Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 25. szám
6 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1917. április 8. Néhány nap múlva észrevette, a zsugori vén .zsidó a foghíjas káposztakertje népszerűségét, tehát egy nagy papírost feszített ki két karóra és arra németül ezt írta rá : — Ne lopj több káposztát, mert ezek már meg vannak mérgezve. Katona-stílus. A rekruták közt egy igen értelmes képű fiatal baka is erősen izzadt és táncolt az őrmester kedve szerint. Nagyon mereven tartotta a fejét és erősen összecsucsorította a száját. Az őrmester persze már az első órában szerelmes lett beléje, azért forgatta meg folytonosan. A csinos újoncnak már majd kitekerte a nyakát a sok jobbra nézz ! — balra nézz ! Mikor egyszer elértette a kommandót és jobbra helyett büszkén balra nézett, ráordított a katonaidomító őrmester: — Hogy híják magát ? — Báró Wolhenburg. — Hát azt hiszi maga, ha már báró, akkor pateníirozott tökfilkó lehet minálunk ?! Csattanós história. Az okoskodó infanterisztát a dühös káplár egyszerűen, de nagyszerűen pofonvágta az egész század előtt. Mikor a hatalmas csattanás után megszűnt az okvetetlenkedő baka rettenetes fülzúgása ezt mondta halkan a szomszédjának. — Kaptam én már ennél kiadó- sabb pofont is a dömösi búcsún! Csak odakerüljön egyszer ez a káplár ! Kujoi. TOLLHEGGYEL Gardedám nélkül. Valamikor a fiatal, no meg a nem fiatal hölgyek is igen kényesek voltak jóhírnevükre, különösen arra vigyáztak, hogy ne sokat beszéljenek róluk. Azok a leányok pedig, akikről semmit se beszéltek, azok voltak a legértékesebbek, a legünnepeltebbek, azokért rajongtak és versenyeztek a férfiak s ha nevüket említették, bizonyos ünnepi érzés hatotta át a lelkűket. Ezekről a hölgyekről még azt is mesélték a nagymamáik, hogy legszebb erényük a szerénység volt. Csiszolt gyémánthoz hasonlított a a lelkűk, szerény ibolyához a viselkedésük. És éppen ilyen szerénysé- gű volt a ruházkodásuk is. Az utcán, az estélyen, a bálokon nem a felcicomázott, selyemmel és csipkével teleaggatott kostüm, hanem az üde ifjúság és szerénység adta meg az értékét., a díszt. Minél Egyszerűbben jelent meg a nyilvánosság előtt az urileány, annál ünnepeltebb volt, keresték az alkalmat, hogy környezetébe jussanak s nem egy férfi boldog volt, ha szerencséje volt a szerény ibolyával egy túrát táncolni. Az akkori leány a családi otthont tekintette kijelölt helyének s e szent hely képezte mindenkor boldogsága középpontját. A mai leányt máskép neveli az élet ferde iskolája. Van ugyan még ma leány, aki méltó utóda a hajdani jólnevelt, ideális lelkű leányoknak, de ezek már csak ritka kivételek, de ezekről tisztelettel sőt nagyrabecsüléssel emlékezik meg a társadalom. Amai leányok nagy átlaga teljesen elüt kvalitás dolgában a hajdani leányoktól. Ő nem otthon, hanem az utcán érzi magát igazán jól. Ami lukszust csak kifejthet ezt a piacra viszi, hogy megbámulják azok, akik a pillanat hatásának élnek s a pillanatnyi sikerekre vadásznak. A mai leány úgy öltözködik, hogy nyomban meghódítsa a férfiak seregét. Bokáig érő szoknyáját pikánsul felemeli, hogy a pókháló harisnyáját jobban lássák. Cipője rendszerint a cipőművészet remeke s ezt ő tudja legjobban értékelni. A szerénység ismeretlen fogalom előttük, a jómodor ismerethiánya folytán hiányzik, a jónevelésre már otthon se reagálnak. A mai leány nem finyás a jó hírnévre, beszéltet magáról nem épen épületes dolgokat s kacérkodása egyenes kihívás, felbátorítás az utcai ismeretségre, amelynek vége nem szokott az oltár lenni. A mai leányokból szép számmal van Esztergomban. Menjünk csak végig a főutcán, az úgynevezett korzón. Gardedám nélküli leányokat látunk ott sétálni tucatszámra. Üres beszédjüktől hangos az utca. Hat még hogy kacsingatnak jobbra-balra az arra járó fiatal hadfiakra s ezek miket modogatnak feléjük. Hisz bolondok volnának, ha ők a mai leányt nem igy értékelnék, nem úgy értékelnék, nem úgy megbecsülnék, amint azt megérdemlik, Aki kihívó toalettben kisérő nélkül, ha mindjárt párosával, sőt hármasával ott sétál a tömegben, s jelentőségének hangos beszédben és nevetésben óhajt kifejezést adni, erről a férfiak már ítéletet mondottak. Ez az Ítélet felér egy gyászjelentéssel, mert eltemeti a leány legszebb kincsét a jóhir- nevét. Az egykori leány és a mai leány közt ilyen nagy űr keletkezett. Míg az egykori leány erénye a szerénység, egyszerűség, természetesség volt, a mai leány a feltűnő ruházkodásban, kihívó magaviseletében, kacérkodásban és élvezethajhászásában keresi gyönyörűségét. Ebben a rohamosan haladó és süly- lyedő korban csak az a vigasztaló, hogy a leányok zöme még ma is komoly munkában, nemes nőiességben találja meg a boldogságát s nagyrabecsülését. Boldog húsvéti ünnepeket kívánunk tisztelt előfizetőinknek, munkatársainknak és minden olvasónknak. A szerkesztőség és kiadóhivatal. ☆ Hány asszony sápadt arcára vont rózsaszín fályolt az öröm, amikor békeremény költözött az árva családhoz, hány messze sínylődő testvér álma hozta akkor közelebb a mérhetetlen távolságot az idegen világ és a hazai föld között ! . . . Hiába. Ma is még megdöbbenve állunk, szótlan és örömök nélkül, lehervadtan, a legnagyobb emberi eltévelyedés hatása alatt. A vértenger felett lebegő olajágat nem ragadták meg az an- tánt népei mohón, hazug és képmutató prófétáik legázolásá- val, nem futottak lázas rohanással a virágos útra, melynek Kapuját egy percre kitárta a nemes királyi szó. Elválasztva a népektől, amelyek között megszakadt a testvéri együttérzés, tudatlanul, érthetetlenül, nézzük, mi hajtja őket még a kínpad felé, amelyen millió testvérük zuhan a korai pusztulás pokoli szakadé- kába ? Milyen pokoli igézet tarthatja úgy hatalmában az emberi lelkeket, hogy elvetik maguktól botorán legnagyobb kincsüket? Mit üzenhetnek most véreiknek, akik a fogság keserű kenyerét eszik és az éjszak d nyugalmat adó álom helyett, a hasztalan vágyódás érzéseitől sorvadnak ? Mit mond a maga lelkének, mely a felelősség súlyával megterhelten ébred minden napjára ennek a borzasztó életnek ? Szenvedéseink, fájdalmaink közben, amikkel harmadik esztendeje terhel és még ki tudná mennyi időn görnyeszt a háború, a magunk kálváriajárása közben gondolatunk elszáll minden napján a véres robotnak azokhoz, akik messze a szülőföldtől, távol a szent kis hajlékoktól rabságban sínylődnek és hazavágyó lelkűkben mindennap uj imádság születik a békéért. Testvéreinkhez megyünk fájdalmas lelkünk legmelegebb gondolataival, felkeressük őket Szibéria végtelen hómezőin, az olasz szigetek buja völgyei közt és mindenütt, ahová elvethette a legszörnyűbb megpróháltatás, a fogság sorsa azóta, hogy a fegyver kiesett erős kezükből. v $ Cukorka-nap. A cukorka-nap rendező bizottsága a következő tartalmú felhívással fordul a város hazafias közönségéhez : „A Magyar Szent Korona Országainak Vöröskereszt Egylete és a cs. és kir. 26. gy.-e. rokkant-alapjának vezetősége április hó 8-án, husvétva- sárnap délelőtt 11 órától délután 1 óráig Esztergomban, a Széchenyi- téren a háborúban sebesült és rokkant hőseink javára felajánlott 7000 darab cukorka elárusításával hazafias jótékonycélú ünnepélyt rendez. Esztergom és Párkány nemesszívű közönsége, mely annyi fenkölt példáját adta édes hazánkat védő vitéz hadseregünk iránti becsülésének és hazafias áldozatkészségének, tömeges megjelenésével tegye impozánssá és eredményessé e jó ékony ünnepélyt. A város hölgyei által el árusí tandó cukorkák eladásából származó minden bevétel a két háborús jótékony intézményt illeti. A vérző sebekkel szenvedő és a haza védelmében megrokkant hősök segélyre szoruló szomorú helyzete indítsa meg a jószivüeket, hogy a hazaszeretetnek oltárán minél dúsabb áldozatot hozzanak e legnemesebb jótékonyságnak. A rendező-bizottság.“ V A hercegprímás érdemjele. Őfelsége IV. Károly király március 29.-én kelt legfelsőbb elhatározásával a „Vörös Kereszt Egyesület" csillagát a nadiékitménnyel Dr. Csernoch János biboros-hercegprímásnak adományozta. Az adományozásról Ferenc Sal- vátor főherceg, Vörös Kereszt egyesületek főfelügyelője értesítette a főpásztort. Dr. Rajner Lajos püspök újabb adománya. Megírtuk, hogy dr. Rajner Lajos püspök, általános érseki helytartó a vízivárosi zárda új iskolájának költségeire 25.000 K-t adományozott. E nagyszabású adományt a jótékony püspök újabban még lO.ŐOOK-val megtoldotta. Dr. Csernoch János biboros-hercegprímás meleghangú levélben mondott köszönetét a püspöknek a nagylelkű adományokért. — Itt említjük meg, hogy dr. Rajner püspök a főszékesegyházi énekesek nyugdíjalapjára is 3000 K-át meghaladó összeget tett le az esztergomi főkáptalan kezeihez. Böjti konferenciák. E hó három első napján az Esztergomi Kath. Kör tagjai részére magas színvonalú böjti konferenciákat tartott dr. Machovits Gyula prelátus-kanonok, a kör egyházi elnöke. A látogatott előadások utolsó napján Lovag Mattvasóvszky Lajos világi elnök meleg hangon tolmácsolta a prelátusnak a hallgatók hálás köszönetét a tagok lelkes éljenzésétől kisérve. A város üdvözlete dr. Lépőid Antalhoz. A város közönsége, tanácsa és tisztviselői nevében dr. Antony Béla polgármester a következő levelet intézte dr. Lépőid Antal her- cegprímási irodaigazgatóhoz esztergomi kanonokká való legkegyelmesebb kinevezése alkalmából. Méltóságos és Főtisztelendő Prelá- tus-Kanonok Úr ! Esztergom főegyházmegyei kanonokká történt legkegyelmesebb ki- neveztetésének hire a város közönsége körében általános örömöt keltett nemcsak azért, mivel Méltóságod személye általában tisztelet tárgya, hanem azért is mert a magyar Sión illusztris főkáptalani testületé Méltóságod személyében az Egyház méltó papját, a tudományok és a közművelődés lelkes munkását nyeri. Méltóságod kineveztetése Esztergom városnak is nyeresége, mert hiszen Ó Eminentiája oldalán bőséges alkalma lehetett tapasztalni azt á szeretetet, amellyel Ő Eminentiája székvárosa iránt viseltetik s miután igen valószínű, hogy Méltóságod nemcsak ama tisztes törekvésekkel ismerkedett meg, amelyek e várost a fejlődés eszközeinek megszerzésére serkentik, hanem azon bajokkal is, amelyek a városfejlesztés akadályai, bizton hisz- szük és bizalommal reméljük, hogy Méltóságodat uj tisztében igaz szeretettel övezett biboros-főpásztorunk érzelmei fogják irányítani. Midőn tehát Méltóságodat legfelsőbb mélta- ■ tása alkalmából Esztergom szab. kir. . város közönsége, tanácsa és tiszti- - kara nevében tiszteletteljesen üdvö- - zöljük, midőn kívánjuk, hogy uj mél- - tóságában Istennek bőséges áldása £ állandóan kisérje, kérjük egyúttal: : kegyeskedjék városunkat szerete- - tében részesíteni. Kelt Esztergom sz. .; kir. város tanácsának 1917. évi áp- - rilis 2-án. Méltóságodnak hazafias üdvözlettel fi Dr. Antóny Béla s. k., ,. polgármester. Gróf Széchenyi Emil lemondá- -i sa a mandátumról. Országgyűlési is képviselőnk 1917. évi április hó 2.--., án bejelentette a ház elnökének, hogy yj képviselői megbízásáról lemond. A A lemondás előzményét képezi az a s határozat, melyet a ház üsszeférhe- -a
