amelyben növekedtem, amelyet hevíteni, fokozni soha meg nem szűntem, — az iránt a vármegye iránt, — amely hosszú időkön át adott családunknak puha, meleg otthont, s annak idején nekem, az életbelépő ifjúnak az első kenyeret nyujtá !... Méltóságos Főispán Ur I TekintetesTörvényhatósági Bizottság 1 Itt engedjék meg, hogy amikor szivem telve van emlékezésekkel és hálával, — engedjék meg nekem a fiúnak, hogy abból az alispáni székből, amelyet egy fél századdal azelőtt, — nem kevésbbé nehéz és viharos időkben édes atyám töltött be, — a vármegye történelmével összeforrott emléke előtt fiúi hódolattal egy pillanatra meghajthassam fejemet, azzal a lelkem mélyéből fakadó fohásszal, hogy az ő, nekem szent emléke, az ő múltja, legyen az a másik erőforrás, amelyből szintén meríthessek,a már küszöbön álló és a még eljövendő komoly, nagyon komoly időkre !.. . Szivemben hittel, szeretettel és erős akarattal igy fel vértezve jövök 1 — Bízom benne, hogy a nyílt, minden hátsó gondolattól mentes, tiszta erkölcsi alapon álló közigazgatási politika, amelyet vallottam és vallók, meg fogja teremni a maga egészséges gyümölcsét ! Igen 1 A közigazgatásnak mindenekelőtt őszintének és igaznak kell lennie; hogy megtalálja az utat a közönség szivéhez, a nép bizalmához, amelyet, — egyéb okok közt — a mindig hangoztatott, a gyakran helytelenül értelmezett és még gyakrabban rosszul alkalmazott úgynevezett „erély,“ — tuELŐFiZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K * EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA lajdonképen pedig a rideg bánásmód, — nem kis mértékben idegeníteti el tőle. Ezt a bizalmat megszerezni ma már hosszú, tövises ut, amely n em egy csalódást fog okozni ann ak, aki ezen az utón jár, de végre is egyszer meg kell kezdeni, meg kell kezdeni már! Akarom és épen ezért tisztviselő társaimtól is elvárom, hogy a vezetésem alatt álló közigazgatásba vigyék bele a legnagyobb közvetlenséget s vele a megértő szivet 1 —■ Tapasztalásból beszélek 1 Tudom, hogy a türelemmel, bizonyos, — hogy úgy mondjam, — együttérzéssel meghallgatott panasz a legtöbbször, még akkor is megnyugvást szül, ha azt végeredményében el is kell utasítanunk. A nagyközönséggel való ily bánásmód a tisztviselőtől nagy türelmet, még több önfegyelmet követel, de jól eső eredményt is szül s elégtételt annak, akiből nem halt még ki teljesen az idealizmus 1 Mindezzel azonban nem akarom azt mondani, hogy erélyes fellépésre nincs szükség! Sőt a jó közigazgatásnak az erély ép oly elsőrendű kelléke, mint a megértés ! De kell, hogy e kettő kiegészítse egymást, és ott aztán, a hol a jóakarat nem használ, jöjjön az az erély, de a kellő pillanatban és akkor minden ingadozás és tétova nélkül 1 Ezekben csak főbb vonásokkal óhajtottam jelezni azon irányelveket, amelyekből a vármegye kormányzatában kiindulni akarok .. . A régi jó idők elmúltának! A négylovas hintóról le kellett szánnunk, hogy felhágjunk arra a pi- edesztálra, amelyet a jól, hűen és becsületesen végzett munka tudata emel! Ez fogja védeni és megőrizni azt a tekintélyt, amelyet hivatalon kívül és bévül megtartani tisztviselő társaimnak e helyütt is figyelmébe ajánlok! Egyebekben szolgáljon még számukra irányadóul azon meleg együttérzés és barátság, amely szorosan fűz hozzájuk, a mely- lyel sorsukat szivemen viselem, s amellyel ha ők is élni és mint erősen hiszem, — nem visszaélni óhajtanak, — büszkén és boldogan fogom magamat vezetőjüknek tekinteni 1 .. . Nem vagyok barátja a hangzatos frázisoknak s a nagyképű Ígéreteknek ! — Hogy mit hoz a jövő ? Ki tudná azt megmondani! — Különösen most, amikor sötétebb és bizonytalanabb, mint valaha ! Mégis, ha tisztulni fog a látóhatár, ha majd fegyverek zaja elül,
