Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 14. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1917. február 25. dig is alig-alig voltak elégsége- sek, hiszen ismeretes, hogy ta- valy pl. a kis Duna adott menedéket a vízimalmoknak. Ha pedig . megemlítjük a hajózás várható nagyarányú föllendülését : szükségtelennek éppen nem, hanem ellenkezőleg, az államra nézve is nagyon kívánatosnak jelezhetjük egy új téli kikötő létesítését, melyhez állami segítség és közreműködés bizonyára bőven remélhető. Van-e azután Esztergomnak olyan fekvése, hogy téli és új kereskédelmi kikötő itt kívánatos, sőt szükséges ? — Varosunk nagyjából — légvonalban is — fele úton van Budapest és Komárom között. Ismeretes már most, hogy mind a komáromi, mind az újpesti téli kikötő túlzsúfolt. Márcsak ezeknek teher-könnyítése végett is szükséges az új téli kikötő. Másutt pedig, mint itt létesíteni nem ajánlatos. A városban, a kis Dunán nem, mert itt teljesen el van zárva a vasúttól. Szentgyörgymező környékén pláne nem, mert meg sem lehetne közelíteni. S hozzátehetjük, hogy a jelenlegi két kikötő mindegyikének ép ez a legnagyobb s el nem enyésztA hol a vajérem terem, Ott ünnepi zúgás is van. E napot most is szeretem A mi kedves naptárunkban; Mert akkor a legédesebb Háziasszony született, A ki zsidók s keresztények Között mégis csillag lett. Hanem egy igen gyászos gyerekkori emlékem is megmaradt erről a július 18.-i ünnepünkről. Kiszedtem ugyanis megtakarított négy márka perselypénzemet és gyorsan a szomszédos rakskovi Holmblad nevezetű könyvkereskedőnél csodaszép képet vásároltam, mely az azúrkék ég alatt viruló z: d tengerparti tájképet ábrázolt. Büszkén nyújtottam át első ajándékomat anyámnak, korareggel, mikor iskolába készülődtem. Apám azonban szigorúan megparancsolta, hogy adjam vissza azt a képet és szerezzem vissza négy márkámat. Természetesen engedelmeskedtem. De mégis ez az út volt életem legkeservesebb útja. Azon a nevezetes ünnepen össze- gyűlekeztek az ismerősök és akkor éjfélig folyt a dáridó és forgott a kártya. Minket azonban már tiz órakor hálószobánkba rendeltek, a mit mi égbekiáltó igazságtalanságnak tartottunk. Hiszen épen akkor kezdődött az igazi tréfálkozás. Pedig anyám csakis az urak tekintélyét óhajtotta előttünk megóvni. Egy ilyen mozgalmas ünnepen be- lémszeretett egy kövér, vidéki föld- birtokos. Épen az irodában rohis- teztek, mikor vacsorára hívták a vendégeket. Míg a fölnőttek jóétvággyal étkeztek, addig én a kártyázó helyiségbe hető baja. Ott lehet forgalomra j berendezkedni, másutt nem. S hozzátehetjük, hogy a kikötő megépítésével arra a helyre könnyen meg lehetne szerezni valamelyik — akár magyar, akár délnémet-hajótársaság javító műhelyét, illetvegyárát is, hisz oly kedvezők itt a természeti föltételek. De mindez pénzbe kerül ! — Igaz / Pénz, utánjárás kell ide is. De ez a pénz, ez az utánjárás búsás kamatokat hoz! Annyival is inkább, mert nem is sok befektetés kell hozzá. De külömben is ne feledjük, hogy áldozat, munka nélkül nincs siker, nincs jövedelem s ölhetett kezekben legfeljebb a pótadó női s védhetetlenül csap le ránk az anyagi romlás pusztító szörnyetege ! — ß. — Buvárhajó harc. Conan Doyle angol iró a The Strand Magazine-nak 1914. júliusi — tehát közvetlenül a háború kitörését megelőzőleg megjelent — számában egy nagyon érdekes elbeszélést közölt „Danger!“ (veszedelem) cím alatt. Rámutatott arra, hogy már egy kicsiny, alig nehány tengeralattiopóztam, ahol rögtön észrevettem, hogy már kiosztották egymásnak a kártyákat, de a meleg vacsora miatt félbemaradt a játék. Ekkor én az összes ütőkártyákat a nyájas föld- birtokos helyére középpontosítottam. Még ma is visszhangzik emlékem ben az a diadalmas fölkiáltás, melyet akkor ellestem. Azt akartam, hogy ő nyerjen. Talán még él. Kjaer Frici a neve. Stemői birtokos, Radskov mellett. * * * * Mikor már „költeni“ kezdtem, anyám vélekedett rólam legkedvezőbben. Mert rendesen fölolvastam neki legújabb költeményeimet. Anyám mindenkor lelkesen megdicsért és azt mondta, ne törődjem azzal, mit szólnak fivéreim, mivel azok úgysem értenek semmit a bírálathoz. Más alkalommal pedig azzal vigasztalt meg anyám, hogy azzal se törődjem sohasem, a mit az emberek szólnak költészetemről. Elég az, ha mi ketten megértjük és jónak találjuk a verseket. Később, hogy ne zavarhassanak az avatatlanok, elkísértem anyámat kertünk legvégére, hogy zavartalanul fölolvashassam legújabb alkotásaimat. Sőt gyakorta kisétáltunk a bran- derúevi temetőbe, ahol egy nagy kőre telepedtünk. Mikor két ev múlva hazavetődtem, ugyanazon a nagy sírkővön elmélkedtem azon, hogy még mindig semmi sem lett belőlem. Ez pedig a legkellemetlenebb emberi érzés szokott lenni. Fordította.- Dr. Körösy László. járóval bíró állam is milyen könnyen térdre kényszeríthetné a világuralmi gőgjében elvakult, de az elsőrendű élelmi- szükégletek tekintetében koldus és nagy bevitelre szoruló Angliát. Ez az elbeszélés a szigetországban óriási port vert fel s a tengerészet legjobbjai, közöttük Lord Charles Beresford vezetésével hét admirális, akiket a nagy angol lapok a kedélyek lecsillapítása céljából megszólaltattak, sem tartva a dolgot egészen valószínűtlennek, nagy élelmiszer készletek (legalább három hónapra?) felhalmozását ajánlották hatásos ellenszerül. A hadviselő feleknek egymással szemben elfoglalt helyzete veszedelmesen kezd a Conan Doyle történetére hasonlítani. Remélhetőleg mi is nemsokára elégtétellel állapíthatjuk meg, mint a „Danger“-ben Sirius kapitány, aki kormánya megbízásából Anglia kiéhezte- tesét keresztülvitte, hogy a londoni börzén és piacon a gabona és más élelmiszerarak a pontosan célbataláló torpedóknak már néhány napi szorgalmas munkája után minő rohamos emelkedést mutatnak. A „Danger“-ben Amerika is szerepet játszik. Egy amerikai hajó kapitányának, aki a meg- tamadtatás ellen meglehetős durva hangon tiltakozik, azt feleli Sirius : Sajnálom, kapitány nincs időm a vitatkozásra. Mi is ezt feleljük Amerikának. Sajnáljuk, nem vesztegethetünk több szót. Itt a sorsdöntő óra. Győzünk, vagy elveszünk. De nem viseljük tovább a ránk erőszakolt háborúnak békés hajlandóságaink ellenére önkényüleg meghosszabbított nyomorúságait. Becsületes jobbunk, amelyet békés kézfogásra nyújtottunk odfl, tud ám ütni is, még p dig nagyot ütni. Ha Wilson ú ból, amikor a békével házalt, csakugyan a humanizmus szelleme szólott, ne iparkodjék megragadni azt a halálos csapásra emelt joobot. Ne ház újon most ugyanazon cég alatt háborúval. Ne emlegessen annak, ^kit torkon ragadva fojtogatnak,, párbajszabályokat, udvariasságot az entente iránti bűnös szerelemtől elvakulva, elfogultan * magyarázott nemzetközi jogelveket. Már egyszer tavaly, amikor hajlottunk kétszínű szavara, megfogta kezünket. De most: Sajnáljuk, nincs időnk a vitatkozásra. Dr. B. Gy. Ha boldog" akarsz lenni — végy cipőt egyhadiárvána k! Mennyi hasznot hajtanak a madarak. A hasznos állatokat, miként ismeretes, az emberek sok helyütt még most sem részesítik abban a kíméletben, amilyent hasznosságuk miatt megérdemelnének. Egy külföldi tudós mostanában alapos kutatás tárgyává tette azt a kérdést, hogy pénzösszegben kifejezve mennyit tesz ki az a haszon, amelyet a hasznos állatok egyedenkint hoznak az emberiségnek. A számítás alapja az a szempont volt, hogy mennyi kárt okoznak az emberi kultúrmunkának a kertekben, mezőkön, erdőkben azok a férgek, bogarak és élősdiek, amelyeket a hasznos állatok egy év alatt a sajag létfentartásukra szükséges eleiem gyanánt megemésztenek. A megejtett vizsgálat szerint az állatok évente a következő hasznot hozzak : fecske és denevér 150 korona, bagoly 80 korona, fülesbagoly és sundisznó 60 korona, gyík és va- rangyos béka 45 korona, cinke 40 korona, barázdabillegető 25 korona, vörösbegy 20 korona. A vakondok es a rigó körülbelül annyi hasznot ceinal, mint amennyi kárt. A felsorolt hasznos madaiak közül a szőlősgazdát a cinke érdekli legjobban, mert azok pusztítanak el legtöbb kártékony rovart, petét és hernyót a gyümölcsfákon. Ilyenkor télén végeznek azok igen értékes munkát és ahol ezek a hasznos madárkák nagyobb számmal tanyaznak, ott a hernyók vajmi kevés kért fognak okozni, mert a cinkék a hernyófészkekben (felkötött száraz levelekben) tanyázó apró hernyócská- kat felkutatják és megeszik. Sokan nem tudjak azt, hogy a parányi hernyó már július augusztusban kikel és a kikelt fészekben, tojások, peték abban nincsenek. Üröm azt hallgatni, hogy a cinke csapat milyen hemzsegést csap azzal, hogy a fákon serényen bontogatják a hernyó fészkeket. Etetésüket illetőleg oda- csalogatásukat egyszerűen úgy vé- J gezzük, hogy a falc vastag ágai közé a törzs felett elhelyezett mindenfele ócska edénybe (kanna, fazék, vödör) melyek oldalt fordittattak, hogy a hó bele ne essen, továbbá kisladikákba egy-egy marék tök, napraforgó vagy kendermagot szórunk. A kis vendégek ez hamarosan észreveszik, ahoz a környékhez ragaszkodnak és a kis kosztolásért szorgalmas kutatásukkal bőségesen megfizetnek. Ezt a kis faradságot sajat érdekeben minden jobb érzésű gazda megteheti kivált most ebben a roppant havas koplaltató időben. Petrorits István. »Aki a hazafiságot komolyan veszi, az ha feleslege van, azt a haza oltárára teszi le .. . — Aki él vezetet akar szerezni azon, amire a hazáért szenvedőknek szükségük van, az a mai viszonyok közt kétszeresen vétkeznék a hasa eile,,.“ DrCsemoch J(feos> bíboros hercegprímás.
