Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 22. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1917. március 25. Még egyszer a tábor kikötőjéről és vasútjáról. E tárgyban írt múltkori cikkünk hallomásunk szerint elég szíves fogadtatásban részesült. A fölhozott nehézségek még inkább pedig az ügy sürgőssége miatt legyen szabad mégis egy-két dologra rámutatni. Ami a vasutat illeti: hangoztatnunk kell, hogy itt nincs szó valami karszt-vasútról, de még vasúttársaságról s ennek milliós alaptőkéjéről sem. Itt csak kitérő iparvágányról beszéltünk, melynek nem kell sem külön állomás, sem külön mozdony, legfeljebb egy-két vasúti kocsi. S ismét rámutathatunk, hogy az alapépítményhez szűk séges anyagokban van bőség elég (vas, talpfa) ; kavics pedig szerezhető az által is, ha felhasználják a kikötő létesítéséhez a kotróhajót. Végül a költségek minimális voltára fölhozható az is, hogy a kezdetleges kikötőt létesíthetik már a Kisdunaágban úgyhogy mindössze 1 — 1V* km. vasút- vágányt kellene építeni. Az ideiglenes kikötő természetesen nem luxus-kikötő : kotrott kavicsból, fából készült „móló“ teljesen elég a Dunaág partján. Termes hajók helyett megteszi a kofa-hajó is, mely különbén élelmi cikkek, tömegáruk mellett szállíthatna foglyokat is s így — bár csekély mértékben — hozzájárulhatna Kora reggel pedig ezt a cédulát kapta Misi a galambpostán : — Kedves Misikém bocsáss meg és gyere vissza. Feri. Misit azonban villámcsapás érte mikor a Peterdyék palotája előtt idegen portást talált, aki azt mondta, hogy a milliomos tönkre ment. Szomorúan indult haza. De még szomorúbban vonulhattak Feriék olyan kis lakásba, amilyen a Misiéké volt. A milliomosnénak a kis konyhán kellett foglalatoskodnia. Misi az apjától tudta meg, hogy mit írt az újság. Egy milliót loptak el a bankból, a mit Peterdynek kellett rögtön megtérítenie. Ezer darab ezer koronás volt abban a fekete táskában, mely nyomtalanul eltűnt. Ekkor eszébe villant az okos Misinek mind az, amit eddig kipuhatolt. Minthogy a rendőrség valamelyik főtisztviselőt gyanúsított, az igazgató lemondott állásáról. Mikor Misi valamennyi családtagja * elaludt és odakint beborult az ég, a rabló el- koiródott odújából. Erre lesett a kis párduc. Nesztelenül kisurrant, ügyesen átugrott az alacsony kerítésfalon és a záporesőben gyíkmódjára föl- kuszott a villámhárítón a félszer alá. Sokáig tapogatózott, míg a gerendák közt meg nem találta a bőrtáskát. Kabátjába gombolva, visszalopózott és a zsákmányt könyvtáskájába gyö möszölve, ágyacskájába bújt. Másnap, vasárnapon a Misi családja templomba, a fiú pedig, a mise után a Városligetbe indult. Ott találta az egyik ingyenpadon Ferit édes anyjával, aki talán arra gondolt, hogy Misi távozása után eltűnt az ő a vasutak túlzsúfoltságának csők" kentéséhez. Azt hiszem, ezzel kissé világosabb a helyzet a kezdet nehézségeire, illetve költségeire nézve. De még ezek a költségek sem terhelnék egyedül a várost. A vasút, a kikötő kétségtelenül előmozdítaná a szomszéd ipartelepek (Dorog, Tokod) érdekeit, ezeknek legalább némi hozzájárulása, illetve a vonal használatából származó bérfizetése biztosítható. De még inkább érdeke ez magának a tábornak. A vasutakon való szállítás, főként romlandó áruk és tömegcikkek továbbítása mind nagyobb nehézségekbe ütközik, ami egy több ezres tömeg ellátásánál köny- nyen katasztrofális eredményekre, zavarokra vezethet. A tábor e nehéz helyzetén segítene a fölvetett gondolat megvalósítása, mikor a tábor gyorsan és olcsó fuvarral juthatna a jelzett áruk (fa, vas, ruha — állat, hús, zöldség, burgonya, liszt) tömegeihez. Nem tudjuk, mit hoz a jövő. Hire jár annak is, hogy a táborba, legalább egy részébe német katonák jönnek. Annyi kétségtelen azonban, hogy a tábor lakosságának egy — jelenleg szerencsére még kis — részét a városnak kell ezzel-azzal ellátni. De ha a tábor számít a' város áldozatkészségére ; legalább elő kell mozdítani azt, ami különben is életbevágó, éppen boldogságuk is. De épen akkor vonult el libasorban a bárógyerek, a bárókisasszonyka és a nevelőnő észrevétlenül. Feri szívében is fájt valami. Könnyes szemmel borult azonban Misi karjai közé, mikor előtte termett. Misi megkérte Peterdynét, engedje néhány percre hozzájuk Ferit. Az asszony a pádon várta vissza őket. Ekkor Misi átadta a Ferinek a milliós táskát. Diadallal siettek a pad felé, de ekkor találkozniok kellett az ócska civilbe öltözött régi jó inasukkal. Persze ennek is megkellett tudnia, hogy mi történt. A boldog és becsületes Zsoezs azonban azt tanácsolta, hogy Misi meg ő rendőrségen szolgáltatja át ezt a táskát. A detektívek pedig nemsokára lecsaptak a bagoly fészkében a félszemű pénztárosra is. A milliomos fia azután a fordulat után Ismét visszakerült elvesztett paradicsomába szüleivel és az összes régi jo cselédekkel. Csak Misi nem akart többé megválni családjától; de azért a boldog Feri minden nap meglátogatta és a Peterdy-há zaspár szívesen előmozdította a derek fiú boldogulása útját. Ez az ifjúsági regény még az idősebb olvasókat is visszavarázsolja az élet hajnalának tündérországába. Es így nem lehet egyéb, mint va lódi mesteri mű, az olyan ifjúsági olvasmány, melyben korosabbak szintén élvezettel gyönyörködhetnek. — Bármelyik könyvkereskedésben megszerezhető. Dr. Körösy László. az élelmezés szempontjából. Hiszen néhány ezer hadifogoly mindig van a táborban : munkába állításuk egy-két hetet ha jelentene s készen állana a következményeiben oly nagy jelentőségű alkotás : új kikötő, melynek fejlesztése Esztergom jövőjét, nagyságát jelentheti. Még egyet !' Magyaróvár a háború idejét nemcsak puskaporgyár létesítésére használta föl, hanem villamos vasutját is most akarja meg építeni. És sietnek is, hogy az olcsó munkaerőt idejében biztosítsák. Sikerül-e ez a tervük is : majd meglátjuk. De hogy nálunk több a siker föltétele s így idejekorán teendő intézkedéssel (erélyes uránjárással) a város és a tábor döntő fontosságú érdekei köny- nyebben biztosíthatók : bizonyításra nem szorul. — /?.— Gazdasági győzelmünk. Hős katonáink eddig oroszlánokként küzdöttek. Megyédték a trónt, a hazát. A végső győzelem azért még nincs a láthatáron. Tudjuk : nemcsak a katonák, hanem az itthon levők fogják ezt kivívni. Aki gazdaságilag tovább bírja, az lesz a győztes. Ádáz ellenségeink elsősorban gazdasági téren iparkodnak minket legyűrni, kiéheztetni. Az itthon levők milliójától, harcra, illetve munkára termettségétől függ tehát az ellenség kudarca, csalódása. Ha mindenki, a gazda, a zsellér, az ifjú és öreg, férfi és nő komolyan hozzálát, a siker el nem maradhat. Miénk a győzelem. Eliakarodik a hó, tavaszi szellő fujdogál. Föl tehát az annyira szükséges tavaszi munkához 1 Senki se késedelmeskedjék ! Minden napnak megvan most a maga fontos tennivalója. Állami létünk, megélhetésünk sürget a lelkiismeretes munkára. A királytól, a honvédelmi és fölömivelési minisztériumtól kezdve így kell éreznie ma minden magyarnak. E tudattól áthatva, úgy véljük, a földmivelési miniszterrel az élén, minden arra hivatott intézmény teljes erejével közreműködik a tavaszi munkák zavartalan, mielőbbi megkezdésén, sikeres elintézésén. Erre vonatkozóan a legújabb miniszter rendelet kötelezően utasítja a törvényhatóságok illetékes tisztviselőit legfokozottabb gazdasági tevékenységnek fáradságot nem ismerő előmozdítása, megteremtése és lehetővé tétele érdekében. Ahol nincs elegendő munkaerő, gondoskodni kell a közerő tervszerű kirendeléséről, a lakosság kézi- és igásszolgáltatásra való kötelezése útján. A vonakodás, mulasztás miatt az 1914. L. t.-c. 7. és 9. §-ait kell teljes szigorral alkalmazni. Nagyon helyesen intézkedik a miniszter, amiért a katonai szolgalattól fölmentettektől különösen elvárja, hogy sajat gazdasági teendőik gyors elvégzése után erejüket és idejüket, a köztermelés érdekében, sokszoros buzgalommal fordítsak az ország jóvoltára. Utal a miniszter az itthon levő férfiak, asszonyok, gyermekek sokszorosan fokozott szorgalmára, ügyességére. Ahol lehet, gazdasági gépekkel dolgozzanak, jármozzák a teheneket is. Az eddig megszokott lassú munka helyett egymás oktatása, segítsége révén a célszerűséget tartsák legfőbb szükségletnek a többtermelés előkészítése, a föld megmunkálása és az idejében való betakarítás céljából. Ennek érdekében a közerő kirendelésén felül a hadiloglyok munkaerejének tervszerű felhasználását és a katonai munkásosztagok alkalmazását is a hatóságok intézik el. A miniszter e pontnál súlyt vet a gazdakörök, egyesületek, egyes birtokosok, lelkészek, tanítók közreműködésére. Ha minden magyar átérzi e nehéz napokban a legfontosabb kötelességet : a megélhetésért, létünkért való fokozatos munkálkodásnak szükségességét, akkor a gazdasági harcot is sikerrel megvívjuk Isten segítségével és két kezünk célszerű munkájával. p. Luxi. HÍREK Harctéri otthonokat a magyar katonáknak! A világháború nagy tavaszi orkánjának árnyékában, a vérző Európa világtörténelmi lázának végső feszültségében drága magyar véreink nevével szólunk társadalmunk forró áldozatos szívéhez ; teremtsünk otthonokat harctéri katonáinknak, bűvöljük a lövészárkok vérködös közelségébe mindazt a polgári kényelmet, mindazt a testi-lelki pihenést, melegséget, amit hogy itthon, a kapunkat dörgető ellenségek minden nekiiramodása dacara megtarthattunk, élvezhetünk, az egyedül ami harctéri katonáink csodálatos hősiességének érdeme, dicsősége. Őfelségéik IV. Károly király és Zita királyné legfelsőbb védnökségével nagyszívű királyunk legszemélyesebb kezdeményezésére és parancsoló óhajára a m. kir. honvédelmi miniszterum Hadsegélyező Hivatala intézi a mozgalom egységes vezetését és a Harctéri Katonaotthonok Bizottsága örömmel vállalta a társadalmi munkát e nemes akció támogatására. Adományt kérünk, amely a halál rettentő világába hódolatunk szeretetünk és gyöngédségünk üzeneteit viszi : könyveket, hangszereket, játékokat, levélpapírt, írószereket, fali-képeket, evőeszközöket, virágvázákat, egyéb dísztárgyakat ké-