Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 11. szám
Esztergom, 1917 XXXIX. évfolyam 11. szám Csütörtök, február 15 POUTtmés TfíRS SZERI ESZTÓSÉG ÉS KIaDOHiVA AL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA ALAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÖ. DENDŐK. FELFLŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. FŐMŰ MKATÁRS: DR- KŐRÖSY LÁSZLÓ. ♦ KIADÓ ULAJDOXOSO < : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: M'NDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRA* : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Kölcsönös segítés. A mai válságos időkben valóban példaszerű a vasvármegyei pénzintézetek jótékony és önzetlen mozgalma. Dr. Békássy István főispán ugyanis megyéje kisiparosai és kiskereskedői érdekében olyan üdvös mozgalmat indított, melyet valamennyi vármegyénk méltán követhetne. Arról volt szó eleinte, hogy ugyan mi lesz a háború után a kisiparosokkal, a kiskereskedőkkel és azok családjaival ? Erre a nyoma-szto kérdésre válaszolt nem szóvei, hanem cselekedettel Vasvármegye derék feje. Azt tanácsolta megyéje összes pénzintézeteinek, hogy az évi nyereséget ajánlják föl közös alapra, melyből a harctérről visszatérő kisiparosok és kiskereskedők az első segítséget kapnák üzemük folytatására. Mikor a főispán a vasvármegyei összes pénzintézetek képviselőit értekezletre hívta, arra kérte fel őket, hogy évenként legalább néhány száz koronát állítsanak be a közérdek javára és ezt az összeget azonnal előlegezzék. Ezzel a pénzügyi művelettel különben csakis azt a terhet vállalnák magukra, melyet az előlegek kamatvesztesége jelentene, ami alig számít. Ilyenformán a vasmegyei összes pénzintézetek mar az első órákban százezer koronás alapot teremtettek, melyből a támogatásra szoruló kisemberek kamatmentes kölcsönt élvezhetnének és a hitelüzlet lebonyolítása után a kölcsönzők semmitsem vesztenek. Lélekemelő azonban, hogy az összes vasvármegyei pénz- ntézetek a százezer koronát a szervezendő vasmegyei kereskedelmi- és ipari-kamrára ajánlották föl. A humánus pénzintézetek vagyonuk szerint járulnak az alap összeteremtéséhez és a fölajánlott összeget veszteségi- alap gyanánt könyvelik el, hogy ne száz, hanem négyszázezer koronás kamatmentes hitelt nyújthassanak a hazatérő^kisipa- rosoknak és kiskereskedőknek. Ennek a valóban korszerű és üdvös hitelnek folyósítását a főispán elnöklete alatt működő központi bizottság intézi olyan módón, hogy a törlesztést lehetőképen kedvezővé tegye. Ugyanez az intéző-bizottsága harc é- ren szolgálók adatait már megkezdték összegyűjteni, hogy a hazatérteken azonnal segíteni lehessen. Vajha a mi vármegyénk is hasonlóképen intézkednék, hogy a kölcsönös segítés révén, a háború bajainak enyhítéséről és a munka valamint a megélhetés megérdemelt biztosításával városi és megyei kisiparosainkat és kiskereskedőinket szintén talpra állíthassuk. Figyelő. A harctérre küldött levelek. Az utolsó időben ellenségeink nagyon vadásznak tábori levelezőlapjainkra kémkedő célzattal. Mennél jobban tünedezik kilátásuk a katonai sikerre, mennél gyakrabban és alaposabban mondanak csődöt nagy hangon bejelentett offenziváik, annál gyakrabban és alaposabban kutatják át halott vagy hadifogságukba jutott katonáink zsebét, hogy valamelyiknél végre megleljék az oly annyira áhított bizonyítékot, hogy gazdasági téren legyőztek bennünket. Franciaországban egy Medalin nevű hadnagy „Önvallomás. A ver- duni csata és német közvélemény“ címmel füzetet állított össze, amelyben körülbelül száz, német katonáktól származó tábori levél alapján hihetetlen módon igyekszik szítani honfitársai harcikedvét. A Corriere della Serában pedig Luigi ßarzini „Osztrák gyónás“ címmel az osztrák-magyar monarhiára alkalmazza ezt a módszert. Aki ezt a két dús fantáziával megírt cikket olvassa, azt kell gondolnia, hogy a központi hatalmak népsége közt csak úgy dühöng az éhtifusz, ami pedig alkal más arra, hogy az ententenépek mindinkább lankadó háborús lelkesedésének új erőt adjon. De „ha minálunk esik, esik odaát is“ — mondotta Hindenburg és valóban, az ellenség országaiban sem különböznek nagyon a viszonyok a mieinktől. Ott is panaszkodnak a városiak a drágaság és az élelmiszer- hiány, a parasztok gazdaságaik pusztulása és a munkaerőhiány miatt. Az otthonmaradtak ma már rég maguk is harcoló csapatok lettek, harcosai annak a nagy gazdasági küzdelemnek, amelyet ellenfeleink népjogellenes hadviselése reánk kény- szerített és a mögöttes országrész gazdasági frontja a háború győzelmes befejezése szempontjából nem kevésbKé fontos, mint hadseregeink harcvonala. Teljesen céltalan dolgot művel, aki az ország gondjait és panaszát, — minden háború gonddal és panasszal jár! — többékevesbbe szívhezszóló levelekben eljuttatja a lövészárokba és a katonát, aki ott nagy felelősségű szolgalatot hozva a köznek, tehát családjának is, aki életét kockáztatja, még az otthoni háztartás gondjaival is megterheli, amelyekkel az szegény tehetetlenül áll szemközt. Az asszony legtöbbször egészen gyanútlanul panaszkodik az élelmiszerbeszerzés nehézségeiről, a drágaságról, a megszokott kényelem hiányáról, meg sem gondolva, hogy ezzel az urára új gondokat halmoz ; s e gondok benne ott, távol övéitől, a lövészárok elzártságában, tűrhetetlen lidércnyomássá nőnek meg és annál inkább bántják szegényt, mert hiszen éppen semmi módja sincsen rá, hogy segítsen rajtuk. A frontról legtöbb családapa elvből semmit sem ír hozzátartozóinak az életveszélyekről és nélkülözésekről, melyeket a modern háború az egyes katonára ró és pedig azért nem, hogy ne nyugtalanítsa őket. Elvből és önként járnak el így a katonák, a tábori cenzúra e részben semmiféle akadályt sem gördít eléjük. Vállalják hát az otthonmaradtak is ezt a dicséretes önfegyelmezést! „Aki panaszos levelet ír a frontra, jó otthoni harcos nem lehet“ — ezt a mondást olvashatni egy német tábori könyvecskében. Bizony nem : az ilyen ember azt károsítja meg, akinek javát akarja s megkárosítja saját magát is, meg a hazát, meg a mi nagy közös célunkat és talán a háború meghosszabbításához járul hozzá, fegyvert kovácsolva ellenségeink számára. ß. N. hírek Az állatvédők közgyűlése. Az Orsz. Állatvédő Egyesület esztergomi fiókja vasárnap tartotta ez évi közgyűlését. .A közgyűlés a tisztují- tást megejtvén, ügyvezető titkárrá nagy lelkesedéssel Szölgyémy Gyula igazgató-tanítót, az állatvédelem lelkes barátját választotta meg- A közgyűlésen a központ képviseletében Mádav Izidor min. tanácsos az Orsz. Állatvédő egyesület elnöke is megjelent. Pótrekvirálás. A liszt és gabona rekviralás általánosságban már január közepén befejeződött. A rekvirá- lás anyagának revideálása közben azonban észrevették, hogy több helyütt volt elmaradás többnyire azon okból, hogy egyes háztartásokban nem voltak otthon s a házbeliek kellő felvilágosításokat adni nem tudtak. Ilyen helyeken e hét folyamán pótlólag lefolytatták a rekvirálási eljárást. Emiatt egyes elemi iskolákban a tanítás menete is megakadt, amennyiben a pótrekvirálás végzését Esztergomban nagyobbrészt ismét a tanítókra bízták. Gyanús idegenek bujkálnak szerteszét az országban. Az ántánt közveszélyes ügynökei ők, akik a legkülönbözőbb módon iparkodnak kárt tenni nékünk. Már több ily alakot kézrekerítettek s most a hatóságok a közönség hathatós segítségét is kérik, hogy ártó munkájukat minél tökéletesebben megakadályozhassák. Aki tehát oly idegent vesz észre, aki benne gyanút kelt, hazafias kötelességének tartsa felhívni reá a rendőrség, illetve a csendőrség figyelmét. A zsírellátás biztosítása. A hétfői közélelmezési értekezleten Má- téffy Viktor p. kamarás, a fogyasztási szövetkezet igazgatója bejelentette, hogy a múlt héten a közélelmezés céljaira szánt sertések közül már próbavágásokat eszközöltek. A húst maximális áron alul mérték ki a zsírt pedig raktározták. A városban egyelőre elegendő zsírt árusítanak a napi szükséglet fedezésére. A készletek kimerülése esetén a hatósági zsírt zsírjegyek útján fogják. forgalomba hozni.