Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 87. szám
Esztergom, 1197. XXXIX. évfolyam 87. szám Vasárnap, november 18. POUTMRt és TRRSRDfíLMftfíP. szerkesztőség;, és KlAOÓHlVA I AL : 1 SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM j TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ j KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI T S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÖ. DZNDÖK. t 1 A hadikölcsön és falusi népünk. Számtalanszor hangoztatott és megírt igazság, hogy a sikeres hadviseléshez nem elegendő a vér, hanem pénz, igen sok pénz is kell hozzá. Ez a a „nervus belli“ : a háború idege, eltartó ereje, amint már a rómaiak is nem egyszer meg- állapí tották. Tagadhatatlan, hogy Magyar- ország paraszti népe vérben nemzetiségi különbség nélkül igen nagy áldozatot hozott a honi földért; de már pénzben semmi esetre sem akkorát, amekkorát tehetségéhez képest, különösebb megerőltetés nélkül hozhatott volna. A falvak vezetői bizonyára igazolni fogják azon állításomat, hogy földmívelő népünk FELELŐS SZERKESZTŐ : ' FŐMŰ VKATÁRS : I DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. j KIADÓTULAJDONOSOK: ^ LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. $ MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. | ^ aa a a. ^ ék A* -^1 az állami kölcsönmíveletek iránt bizalmatlan. Nem is csoda, mert eddig egyáltalán nem volt reá nevelve, még ösztönözve se túlságosan. Mindamellett az első hadi- kölcsön-jegyzésekben még elég szépen kivette részét. De már az utóbbiak iránt érdeklődése fokozatosan alábbhagyott. A legutóbbiban pedig alig volt számba- vehető része. Én úgy látom, most sincs rá kilátás, hogy részvétele számottevően megnagyobbodjék, hacsak .. .! Falusi vezető emberektől: papoktól, jegyzőktől, tanítóktól hallottam, s a nyáron közvetlen érintkezésből is megtudtam, hogy paraszt népünk háborúbeli gyors íelgazdagodása ellenére — mondhatni — készakarva húzódik a hadikölcsön- jegyzéstől, mert hogy-hogysem az a balhit fogta meg, hogy a jegyzéssel csak hosszabbítja a háborút. Hiába prédikálja neki a papja, hasztalan beszél szivére a jegyzője, hogy nem így áll a dolog, hogy hazafiúi kötelesség, sőt nyilvánvaló anyagi haszon így az államnak segítségére menni. Elereszti a „szép szót“ füle mellett, vagy legfeljebb a tejét csóválja reá és — nem jegyez, avagy ha már éppen a papja és jegyzője kedvéért jegyez is valamit, akkor sem annyit, amennyi tehetségétől felienék. Megengedem, hogy az országban nem mindenütt fest így a helyzet; de hogy több helyen mint nem, ilyen a szomorú faktum, azt erős meggyőződéssel tartom. Erről tehát okvetlenül kellene és alkalmasint lehetne is tenni! De hogyan — miképpen ? Kevésbbé prédikációkkal, felvilágosításokkal s buzdításokELŐFiZETÉSi ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 0 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MY1LTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA kai. Ezek is valamik, de — mint a tények mutatják — vajmi csekély hatásúak. Véleményem szerint az állam- hatalomnak erősebb eszközhöz kellene nyúlnia: egyenesen rá kellene szorítania a falvak népét, hogy abból a pénzből, mely a háború alatt kétségkívül nagy bőséggel gyűlt a ládafiába, kiki nyereségéhez képest adjon kölcsönt a hazának. Nem az én dolgom, hogy a rászorításnak mikéntjét kitaláljam. Bizonyos, hogy egynél több mód volna reá. Csak az a fő, hogy a kormány ne habozzék, ne késsék a falvak lakóival erősebben megértetni, mi a kötelességük a hadikölcsönnel szemben. Morc. Katonáink fehérneműt kérnek. Ki tagadná meg sürgős kérésüket? „Esztergom és Vidéke“ Míeája. Vissza vissza...! Alig bírtam ajkam, búcsúszóra nyitni, Mint virág a naphoz — járjak, éljek [bárhol, — Oáavisz a lelkem, hol a múlt oly édes. Hívogat a messze, csalogat a távol ■. ■ Mint elűzött galamb hús forrás vizéhez Vissza-visszasrihajt, ha leszáll az este. Visszavágyik lelkem a virágos múltba- Csalogat a távol, hívogat a messze ■ ■ . Gyökerestül tépett virág — földbe szúrva — Éj-szigetre dobva, fosztva napsugártól, Száműzöttek könnye: ez nekem az élet- Hívogat a messze, csalogat a távol. ■ . Mikor még örömmel jártam a mezőket- Vidáman dalolva, virágot keresve. Reh, más volt az élei! Ah de fáj, hogy elmúlt. Csalogat a távol, hívogat a messze. - Visszajön-e újra, ami fájón elmúlt ?! Köthetek-e csokrot dalból és virágból ■' Vagy talán a lelkem nem tud megnyugodniV Hívogat a messze, csalogat a távol. •. V. Megbírságolt tanítónő. (Háborús történetke.) A csonka faluba, a régóta bevonult derék kántortanitó helyére, uj tanítónő került. Ez az uj erő nemsokára uj rendet teremtett, mert nemcsak az iskolát szerelte, hanem az elhagyatott családok vigasztalását is. Néhány nap múlva minden jólélek megszerette. A gyerekek azért rajongtak érette, mert a szép kisasz- szony nem zord zsarnokuk, hanem kedves pajtásuk lett. A bánatos asszonyok végtelen örömmel fogadták, ha helyettük gyöngybetűs táborilapokat irt a csöndes lakásban. Az öregemberek pedig azon csodálkoztak, hogy az uj tanítónő milyen önzetlen föláldozással szolgál mindenkinek, mert a háborús világ talajában az önzetlenség virágai nem igen szoktak nyilni. A derék uj tanítónő az egyik nyári napon az iskolásokkal kirándult a községi erdőbe. Minden örvendező gyermek magávalhozta a kenyérkaraját. A többit az erdő kínálta. A földiszeder futó indáin tömérdek sötétkék gyöngy mosolygott a gyerekekre. A bokrok rejtekében pedig korall-málnák piroslottak a piros arcocskákra. A tanítónő az erdőben vidám gyerekdalba kezdett. A suttogó fák és nyájas bokrok örömmel hallgatták az ötven gyerek üde, tavaszi hangját. Azután arra buzdította bárányká- it, hogy a sebesült katonák számára erdei gyümölcsöt gyűjtsenek. Nemsokára egész kis halom emelkedett az üde pázsiton a zamatos földi szeder friss bogyóiból és málna illatos gyöngyeiből. A boldog tanítónő azután vékony vesszőcskékből, egészen gyakorlott kézzel két ügyes kosarat font vidám csemetéi között akik azokba bársonyos leveleket rakosgattak. A dúsan megrakott két füles kosár gir- landos dorongon a nagyobb fiúk vál- lain ringott, mikor haza indultak. Dalos jókedvvel, diadalmasan érkeztek az iskola elé. Útközben azonban a község de- tektívje, a szemfüles kisbíró észrevette ezt a jelenetet és a trafeumokról az irodában nyomban jelentést tett. Mert az ilyenféle besugásokból sült az egyűgyű kisbíró mindennapi kenyere. A jegyző és a bíró személyesen meggyőződött a községi erdő meg- dézsmálásáról és siettek a járásbíróhoz a bevádolással. A kisbíró sürgősen meghívta a tanítónőt a járásbíróságra. Az erdei gyümölcsött pedig letartóztatva, magával cipelte. A megrémült gyerekek sikoltoztak, a szepegő kislányok hangosan pitye- regtek, mikor a szárnyaszegett kisasszony kedvetlenül elhagyta őket. Csak a kisbíró röhögött pogányul. A tanítónő most* került először falura és bajba. Sejtelme sem volt arról, hogy kihágást követett el. Mert a cvikkeres fiatal járásbíró ezt a szót hangsúlyozta, amikor gyorsan megmagyarázta a tapasztalatlan vádlottnak, hogy a község erdeje bérbe van adva. Az eper, a málna és a földiszeder haszonélvezete tehát a bérlőé. A ki pedig a máséhoz nyúl, az kihágást követ el és minden kihágás törvény szerint büntettetik. A tetik-tatik-os tárgyalás közben a nyitott ablakon néhány mezítlábas parasztasszony kandikált be. A falu rendőre a mindenes kisbíró azonban csakhamar elkergette őket. Ekkor a járásbíró, aki szintén tűn-
