Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 95. szám
Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 95. szám Vasárnap, december 16. POUT!HRÍ és TRRSRDRLMÍLfíR S/.ERKESZTÓSÉG .; ES KlADÓHiVA ’ AL : SSMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉS! S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÖ DENDŐK. Válsághírektől rikíianak a visszahozhatatlanul letűnt Tisza-rezsim lapjai hosszabb idő óta. Alig múlik el nap, hogy újabb bukásról ne tudnának. Hol ezt, hol amazt a minisztert, hol az egész Wekerle kabinetet menesztik. És nem faradnak bele a menesztésbe, jóllehet eddig mindenkit ott látnak a maga hatalmi helyén. Azért csak buktatnak nyakra-főre, fáradhatatlanul ! Honnét ez a nagy animozítás, miért e jerichói lárma, mivégett az idő- előtti búcsúztatás? Talán a fajó részvét'á Szallő anyja; melyet a nemzet menesztésre szánt vezéreinek szomorú sorsán éreznek ? Vagy csakugyan ajtónk előtt van a veszedelem ? Avagy csupán a magyar közönség vélt naivitásával űznek játékot azon hiszem- ben, hogy még mindig visszaszerezhetik azt, ami számukra a jelek szerint végleg elveszett ? Nos hát Magyarország népe sokkal jobban ismeri a levitézleiteket, mintsem ilyetén átlátszó furfanggal el lehetne őt tántorítani azoktól, kiket ifjú királyunk a nemzet szive szerint választott tanácsadóivá a régi rosszak helyébe. Jól tudja itt mindenki, kinek egy csöpp esze van, hogy az új tanácsadók az uralkodónak teljes bizalmát bírják ; s hogy a régiek semmi mesterkedéssel se fognak többé oda felkapaszkodni, ahonnét érdemük szerint vetették le őket. Tehát praktikus haszna ennek a csúf sajtómanővernek nem lehet se most, sem a jövőben. Vagy ha igen, akkor csakis azt fogja eredményezni, hogy a Wekerle-kormány pozíciója mind fent, mind alant még jobban megerősödik. Az egész- ravasz makinációt legjobban avval a régi deák szólással jellemezhetni, hogy — ,,quod volu- mus, credimus libenter,“ vagyis aminek megtörténtét az ember szeretné, azt szívesen elhiszi, ha még oly valószínűtlen is ! A munkapárt hisz és hitetni akar a válságban, mert szíve- leghóbb vágya teljesednék vele. Ám hiába, mert a sors könyvében másként van megírva. Tövis. FELELŐS SZ iRKESZTÖ : Du RÉTHEI ERIKKEL MARIÁN. FÖMU 'UÍATÁRS : DK KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Nagyon visszás, igen hátrányos és gyors változtatást sürgető az a helyzet, amely a postai forgalom óriási arányú fejlődése következtében a város egyetlen postahivatala mellett kialakult. Rámutattunk már egy alkalommal azokra az érdekes mozzanatokra, amelyek a póstai forgalom emelkedésének folyamatához fűződnek. Ha pedig a mai viszonyokat tekintjük, lehetetlen elzárkózni azon nyomós érvek hatása elől, amelyek elo- dázhatlanul szükségessé teszik, hogy a középpontban fekvő postahivatal mellé még néhány — legalább két — hivatal szer- veztessék. A rendkívüli munkatorlódás folytán nem állhatnak a tisztviselők azonnal a felek szolgálatára, amint a hivatal küszöbét átlépik. Várakozniok^ kell. A várakozás azonban nem ritkán huzamos időt vesz igénybe. Az időveszteséget, amelyet a teendők felhalmozódása és a tisztviselők lekötöttsége okoz, jelentékenyen fokozza még egy tényező. A távolság, amely a postahivatalt a város messzebb fekvő pontjaitól elválasztj Általánosan ismeretes és sűrűén szellőztetett tény, hogy az a szentgyörgymezői, vagy dorogi-úti lakos, akiknek lépteit egy utalvány, ajánlott levél, csomag feladása; esetleg egy küldemény kiváltása a posta felé irányítja, hosszú órákat kénytelen ügyének lebonyolítására feláldozni. Rövid idő előtt a hivatalos órák új beosztása, jobban mondva — megszorítása, csökkentése lépett életbe. Az újítást szükségessé tették a körülmények. Nem is lehet azt nehézményíteni, mivel a fűtés és világítás nézőpontjából oly megtakarítások forrását fogja képezni, amelyeket az azokhoz kivántató anyagok hiánya bőségesen indokolté tesz.1 Félni lehet azonban, hogy a póstai ügykezelés üteme e változás következtében még las- súbnak, késedelmesebnek fog bizonyulni. A posta tisztviselői igen fárasztó, kimerítő munkát végeznek. Teljesítményük oly nagy méretű, hogy annál nagyobbat méltányosan kívánni alig lehet. A tisztviselői kar és a kezelő személyiségek létszámának emelése könnyítené talán a hivatal elfoglaltságát, de nem könnyítené a közönség helyzetét, amely oly távolságokból kénytelen minden legcsekélyebb üggyel az egyetlen póstai hivatalba fáradni és ott idejét veszíteni. A munkaerő ma ritka, nagyon becses. Minden céltalanul eltöltött pillanat határozott értéket képvisel, an\ellyelszámolni kell. Komolyan kell ennélfogva törekedni arra, hogy mindennemű teendő végzése a lehető leggyorsabban eszközöltessék. Minden elfoglaltság a lehető legrövidebb időre korlátoztassék. Méltányolniok kellene azért is az intéző köröknek azt a jogos óhajt, hogy a mai helyzet, amely sok mindenféle érdekkel áll tagadhatatlan ellentétben, lehetőleg minél rövidebb idő alatt oly módosítást nyerjen, amely teljes öszhangot tüntet fel a viszonyok sürgető követelményeivel. Okvetlenül szükséges lenne a város két ellentétes, a mai postahivataltól távolabb fekvő pontján új hivatalokat szervezni. Legmegfelelőbb lenne az egyik Szentgyörgymezőn, a plébánia- templom, vagy iskola környékén. A másik a Mária-Terézia uccában, vagy a Rudnay-téren. Ha az intéző körök figyelembe véve a város élénk érdekeit, intézkedéseket foganatosítanának a szervezés iránt, oly jogos kívánalmat és égető szükségességet elégítenének ki, amelyek teljesítése általános megelégedést eredményezne és közelismerésre számíthatna. R. A. ELŐFI7ETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 11 Á l FÉL ÉVRE . 6 K euyes szám .Ara 20 fillér. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Védjük jobban kereskedőink érdekeit!’ Ügy értesültünk, hogy a vármegye és igy a város petróleum szükségletének ellátására az illetékes faktorok egy Párkányban létesítendő központ utján akarják biztosítani, vagy talán már intézkedés is történt ez iránt, hogy az egész megyei, s mivel a város is áz megyéhez tartozik, a egész városi petróleumszükségletet egy háborús alkalmi vállalkozás ossza szét, még pedig Párkányból. Tehát nálunk is központosítani akarnak, csak azzal a külömbséggel, hogy míg az igazi központok Budapestet a fővárost nem hagyják el, addig nálunk a megye székhelyén kívül egy nem kereskedőt bíznak meg s ezzel a háború alatt már állandóan megszokott mellőzésnek egy újabb példáját statuálva, a helybeli kereskedők érdekeit sértik meg. Nem elég még, hogy a helybeli szövetkezet mindenre kiterjedő szállításai a helybeli hivatásos kereskedőket csak tengődni hagyják, most még e petróleumüzleteí is kiveszik kezeik közül, mert a párkányi központ közvetítése az eddigi csekély hasznot is magához fogja kaparintani. Most, amikor a háborús terhek az általános adóemelést teszik szükség- szerűvé, most kellene elsősorban a hatóságnak arra törekednie, hogy a megcsappant áruforgalom s a háború okozta nehéz viszonyok közepette a hivatásos kereskedők üzleti érdekei, az üzleti forgalom, anyagát képező, nagyrészt rekvirált és „központosított“ áruk egyenletes elosztásával megvédessenek s ezáltal lehetővé tétessék az, hogy az adóalanyok az adóprés elmaradhatlan nyomását elviselhessék. A nálunk dívó irányzat mellett azonban, mely a hivatásos kereskedőt negligálja s a közönség ellátását alkalmi vállalkozóknak s a tagok érdekeiért alakult fogyasztási szövetkezeteknek adja, nemcsak hogy nem lesz mód az adóprés eredményes csavarására, de mint már tapasztaltai- tűk, hiányozni fog a lehetősége annak, hogy a hivatásos kereskedőktől igy elvonva, üzleti haszonra eső adójövedelem abban az arányban folyjon be és térüljön meg, amily arányban és mértékben az a kereskedők között megosztva kivethető lett volna. Annál a vezető szerepnél fogva, melyet városunk úgy kulturális, mint gazdasági tekintetben a megyében betölt, de különösen azokra a ter1 Kereskedői körből kaptuk e felszólalást. Anélkül, hogy állást foglalnánk a kérdésben, közreadjuk tárgyilagosságunknál fogva. Szerk,
