Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 68. szám
POLITimés TRRSRDRLMfLRR Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 68. szám Csütörtök, szeptember 13. SZERKESZTŐSÉG^ ?ÉS KIADÓHlVAl AL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ közlemények továbbá előfizetési S HIRDETÉSI DIJAK 5TB. KÜ. DENDÓK. FÖMUNKATÁRS : DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. FÉLELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MY1LTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Európa világszerepe. Ázsia volt a világ bölcsője. Európa pedig a világiskolája lett. Innen eredt a világ irodalom és a világművészet minden értékes termése. A fiatal Amerika Európa szellemi éléstárából gyarapodott. Az európai műveltség világszerepe ősrégi eredetű. Sőt világtörténeti szerepe is páratlan. Valamennyi világbirodalom Európáé volt. Európai latin közmondás szerint : Mundus vult decipi, ergo decipiatur! (A világ csalatkozni akar, tehát megcsalják.) Ez egészen ráillett a római világbirodalomra. Államcsínynek nevezett csalásból keletkezett a köztársaság után a császárság. A féktelen epikúr élvezetek, a szemfényvesztő ragyogás, a szertelen vetélkedés, a képmutatás művészete, az erkölcs és erény gúnyolása a bálványimádó Cae- sar-kulíusz nem volt egyéb Európa világcsalásánál. A korhadó fa szokott éjjel igy tündökölni. Az elzüllött rőmai nép, a romlott udvar példájára, a rothadó almák sorsára sülyedett. Nem hadi siker, hanem cirkusz és gondatlan jólét kellett neki. Panem et circenses! hangzott a Palatínus császári palotája előtt Európa első proletárjainak üvöltése gyanánt. Ekkor azonban már derengeni kezdett Jeruzsálem felől az uj világalakulás hajnala. Szent Péter és Pál a világtörténet legádázabb zsarnokának rémural- jnában, Néró császár korában, hirdették a világbirodalom fővárosában, a nazaréíi Krisztus tanítását. A Kolosszeumban,a világ legnagyobb vesztőhelyén, pusztultak el^ a mi vértanúink Afrika és Ázsia kiéheztetett fenevadjaitól. De ugyanekkor kezdett pusztulni a pogányság is. Alig hunyt el római császár természetes halállal. Saját erkölcstelenségének mocsárába fulladt a római világhatalom. Romlatlan új erők érkeztek a világtörténet színpadjára. Nagy Konstantin szentkeresztje kezdett terjedni. A germán hódítók a régi római tartományokat ujjáterem- tették. Ekkor keletkezett a spanyolok és portugálok, a gallok- ból a franciák, az angolszászokból a mai brittek és Itália omladékáiból az olaszok nemzete. Még a nagy kultúrájú kis Hellász is föltámadt a Balkánon, honnan a szlávok kezdtek fölfelé szivárogni. A népvándorlás forrongásait Atilla hun király kezdte és Árpád vezér, hazánk alapítója végezte. Az uj Európában, a középkorban, a keletről betörő arabok és törökök jelentek meg a déli országrészek leigázására. A tömérdek keresztes háború után a reformáció harmincéves hadjárata következett. Egyik világrész sem vérzett, alkotott és teremtett annyit, mint a kis termetű Európa, mely az egész világ kultúrájának bölcsője lett. Európa födözte föl Amerikát és Ausztráliát. Európa gyarmatosította vagyis értékesítette a vad Afrikát és Ázsiát. Minden évszázad valami új földrengést hozott Európára. Az utolsó ilyen kitörés a francia Napoleon gloire délibábjaiból keletkezett. Németország föllendülését Anglia is féltékeny szemekkel nézte. A XX. század hegemóniája a mai világháború problémája. Itália és társai harácsért har- harcolnak. Mi csakis nemzeti létünkért. A mi magyar szótárunkból hiányzik a török eredetű harács neve. Mert tőlünk ugyan mindenki nyugodtan és boldogan élhetne a földúlt Európában. Mihelyt azonban ismét kijózanodik a fenhéjázás, akkor újból diadalmaskodik ez az európai jelszó: Primus, inter pares! (Első a hasonlók közt.) Dr. Kőrösy László, Äz árdrágítók kipellengérezése. Sok mindenféle eszmét, eljárási módot ajánlottak, igénybe vettek az árdrágítók elriasztására. Legújabban az árdrágítók neveinek — német példa szerint — a plakátokon való közlését kívánja a közvélemény. Valljuk meg őszintén, a háború negyedik esztendejében nincs mit csodálni a háborús önnevelés e kissé szokatlan taneszközének igénybevétele miatt. Szinte bosszankodva tapasztalhatjuk ugyanis, hogy széles köröknek erkölcsi öntudata még nem ébredt annak a felismerésére, hogy az élelmiszerszükségletek és egyéb fontos megélhetési cikkeknek a maguk szerfeletti vagyonszerzésére való kihasználása hazafiatlan leiketlenség és bűnös uzsoráskodás. Az árdrágítókkal szemben eddig használt eszközök — sajnos — nem vezettek kellő eredményre. Hiába ítélték el őket magas pénzbüntetésekre, sőt szabadságvesztésekre is. A pénzbüntetéseket bőségesen behozzák folytonos árdrágításaikkal, a fogház alkalmazásától pedig több okból nem félnek,... Nagyon helyes és bizonyára célszerű eszköz tehát az ilyenekkel szemben a szigoró pénzbüntetés mellett a nyilvános kipellengérezés. Akik polgártársaikat bűnös kapzsiságból szinte a betevő falattól, a legszükségesebb ruhadarab megszerzésétől, használatától is mintegy megakadályozzák, megérdemlik a kiuzso- rázottak előtt való nyilvános kipel- lengérezést. Úgy gondoljuk, ez az eljárás a legtöbb árdrágítót legalább tapintatos önmérsékletre kényszeríti. Elvégre mindenkinek az egyéni becsülete kell, hogy minden vagyonnál nagyobb értékkel bírjon. Igaz ugyan, a háborús világban ennek sokszor ellenkezőjét is láttuk megnyilvánulni. . . Az ilyenekkel szemben aztán természetesen az eddiginél még sokkal ridegebb kíméletlenséggel szükséges fellépni, eljárni. Irgalom nélkül kell a társadalom, a fogyasztók alkalmi kiszipolyozására összeverődőitek jeles társaságát felrobbantani és kellő méltányosságra kényszeríteni. Ez eljárásban a páratlan és igáz- ságos szigorúságnak kell iránytadó- nak lennie. A hatóságnak erélyes kézzel kell az árdrágítók közt szétütni. Nem lehet válogatni, hogy termelő, iparos, vagy kereskedő-e az, aki a háborús állapottal visszaél és sok helyen nélkülözést, szenvedést vált ki. Elsősorban mindenesetre a nagy csalóknál, bűnösöknél alkalmazandó a könyörtelen szigor. Szomorú tanúsága az eddigi eljárásnak, hogy a kis bűnösök szenvedik a törvény sújtó intézkedéseit, a nagy bűnösök pedig annái sikeresebben szerzik a milliókat. A sokszor alkalmazott nagy pénz- büntetés helyett tehát sokkal eredményesebb és hatásosabba kipellengérezés, valamint az elzárás büntetésének alkalmazása. A pénzbüntetés kiheverhető, az azonban, akit a kipellengérezés, az elzárás által polgári becsületétől megfosztottak, óvakodni fog a súlyos visszaélések további elkövetésétől. A csengő aranynál, ropogós ezreseknél többre tartja a maga jó hírnevét, becsületét. p. Luxi, HÍREK A Vöröskereszt Egyesület közgyűlése. A „Magyar Szent Korona Országai Vörös Kereszt Egyesületének Esztergomi Fiókja“ kedden délután tartotta meg ez évi rendes közgyűlését a városház nagytermében csekély érdeklődés mellett. A közgyűlést a hivatalból távollevő főispán helyett Vim- mer Imréné elnöknő és Dr. Fehér Gyula prelátus-kanonok alelnök vezették. A tárgysorozat szokásos pontjainak letárgyalása *közben, a pénztári jelentéssel kapcsolatban felmerült azon kérdés, hogy a közgyűlés követelheti-e a 7-es kórházbizottságtól a Vöröskereszt kórházban történt beruházásokról való rendszeres számadást, amennyiben a kórház állapotáért az egyesület a felelős.
