Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 81. szám
Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 81. szám Vasárnap, október 28. SZERKESZTŐSÉG^ [ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FÉLELŐS SZERKESZTŐ : FÖMUXKATÁRS : DR RÉTHEI PRIKKEL MÁRIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Uj erőpróba. A hetedik hadikölcsön kopogtat az ajtónkon. Negyedik éve már, hogy minden vonalon véresre püíölt fejjel menekülnek előlünk ellenségeink; de még mindig tartja bennük a lelket az a reménykedés, hogy hátha mégis kimerülünk, s akkor végre ők kerekedhetnének télül. Ez a kényszerűség parancsolja ránk, hogy harci készültségünket csorbítatlanul, ellenségeinken utolsó reménységének szétfoszlásáig s a végleges győzelem kivívásáig megóvjuk, s ha lehet, még el- lenálhatatlanabbá tegyük. Lehetetlen csalódnunk, amikor azt hisszük, hogy a magyar nemzet ezúttal is tárt ajtókkal s tágra nyitott erszényekkel fogadja az állam tettre hivó szózatát. Ma sokkal több félteni valónk van, mint volt bármely más pillanatában az iszonyú háborúnak. Hazánk szent határain es nagyralátó nemzeti jövőn-! kön kívül ma azért is aggódnunk kell, hogy mindazt ások áldozatot, melyet fiaink drága vérében es még drágább életében bőven hoztunk, ne áldoztuk légyen hiába, s hogy a végső győzelem kilátása, melyre Isten és emberek tanúsága szerint minden jogot megszereztünk, valahogy többé el ne halványod- hassék. Ezeknek a gyilkos kockázatoknak a lehetősege uj tűzre éleszti lelkesedésünket, és meg kell, hogy sokszorozza eddig is páratlan áldozatkészségünket. Erre fog sarkalni azonban minden egyébb is. Az a szertelen pénzbőség, melyet a háborús konjunktúrák fakasztottak számunkra s amelyet Isten áldása a végét járó gazdasági esztendő buja terméseredményeivel még hatalmasabbra duzzasztott. Mi mástevők lehetnénk összegyűlt pénzünk biztos és leggazdaságosabb elhelyezése okából, minthogy hadikölcsön- be fektetjük? A német hetedik hadikölcsön szédítő eredménye pedig egyenesen provokál arra, hogy hűséges szövetségesünk példaadása miatt ne kelljen szégyenkeznünk. Mindmáig se harctéri hősiségben,;se front mögötti erőkifejtésben nem maradtunk mögötte egyetlen vo. nalnyival sem. Ennek köszön, hetjük, hogy a világ megbecsülését már rég kiverekedtük ma. gunk számára, s hogy ellenségeink ellőtt a német név ma semmivel sem félelmetesebb a magyarnál. Ezúttal sem degradálhatjuk saját magunkat! A hadikölcsön sikerének legfőbb zaloga azonban abban a felismerésben rejlik, melyre mindnyájunkat megtanított ez a háború, hogy hiszen amit hadi- kölcsönre szánunk, azt az utolsó fillérig magunknak adjuk. A nemzet egészének és az egyeseknek minden áldozat bőven megtérül azzal, hogy a kamatot nekünk hozza s nem az idegeneket gazdagítja, hanem minket. És sokkal bővebben kamatozik majd későbo azáltal, hogy a hadikölcsön révén biztosított győzelmes béke nemcsak szabadságunkat és függetlenségünket óvja meg, hanem gazdasági fejlődésünkre és megizmosodásunkra is korlátlan és dús teret fog nyújtani. Az érdek valutája. Az érdeknek óriási családiköre van. Az egyén magánérdeke saját jóléte; a házastársaké a hitvesi élet felleg- telen boldogsága ; a családé a viruló testi-lelki erők fejlődése. A falu első érdeke a jó termőföld, az áldásos eső és a szorgalmas munka, mert minden magyar kalász sorsát a mi felhőink járása intézi. A város legelső érdeke kultúrája fölvirágoztatása serény iparral, élénk kereskedéssel, mintaszerű templomokkal, modern középületekkel, uralkodó tanintézetekkel, kifogástalan közigazgatással eleven és tartalmas társadalmi élettel, minden jóért, igazért és szépért lelkesedő megelégedett és művelt közönséggel. A vármegye legelső érdeke valamennyi falva lelkes gondozása, magyar népünk jóindulatú támogatása és nemesítése lelkiismeretes közigazgatással, kifogástalan utakkal, mintaszerű közegészségi intézkedésekkel, de mennél mérsékeltebb bürokráciával. Ifjú székesfővárosunk életérdeke, hogy necsak az ország gyomra és zsebe legyen, hanem Magyarország nemes szive és a szellemi kincsek országos éléstára. Nincsen szebb főváros az egész világon. Sem a kormos Temze, sem a sárga Szajna, sem a Zavaros Tiber, sem a eaaior- naszerű Spree, sem a kietlen bécsi dunai csatorna nem imponálhat olyan fönségesen, mint a mi méltóságos szőke Dunánk, Európa legértékesebb folyama, melynek mindkét partján, a történeti rákosi homokon és az ősi budai hegyeken és völgyekben keletkezett székesfővárosunk. A zord Temze partján büszkélkedő gótikus, de mogorva angol parlamentnél sokkal festőibb és művészibb a mi fiatal országházunk, mely a Duna szerelmes tükrében gyönyörködik. Sehol sincsen uralkodóbb királyi palota, mint Mátyás királyunk otthona helyén, a mai harmonikus budai vár. Alig akad világváros, melynek végtelen terjeszkedésére gyönyörűbb panorámák kínálkoznának, mint nálunk a budapesti jobbparti falvakban. Hol találnék a második Margit tündérszigetet ? Aki bejárta Európát, az jól tudja, hogy a Temze hidjai ridegek, a szajnai párisi hidacskák igénytelenek, a Tiberis hidjai közül a legrégibbek legbecsesebbek, de a budapestiek a Széchenyi-lánchidtól kezdve a világ.legeredetibb alkotásai. Magyarország legszentebb érdeke tehát, hogy Budapest először is valóságos székes város legyen. A királyi palotta ne fogadja vendégül ifjú királyipárunkat, hanem minden évszakban rendes lakóul. Uj korszakot jelentene, ha a király szive is a mi hazánk szivében dobogna. Szent István szülővárosának életérdeke szintén fölvirágzásáért eped. A Magyar Sionban ringott a magyar kultúra betlehemi bölcsője. A páratlan tájszépségű ősi magyar fővárosunknak bizonyára megadja a XX. század a haladás minden vívmányát : a teljes csatornázást, a bőséges vízvezetéket, a nélkülözhetetlen vásárcsarnokot, a jó kövezetei a jóegészségért; azután katho- likus egyetemet, az országos érdekű új érseki tanítóképzőt és a hiányzó kultúrpalotát az egyetemesebb művelődésért és végül a kedvezőbb forgalmat iparunk és kereskedelmünk föllendüléséért. A megpróbáltátások után tehát csakis a mi érdekeink valutájának javulása következhetik a megváltás uj Korszakában. uenzor. Hűvös szél dúdol odakünn és az eső monoton kopácsolással veri az ablakot. A nyár utolsó rezdülése is nyomtalanul eltűnt és a fájdalmasan mosolygó nap már a felhők sürü fátyoléba temetkezett. Az ősz, a szomorú, kietlen ősz borult ránk hirtelen jésa reménytelenség szürke ködébe borította az életet, amely vérvirágos mezőkön keresztül menekült eddig a melegség és a fény felé. A hideg eső most lomhán hull alá és a lélekre a kétség vad homálya fekszik. Meddig tart még és mi lesz velünk ? A kályhacső kopottan, barnás szin- telenséggel mászik fel a falon. Alatta a hideg vastömeg még hosszú álmát alussza és boszorkányos nyugalommal bújik meg a sarokban- Ennek is régóta volt piros az orcája, mikor még elégedetten sürögtek-forogtak körülötte az emberek. Most szinte fenyegető a némasága és ha önkénytelenül is mellé állunk, fagyos mosollyal vicsorít ránk a szája. Milyen jó volna ismét mellé ülni és belenézni a halkan sistergő, feltörő lángokba. Milyen jó volna hallgatni a nyöszörgő fa csöndes zokogását és a langy- melegben kipihenni az élet undok harcait. A kályha csak fagyos fenhéjázás- sal mosolyog és odakünn a szél süvít
