Esztergom és Vidéke, 1917

1917 / 29. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1917. április 22.

nító, az orvos vagy egyéb megtelepedett művelt úriember, aki szívesen leereszkedik a néphez, hogy jó indulatú tanácsait megértse.

Éz az irányú nemzeti munka valóban népnemesí^ő lenne nálunk is. Hiszen a mai parasztság hivatott, a történelmi fejlődés törvényei szerint, az új évezred terheinek viselésére. Ezt a megterhelést azonban a művelt középosztály hivatott férfiainak kötelességük enyhíteni a legújabb gazdasági vívmányok megismertetésével és megkedveltetésével.

Ez az áldásos nemzeti munka végrevalahára kiemelné parasztságunk régóta elavult középkori gazdálkodását a huszadik század színvonalára.

Ha már együtt harcoltunk, szenvedtünk és véreztünk hazánk szabadságának megvédéséért, tartsunk össze a béke munkájában is a derék magyar néppel és emeljük jobbunkkal a boldogulás magasabb színvonalára.

Mindezért a testvéri munkáért az lenne a népnemesítő középosztály megérdemelt jutalma, hogy a sokszorosan bővebb és okszerűen jobb termeléssel jóval jutányosáéban és bőségesen kapna élelmiszereket cserébe. Figyelő.

Az utolsó ütőkártya.

Angliának végre sikerült az ame- rika Egyesült Államok köztársaságát is a háború véres kártyajátékába ugratnia. Bizonyosan azért, mert a középeurópai hatalmak eddigi vívmányai az angolokat rettenetesen fölháborították.

Hasonlítsuk most össze, hogy az utolsó kártya kibukkanásakor, milyen hatalmas erők állanak egymással szemben. ,

A hivatalos statisztikai adatok szerint, a középponti hatalmak ; Ausztria és Magyarország, a Németbirodalom és gyarmatai, továbbá Törökország, Bulgária és a fölszabadult Lengyelország összes területe 6.193,563 négyzetkilométer 167.004,000 főnyi lakossággal.

Az ántánt országainak területei ellenben Nagybritannia, Franciaország, Itália, Oroszország, Belgium, Románia, Szerbia, Portugálba, Montenegró és Japánország, a tengerentúli birtokokkal együtt, (de Lengyelország nélkül) 73.484,750 négyzetkilométer,

863.093.000 lakossal.

Az Egyesült Államok és Kina, mint eddig mérsékelt antántpárti államok népessége 109.316,000 illetően

329.618.000 lélek, 9.693,590, illetően 11.138,900 négyzetkilométernyi területen.

Ez ellen az iszonyú számbeli többség ellen is ellenségeink Elzászban 900, Ausztria és Magyarországon pedig 30,491 négyzetkilométernyi területet bírtak csak megszállani.

Mi azonban, vagyis a középponti hatalmak, Belgiumban 29,000, Franciaországban 22,310, Oroszország- 280,450, Romániában körülbelül 100,000, Szerbiában 85,867, Albániában 20,340, Montenegróban 14,180 és Olaszországban 380 négyzetkilométert vagyis összesen 552,227 négyzetkilométert tartunk megszállva.

Arányszámukban tehát így cso- portithatjuk a statisztikai adatokat ; Az antánt államainak számszerű lakossága szerint való túlsúlya ötszöNépünk művelődése.

A háború után a középosztály veszteségeit a jóval népesebb parasztságból kell pótolnunk. Ez a hatalmas nemzeti tartalék, mely hadseregünk javarészét állította ki, tehát megérdemli, hogy a békés korszakban még értékesebbé fejlődjék művelődése révén.

Kulturális népintézményekre volna szükségünk, mindenekelőtt hazánk szakférfiainak közreműködésére azonban nagyobb szükségünk lenne, mint egyedül az állam jóindulatára.

Elmélkedésünkben kész példára hivatkozunk. Felső-Ma- gyarország régi jóhirű fővárosában, Kassán, ha egészen nem is valami népszerűén hangzó, de mindenesetre már népnemesítő intézménynek bizonyult : A Falu Szociális Múzeumának Társasága.

Ez az üdvös intézmény a városi szakerők szemléleti módszerű népoktatásával foglalkozik. A nép közös érdeke: a bel- terjesebb gazdálkodás az okszerűbb gyümölcs- és főzelék-termelés és a gondosabb állattenyésztés gyakorlati ismereteinek elsajátítása. Ezek megismertetésére célszerű mintákat, vagy szemléltető képeket mutatnak be a szakelőadók.

A nép boldogulásához való egyéb szükségletek : a gépek, a nemes magvak, a fajállatok jó illusztrációi a gyűjtemény állandó helyiségében állandóan a nép szeme elé kerülhetnek.

A falusi társadalom hivatott vezetője a pap, a jegyző, a tatelepedtek. Ragyogó fekete szemük kelet felé merengett, az őserdők felé, míg szemhéjuk remegve be nem zárult.

Pedig minden szabad percemet ennek a két legújabb és legkedvesebb vendégemnek szenteltem. Talán azért, mert az ő lesújtó bánatuk nagyon is emlékeztetett az én végtelen fájdalmaimra. És ekkor ezek a szenvedő madarak lettek az én néma testvéreim; de épen azok azután meg is fosztottak nyugodtságomtól.

Napok jöttek, napok mentek, de a vad pávapár sehogysem akart fogságában megváltozni. Gyötrelmes zúgolódásuk már nem tört ki oktalan lázongásban. Inkább szorosan egymásmellé kuporodva, villogó szemmel tekintettek az elveszett Kelet felé. Sőt tollazatuk fényes éke is megfakult.

Ekkor már reám is jelentősége- sebben hatott a pávapár elemi bán- kódása, mert állhatatosan ketrecük mellett tartózkodtam. Majd zilált hangulatban bandugoltam a csöndes mangrove-csalitban. Később pedig sajátszerű dacból, nem akartam az állatkert látogatóit az én kedves páváim elé engedni. A közönség kíváncsisága fölháborított. Szokatlan elutasításaim és udvariatlan modorom miatt persze elvesztettem népszerűségemet. A szép nők már nem mosolyogtak reám. De én ekkor csakis két madarammal törődtem.

Még éjjel is meglátogattam őket. Keveset aludtak. Csak csöndesen üldögéltek egymás mellett. Fejük hátratorpant. A szegény rabok folytonosan csak hazájukra gondoltak és néztek. Olykor hangosan fölrikoltottak, aztán öldöklő gyötrelmük végre is halk panaszban halt el.

Ezek a kitörő szenvedélyek végre engem is leigáztak. A meleg éjjeli kertben töprengve haborogtam. Egyik tervem a másikat győzte le. Ez a kínos lelkiharc végre engem is levert.

A másik tikkasztó éjszakán a csillagok az égirónusát vidakertté varázsolták. A párolgó fű fullasztó gőzében óriástücskök és szelindek-békák nyöszörögtek.

Gyorsan átrohantam a berken és óvatosan a mangrófák ében árnyékába lopózva néztem kedves ketrecemet. Ä két páva ekkor már szila- jul tántorgott. Mintha csak megőrjítette volna őket ez a kábító déli éjszaka kemencéje. Vonaglott karcsú termetük valahányszor azok a szörnyeteg békák jajongtak. Végre idegesen csapkodtak szárnyaikkal és szemükből végtelen aggodalom és gyűlölet lángolt.

— Jól van ! — szólottám. — Csak emeljétek meg szárnyaitokat! Készüljetek 1 — parancsoltam azután

reájuk valami vad örömmel. — Hadd gyönyörködjem a világ legtobzóbb és legfönségesebb repülésében. Szánjatok bajtársaim a bizonytalan szabadságba! Szebb ott az őserdők regényes veszedelme, mint itt a rabság biztos kenyere. Sajnálom, hogy későn értéttük meg egymást 1

Kinyitottam azután a ketrec mind a két szárnyajtaját. A hét páva ekkor megdöbbent. Előre hajló nyakkal ámultak a rácstalan kertbe. Azután a sötékkék éjszakába bámulva, még sokáig tépelődtek.

Végre vad és apró lépésekben a kijárat felé törtettek. Az alacsony küszöbről magasan füstölgő fűbe ugrottak. Azután pedig páratlanul szép mozdulattal, fölszállottak és kelet felé repültek. A magas fák sudarain túl sokáig utánok néztem. Végre mindössze két fejedelmi árnyék fúródott az azúrkék égbe. míg a vio- laszinű éj leple el nem takarta őket. Isten veletek 1 . . .

Szokatlan boldogságot éreztem. Hanem azután rohamosan a gondozók lakába osontam, mert maradásom veszedelmes lett volna. Gyorsan átöltöztem regi vadászruhámba, magamhoz vettem megtakarított pénzemet, fegyvereimet és az üres ketré- cemre pillantva, magam is az őserdők bizonytalan, de szabad homályába szabadultam.

(Dk Dame c. berlini illusztrált irodalmi folyóirat 1017. 111. füzetéből.)

Dr. Körösy László.

röS'j ha hozzájuk számítjuk az Egyesült Államok és Kina köztársaságát, akkor már az antánt túlsúlya hétszeresnél is több. Ilyen formán ellenünk, a középponti hatalmak ellen 17,000-nél terjedelmesebb területet tartunk katonailag megszállva, mint összes ellenségeink. Majd elválik, mint változtathat ezen az utolsó ütőkártya 1 Figyelő.

j MASZLAGHY FERENC f |

A város középületeiről egész héten le nem került a gyászlobogó. Pénteken reggelre meghalt a főkáptalan egyik legismertebb tagja, Maszlaghy Ferenc címzetes püspök, prelátus- kmonok, akit úgyis, mint bőkezű főpapot, úgyis mint neves írót és műesztétikust általános tisztelet és nagyrabecsülés övezett. Életének utolsó éveiben már a munkában megrokkant, szárnyalásában kifáradt lélek részvétünkre méltó vergődéseit észlelhettük rajta, amelyet gondos környezetének odaadó türelme és fáradozása enyhített. Életrajzát aranymiséje alkalmával részletesen közöltük, amidőn arcképét is bemutattuk olvasóinknak. Halálával különösen kegyeletes gyásza van a magyar szépirodalomnak, amelynek népszerű munkása volt a múlt század hetvenes, nyolcvanas éveiben. Még esztergomi kanonok korában is egyre jelentek meg kitűnő humoros elbeszélései, szellemes útirajzai, finom levegőjű tárcái, regényei, amelyek könyvtárainknak ma is sűrűn olvasott kötetei között foglalnak helyet. Mint műkritikus figyelemre méltó cikkekkel gazdagította esztétikai irodalmunkat s különösen nagy érdemeket szerzett a mostanában .újonnan fölfedezett Simor-kép- tár első katalogizálásával és ismertetésével.

Bold, emlékű Pór prelátus- sal együtt az esztergomi főszékesegyházat nem egy^ új műkinccsel gyarapította. Általában nagy kedvelője volt a képzőművészeteknek, jóakaratú barátja és tanácsadója a hozzá kerülő íróknak, festőknek, szobrászoknak. Műérzékének kivaló tanujelei a lakásán felhalmozott értékes iparművészeti ritkaságok, festmények, bútorok, porcellánok. Helyi iparosaink gavalléros megrendelőjüket, társadalmi életünk egyik legtipikusabb alakját veszítették el Maszlaghyban, akinek jótékonysága is széles körben ismert. Legutóbbi nagyszabású adományával, amelyet az esztergomi új tanítóképző javára küldött,