Esztergom és Vidéke, 1917

1917 / 89. szám

Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 89. szám Vasárnap, november 25. ■— ■- ■■ ^ ' 7^-^ '~Ü11^1 IT'-j.-'-ti I I 7 ■ w*» «■« »» ^ " *+* vv~~*nr ^ ^ w'W*-—'*'*-*>. -m* * < SZERKESZTŐSÉG J t ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A 1 A P SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜ D .KDÖK. FŐMŰ.VKATÁRS : DK KŐRÖSY LÁSZLÓ. FELELŐS SZERKESZTŐ: DR RÉTHEI ERIKKEL MARIÁN. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN Jog és teher. A történelem tanítja, hogy bi­zonyos nagy események időn­ként, ha változó formában is, de vissza-visszatérnek; közszó­lás szerint: a történelem meg­ismétli magát. A magyar nem­zet életfolyamata ép a jelen sors­döntő időben igazolja e meg­állapítást. Hét évtizeddel ezelőtt netn- zetünkneK a maihoz sokban ha­sonló sorsafordulóján a „misera plebs contribuens“ sok száz évi elnyomás után vegre hozzájutott a polgári jogokhoz; s ugyan­akkor mintegy természetes kö­vetkezményképpen a közteher­viselés is törvénnyé vált, az adozas súlya a nemesség elad­dig szűzi vállaira is rátétetett. Hasonló jelenség ismétlődik meg ma velünk és előttünk, mi­kor a polgárjogok lehető legszé­lesebb kiterjesztésével kapcso­latban s mintegy kiegészítésül új adóterhek kerülnek a honpol­gárok vállaira. Meglehetős híven ismétlődik meg tehát napjaink­ban Magyarországon a tör­ténelem. Miként az elsőtannak idején örömmel fogadta az egész or­szág, úgy a másikat teljes be­lenyugvással kell ma fogadnia. A hazafiúi kötelesség, itt is — ott is ugyanaz. A jogkierjesztést a meg nem állítható koráramlat és az igazsá­gosság parancsolja reánk ; az új adóterhek vállalását pedig létünk- nemiétünk kérdése teszi szük­ségszerűvé. Jóllehet az adózás ősidők óta a legnépszerűtlenebb valami az egész világon, megnyugvással legyen mondva, hogy a ma­gyarság, válságos helyzetét kel­lően átértve, a jelenben ép­pen nem húzódik tőle, sőt kész­séggel néz új terhei elé. Nemcsak az országgyűlés, hanem min­den jóravaló honpolgár tisztá­ban van vele, hogy ezeket vál­lalni lehet és kell is, mert két-) ségtelenül elbírjuk, és mert sa­ját nemzeti egzisztenciánkat biz­tosítjuk velük. A helyes adózás posztulátuma, hogy egyrészt ne haladja meg a polgárság teherviselő erejét, másrészt igazságosan osztódjék el. Nálunk a Wekerle-benyúj- totta adójavaslatok szerint mind a két feltétel megvan. Azok fognak többet fizetni, akiknek jólétük nagyobb veszélyeztetése nélkül telik miből, meg akik a háború- révén jóval több vagyon­hoz jutottak, mintsem munká­jukkal rendes körülmények közt juthattak volna. A magyar áiiam hitelképessé­gének elvitathatatlan érdeke dik­tálja, de egyszersmind ugyan­ennek becsületbeli kötelessége is, hogy a fölvette óriási hadi- kölcsönök kamatait rendesen fi­zesse. Ezt pedig máskép nem teheti, mint -ha minden polgá­rától, kinek beleszólást enged a közügyekbe, tehetség szerinti ál­dozatot vesz. Méltó dolog, hogy ahol a jog tágul, ott a kötelesség is nagyobbodjék. Csémy. Keressük a béke forrásait. Minden irány a béke meg­teremtésén dolgozik. Ki a fegyverek, ki a diplomácia által akarja megte­remteni a békét. Az orvosi tudomány bizonyos ese­tekben ópiumot rendel az álmatlan­ság ellen és arzénnal táplálja a gyen­ge szervezetet. A béke-apostolok is azon dolgoznak, hogy az elkövetke­zendő béke, ne csak fegyverszünet legyen, ne csak a béke narkotikus injekciója gyanánt szerepeljen az em­beriség szervezetében. Mert ez nem sanatio in radice. Ez csak momen­tán enyhülést nyújt, de mi meggyó­gyulni akarunk, ki akarunk gyógyul­ni a háború lázából. A háború ugyancsak keménykezű operatőr. Kegyetlenül hideg boroga­tást rak a háború lázában fetrengő emberiségre az ő borzalmaival, nyom- I kódja egyre belőlük a mérges kelé­seket, és csapolja ki a rossz vért az emberiségből gyilkos szereivel. Félő csak az, hogy elvérzik, megpodag- rásodik, de meg nem gyógyul az emberiség. A diplomácia is dolgozik. Kormá­nyok változnak, pártok születnek, a hatalom gazdát cserél, még koronák is legurulnak, nemcsak a dollárok gurulnak, sztrájkok és forradalmak is hatás nélkül elnémulnak, de a bé­ke galambja még mindig késik. Miért késik ? Mert a béke forrása, mikép a gyógyulás nyitja belül van. Kívülről behozni azt nem lehet. Az orvosság, a műtét, a környezet mind mind csak segítőeszközök De gyó­gyulást a belső erő teremt. Az emberiség belső ereje a lelki világ meg nem változik, addig meg nem gyógyul az emberiség. Lelki világunkban van életünknek, meg halálunknak a forrása is. A háború lázából is belső világunk tud csak kigyógyítani, a béke egyedüli forrása is itt fakad. A belső világ, a gondolatok, az érzések, az elhatározások, az elvek, a világnézetek világa. Revideáljuk ezt a világot! Igaz, hogy elveit nehezen adja fel az em­ber. Igaz, hogy belátását nehezen változtatja. De az ész elfogulatlan Íté­lete és a boldogságnak ösztöne sok mindenre megtanít, sok hibát kijavít. Keressük meg magunkat ! Szálljunk magunkba ! Szálljunk le lelkünk mé­lyére, oda, hol a lelkiismeretnek bí­rája ütötte föl trónját és hallgassunk s zavara. Akkor meggyógyulunk. Radikáliter. Akkor megtaláljuk a béke örök forrását. Nemes. <0>| HÍREK j<^> Fehérneműt a katonáknak! Hozzánk is eljutott az az országszerte gyönyörűen bonta­kozó mozgalom, mely a hadse­regnek fehérnemű szükséglete fedezésében akar segítségére lenni. Mire ezen sorok napvilágot látnak, jótékonyságuk révén is­fiz \ ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . G K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA mert hölgyeink és a háborús lelkesedésben mindenki mást felülmúló kis diákjaink kezében már készen van a tervezet, amely szerint a mai napon megszáll­ják városunk uccáit és minden házba bekopogtatnak nyájas, kérő szóval, csillogó szemekkel. Nem is kell nekik sokat mon- daniok. Hiszen anyákat talál­nak, akik fénytelen szemmel siratják elveszett, vagy most is a halállal játszó gyermeküket. Ok ne adnák oda gyermekeik egy-egy ruhadarabját talán ép­pen a fiók iegodaadóbb baj­társa részére ? Asszonyokkal találkoznak, a- kik hősi lélekkel viselnek itthon egy másik háborút, ők ne kül- denének üdvözletét az értük szenvedő, vérező bajtársaknak ? Leányokat fognak köszönteni, amint üdén, rózsás arccal jönnek az Isten házából. Ők ne tennék lehetővé, hogy sápadt, halódó katonák lehanyátló feje hófehér párnán nyugodjék a lövészárok sáros köve után ? Hogy miért jönnek, mit kér­nek ma a háborús jótékonyság kedves arcú szolgáló leányai és apródjai, arról csak az elha­gyott harctér véres ingcafatai, a lelombtalanodott fákra ember­tagokkal vegyest fölhajigált rongydarabok, a kórházak jodo- form illatú szobáiban szomor- kodó kis kemény vánkosok tud­nának mesélni... Fehérneműt a katonáknak ! Adjuk reájuk szeretetünk, há­lánk, áldozatkészségünk tiszta, hószin köntösét, küldjük el ne­kik - álmaink megbecsülésünk minden tanúját, hogy födhesse gyötört testüket is olyan puha, a tisztaság mely illatával átita­tott ruha, mint amilyen maku­látlan a négyéves szenvedésben megszentelődött lelkűk becsülete, tisztasága ! Esküvő. Krasznai dr. Krasznay Gábor és neje Zsarolányi Márton Irma leánya Imiiké folyó hó 29.-én tartja esküvőjét Felsőeőri Cseresnyés József honvéd tüzér főhadnagygyal.

Next

/
Thumbnails
Contents