Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 90. szám
Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 90. szám Csütörtök, november 29. szerkesztőség:,; tÉs kiadóhivatal : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜ DEN DÓK. Szemfényvesztők. Hajdan szemfeny vésztőnek nevez lük azt az élelmes zsonglőrt, ki még diákkorunkban mindenféle csalafinta bűvészkedésével ragadta el a mi csikófantáziánkat. Ma azt hívjuk szemfényvesztőnek, aki ügyesen szélhámos- kodík. Ez a különleges foglalkozás teljesen az elzüllött tehetsegek sportja. A szemfényvesztés eszerint a modern erkölcsi telenség egyik legerősebb fattyúhajtása. Hozzánk tolakodik bizalomra gerjesztő abrázattal, kifogástalan öltözékben és megvesztegető modorral. Büszkén hivatkozik előkelő összeköttetésére. Bizonyítékai pedig elsőrendű hamisítványok. Gyakran a vasutak elsőosztályában zseniális zsebmetsző. Töb- ször a kártyások veszedelme. De leginkább az egyedül u:azó hölgyek romantikus lovagja és ezen a réven úri társaságainkban szabadjegyet élvez. Ambiciózus és hiú bankárainknak kitüntetéseket szerez. Fényes honoráriumért fényes rangot jár ki a legfényesebb diszkrécióval. Ismeretes ez a vakmerő típus hadiszállítóink fekete lisztáin is. De ha az egyik hüsre kerül, valamelyik tanítványa rögtön nyomdokaiba lép. Köztudomású, hogy jóval több láthatatlan ellenségünk van, mint látható. Hanem a szemfényvesztő óvakodik a hatóság hálóitól és inkább óit folytatja a tizeiméit, ahol a kompromittálás kompromisszummal szokott végződni. A hiúság áldozatai inkább a feledés fátyoléba rejtik kudarcukat, semhogy a sajtó hasábjaira feszítessék ki magukat. A közveszedelmes parazitákat csak gyökeres gyógyítószerrel lehetne kiirtanunk. Üldözzük ki tehát legelőször társaságunkból azt, aki mesteri hazuFÉLELŐS SZERKESZTŐ : FŐMŰ VKATÁRS : x DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR- KÖRÖSY LÁSZLÓ. j KIADÓTULAJDONOSOK: ^ LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. $ MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. \ * t f 4 t $ ~ dással szándékozik minket be-! csapni. Bizalmunkkal egyedül azt ajándékozzuk meg, akiben föltétlenül megbízhatunk, tehát a kivel ismerősök vagyunk. Külföldön a béke korszakában az idegen csakis kifogástalan ajánlattal érvényesülhetett. Ez a bölcs óvatosság a művelt államokban már akkor is a szemfényvesztés ellen szervezett villámhárítót jelentette. Ha óvakodtunk Európában a tolvajoktól, óvakodtunk még inkább a szemfényvesztő szélhámosoktól. Ezt a világtapasztalatot kell idehaza is gyümöl- csöztetnünk. Mert a nemzetközi tolvaj hajdan is szótlanul, a betörő halkan szokott szüretelni, hanem a szemfényvesztő kábító külsőségekkel tapadt hozzánk. Mai Somoskeoink már nem uralkodók nimbuszát orozzák el, hanem saját nimbuszukkal ámítják el az elámíthatókat. Mennél alkalmasabbak vagyunk a becsapásra, annál könnyebben végez velünk a szemfényvesztő. Mindenekelőtt azonban önmagunkat kell teljesen immunisakká tennünk, hogy a szemfényvesztés járványa ellen ne a magunk saját kárán okuljunk, mert ez az ősi magyar ige már nem illik a mi szemfényvesztő XX. századunkba. Tanuljuk meg a rosszat jóra fordítani éles. eszű megfigyelésünk és tapasztalataink révén és akkor a kárhoza- tos szemfényvesztés maga magátol pusztul el. I)r. Körösy László, Á „Zeneegylet“ hangversenye. Varmegyénk dísztermének ünnepi- es falai rövid idő alatt harmadszor nyújtottak hajlékot a Múzsáknak „Zeneegylet,,-ünk hangversenyének keretében. ( A poézis tisztult világába örüm-1 mel siet az élet küzdelmeiben kifá- | radt ember, mert a pihenést, a tisztulást csak úgy szomjúhozza lelke, mint a napsugaras hegyi levegőt 1 Bizonyos, hogy jobbakká, egymásra nézve elviselhetőbbekké nevel minket a művészetek ápolása. Tegyük ezt mi is annál inkább, mert városunkban úgy is megdöbbentően rideg a társadalmi érintkezés. Az uralkodó hang mindenütt a köz- napiság, és nem a fejlettebb Ízlés, a műveltebb lélek nélkülözhetetlen megnyilatkozása, — érvényesülése. A lelkeknek, talán a háború okozta ezen infectioját, misem gyógyítja jobban, mint a művészetek kultusza. Lelkesen üdvözöljük azért a „Zeneegylet“ törekvéseit és hálás köszönetét mondunk a hangversenyek rendezése körül kifejtett fáradozásáért! Az abszolút művészetet városunkban is szép számmal művelők — és a hangversenyek két létfeltétele érdekében, — lenne, némi jóindulatú megjegyzésünk. Helyes úton halad a „Zeneegyesület,“ ha kultur-rnissziója érdekében elsőrendű művészeket hív meg, — mint most is tette ; — de feltétlenül gondoskodnia kell emellett még arról is, hogy a hangverseny művészi nívóját a legkissebb részletében is megfelelő művészi ensemble tegye teljessé. Nyújtsa mindenki a legjobbat 1 Felületességgel, művészi lelkiismeretlenséggel Esztergom sem elégszik meg ! Hermann László hivatott papja a zeneművészetnek, — egy teljes egészében kiforrott művész, játékával oda vezeti lebilincselt hallgatóit, ahol az ő művész lelke repked, — kár hogy az éleshangú YVirth-zongora nem lehetett congenialis megértője Hermann László inspirált Múzsájának! A „Zeneegylet“* hangversenyeinek jövőt csak úgy jósolunk, ha minden részében elsőrendű produkciókkal igyekszik kielégíteni kényes'iz- lésünket. Aglája. ♦- -♦» ♦» -♦ Adakozzunk a katonai kórházak karácsonyára! ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Kiflinap a hadikórházak karácsonya javára. Félve vesszük kezünkbe a tollat, mely alig meri szegényes, gyarló mivoltában illetni azt a gondolatot, amely a kórházak karácsonyának méltó megünneplését tervbe vette. A karácsonyfa körül angyalok lágy ajka énekel olyan melódiát, aminőt emberi szó és érzés úgy sem bir megszólaltatni, utánozni. S a kórházak fehér ágyas, orvosság illatos szenvedéseit csak az tudja átérezni, aki ott fekszik lehunyt szemmel, mesz- szejáró lélekkel a kis, kemény vánkoson, álmodik a kívül pezsgő, százszor megutált és ezerszer újra megkívánt életről, mely csak tompa kocsizörejben, vagy ápolók lábujjhegyen való suha- násában ballik el idáig. S hogyan is mérnök arról zengeni, hogy milyen nagyon illik ide, a kórházba, a fajdalom és megújulásban való hit e házába a megenyhítő újjászületés, a köny- nyet törlő szeretet örökzöld szimbóluma : a karácsonyfa ! Milyen jó volna, ha nem kellene ügyetlen szavak döcögő lármájával zavarni azt a lélekkel teli csöndet, hangulatot, amely kinek-kinek önszivében ébred, hacsak egy pillanatra is elmélázik ennek a két összefonódó fogalomnak, a kórháznak és a karácsonyfának egy krisztusi parabola mélységével átitatott értelmén! Milyen jó volna, ha valóban stílszerűen és igazán méltóan angyalok szállanának le az égből kezükben karácsonyfával,— leszállanának, beállítanák a nagy fehér terembe a gyertyafényes, ezüstsugaras fács- kát, kiosztanák apró kacsóikkal a reményt és hitet nö velő ajándékokat, megsi mogatnak a szenvedők lázas homlokát, meggyógyítanák lel kük és testük égető
