Esztergom és Vidéke, 1917

1917 / 12. szám

1917. február 18. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 lyem, a gondüző francia pezsgő és a náboboknak készült párizsi ékszer. Az ellenünk szövetkezett hadak mai tábornokai hajdan Hollandiából szállíttatták a legfölségesebb tulipán- hagymákat parvenű palotáik díszére. Mai haditervük az összes magyaror­szági foghagyma korszerű eltünte­tése lett, hogy mi a korszerű tröszt­től huszonötször drágábban vásá­roljunk egy-kettőt sivár konyhánk számára. Az orosz erőszak, a szerb alatto­mosság, az olasz hitszegés, a fran­cia léhaság és az angol haszonlesés bádogsisakjait viselik ma ellenségeink. Mi pedig kopott kalappal vagy zül­lött sapkával különbözünk tőlük kül­ső látszat szerint. Valamikor a hazánkba vándorolt sáskák ellen is harcoltak sokoldalú de becsületes dédapáink, akik azo­kat azután alaposan kiirtották zó­náikról. Mi is kiírtjuk végre valahára ádáz belső ellenségeinket türelmünk töm­jénével, erényeink szenteltvizével és megvetésünk parázsával bitorolt zó­náinkról. Semmi gazság sem zsarnokoskos- hatik sokáig. Lejár tehát az ő ha­mis váltóiknak kizsarolt korszaka is és a szebb jövő bankjában a mi rendületlen hitünk, valamint tüzpró- bát kiállott hazafias és polgári eré­nyeink lesznek jutalmunkra a min­den poklokon diadalmaskodó hazánk valódi értékpapírjai. Figyeiő. HÍREK A kukoricaliszt. Megjelent ismét, itt van ismét a kellemetlenül látott vendég, a kuko rica liszt. A gazdasszonyok tagadha­tatlanul félnek tőle, — a gyomor fölfordul a gondolatára is, mert nem feledtük még a harmadévi kukorica­kenyeret, amely keserű volt, nehéz volt s a reményt ölte ki az embe­rekből. A pesszimisták hangosan kiabál­tak, hogy ime, máris kukoricalisztre fanyalodtunk, máris győzedelmeske­dett az angolok kiéheztetési politikája. És ime még a harmadik esztendőre se éheztünk ki. Sőt közben egészen jól táplálkoztunk. A tavalyi termésből ezideig fehér­kenyeret ettünk. S hogy most kuko­ricával kell kevernünk az acélos bú­zalisztet, annak szintén bölcs előre látás az oka. így teljes bizonyság­gal kihúzzuk aratásig, amikor saját földjeinken kívül különösen megmű­velt francia, belga, orosz, szerb, ro­mán területek lógják részünkre az életet ontani. A kukoricaliszt a ga­rancia arra, hogy az új termést min­denesetre megérjük s hogy az an­golok kiéheztetési politikájának ez­úttal is fittyet hányhatunk. Fogadjuk tehát szeretettel a sárga kukoricalisztet, mint végső győzel­münk kivívásának egyik legfontosabb eszközét. A vármegye közigazgatási bi­zottsága szerdán tartotta havi ülé­sét, Meszleny Pál főispán elnökle­tével. Az ülésen a törvényhatósági élet köréből bejelentették, hogy a vármegyei és városi tisztikar január 8.-án tisztelgett a biboros-hercegpri- másnál s üdvözölte őt a koronázá­son kifejtett fontos közjogi tényke­dése alkalmából. Bejelentették to­vábbá, hogy január 18.-a óta Ilos- vay Bálint min. tanácsos két minisz­teri főtisztviselő segítségével a vár- megyeházán vizsgálatot folytat. A vizsgálat a vármegye ügyvitelére terjed ki, [de ezidőszerint befejezést még nem nyert. E jelentés után Brutsy János bizottsági tag szóvá- tette ezen vizsgálatot. A miniszteri kiküldöttek vizsgálatának eredmé­nyéről, úgymond, városszerte ellen­őrizhetetlen pletykák és oly híresz­telések keringenek, amelyek, ha va­lódiaknak bizonyulnának, joggal kel­tenének meglepetést. Brutsy szavaira Meszleny Pál főispán válaszolt. A miniszteri vizsgálat adatai még nem kerültek nyilvánosságra és így ér­demben nem is nyilatkozhatik. Ilyen vizsgálatot a miniszter bármikor el­rendelhet, a mostani vizsgálat azon­ban konkrét feljelentésre történt. Kéri a bizottságot, hogy érje be egyelőre ennyi felvilágosítással. Re- menyli, hogy a legközelebbi ülésen már részletesen közölhető lesz a dön­tés eredménye. A választ a bizott­ság tudomásul vette. Ugyancsak szóbakerült azon általánosan tapasz­talt jelensgé, hogy az esztergomi gyermekek felette eldurvultak. Trá­gár beszédeik, illetlen .viseletűk, korai szabad életük és a kiskorúak bűntetteinek óriási száma mind szo­morú jövőre nyújtanak kilátást. B'Utsy János a tanítói kar nevelési rendszerében véli a baj egyik fő okát feltalálni és a kir. tanfelügyelő­nél érdeklődik a teendő intézkedé­sek felől. Dr. Pacséry Károly kir. tanácsos, tanfelügyelő kijelenti, hogy a varos és a vármegye tanítói kara teljesen hivatásának magaslatán áll és más vidékek tanítótestületeinek nívójával bátran kiállja a versenyt. Az ifjúság erkölcsi eldurvulásának oka az iskolán kívül a családi neve­lés hibáiban rejlik. Hiába jó az is­kola, ha otthon lerontják, amit az iskola felépített. Az iskolába nem járók viselkedése pedig már kívül is esik a tanítói kar hatáskörén. Má- téffy Viktor p. kamarás, plébános, az eldurvultság egyik okát a mozik hatásában látja. Kéri a bizottságot, hogy rendelje el azon szabályren­delet végrehajtását, amely 15 éven aluli gyermekek részére csakis a kimondottan gyermekelőadások látó gatását engedi meg. Dr. Fehér Gyula prelátus-kanonok a baj egy másik okát a városi közéletet teljesen meg­mételyező, gyanuskodó, vádaskodó rosszakaratban találja meg, amely senkit sem kiméi. Innen van, hogy tekintélye már a gyermekek előtt is leomlik olyanoknak, akik a köz ja­vára munkálkodnak. Seyler Emil dr. vm. tiszti főorvos magvas hozzászó­lás után azt indítványozta, hogy a bizottság kérje fel a kir. tanfelügye löt, hogy az egész jövő nemzedé­ket fenyegető állapot orvoslásáról készítsen egy javaslatot, ámelyet a törvényhatóság elé terjesztenek. A kir. tanfelügyelő készséggel vállalta a javaslat elkészítését. A bizottság azonkívül a rendes havi ügyeket tárgyalta. f Fikó Sándor. Csütörtök délu­tán táviratot kaptunk, mely Váczról lakonikusan tudatta velünk, hogy „Fikó Sándor meghalt, temetése pén~ teken 3 órakor.“ Igaz megilletődés- sel olvastuk el a szomorú gyász­esetet, mely egy szép reményű s becsületes törekvésű fiatal munka­társunktól fosztott meg bennünket, rokonait s mindazokat, kik benne egy ideális lelkű irót ismertünk meg és szerettünk. Több közvetlen hangú verse s élénk tollal írt társadalmi s irodalmi cikke jelent meg lapunk hasábjain. Tudjuk, hogy közönsé­günk szívesen olvasta őket. Sajnos, neki is a végső sors jutott, ami most annyi ezer meg ezer magyar ifjú­nak: a háború áldozata lett. A ha­za hivó szavára katonának állott. Mint akkor írta nekünk: „a legna­gyobb lelkesedéssel teljesítette hon­fiúi kötelességét.“ Ám gyönge szer­vezete nem sokáig bírta a katonás­kodás viszontagságait: beléjük bete­gedett, tűdővészt kapott, amely lassú sorvasztással halálba vitte őt. Leg­utóbbi levele már nem jót sejtetett velünk ; azt írta, hogy napról napra gyengébbnek érzi magát, folytono­san köhög. Most azután bekövetke­zett, amitől tartottunk : a halál dia­dalmaskodott derék munkatársunkon. Emlékét sokáig fogjuk őrizni szí­vünkben. Nyugodjék békében 1 Böjti népakadémiák. Az „Esz- tergom-Szenttamás s Vízivárosi Kath. polgári Kör“ választmánya elhatá­rozta, hogy a nagyböjt folyamán ismét ingyenes népakadémiákat ren­dez. Az első népakadémia f. hó 25.-én lesz a kör nagytermében a tagok és azok felnőtt családtagjai ré­szére. Halálozás. Esztergom iparostársa- dalmanak egy régi és szorgalmas tagja dőlt ki folyó hó 15-én Roz- rnann Lajos rézműves személyében. Az agglegény életet élő öreg iparos kedves embere volt a műgyűjtőknek; az értékes egyházi szerek használat közben keletkezett hibáit is igen gyakran ő hozta helyre nagy szakér­telemmel. Műhelye a régi alchymis- ták laboratóriumának emlékét idézte fel a látogatókban. Számos előkelő­ség is megfordult szobájának füstös falai között, hogy valamely kedves műkincsének baját megorvosoltassa. Az utóbbi években már hosszan betegeskedett: egyszer már háláié­nak hírét is közölték Hozzátartozói csütörtökön halva találták lakásán kedves szerszámai között. Temetése szombaton délután volt a belvárosi temetőben. Engesztelő szentségimádás. A vízivárosi plébánia templomban ha­gyományos szokás szetint farsang három utolsó napján engesztelő szent­ségi mádást tartanak, amely az esz­tergomi hivek előtt e napokat szinte ünneppé avatja. Ezidén az ájtatos- ságok a következő rendben tartat­nak meg : Szentségkitétel mind a há­rom nap reggel 6 órakor, betétei es­te 6 órakor. Szent misék óránként reggel 6 órától d. e. 11 óráig. Szent beszéd mind a három nap d. u. 5 órakor, melyet litánia követ. Vasár­nap dr. Robitsek Ferenc prel. kano­nok, hétfőn dr. Martin Aurél egye­temi tanár, közp. papnevelőintézeti tanulmányi felügyelő (Budapest), ked­den pedig Keményfy Kálmán szent­széki tanácsos, plébános mondják az ünnepi szentbeszédeket. A litániákat vasárnap dr. Machovits Gyula, hét­főn dr. Robitsek Ferenc, kedden Schiffer Ferenc prel. kanonokok tart­ják. A? óránkénti szentségimádást a vízivárosi és szenttamási polgárság a hagyományos szokáshoz híven fogja az idén is végezni. Azonkívül testületileg vesz részt az ájtatosság- ban az Oltáregylet, a zárdái és a tanítóképző intézeti Mária-Kongre- gáció. A budai dalárda hangverse­nyét elhalasztották. Múlt vasárna­pi számunkban megírtuk, hogy az országos hírű budai dalárda váro­sunkban hangve rsenyt készült ren dezni a „Keresztény Szeretet Orsz. Gyermekvédő Műve“ hadíárvái ja­vára. A nagy esztétikai műélvezet­nek ígérkező hangverseny azonban sokak igaz sajnálatára elhalasztatott, mert az esti fél 8 órai vonat szüne­tel és így a dalárda tagjai aznap már nem juthattak volna haza. így a február 25.-re tervezett hangver­senyt akkor tartják meg, amikor a vonatközlekedés ismét rendes lesz. Egyelőre nem fog szünetelni a villamvilágítás. A város vezetősé­gének szorgos utánjárással sikerült kivinnie, hogy a városi villamos­üzem, amely legutóbb nagy szénin- séggel küzdött, egyelőre nem szün­teti be működését. Az utóbbi na­pokban már ellenőrizhetetlen rémhí­rek keltek szárnyra arról, hogy a villamostelep hosszabb időre fel­mondja a szolgálatot. Világítás dol­gában a mai teljes petróleumhiány korszaka alatt nagyobb csapás alig ér­hetné a várost, amely így is nagy világí­tási mizériákkal küzd. Az uccai vi­lágítás, igen helyesen, továbbra is korlátozva marad és a közönség is saját érdekeben cselekszik, ha a vil- lamvilágítással a lehető legnagyobb mértékben takarékoskodik. Bezárták a városi iskolákat. Esztergom város elemi iskoláit a tü­zelőanyagok megtakarítása céljából az iskolaszék beleegyezésével egy hétre bezárták, a tanítókat és taní­tónőket pedig a városházára rendel­ték be a rekvirálás adatainak feldol­gozása céljából. Ha boldog akarsz lenni — végy cipőt egy hadiárvának f

Next

/
Thumbnails
Contents