Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 96. szám
6 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1917. december 25. arról, hogy nálunk Esztergomban a prímáson kívül a tűz meg a víz szokott legtöbbet építeni. „Dr. Kőrösy László és Takács Imre árvízkárosultak“ szövegű névjegyünk azonban nem sokáig jelezte ínséges menedékünket. Ez az árvizes hangulat „Velencei“ jelzővel gyarapította elég bő írói aláírásomat. Ugyanekkor a tisza-eszlári iszapos hullámok is kezdtek csitulni. Legépületesebb eseménnyé vált lapunkban a hercegprimási új palota fölavatása hatvannégy ritka vendég jelenlétében. Az Esztergomi Kör utóda a Társas Kör jól elsült farsangi vigalmakat rendezett, melyeken a tegnapi és mai testyérek testvériesen mulattak. Az eleven Kereskedelmi ifjúsági Egyesület a Hétfői Társaság bizalmas otthonában közönségünket fel olvasásokkal, szabad irodalmi elő adásokkal és válogatott zenés estékkel szórakoztatta. A Kaszinó bál nimbusza tarmészetesen nem halványult el egy csöppet sem. Legfényesebben sikerült mégis az egyesült aranyifjúság, a „fiatal urak bálja.“ Vállvetve versengtünk az elsőségért. A Fürdő-vendéglő nagytermét kék-vörös croisével díszítették. Uj főispánnénk nagyszerű balda- hinián a Zichy-család agancspár közt ezüst keresztje ragyogott. A fenséges lady patronesse tisztét Székhelyi Mailáth Györgyné, Váson- keőy Zichy Sarolta grófnő töltötte be. A legdíszesebb vigalmat főpapságunk részéről Máj er István és Sujánszky Antal püspök látogatta meg. Pompásan sikerült azután a katonatiszti-bál is (Offiziers Kiänzchen) „Viribus unitis.“ Örvendetesen átalakult végre a Hétfői Társaság Zenei Kör-xé, mikor Rónay Gyula lett háznagya, Takács Imre igazgatója, Hollósy Rupert pénztárosa és én titkára. Ugyanekkor ébredt föl álmaiból koszorús Dalárdánk, mely Niedermann Pál elnöklete és Bellovits Ferenc tüzes igazgatása alatt mint Zenei és Műkedvelő Egyesület teljesen újjászületett. Tisztujításaink előtt városunk új szervezeti szabályai is elkészültek. Vívmánynak tartottuk azt, hogy városunk szárnyparancsnoksági csendőrséget kapott. A vidám farsang után, mely minden komor esztendők újerőgyűjtő nyitánya szokott lenni, riasztó Hiób- hír csapott reánk. Főispánunk atyját, az országbíró és első magyar nemes Mailáth Györgyöt ugyanis budavári palotájában saját inasai gyilkolták meg. Hazánk gyászában vármegyénk és városunk is kivette a maga részét. Húsvéti számunkban mutattuk be a turini hírneves Della Vadova remek alkotásának Pázmány Péter fölséges szoboremlékének gondos képét. A nagy Simor János teremtő korszakát örökíti meg főszékesegyházunkban ez az első Pázmány- műemlékünk. Verőfényes három nap ragyogott az új hercegprimási palotára, mikor József kir. herceg és fenséges neje, négy gyermekével a kis József, László hercegekkel és a még kisebb Margit és Mária hercegleánykákkal „kizárólagosan“ Simor János herceg- prímásunk'vendége volt. Hanem azért élénk érdeklődéssel szemlélték meg „deputációs“ szülővárosunk műkincseit. Országos érdekű adománnyal gyarapította Niedermann Pál főkáptalani ügyészünk kezdetleges Országos Történelmi Képcsarnokunkat Zrínyi Ilona, II. Rákóczy Ferenc és Báthory Zsigmond egykorú arcképfestményeivel A hazatérő csángók javára gyűjtőívünkön szép összegeket jegyeztek olvasóink. Az esztendő legizgalmasabb esete volt a gazdag özv. Slnhrné meggyilkolása. Legszenzációsabb tárcánkat, közöltük pedig akkor, mikor Sebők Zsiga földink hires rajza : „Rajcsányi de eadem“ megjelent. Újból szaporítottuk történeti közreményeinket. Nevezetes ipartörténeti aktánk került ugyanis az ősi céhládából értékes városi levéltárunkba: az 1597-ben alakult esztergomi borbélycéh alapszabálya. Ugyanonnan ered az 1838.-i árvíz történetéhez „a segedelemosztó kül- döttségi jelentés.“ De nem ártott a napfényre hozni azt a kopott komá- gomi nyomtatványt sem, mely „Az esztergomi főoskolában tanuló ifjúságunknak tett előmeneteleiről, az 1813. esztendőben“ és „az esztergomi kir. nemzeti oskolák 1825.“ évi névsorát közli dédapáinkról. Fővárosi Leveleinket ismét Hevesi József szellemes tolla írta; de tőle ered „Az írók és művészek társasága“ és „Hírlapíróinkról“ megjelent ötletes cikkei is, mely a budapesti írói körökben nagy feltűnést keltett. Vezércikkeink időszerint a dáridós konyháról, a modern leánynevelésről a cigarettázó hölgyekről, közlekedé- sün fogyatékosságáról, a kereskedelmi tudományról, a nagyzásról, az okos pályaválasztásról, kisgazdáink érdekeiről, a regálé megszüntetéséről és a népkönyvtárakról értekeztek. Vásztékos Gazdasági Leveleinket Ruffy Pál iskolatársam, barsmegyei gazdatiszt küldötte. Brozorád Dezső, a mogyorósi birtokos és szénkutató, kinek Gyula fia (Bezerédi) hires szobrászművésszé vált, a forgalom javítását követelte cikkeiben. Pólya Lajos nagyölvedi ref. lelkész pedig szintén buzgóan a társadalmi kérdéseket fejtegette. Különleges meglepetést keltett Sándor Auguszta úrleány „Gleichen- bergi emlékeimből“ c. útirajza tárcánkban. A Buzárovits Gusztáv kiadásában megjelent Mulattató Zsebkönyvtár c. füzetes vállalat szerkesztését szintén átvettem. Ekkor rendeztem sajtó alá gr. Gvadányi József lovas generális híres, de ritka Rontó Pál c. költői elbeszélését Gyulai Pál Olcsó Könyvtár c. elterjedt vállalata számára, mikor tanárom, kérésemre, átengedte az esztergomi (könyvnyomdának a kiadás babérját. A kettős füzet irodalom- történeti bevezetése „Egy könyv a mestergerendáról“ c. értekezésem volt. Lövészegyesületünk elnöke, Pdl- kovics Károly buzdítására az 1865- ben keletkezett polgári klub történetét kellett megírnom, melyet lapunkban bözöltem. Városunk legjelentőségesebb ünnepét leghatalmasabb bizottságunk rendezte, mikor külön Emléklapot szerkesztettem „Esztergom fölszabadulásának két évszázados fordulóján.“ Ez a díszes füzet szintén a Laíszky János könyvnyomdájában jelent meg. Földváry István ódát, Villányi Sza- niszló és dr. iMerényi Lajos történeti értekezést, dr. Tergina Gyula érmé- szeti tanulmányt és a szerkesztő összefoglaló emlékezést írt bele. Autogrammot adott : Ágai, Ábrahányi, Bartók, Blaháné, Csukássy, Fáy, Horánszky, Jókai, Kiss I , Koroda, Mikszáth, Pulszky F., Szabó E., Szilágyi S., Tors, Urváry és Váradi. Emléksort küldött: Acsády. Borostyám, Brankovics, Frankenburg, Gelléri, Hentaller, Knauz, Kürthy, Molnár A., Porzsolt, Szigeti I., Szik- lay és gróf Zichy* Jenő. Emlékfüzetünk épen olyan országos hírnévnek örvendett, mint emlékérmünk, mellyel a végrehajtó bizottság engem bízott meg. Ezüst és bronz veretben sajtolták városunk 1683.-Í és mai képével. F"öliratai: „Esztergom fölszabadulása 1683 okt. 18.“ a másik oldalán: „Kétszázados évfordulójára 1883 okt. 18.“ Mikor Czobor Gyula egyetemi tanár az első ezüst példányt bemutatta Simor János hercegprímásnak, aranyból veretett egyet múzeumába belőle. Az elhunyt Győrfy Iván csikcsató- szegi székely, a vízivárosi tanító humoros szójátékairól vált népszerűvé. Sajátszerű toasztjai sajátszerűen hatottak. Külön érdeme, hogy ő alapította városunkban az első kölcsön- könyvtárt; azután számos tankönyvet írt, de még több gonddal birkózott. Székely szótára félben maradt. Kéziratát Tudományos Akadémiánk vásárolta meg. Több székely cikkét szívesen közöltük. A közönséget Aradi Gerő vándor színtársulata szórakoztatta elég sikerrel. * * * Intés. Ha bánat érne el pályádon S ha földre vetne ennek átka: Csak légy erős. mint elveszíte, Eddig mindenki magtalálta. Elhagy bár olykor a szerencse. Sokáig tart míg újra megtért De végre visszatérve, bőven Kárpótolhat az elveszettért. Ha elvesztéd első szerelmed S lehullt a hírnév koszorúja, Ne félj tavasszal uj virág kél, Napfény derül sötét borúra. Csak azt, ki elveszté reményét, Azt elkerüli boldogsága, Az uj szerencse már nem éri S mit elvesztet, megnem találja. Berta, * * * Mindszenti Csáky Annának. Szives búcsúzéra szép szerényen kérném : Fogadja e pár szót édes Anna néném ! Fogadja emlékül szerető öccsétől. Szívből van az Írva végtől, elejétől. Ne vegye sértésnek, ha szemébe mondom, Ha szivemnek árját elejébe ontom : De midőn ezt irom, köny gyűlt a szemembe, Mintha bánatomnak poharából telne. Nem tudom a lelkem mi keserű bántja, Lépteimet vissza mi vonzza, mi rántja ; Hej! Hogyha nem fájna könnyű lenne [mennem, Mikor volna akkor úgy elkeseredem. De ha már mennem kell, áldja meg az Isten, Áldja örökkétig, boldogul és frissen S ha szabadna kérnem, szép szerényen [kérném : Ne felejtsen engem édes Anna néném ! gróf Csáky György. * * * A kitől már elszakadtál. És szivedben sajog a seb, Lelked fájdalomban reszket S ott megy, aki vállaidra Rakta a súlyos keresztet . . . Szeretet vagy gyűlölet már A mi úgy fáj . . . nem tudod mi ! — A kitől már elszakadtál. Minek azzal találkozni ! Lassan már el is felednéd Arcát, emlékét, beszédét, Néha hallanád, miként egy, Régi dalnak méla végét. Csakhogy te vagy az, ki nem tudsz Futni tőle s elzárkózni . . . A kitől már elszakadtál, Minek azzal találkozni ! Gáspár Imre. * * * Csapongó madárka. Mint a csapongó madárka Dalolgatva szóllsz, lebegsz, Alig-alig, hogy elérlek S jutalmul meg kinevetsz ! Föl a hegyre, le a völgybe, Majd itt, majd ott, mindenütt 1 A madarak tőled tudják, Röptűket és énekük. Végre elhallgatsz s kereslek : Hol vagy? Merre? néma csend. Kiáltom neved’ hiába S ime dalod újra zeng. S futok föl a hegyre, honnan Szavad hozzám elhatott S te — kacajra kelsz a völgybe !. . . S a mi fölcsalt a tetőre, Csak dalod visszhangja volt ! Prém József. * * 1884. A városi és vármegyei tisztujítás után számottevű egyesületeink is újjászülettek, tehát kisebb eseményeink támadtak. Emlékezetes történeti esemény volt mikor Sátori Schulz Bódog, szabadságharcunk dicsőséges vezérét nyolcvan éves korában megünnepeltük. Városunk hódolatát és sze- retetét Takács Géza főjegyzőnk lendületes tolla fejezte ki. Ezt az ünnepi üdvözletét egyetlen példányban Laíszky János könyvnyomdája állította ki megfelelő remekben. Ehhez az érdemes Barta Endre vármegyei főszámvevőnk, fionvédegyesület-ü nk buzgó elnöke hívta össze az ünnepi közgyűlést, a hová a nap hőse az ő öccsével, a szeretetreméltó kövesdi alesperessel érkezett meg. Elsőnek Rényi Rezső köszöntötte, azután a polgármester nyújtotta át neki a város emlékiratát, végül a társadalom nevében, hölgyeink és uraink aláírásával diszalbumot adtam át a meghatott hősnek, melynek stílszerű fejét B. Szabó Mihály rajzolta. A lakomán dr. Belez Antal főügyészünk magasröptű szónoklatával üdvözölte Bátorít. A negyvennyolcas honvéd- tábernoki ruhát viselő agg oroszlán az ő érdemeit néhány katonás szóval, hazájára hárította. Százharmincán koccintottunk azután vármegyénk leghíresebb férfiával. Nevezetes eseménnyé vált Liszt Ferenc világhíres zongoraművészünk megjelenése Dr. Rapcsák Imre, a primasi uradalmi főorvos családi körében, hová Aradi Lippert József kir. tan., udvari művész kisérte és a hol az orvosné mesteri játéka után a nagy művész zongorázott a primási udvar legbizalmasabb társasagában. Országos hírre tett szert Simor János hercegprímás által Drégely- palánkán, a hős Szondy György varkapitány emlékezetét hirdető román- stilű kápolnának fölszentelése, A Maecenás a hős szobrát Kiss György- gyel faragtatta. Magát az ünnepet Hontvármegye tüzes hazafisága rendezte Báró Majthényi• László főispán elnökletével. Pongrácz Lajos, a lite- rátus alispán pedig választékos emlékfüzetet szerkesztett, melybe a „Szondy György nemzeti költészetünkben“ c. irodalomtörténeti értekezést írtam. Főkáptalanunk áldozatkészségéből újjáépült az Árpádházi eredetű garam- szentbenedeki vár gót-stílű temploma. A Koháryak sírboltját őrző vártemplomban jóval régibb emlékek is találhatók. A tizennyolc ablak egy egy magyar tárgyú üvegfestményét egy-egy kanonokunk rendelte meg Budapesten. A restaurálást Storno Ferenc műépítész és fia végezte éveken át. Knauz Nándor nagyszabású monográfiát írt róla. Simor éá- nos hercegprímásunk pedig országra- szóló pompával szentelte föl. A magyar Szalon-ban több illusztrált közleményt írtam mind a két ünnepről. (A jövő számunkban folytatjuk.)
