Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 18. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1917. március 11. Azaz, hogy gyökeres csak az, amit már a jó családban adagolnak : vallásosság, becsületérzés, nevelés vagy igénytelenség alakjában, de jóval szigorúbb apai kezekkel. A másik : adjanak annyi fizetést a köztisztviselőnek, ameny- nyiből családjával együtt s mindazon igények kielégítésével meg tudjon élni, amelyeket tőle a társadalom elvár. Mert hát úgy áll ám a dolog, hogy ha a vagyontalan szolgabíró négyes fogaton jár s ezreket tesz a kártyára, ezt mindenki helyénvalónak találja. De ha tükrös a könyöke, bornemissza a természete, vagy vasalatlan a nadrágja, akkor már ezért megszólják. Talán épen ezért mégis csak ajánlatosabb lesz az első orvosságnál maradnunk ! B. Szabó Mihály. Az Esztergomi takarék- pénztár rt. közgyűlése. E hó 4.-én tartotta 72-ik üzletévét tárgyaló közgyűlését e hatalmas alapokon álló nagystílű intézet, mely ma már messze túl haladta a vidéki intézetek kereteit és a lefolyt évben, a harmadik éve tartó világfelfordulás közben is a fokozatos emelkedés jelét tünteti fel. A kedvezőtlen gazdasági viszonyok szülte pénztorlódás dacára úgy a pénzelhelyezés terén elért sikerei, mint a betéteknél kimutatott jelentékeny gyafapodása folytán nyilvangyőzelmet arathat a nehézségek felett. Minő ismeretlen nem ritkán a táj, a földrész, a hová a tudnivágyó utazó, a kincsekre áhítozó kereskedő, a lelkek mentésében buzgólkodó hittérítő törekszik ! Egyikük sem riad vissza az útjába gördülő akadályoktól. Szembeszáll valamennyi a legki- merítőbb fáradságokkal. Bejárja az elrejtett zúgokat. Kifürkészi a járatlan hegyeket. Átkutatja az űttalan erdőket. Felkúszik a magas ormokra. Behatol a hólepte völgyekbe. Hasonlóan kell a nőnek is megragadnia az eszközöket, amelyek feladatainak megoldásához segíthetik. Rá kell lépnie a fegyelmezett munka, a célszerű gazdálkodás, a józan beosztás, a gondos lakai ékosság, az igénytelen életmód, a készséges lemondás ösvényeire. Fárasztó göröngyök, kíméletlen tövisek nehezítik az ösvényeket. Kiengesztelnek mindazáltal a sikerek és eredmények rózsáival, amelyekkel az anyai munkának kedveskednek. Ott érlelődnek a gyümölcsök, amelyekkel kitartása, buzgalma könv- nyítette, csökkentette, talán egészen eloszlatta a lét fen tartás nem ritkán lehangoló, nyomasztó, keserítő gond jait. (Bef. köv.) valóvá válik, hogy úgy a jelen, mint a jövő haladás biztos kellékeivel rendelkezik. A lefolyt évről a következő számadatokkal jelezzük mai méreteit: pénztári összforgalma 63.527.186 K volt, betétek állaga az ev végén 20,250.900 K, kiadott kölcsönök összege 15,388,570 K, értékpapír állománya 7,026.600 K, tiszta jövedelme 253.917 K volt, melyből részvényenkint 190 kor.-át ösz- szesen 190.000 K-át ad osztalékra, továbbá a törzs alapok javadalmazása és jutalékok mellett az évközben már kiadott 30.000 K-án felül még 11.291 K-át fordít köz- és jótékony célokra. Mattyasovszky Lajos a közgyűlés választott elnöke válogatott szép szavakkal ékes rüeg- nvító beszédet tartott, melyben hangsúlyozottan kiemeli a siker elérésében kifejtett fáradozások érdemét és elismeréssel illeti az intézet vezetőjét Bleszl Ferenc kir. tan. igazgatót, segítő társait, az igazgató-tanácsot és végül az intézeti tisztikart, mely testület megfogyatkozott létszáma dacára, megértve a szükség kényszerítő szavát kettős munkát végez. Ugyancsak az elnök emlékezik meg a takptár igazgatóságát a közelmúltban, Magos Sándor ny. c. kúriai bíró elhalálozásával ért veszteségről is, s közvetlen meleg, megértő barátság hangján méltatja az elhunyt egyéni érdemeit. Az igazgatóság által kibo- csájtott évi jelentésben foglalt indítványokat a közgyűlés elfogadván, a bemutatott mérleg és nyer-, veszt.-számla, valamint jövedelem felosztást egyhangúlag megszavazta és a felügyelő-bizottság és igazgatóságnak a lefolyt évre s^oló felmentvényt megadta. Az 1916. évi osztalékot részvényenkint 190 kor.-val a holnapi naptól kezdve kifizetni rendeli, végre a részvénytőke emelésének elhalasztására vonatkozó indítványt is az előterjesztés értelmében változtatás nélkül magáévá tette. Folytatólag megállapítja elnök, hogy a közgyűlés tudomásul vette a tisztinyugdíj alap számadásait, az esztergom-pár- kánynánai villamos vasút érde- dekében tett intézkedéseket, a Pénzintézeti Központba történt belépést és a központ által foganatosított revízió kedvező eredményét és a tisztviselők és alkalmazottak javára megszavazott drágasági pótlék és segélyek utalványozását; a Bleszl- féle ösztöndíj alapítvány szabályzatainak megerősítését, ezeken felül elhatározta a közgyűlés, hogy az intézet volt gyakornoka, Marsovszky Béla hadnagynak, a harctéren szenvedett hősi halála alkalmából mélyen érzett részvétét,^ valamint Adolf Ede, .Bayer Ágoston és Spanraft József igazgatósági tagok elhunyta feletti gyászát jegyzőkönyvbe iktatja. A tárgysorozat utolsó pontja volt az igazgatósági tagok választása, melynek során a régi tagokat közfelkiáltással, báró Feichtinger Elek új tagot, valamint a póttagokat : Erős Rezső, Reviczky Elemér, Gerenday József, Hulényi Győző dr., Reviczky Gábor és Holényi László részvényesek személyében szintén egyhangúlag választották meg. Városunk főzelék- és zöldségszükségletének biztosítása. Köztudomás, hogy Esztergom főzelék- ás zöldségszükségletét a békében is nem a lakosság gazdálkodó része, hanem jórészét Párkány, Komárom és egyéb vidék behozatala biztosította. Hogy miként áll most e tekintetben a város, arról 30 havi távoliét után tájékozva nem vagyok. A helyzet rózsás nem lehet, tekintve, hogy a nagyszámú katonaság rengeteg mennyiséget fogyaszt, ami ha nem is egészen, de részben a lakosság rovására megy. Olvastam, hogy a sertésekkel idehaza rosszul állunk, a kenyér kisebb adag, biztosítanunk kell tehát az ezeket pótló főzelék- és zöldségféléknek kellő mennyiségben piacra jutását, illetve minden konyha elégséges ellátását. Elérjük ezt az elegendő termeléssel még pedig otthon. Van a katonának a harctéren ráérő ideje, amikor legfőképen csak haza gondol., A mai napon a többek között a következők jutottak eszembe. A város arra hivatott férfiai bizonyára gondoskodnak már most, hogy a nyáron, ősszel és a jövő télen elegendő élelem legyen. Tárgyalnak, leveleznek, hogy a kellő behozatalt biztosítsák. Amikor ez így eszembe jutott, egyúttal az a kérdés fordult, hogy nem lehetne-e Esztergomban annyi főzelék-, saláta- és zöldségfélét termeszteni, amennyi a város helyi szükségletét fedi. Muszáj ! Nem magyar e szó, de a magyar katona tudja, hogy mit jelent. Jelentse e szó odahaza is azt, amit a katonának. Gondolataimat a következőleg fűztem : Számítsa ki egy hozzáértő fej, hogy miből mennyi kell, hogy a szükséges mennyiség mekkora területen terem meg. Számításába vegye be a hadbanállókat is, mert őszre azok is biztosan haza kerülnek. Ha a varos saját tulajdonát képező földekből annyi terület az ősszel még be vetve nem lett, akkor szép szerével, de kényszerrel is egyezzék meg a város a bérlővel úgy, hogy ezt meg ezt fogsz termeszteni s a termést a városi piacra adod. Ha az említett földterület nem elegendő, legyenek kötelesek a magán tulajdonosok a hiányzó többlet előállítására. Kedves olvasóm, ez nem egyéb, mint rekvirálás (ami nemcsak megengedett, de előirt jog is 1) azzal a külömbséggel, hogy a kötelezett bérlő vagy magánbirtokos igen szép anyagi hasznot élvez. Hol a munkaerő ? —< kérdezhetné valaki. Ahol olyan jó egyetértés és családi összetartás számba menő jó viszony uralkodik a polgárság és katonaság között, a kérdés feltevése időfecsérlés. Nem tanács, nem javaslat e pár sor, csak családját, övéit, gyermekeit szerettei féltő katonának előre gondoskodó elmélkedése azokhoz intézve, akiket illet, akiknek a harcból részüket otthon kell kivenniük^ Ha a fentmondottak tekintetében már kellő intézkedés történt, tekintessék e pár sorom semmisnek. Van, aki másként gondolja ezt, nekem mindegy. Az a fő, hogy legyen, ha drága is, mert nem az a drága, ami a háború előtti időhöz képest most több pénzbe kerül, hanem ami nincs. Oláh harctér, 1917. febr. 24. FŐhUdllUfy. t i és a jégvirágok, melyeket a kegyet- _ len tél hideg lehellete varázsolt az ablaküvegekre, eltűnnek. A jéggé fagyott párát felcsókolta az éltető napsugár, melynek jóleső melegét oly régen áhítozzuk már. Lassan, lassan eltűnik a puha fehér takaró, mely vastag réteggel borította be a mindenséget s alóla kíváncsian tekint elő a zsendülő zöld vetés. Eltűnnek a csilingelő, fürge szánok, elcsendesült a korcsolyapálya vidám kacagása s vele annyi édes, szép gyermeki ábránd foszlik széjjel és odébb állt megint egy esztendőre a csörgős sipkás Karnevál, aki ezúttal is hiába leste szívszorongva, hogy hátha végre rája kerül a sor, hogy egyszer már istenigazában kimulathatná magát.. . A ködpára még megüli a tájat, de azon keresztül is érezzük már a tavasz közeledését, a tavaszt, melytől új életre kél minden: fű, fa, virág. A pihenésre kárhoztatott erdei patak kristályvize is csillogva törtet újra előre a nagy vizek felé, me lyek már tárt karokkal várják s a ligetek csupasz bokrai között csattogni fog a fülemüle, hirdetve, hogy az ő ideje is elérkezett. A tavasz ébredésével új remény fakad a szívekben s egy közös nagy érzés hatja át a lelkeket. Remény, mely az emberek egyedüli vigasza ebben a vérzivataros, sivár világban. Vajha a mosolygó tavasz jöttével elröppenne minden gond és aggóHÍREK Olvad a hó
