Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 7. szám
Vasárnap, január 28 Esztergom, 1917 XXXIX. évfolyam 7. szám POLITIKAI és TRRSF SZERKESZTŐSÉG ÉS KMDOH.VA AL : i SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM j TELEFON 21., $ HO.VA ALAP SZELLEMI RÉSZÉT II LETÓ i KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉS i ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÖl D2KDŐK T 6 K FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMŰMKATÁRS: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓ ' ULAJDONOSO '< : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: M NDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRA* : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLER. MY1LTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A vasúti fővonallal való kapcsolatunk. Esztergomnak a budapest-bé- csi fővonallal való kapcsolata igen gyenge. Azt tartmk, hogy ennek erősítése egye fontos okok közt már csak idegenforgalmunk emelése végett is életbevágó érdeke városunknak ; s a háború után okvetlenül foglalkoznunk kell majd vele. Jó lesz tehát már most gondolkoznunk róla. Hogy kapcsolatunk a fővonallal igen gyenge, kényelmetlen és drága, azt alig szükség bővebben magyaráznunk. A pár- kánynánai állomás messzesége, a bérkocsidíjak nagysága, a bérkocsisoknak velünk s még inkább az idegenekkel szemben elkövetett zsarolásai, a hídvám és egyebek elég világosan tanúsítják, hogy a párkánynánai kényszerű gyenge kapcsolat csak igen kevésbbé felel meg a mi érdekeinknek. Jobb ugyan a semminél; de hogy mindig így maradjon, éppen nem kívánatos. Ezt minden esztergomi átlátja ; s ha néha-néha rágondol, hat azzal szokott vigasztalódni, hogy majd máskép lesz, ha — az összekötő villamos vasút megépül. Csakhogy mikor épül meg az összekötő villamos vasút ? Nem vagyunk ugyan kishi- tüek, de annyit bátran merünk állítani, hogy sok víz lefolyik még addig a Dunán. Sok-sok tanácskozásról, bankettről és szónoklatról fogunk mi még olvasni, ameddig azon az ösz- szekötő vasúton roboghatunk Párkánynánára ! Ezt a lehetőséget, mint a jövő zenéjét egyelőre legjobb kikapcsolni a számításunkból. Keressünk közelebbi, könnyebben s gyorsabban kivihető megoldást a dologban. Mi úgy vélekedünk, hogy akkor, amikor a Magy. Folyam és Tengerhajózási Társaság átvette propellerünket s állandó jellegűvé tette a kovácspataki járatokat, kezünkbe adta a módot, hogyan találhatunk jobb kapcsolatot a fővonallal. Ezentúl legfeljebb 1-2 hónapig fog szünetelni a propeller-közlekedés, amíg a Duna zajlik. Az évnek 10 hónapjában meg lesz a lehetőségünk reá, hogy ne Párkánynánán, hanem az „Esztergomi csavargőzös“ állomáson érjük el a bécsi és budapesti vonatokat. Ennek megvalósításához természetesen két dolog szükséges: A város részéről az, hogy minden lehetőt kövessen el a MÁV igazgatóságánál érdekünk figyelembevételére, nevezetesen járjnp utána, hogy a MÁV a jövőben a kovácspataki állomáson ne csak egy gyorsvonatot állíttasson meg a kedvünkért, hanem minél többet föl- és lefelémenet egyaránt. A M. F. T. R. T. részéről pedig annyi, hogy nyugalomba téve vagy máshova küldve a most járó gyenge kis “Kövesd et, egy nagyobb s erősebb kerekes gőzöst állít be helyette számunkra, amelyet nem kell majd kínosan mindig megfordítani kisdunai állomásán. Nincs semmi kétségünk benne, hogy a M. F. T. R. T., mely eddig is megkülömböztetett figyelemmel volt irányunkban, kértünkre a jövőben sem fog ridegen elzárkózni előlünk. Ha ez a két teltétel megvalósul, — pedig hitünk szerint nagyobb nehézségek nélkül megvalósulhat — akkor olcsón, por és sár nélkül juthatunk el „Esztergom és Vidéke“ tárcája. Czardas.1 irta.- Boger Margót. (Magyarországi kép.) Aranyos vasárnap tündökölt az egyik magyar falura a háború élőit. Színes népviseletek ringatóztak az égbe^ nyúló ákacok közt. Vidám zeneszó mellett az anyaföldön táncoltak. Mi egy bizalmas és árnyékos há- zipadról gyönyörködtünk ebben a 1 A milyen érdekes, kellemes, sót kedves nekünk ez a német tárca, annyira kellemetlen és boszantó sajátszerű címe, a régóta elavult eopfos : Czardas, mely németül Zar- dasz- (Cardasz)-nak hangzik. Pedig a magyar cs, ez a kettős massalhangzó már epen nem idegen 3 mai, modern német irodalomban. Pl. Tschierszky, a nemrég hirtelen ül elhunyt bécsi nemet nagykövet, vagy pedig Gautsch osztrák államférfiú vezeték nevében már egészen jól érvényesül. A szellemes csevegő tehát egész Tschaardaasch-n&k írhatta volna, mint majd valamennyi porosz író a csikóst Tsckikoosch-nak írja, ahol a magyar cs, a hosz- szú á és a magyar s betű tökéletesen érvényesül. Gondoskodtunk, hogy ez a jó szándékú, de jogosult észrevételünk illetékes helyre kerüljön. Dr. K. L. ritka szinpompás magyar képben. A parasztleányok festői ruhái elbűvöltek. Térdig érő, élénk hímzésű, redős szoknyát viseltek. A nők és a férfiak magasszárú, formás csizmái nagyszerűen ragyogtak. A bőrkabáton pitykés gombok fénylettek. A daliás legények pedig melegszinű mándlikban jelentek meg. Legérdekesebbek voltak azonban a tüzes hajadonok üde hajfonatai. Virágos szalaggal egy kontyba kötözték, mely alul lebke selyemcsokorban végződött. Úgy értesültünk, hogy ez a hajviselet az alföldi magyar leányok jellegzetes sajátsága. A férjhez ment nőnek mar nem szabad hajdíszét szabadon hagynia, mert azt csinos fejkendő alá rej- tegeii. A tüzes cigánybanda szakadatlanul húzta. Az első hegedűs szokta jelezni a többinek, hogy milyen nótát kell játszaniok. A spinettszerű, dallamos cimbalom (Tafelklavier), az egész zenekaron uralkodott. A szarvasbőrrel pólyázott kalapácsok nádszárai mesés ügyességgel röpködtek az érchúrokon. Ez a bűvészet hihetetlen boszorkányságnak látszott. A cigányhangszerekből valami változatos és búbánatos dal zengedezett, mely azután gyorsan kilobbanó tűzijátékká hevült. ■ Az erdekes magyar dallamok gyakran elcsitultak. Majd lobogó ritmussal lelkesítette a táncosokat. A Czardas-táncnak egyébként nincsen előírt formája. Az egyéb táncokban előforduló változatok hiányoznak belőle. De hiányzik a rendszeres művészet is ebből a legtitokzatosabb magyar nemzeti táncból. Ezt csak az járhatja igazán, aki magyarnak született. A Czardas-t sokáig valami szilaj zűrzavarnak tartottak. Pedig a mi német walzerünk valóságos hajsza hozzáképest. Erdekes, hogy a cigányzene közben, a tüzes csárdás- táncosok alig hagyják el helyüket. Minden szünet után, ezt a nemzeti táncot álmadozva lejtették tovább, mely az összes tagokat és izmokat erősen foglalkoztatja. Leírhatatlan ritmikus rengés szokta ezt a táncot kísérni. A ruhák, az ingujjak meg a szalagok ilyenkor a rezgőnyarfa leveleire emlékeztettek. Azután minden egyes táncos idegeit a zene irányította. A telt vállak élénken hullámoztak, a tömör karok hevesen röpködtek, akárcsak a fák ágai az erősebb szélben, de azért folytonos változatossággal. Ezzel a magyar tánccal a cigányzene egész szellemét kifejezték. Mintha osak azok az aranyos, meg- igézett bogarak lettek volna, melyek a nap verőfényében elbüvölten lebegnek. Átére7tük a zene és a tánc forró szenvedélyét, mely önfeledten és teljes odaadással tombolta ki magát. Ezek a magyar táncosok egyes- egyedül, magáért a táncért táncoltak. Mintha csak valami ősi szent szertartást végeznének szent kötelesség szerint. Semmiféle olyan ízetlen gajdolás^1 vagy visszatetsző rikácsolás nem keveredett a csárdásba, mint a német falusi népünnepeken szokásos. Valóban úgy hatott reánk ez az eredeti magyar csárdás, mintha valami nagyon vidám és egészséges kacagást élveztünk volna az égbe- nyuló illatos, karcsú és magyar akácok között. {Die Dame c. berlini és bécsi illusztrált kétheti szépirodalmi folyóirat 1916. nov. füzetéből.) Dr. Körösy László. rJf vtJf,
