Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 35. szám
Esztergom, 1918. XL. évfolyam 35. szám. Csütörtök, május 30. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZÉT&Si S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. ló példa. Ritkán gondolunk arra, hogy mindennapi életmódunkkal milyen rendkívüli hatást gyakorolhatunk környezetünkre. Mert minden jó példa jó cselekedetre serkentő. Verba volant, exempla trahunt. A szép szók elröpködnek, de a jópéldák jóra buzdítanak. Mindnyájan társas lények vagyunk, tehát a társadalmi munkát a közérdek javára kell legkifogástalanabbul elvégeznünk. Ma már a tétlen magánzó is kirí közülünk. Mindennapi kenyerünket ennélfogva csak mindennapi serény közérdekű munkánkért érdemelhetjük meg. A jó példa elsősorban a falusi erkölcsök első forrása. Mert ott a családfő után szoktak a tagok igazodni. Ha szorgalmas és jólelkű a porta mai gazdája, a nagyapó, Tikkor csemetéi is hasonlóak hozzá. De ha dologkerülő és zsémbes, akkor környezete is ugyanolyan. Érdekes megfigyelés a tekintélyes öreg falusi gazda okos példájának üdvös követése. Mikor ugyanis a hetedik hadikölcsönre is fölajánlotta ezer koronáját, akkor tömérdek penészes banlfó került mindenhonnan napfényre. Lélekemelő példa őz is, ha valamelyik derék iparos, vagy törekvő kereskedő az iparkodás és a töreke- dés erényében túltesz fiain, mert ilyen példás környezetben ez az áldott versengés a jólét biztosítója szokott lenni. Ha valamelyik vezető tisztviselőnk szives-örömest végzi az ő mindennapi hivatalos kötelességeit, akkor a kényelmesebb alárendeltek lelkében szintén fölébred a munkakedv ambíciója. Ha valamely kiváló miniszterünk a portás hivatalos csöngetése eltiltása után, már pont kilenckor hivatalában van, akkor ritka élvezettel meggyőződhetik arról, hogy az ő környezete, már mint a hivatalnokok előszobáiban minden névjegyes fogast vájjon elfoglaltak-e az ő munkatársai ? A jó példa tehát valóban elsőrendű serkentő tényező mindenütt, ahol a tevékenység lakozik. A rossz példa azonban végzetes rombolást idézhet elő mindenhol. Különösen olyan környezetben, hol még a protekcióból tengődik az élelmes élhetetlenség, mert biztos koncra tesz szert az éiősdi. Vájjon használ-e a közérdeknek, ha haszontalan tülekedő visszaélhet valamelyik előkelő állású ur pártfogásával ? Megérdemli-e az a protekciót épen ma, aki sem FELELŐS SZERKESZTŐ : ALAPÍTOTTA : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK: LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 8 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA jellemével, sem tehetségével, sem közérdekű szolgálatával eddig nem tündökölt ? A jó példa követőit természetesen nem örvendezteti meg a visszaélés ilyen kellemetlen állapota. Az igazság és gazság mindennapi páros viaskodásaiban azonban mégis csak a jó példa szerint igazodik el az erkölcs diadala. Mindamellett ne bizakodjunk el és ne iparkodjunk ellenségeinket erkölcsi nézeteinkkel legyőzni, hanem inkább jópéldáinkkal meggyőzni. Cuique suum! Dr. R. B. Ne türelmetlenkedjetek’ u Ne türelmetlenkedjetek, ti, akik velünk együtt itt, a front mögött meg vagytok terhelve és vértelen szenvedéseket szenvedtek a hazáért, a győzelemért velünk együtt, akik nem türelmetlenkedünk. Jertek velünk a nemzeti színű lobogó alá és ott fontoljuk meg, mit kíván tőlünk az igazi hazaszeretet. Négy esztendeje vívjuk a borzalmak diadalmas harcát. A háború hosszadalmasságával járó egypár fájó epizódot nem tekintve, elejétől mostanáig győzedelmesen vívtuk igaz harcainkat. Romlásunkra törő elleneink, akik oly arcátlanul hangsúlyozták, hogy északról, keletről, délről le akarnak marcangolni országunk testéből, már-már térdre roskadnak. Csak még egy kis türelem, csak még egy adag lemondás, csak még egy kis ideg- és izomfeszítés! Akkor győzünk, akkor diadalmaskodunk 1 Hát ha türelmetlenkedünk ? Akkor ? Megmondjuk, mi lesz! Akkor elleneink azt hiszik, hogy a harctereken mutogatott erőnk a haldokló ember utolsó erőmegfeszítése. Ebben a téves hitben ők kezdenek újabb, utolsó, még egy-két évre kinyúló erőfeszítést, ami azt jelenti, hogy mi, akik a végső győzelem előcsarnokába érve, várjuk a fehér zászló felröppenését, hogy mi, akik eddig oly dicséretesen bírtuk mindennel, amivel bírni kellett, újra szenvedjünk tovább, még legalább egy esztendőt. Mert vannak, akik türelmetlenkednek, akiknek gyönge akaratát lelketlen felbujtók tömegszuggesztiója türelmetlenségre birja hajlítani. Ha türelmetlenkedtek, akkor meghosszabbodik a háború, s meghosz- szabbodik a löveszárokban sínylődő, szenvedő, vérző apák, fiúk, férjek szenvedése. Ha türelmetlenkedtek, nem lesz még vége a háborúnak, de annál több katonavér, szenvedés, nyomor, könny, lemondás kell a biztosra vehető, végső győzelemig. — Kell-e ez nekünk? — Nem. Ne türelmetlenkedjetek hát oktalanul! Tömeg térj eszedre, jöjj a templomba, térdelj le és kérjed a magyarok Istenét: adja meg mielőbb türelmünk jutalmát, a diadalmas békét I D. V. Hölgyek a korzón. Hölgyek, elegánsak, fiatalok, szépek, 16 és 36 év közötti bakfisok, az ünnepi, a tavaszi nap kicsalja kedvességteket a korzóra. Ne vegyék rossz néven, de javarészük szinte azt mondja az ékes toalettjével, a számítva imbolygó járásával, a céltudatosan kacérkodó nézésével, a szándékoltan boglyos frizurájával: na gyönyörködjetek bennem férfiak, kiknek sorsa a nő I És a kevés számú, itthon maradt civilek, meg a frontról hazakerült és oda készülő katonák, továbbá segédszolgálatosok mind végig is nézik Önöket Hölgyeim ! Lehet, hogy egyikmásik gyönyörködve is, lehet, hogy némelyik bizsergő nőtisztelettel hódol be az elegáns toaletteknek. De sokan, nagyonis sokan nem a hódolattól elbűvölve, hanem filozo- fálási hajlandósággal telítetten nézik a hölgy-korzót. Ezek a fagyosabb szívű, de objektivebb világfelfogású és hazafiasabb észberendezésű férfiak emigyen gondolkodnak: — Hölgyek mit nagyzolnak Önök a hazafiatlan könnyelműséggel, a nemzet érdeke elleni luxussal, a milliárdnyi szenvedéssel és szenvedővel teli országban, miért hivalkodnak azzal, hogy két kézzel szórják a pénzt ki az ablakon léha, múló, méregdrágára felsrófolt divatcikkekért? Magyar asszonyok, magyar lányok ez nem hazafiasság! A magyar férfi a fronton vérrel, idehaza megnégyszerezett munkával veszi ki részét a magyarság létérdekét védő világháborúból. Szóval helyt áll a haza védelmében. Hát a nők ? Tisztelet a kivételnek, igen sokan megfeledkeznek honleányi hazafiasságukról. Az 1914—1915. évi honleányi lelkesedés kihűlt. Ma már nem virágoznak hadba induló katonákat, nem ápolnak vérző hősöket. Ma a magyar hölgyek nagy számának hadibűneit rójják fel. A legnagyobbakat, a legszomorúbbakat, a hitvesgyilkos-I ságra vezető hűtlenségeket, az erkölcsi dekadenciákat itt nem firtatjuk. Ezek, ha bűnök is, de oly nagyon kivételesek, hogy átlag bűnnek nem vehetők. De átlag bűn a piperkőcség, a divathóbort, ami sehogysem illik a háborús lemondás és a „mindent a hazáért“ nagy elvhez. Hölgyek! Csak tessenek tovább korzózni, toalettet mutogatni! Lehet, sikerrel fog járni a hatásvadászat. De higyjék el, a többség, a józanabb, a komolyabb azt gondolja, ami ide van Írva ! 5. A város közönségéhez I A fogságból hazatérő magyar hadifoglyok javára a magyar vörös kereszt egyesület országos gyűjtést rendez, hogy azokat a hiányokat, melyek a hazatérő hadifoglyok megfelelő fogadtatásánál a hadügyi vezetőség e célra rendelkezésre álló eszközeinél jelentkeznek, a társadalom pótolja, az a társadalom, melynek szivéhez legközelebb állanak a nehéz fogságból hazatérő katonák. Midőn a város közönségének figyelmét ezen mozgalom készséges és hathatós támogatására felhívom, teszem ezt abban a tudatban, hogy városunk is megfogja nyitni erejéhez képest jótékonyságának forrásait s e nemes cél szolgálatában kiki felajánlja adományait akár pénzben, akár természetben a vörös kereszt egyesületnek, mely ezen törekvésével városunk fogságban sínylődő fiainak is meleg és szeretetteljes fogadtatást kíván nyújtani. Hogy mit jelenthet a hazatérő fogoly meggyötört szivének, — sanyarú fogságban kifáradt s megtört lelkületének ez a jótékonyság, azt mindnyájan tudjuk, akik e háborús négy év mozgalmaiban láthattuk hős katonáink javát célzó háborús jótékonyságunk hatásait, melyek véreinknek a közönség szeretetteljes áldozatkészsége nyomán a nemzeti közérzést és a büszke — magyar nemzeti öntudatok bőségesen harmatozó háláját bőségesen ontották. A magyar nemzeti közérzés és az ennek nyomában fakadó szeretet azok iránt, kik a testet s lelket ölő sorvasztó fogságból hazatérnek — késztessenek bennünket ennek a mozgalomnak lelkes támogatására. Úgy a pénzbeli, mint a természetbeni adományokat kérem a városi számvevőséghez küldeni. Ezeknek hírlapi nyugtázása iránt intézkedni fogok. Esztergom, 1918. május 10. Dr. Antóny Béla polgármester. ☆ ☆