Esztergom és Vidéke, 1917

1917 / 63. szám

Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 63. szám i Vasárnap, augusztus 26. POLinmés TRRSRDRLMfLFIR ZERKES2TÓSÉG?| fÉS KIADÓHIVATAL : HMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., 10VA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ ŐZLÉMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI , HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FELELŐS SZERKESZTŐ : FÖMUNKATÁRS: DK RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Új tájékozódás Esztergomban. ■ (Folytatás.) A város kultúrájára a háború ugyancsak rányomta a maga sorvasztó bélyegét. Nemcsak a tanintézetekre gondolok itt, ha­nem a kultúra többi intézmé­nyeire is: múzeumunk hozzá­férhetetlen, a népakadémia nem valósíthatja meg programmsze- rű működését, a gazdatársada­lom köri élete és önmű­velődése pang, aminthogy egyál­talán helyiség hiánya egyik leg­főbb kerékötője a művelődési intézmények nagy jelentőségű akciójának. Emiatt sínylődnek a taninté­zetek is. A háború megakasz­totta a tanítóképző és a reális­kola helyiségkérdésének meg­oldását. Az első rajtunk kívül áll, bár természetesen éppen nem közömbös, vájjon nagy­szerű dunaparti palota emeli a város szépségét, vagy régi, got nem tantermeknek készült helyiségekben tanulnak a jövő nemzedékek mesterei s a Cser- noch-út elején a régi tűzoltó­szertár szomorú romjai éktelen­kednek a hajóról leszálló ide­gen gyönyörködtetésére. A reáliskola kérdése 'azonban legközelebbről s legérzékenyeb­ben érinti a várost, t. i. a zse­bénél. Egy tanintézet fentartása nagy luxus. A modern követel­ményeknek megfelelő szertárak­kal való fölszerelés, ezeknek nívós állandó fejlesztése, nem is említve a személyi járandó­ságokat, kétségtelenül nagy meg­terhelés. Számszerűsítve békés időben legalább 40—50.000, háború alatt 60—70.000 korona évenkinti kiadást jelent a kellő színvonalon álló — nem fővá­rosi mértékkel mért — közép­fokú iskola fönntartása a tan­díjakból és államsegélyekből be­folyó összegeken felül. Ekkora tehertől való szabadulás, ami­hez nálunk a telekbe fektetett' összegek járulnak, természet­szerűen kívánatos. Ámde. az államosítással, ami jelen esetben egyedüli orvos­ságnak látszik, nagyon köny- nyen velejárhat a reáliskola át­alakítása polgárivá, hiszen is­meretes a kultuszminisztérium újabb programja, mely a cse­kély népességű középiskolát — pl. legutóbb az esztergomival egyidős ungvári reált — vagy egyszerűen átthelyezi más vá­rosba, vagy átszervezi. — Azon vitatkozni lehet: mi kívánatos inkább, reál vagy polgári? De talán nem kellene eieve a vagy- vagy merev álláspontjára sem helyezkedni. Utoljára a mostani képesítési törvény, mely egyik legfontosabb tényezője reális­kolák föl nem karolásának, alig­ha él örökké s akkor már szá­mottevő dolog lesz : van-e hely­ben reál ? A felsőbb osztályok ; de egyáltalán az intézet látogatott­ságát pedig addig is lehet elő­mozdítani, sőt biztosítani jutá­nyos állami internátus vagy leg­alább a reáliskola diákasztalá­nak létesítésével. Ami különösen az internátust illeti, a mostani gazdasági ba­jokkal küzködő vidéki szülőkre nézve ilyennek létesítése szinte életkérdés; az állam — rendel­kezvén kellő kockáztatható tőké­vel és alkalmas személyzettel — valóban rendszeresen mind többet állít és tart fönn ; Esz­tergom geográfiái viszonyai pe­dig mindenképen javallják. Úgy hogy semmi ok sincs e tekin­tetben pesszimizmusra, ha mind­járt az elhelyezés kérdése pil­lanatnyilag szinte megoldhatat­lan probléma elé állítja magát az iskolát is. Ez legfeljebb új épület emelését teszi elen­gedhetetlen köteleséggé, esetleg a kaszárnya egy részének föl- használását. Annyival is inkább, mert fő­gimnáziumunk szintén helyiség hiánnyal küzködik. Modern in­tézetjellegéhez bővítésre, terjesz­kedésre máris szükség van. Zsú­foltságtól ugyan ma még nem igen kell beszélnünk, de az ideális állapot elérésére leveze­tő intézmény mindenképen aján­latos, sőt szükséges. Népiskoláink állapota minden, csak nem rózsás. Helyiség-kér­dés szerepel itt is, úgy hogy nagyarányú beruházó programm itt is előveti árnyékát. De hoz­zájárul a nemtörődömség szá­mos szülő részéről, aki többre becsüli az iskolás gyermek nap­számát, mint a kultúra elemeinek megszerzését. Előhozhatnók is­mét a mozit s a látogatására vonatkozó szabályrendelet szük­ségességét. Magasztalhatnók a gyermektanulmányi társulat ki­tartó munkásságának fölada­tait. Vázolbatnók az intézmé­nyes, nagyarányú jótékonyság kívánatos áldásait és hatásait iskolákra és városra egyaránt. De azt hiszem, egyelőre leg­fontosabb feladat fölkelteni és ál­talánosé tenni azt a meggyő­ződést, hogy a kultúra, a tan­intézetek ügye nemcsak a pe­dagógia és pedagógusok ügye, hanem az egész köznek emi­nenter elsőrangú érdeke, a sor­sát irányító tényezők egyik leg­fontosabbika s egyben a hala­dottságának bizonyítványa. *T* A győzelmet minden huma­nizmusból kivetkőzött kiéhez- tetéssel ambicionáló kölcsönös törekvés legjobban bizonyítja : mit jelent az élelmezés kérdése. S ami a háborúban ennyire nyilvánvalóan előtérbe nyomult, nem mellőzhető általában s főként gazdasági jelentőségű, vagy vonatkozású kérdéseknél, amilyenek a most fölvetettek is. Ámde az is kétségtelen, hogy mindennemű élelemmel Eszter­gom nem bírja ellátni magát. Igaz, hogy ez nem is szüksé­ges, Rámutathatunk azonban arra, hogy a kerti vetemények, zöldség- és gyümölcsfélék fon­tossága és jövedelmezősége ép­pen nem alárendelt s hozzá mi- nálunk — már az előbbi fejte­getettek folyományaképen is — nagyon is aktuális. A szigeten ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA az öntözés kérdése sem okoz nehézséget, a magasabban fek­vő helyeken pedig akár nagyobb méretű, esetleg villamos erőre járó „bolgárkerekek" gondos­kodhatnának a kertgazdaságban elkerülhetetlen öntözésről s já­rulnának hozzá a vele foglalko­zók vagyonosodásához. (L. Nagy­kőrös, Kecskemét.) Igaz, hogy a termékek védelmére az enyém- tied erkölcsi maximáin szigorú­an őrködő rendre, mezőrendő­ri szervekre, de méginkább megfelelő nevelést juttató pro­filaxisra van szükség. A termények megfelelő érté­kesítéséről és esetleges feldol­gozásáról már a szövetkezés megfelelő szervei voldának hi­vatva gondoskodni; az élelmi­szergyártással foglalkozó eset­leges ipartelepek és malmok pedig ideirányíthatják a vidék termését s igy járulhatnak a gyomorkérdések oly nagy je­lentőségű megoldásához. * E sorok írója nem barátja a a nagyképű fontoskodásnak s legjobban az bántaná, ha egy­szerű, bár jószándékú kis írását valaki ennek venné. Csak azt szerette volna ha az Esztergom és Vidéke a háború ellenére is napirenden tartva a saját ügyeinket, állandó érdeklődést keltene ezek iránt s így kon­krét esetekkel, praktikus gondo­latokkal megvitatva a szükség­leteket, az itt tárgyaltaknál még jobb eszméket, terveket vetne föl s így előmozdítaná a közös célt: az új tájékozódást Esz­tergomban. — ß. — Roda Roda írásaiból.' 1. Háborús utazás. 1914 okt. 9.-ikén a haditudósítók egy óriási gépkocsin Przemysl-be iparkodtak. Ez a rettenetes szörnye­teg legalább is húszezer tonna vizet szorított volna ki az óceánon. 1 Du■ Dame c. illusztrált berlini szépirodal­mi folyóirat 1917 júniusi füzetéből.

Next

/
Thumbnails
Contents