Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 93. szám
Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 93. szám Szombat, december 8. POLlTim és TRRSR SZERKESZTŐSÉG ES KIaDÓHIVA ' AL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉN YE K TOVÁBBÁ MÖFJZETÉS! 5 HIRDETÉSI DIJAK. STB. KÜ D.KDŐK Df FÉLELÖS SZERKESZTŐ : RÉTHEI PR1KKEL MARIÁN. DR FŐMŰMKATÁRS : KŐROSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: M NDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. 'iS.í5F ; ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLER. ' MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A szláv veszedelem Európában és monarchiánkban. Egy magyar nagy elme: az ifjabbik báró Wesselényi Miklós volt az első, ki már a múlt század közepe előtt csodálatos intuícióval felismerte s a figyelmet a legteljesebb komolysággal íölhivta arra a nagy veszedelemre, mely a szlávság részéről egész Európát s különösképpen a Magyar-osztrák monarchiát fenyegeti. Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében c. 1843-ban megjelent röpiratában világos okfejtéssel mutat reá, hogyan lettek s még inkább lesznek a szlávok — főkép „az északi óriás“ —egyre veszedelmesebbek egész Európára és ebben elsősorban mireánk. Igazán prófétai jövőbelátással jósolja meg, hogyan fognak tömörülni a szlávok nem sok idő alatt Ausztria németsége ellen és elnyomására. Akkoron a „ polgári halottinak (— így nevezte magát a nagy hazafi 1839-ben bekövetkezett teljes megvakulása után) emez intelmét nem vették valami komolyan sem idehaza, sem a külföldön. Inkább csak egy testi bajában nekibúsult ember rémlátását találták benne ; s mit sem tettek a hirdette íenyegető veszedelemnek elhárítására. Pedig, hogy Wesselényi vakon is jobban látott, mint Európa nemzetei, az immár katasztrofális .n igazolva van előttünk. Az „északi óriás“ és déli vérei olyan fergeteget zúdítottak nem is egy világrészre, hanem az egész művelt világra, hogy rombolását, Isten tudja, mikor fogjuk teljesen kiheverni. Az egészen nyilvánvaló, hogy az északi szláv veszedelemtől Európa, ha tenger szenvedés árán is, de egyelőre megszabadult. Az orosz szörnyetegnek méregfogai legalább félszáz esztendőre le vannak tördelve. S ez különösen a mi monarchiánkra nézve szerencse, mert mi voltunk a felfalásra kiszemelt áldozat. Ámde még mindig fennmarad továbbra is — és pedig sajátosan a Magyar-osztrák birodalomra nézve — a déli szláv veszedelem, Igaz, hogy a déli szlávok (természetesen a cseheket is közéjük értve) egyenkénttörpék északi testvérükhöz -képest, csakhogy a hatalomra törő összetartás oly nagy közöttük, hogy együttesen szintén nem kis veszedelme; képviselnek monarchiánk fennállásával szemben. Itt a legfőbb s legalkalmasabb ideje, hogy ezzel is gyökei esen leszámoljunk. Mert ha nem, a monarchia biztonsága az orosz veszedelem elmúlta után sem fog megerősödni. Kézzelfoghatóan világos létérdekünk s egyszersmind önnön magunk iránt való kötelességünk, hogy a tovább nem halasztható leszámolásban mi, magyarok lépjünK fel kellő energiával. Ausztria szlávjaival szemben szánalmasan gyenge és tehetetlen. Nekünk kell segítségére sietnünk, még hívatlanul is ! Ha lehet, szép szerével, ha nem lehet, erőnk éreztetésével kell rávennünk Ausztria németségét, hogy eddigi önemésztő nemzetiségi politikáját vesse sutba, és radikálisan gyógyítsa ki szláv- jait őrült felforgató nagyzásukból. A tények a mi nemzetiségi politikánk egyedüli helyességét igazolták: nem engedményekkel, nem dédelgetéssel kell a belső ellenségeket tartani, hanem torkukra forrasztani jogtalan jajveszékeléseiket. Hogy Ausztria kozmás főztjét mi is együk, s elgyengüljük tőle, azt nem lehet kívánni tőlünk. Tehát ha akarja, ha nem, nekünk kellőt megtanítanunk, mi a jó főzés csinja- frinja- Dr, Réthei Prikkel Marián. Hivatalosan jegyzik, hogy kik vesznek részt a győzelem biztosításához szükséges VII. hadiköl- c sünben. Városi közgyűlés. Esztergom sz. kir. város képviselőtestülete szerdán d. u. 4 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, amely nem szűkölködött izgalmas epizódokban. A képviselőtestület tagjai közül azonban alig harmincán jelentek meg csak e közgyűlésen. A király üdvözlése. Dr. Antóny Béla polgármester bejelentette, hogy a cs. és kir. kabinet- irodához azon alkalomból, hogy 0 cs. és apostoli kir. Felsége az olasz- országi harctéren az Isonzó folyó hullámaiból szerencsésen megmenekült, a város közönségének örömérzetét tolmácsoló feliratot intézett, mit a jelenvoltak jóváhagyólag vettek tudomásul. A főorvos és a h. számvevő. A Koios-kórház 1918. évi költség- előirányzatába felvett illetményrende- zések jóváhagyása volt ezután a tárgy- sorozat említésreméltóbb pontja. Az ügyet Dr. Brenner Antal, a nemrég felmentett tanácsjegyző referálta. A képviselőtestület már-már minden vita nélkül elfogadta volna a kórházbizottság elreferált javaslatát, midőn Csányi József h. főszámvevő köte- lességszerüleg elmondotta kifogásait a költségelőirányzat egyes pontjaira vonatkozóan. Különösen kifogásolta, hogy a költségelőirányzat a pénzügyi bizottság elé nem került, továbbá felvilágosította a közgyűlést, hogy a kórházi orvosok és alkalmazottak családi pótlékát nem kell a kórház jövedelmének terhére beilleszteni a költségelőirányzatba, mert azt a belügyi tárca amúgy is fedezi. Dr. Brenner hivatkozva arra, hogy csak nemrégen került ismét hivatalába az utóbbi megjegyzést a maga részéről köszönettel fogadja, mert e miniszteri rendeletet még nem ismerte ; azt azonban nem ismeri el, hogy a pénzügyi bizottság a kórházi bizottság megállapodásait is felülbírálhassa. A h. számvevő egyéb észrevételei ellenében, különösen ami a személyzeti állások szaporítását illeti, Bleszl Ferenc igyekezett a kórházbizottság álláspontját igazolni. A kórház fejlesztése a háború folyamán elsőrendű feladata a fenntartó városnak. A költségelőirányzat azonos a múlt évivel és a miniszter jóváhagyása alá kerül, aki a személyzet szaporításra vonatkozó indítványt, ha az az előirányzatba be van állítva, esetleg elfogadja. Dr, Gönczy Béla kórházigazgatófőorvos szólalt most fel és izgatott 1 hangon fejtegette a számvevőségnek a kórházzal szemben több Ízben megnyilvánult mostoha bánásmódját. Megvádolja a közgyűlés színe előtt a város számvevőségét a kórház iránti rosszindulattal, sőt a kórházi számadások adatainak meghamisításával. Régóta forrt benne, úgymond, a keserűség eme eljárás ellen s több mint egy év óta felgyülemlett panaszoknak és méltatlankodasnak adott felszólalásában kifejezést. Mind a megyénél, mind a miniszternél jelentést tett egyébként a lehetetlen állapotokról. A főorvos felszólalását észrevehető megdöbbenés követte a képviselők soraiban. Etter Ödön szerint megrendítő vádak hangzottak el és most már ő is vádol, vádolja azokat, akik a számvevőség eme túlkapásait megengedték. A legkevesebb, amit meg keli tenni ez esetben : a fegyelmi ! A polgármester több felszólalás után kéri a képviselőtestületet, hogy a fegyelmitől tekintsen el, hiszen a most hallott dolgok úgyis vizsgálat tárgyát képezik mind az alispán, mind a minisztérium részéről, s elég munkaerő meg nincsen Elismeri, hogy a kórházbizottság független a pénzügyitől s hogy a múlt évben ez utóbbi mégis tárgyalta a kórházi számadásokat, annak ő az oka, mert a múlt évi költségelőirányzatot kivételesen oda is vezérelte. A kórházi bizottság javaslatát ezután a képviselőtestület a családi pótlékra vonatkozó helyesbítéssel elfogadta. Tisztviselők közé tartozik-e a város tanszemélyzete ? A város által fentartott községi főreálískola tanári karának fabeszerzési kedvezményben való részesedése ismét hosszabb vitát eredményezett. A pénzügyi bizottság a kérelem teljesítését anyagi okokból nem javasolta. Azon állítással szemben, hogy a főreáliskola tanárai nem tekinthetők szorosan véve a város tisztviselőinek, előbb Dr. R. Prikkel Marián, majd Mátéffy Viktor meg- győzőleg bizonyítottak, hogy ameny- nyiben a városi tan személyzet tagjai fizetési osztályokba besorozott, hivatalos esküt tett és törvények által is köztisztviselőkül elismert egyének, tehát őket olyankor, amidőn a város a magáéból részesíti tisztviselőit valami kedvezményben, a városi tisztviselők sorából egyszerűen kirekeszteni méltánytalanság. Ami a dolog anyagi oldalát illeti, Etter Ödön kimutatta, hogy a jelenlegi reáltanárok hadbavonult kollegáik helyettesítésével kötelezett óráikon felül tanítanak, amelynek jutalmazá- saképen a kedvezményes fajárandóság kiutalása még mindig előnyösebb a városra né-ve, mintha még egy
