Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 64. szám
Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 64. szám Csütörtök, augusztus 30. POUTrmés TRR5RDRLMÍLRP. SZERKESZTÓSÉG?j • ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR jÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ előfizetési S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜ* DENDŐK. FÉLELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. FŐMŰ MKATÁRS : DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Városias öntudatot. Nagy gyönyörűséggel olvastuk e lap múlt heti számaiban ama értékes cikkeket, melyek Esztergom uj tájékozódását voltak hivatva tisztázni. Széles látókörű, tapasztalt és a várost szerető egyéniség Írásai, melyek méltók a legszélesebb körökben való megismerésre és a komoly megvitatásra. Az uj tájékozódásnak lélektani alapja és vezérlő gondolata azonban a városiassáo- öntudata c> keli, hogy legyen. Sajnos, hogy Esztergomból ép ez a fővonás hiányzik a lakosság és a vezetőség nagy részének pszichéjéből. Ez az oka, hogy nem merünk, amikor pedig egy-egy hivatott, jó tapasztalatokkal rendelkező, nagystílű egyéniség támad sorainkból és a szó-szoros értelmében sikerül valamely hasznos, praktikus újításba valósággal „beleugratnia“ a várost, a kisvárosokat jellemző szűk látókör sokat -bódító (és- tán boldogító ?) szimplicitása akadályozza meg annak tökéletes és a kezdeményező által elgondolt megvalósítását. Nem veletlenség hogy, a kisvárosok ferdeségeinek irodalmi kihasználói és szatirikus osto- rozói éppen Esztergomból kerültek ki. Vagy mondjuk így: Esztergomból származó újabb neves Íróinkat a kisvárosok ferdeségeinek észrevétele, szatirizá- lása különösen jellemzi. írásaikban csakhogy éppen nevén nem említik a várost, amelyből kikerülve egészen uj oldalról ismerték meg az életet, a környezet és a modern közigazgatás szellemét, amely az otthon tapasztaltakkal merő ellentétben, kitűnő alkalmat nyújtott az összehasonlításra és a kifigurázásra. Ebbéli állításaimat tények igazoljak. A legnagyobb közülük: Sebök Zsigmond derűs szemekkel néz Esztergomra s csak a külsőségeket igyekszik aláhúzni, amelyek Esztergomot felette karakterizálják. A már eltűnt Hévíz, a sziget gondozatlansága, a dunapart és a ♦ bazilika környéke kelt benne imperesszió- kat. A korán elhunyt Marton István a városháza és a városi élet 20—30 év előtti állapotairól szinte fotografi-kus hűséggel irt véres szatírákat. Bizony akkor is, azóta is bőséges ilynemű téma kínálkozott, aminek szomorú hatása ma is meglátszik a város annaleseiben és egyes hagyományaiban.1 Révész Béla ragyogó tolla, amely mai irodalmunk egyik legszindusabb prózáját írja, szülővárosának népét ismertette meg olvasóival, mely az itteni sajátos viszonyok között, a közigazgatás csetlő-botló apróságainak zűrzavarában valósággal rabszolgaéletet él. Hátha még most nézné meg az esztergomi népet, a hatósági ellátás fénykorszakában ! Erdősi Dezső, lapunknak is volt kiváló belső munkatársa pedig legsikerültebb novelláit Írja Esztergom kisvárosi életéből vett motívumokból szőve a fővárosi lapokba. A négy, egykor különálló község lakóiból konglome- rálódott városi képviselőtestület fotográfiája még ma is jó ismerősünk igen sok alakjában. („A redut“). A városiasság öntudatának hiánya tényleg szembeötlő minden intézkedésünkön. A városias öntudatot jellemzi a vállalkozási szellem, a meggondoltság, a határozottság, a tapasztalat és főleg az önérzet, mely utóbbinak főképen nagy hiányát látjuk a vármegye és a város közötti-nexus egyes ágazataiban. Erről még igen sokat lehet írni és panaszkodni! A nagy pótadótól való félelem az oka annak, hogy az nem csökken, mert útját szegi a vállalkozási szellem kifejlődésének. A meggondoltság hiányát szemléljük a félbenmaradt 1 Micsoda tolla alá való téma lett volna újabban a Koksa-féle ügy néhány epizódja, pl. a város pénzén való tizóraizás ! kezdeményezések egész során és a létesített félmunkákon, melyek pompás takarója most a háború. A határozottság, mely együtt jár a vezetők egyetértésével, szintén nem Esztergomban uralkodik. A határozatlanság, kapkodás nagy jellembeli fogyatékossága adminisztrációnknak, de sajnos, ebben most a felsőbb adminisztráció is szenved. Annál inkább baj az. hogy már sehol sem található. A nép szenvedi meg gorombaságokkal fűszerezetten. Pedig vezetni határozottság nélkül lehetetlen, mert a határozatlanság minden bizalmat megingat. Határozottság mellett szabad gorombának is lenn% olykor-olykor, de ha a határozatlanság egyesül a gorombasággal, anarchia születik. Mit szóljak a tapasztalat hiányáról, mely a városi öntudat hiányának is egyik főoka! A képviselőtestületben és vezetőségben kevés a világlátott, sokat utazott^ tapasztalt és olvasott egyén. Éppen ezért uralkodhatik a fórumon a szűk látókör, mig a hivatottak elkedvetlenedve a tapasztalt kicsinyeskedéseken, nem iparkodnak a gyeplőszárat erősen megragadni és a város ügyét egységes, szépen átgondolt és határozottan körvonalazott cél felé vezérelni. Vájjon ki lesz majd Esztergom Széchenyije?... A városi programm nagyré- sze fantasztikum, messze jövőben elérhető célok ködbevesző, délibábos aranytornyaival, amelyekhez az utat nem készítjük ki s magunk sem hiszünk megvalósulásukban. A praktikus célok nem lelkesítenek, el vagyunk kábulva a város ősi múltjának dicsőségétől és azt sírjuk vissza ahelyett, hogy egy tisztességes, józan, fejlődő vidéki város ideáljának elérését tűznők ki célunkul. Ha ennek a jól felfogott gondolata irányítana minden közérdekű cselekvést, ha ennek tudata uralna minden fórumon 1 levőt és az ehhez szükséges öntudat kellő önérzettel párosulva képviselné a várost más hatóságokkal és a mindenkori kormánnyal szemben is; hamarosan bekövetkeznének az uj' tájékozódások napsugaras idői, amidőn még az álmodozás is megbocsájtható, a szemrehányások és szatírák pedig az elmúlt idők ódon emlékei közé volnának sorozhatok. H. HÍREK Keressék az útját annak a megoldásnak, mely a háborús nyomorúság sok terhe közt legalább attól fog megszabadítani, hogy órákat, napokat kell ácsorogni hivatalok, üzletek előtt. A sok blokk és jegy megszerzése csak felmunka, mert ami azután következik, még fontosabb, az élelmiszerek megszerzése. Már korán reggel ott kell hagyni az asszonynak a gyerekeket magukra és sietni a városházára, aztán kenyeres, lisztes, meg egyéb boltok elé, hogy ott ácsorogjon délig abban a most nem mindig sikeres reményben, hogy talán kap majd valami élelmet. Azalatt pedig otthon felébrednek a gyerekek, éhesek, sírnak, várnak, koplalnak. Az apjuk a harctéren van, katona, aki máskép szenved, de ebből a háborús eredményből kijut nekik is, az itthonmaradt családnak bőven. Ezen a lehetetlen helyzeten segíteni kell. Az ácsorgás megszüntetésére keressünk, módot, utat itt is, máshol is, mindenütt, ahol ez a baj meg van. A hátrányait ennek fölösleges magyarázni. Az idő, az egészség, a munka, a kereset, a család rovására megy ez. Cselédet nem tarthat mindenki. És ha tart, hát nem azért fizeti és eteti, hogy a hivataloknál ácsorogtassa nap-nap mellett, hanem hogy az otthoni munkánál is valami hasznát vegye. Ha már meg szervezik a közélelmezést, arról is gondoskodjanak szociális és humánus érzékkel, hogy az cicsorgás, a drága idő elpocséko- lása szűnjön meg. A jegyosztások mai
