Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 55. szám
Esztergom, 1917 XXXIX. évfolyam 55. szám Vasárnap, július 29. I POUTIKRÍ és TRRSRDRLMILfíP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LA F SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÖi DF.NDÖK. Időjárásunkról. Változatosabb és jelentősége- sebb időjárást még sohasem értünk. A lezajlott három éves háború időjárása hol komoran borús, hol vigasztalóan derűs, hol megdöbbentően viharos, hol pedig kíengesztelően változatos napi eseményeket pörgetett le előttünk. Borús homlokkal vagy sebzett szívvel fogadtuk a rossz időjárást, de a kedvező fordulatokat mindig boldogító örömmel üdvözöltük. A mi világháborúnk, úgy látszik, a mi éghajlatunk szerint, négy évszakra oszlik Virágos kikelettel kezdődött az első év. Babért és vérrózsát termett a második esztendő. Korszakos sikerű aratást végeztünk az idén. Hátra van még a betlehemi jászol téli csodája, a világmegváltás ujjászüietése a negyedik év megpróbáltatásai után. Egész világrészek keveredtek az európai csataterekbe, a hol az európai hegenómiáért a német és angol sas csapott össze elkeseredetten a berzengő francia kakas, az esetlen orosz medve, a ravasz olasz róka s az oláh éhes farkas ragadozók társaságában. A német sasok, a magyar turulok, az osztrák héják, a török kányák, a bolgár karvalyok azonban eddig ! még mindig le- győzetienül a háború egén íö- lülemelkedve, küzdenek egymás mellett a francia, az angol, az olasz, az orosz, az oláh és az amerikai választékos állatsereglet ellen. A sólyom gyakran legyőzte csőrével a sivatag megvakított királyát, az oroszlánt. A gőgös mennyiséget ma győzi le a diadalmas minőség. A fenhéjázó Góliátot teríti le a gyermek Dávid parittyája. Ez a helyzet a mi időjárásunk legkecsegtetőbb jelzése. De külön időjárás intézi mai napság a mi sorsunkat, még peFÉLELÖS SZíRKESZTÖ : FÖMIJMKATÁRS : | DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR- KŐRÖSY LÁSZLÓ. ^ KIADÓTULAJDONOSOK: * LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. Í MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉS! ÁRAK: f EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. $ MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. t HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLYSZERINT $ KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA dig a felhők járása. A milyen nyomasztó aggodalommal tekintettünk a száraz májusra és júniusra, olyan vigasztaló jóérzéssel fogadtuk gabonánk aratása eredményét és épen olyan megkönnyebbüléssel, üdvözöltük a júliusi esők javító áldásait. Valóban tömérdek takarmány veszett kárba, egész világrészünkön a két száraz hónap alatt. Mindamellett még nem hiúsultak meg összes gazdasági reményeink. Esztergom külön időjárása szintén mély nyomokat hagyott történetünkben. Husvétkor tört ki az első zivatar, mely az alispán székét rendítette meg. Nemsokára lecsapott a villám arra a derék tölgyre, a kit a közvélemény a vármegye erős uj oszlopának becsült. A mi égiháborúnk egén azonban megjelent a szivárvány en- gesztelődése, az uj alispánhelyettes megválasztása után. Az utolsó politikai vihar a főispán székét döntötte le és oly sokat ígérő uj erőt állított helyébe, a- kiben épen olyan reménnyel és hittel bízunk meg, mint az esz-1 tergomi huzamos rossz időjárás után a mai polgármester választásában. Nem vonatkozhatik tehát reánk a nagy Arany János : Zách Klára című remek balladájának ez a strófája : Rossz időket élünk, Rossz csillagok járnak, Isten óvja nagy csapástól Mi magyar hazánkat! Dr. Kőrösy László. Luczenbacher Pál programmbeszéde. Vasárnap d. u. 3 órakor KiSmuzs- lán, a Luczenbacher-kastély előtti parkban a köbölkúti választókerület polgárságának nagyarányú részvételével tartották meg a jelölő értekezletet, amelynek folyamán, mint lapunkban is jeleztük, Luczenbacher Pál földbirtokost a főispánunkká kinevezett B. Köb ék Kornél helyébe képviselőjelöltül kérték fel. . Az értekezlet elnöke Balázs Lajos bátorkeszi gyógyszerész, jegyzője Stampay János köbölkúti igazgatótanító volt. A választókerület függetlenségi érzelmű polgárságának azon kívánságát, hogy Luczenbacher vállalja el a jelöltséget, Soós Károly bűesi ref. lelkész fejtette ki nagy lelkesedést keltőén. Luczenbacher Pál erre elmondotta programmbeszédét, amelyet egész terjedelmében közlünk a következőkben : Igen tisztelt választók! Kedves földijeim! Nagyon köszönöm önöknek, mint a köbölkúti kerület választó közönsége megbizottainak szíves megjelenésüket, és nagyon köszönöm ékes szavú szónokuk által tolmácsolt azon magas bizalmukat, hogy az én csekély személyemet jelölik a Kerület országgyűlési képviselőjévé, amely megtiszteltetést a legnagyobb köszönettel fogadom. Eme bizalmukban megnyilvánulását látom annak, hogy a kerületet nem valamely nagynevű politikusra akarják bizni, hanem oly valakire, aki érdekeiket legjobban képviseli, aki itt önökhöz, hasonlóan — ezen kerületben született, itt születése által a kerület barázdáihoz és rögeihez fűződik, aki — mint önök is túlnyomó részben — az anyaföld műveléséből meríti erejét, tudását és ismereteit, aki egész — bár nem hosszú — életét önök között eltöltve, ismeri a föld népét, ismeri annak gondolkodását, kívánságait és igényeit, s a kinek ezáltal megadattak a módok és eszközök ahhoz, hogy önöket és az önök érdekeit az országgyűlésen kívánalmaiknak megfelelően képviselje. Közvetlen jogelődöm, jelenlévő nagybátyám, Kobek Kornél főispán úr ő Méltósága örökébe lépek ezen jelölés alapján, aki mint a 48-as függetlenségi párt tántoríthatatlan híve, úgy pártállásánál, mint egyéniségénél fogva is, a kerületnek 7 éven át méltó képviselője volt; s ha elődöm ezen útmutató pártállása mellett — a melynek elveivel őt önök hét esztendővel ezelőtt képviselőjükké választották, legelső sorban még hódolatteljesen emlékezetembe veszem magának Felséges Királyunknak irányító tetteit és szavait, aki az ő fenkölt gondolkozásában maga kiáltotta oda ezelőtti kormányának, hogy „jogot akarok adni a népnek“ —- „ki akarom terjeszteni a választói jogot mmdazon polgáraira a magyar hazának, akik attól eddig megfosztva voltak“ —• ha ezen I királyi szavakat emlékezetbe veszem, s önöknek elődöm megválasztása által kimutatott pártállásukat is köteles figyelemre méltatom: nem lehet kétségem pártállásom megválasztásának helyességében, nem lehet kétségem az iránt, hogy azt a pártot kell magamévá mondanom, a mely már a királyi szó elhangzása előtt is az általános egyenlő, titkos szavazati jogot lobogtatta zászlóján ; ahhoz a párthoz kell csatlakoznunk, a hová minket úgy saját • meggyőződésünk, mint Felséges Királyunknak, a legelső magyar embernek a szavai irányítanak. A királyi szó a megelőző kormánynál süket fülekre talált, s ezért el kellett hagynia helyét, s átengedni azt azon pártoknak és pártok vezetőinek, akik felismerve a kor szellemét, felismerve az óriási pénz és vér áldozatot, amelyet világháború folyamán a magyar nép fiai drága hazánk oltárán feláldoztak, ennek a véráldozatnak viszonzásául, a választási jogban részesíteni kívánják legelső sorban a magyar nép azon hős fiait, akik életük kockáztatásával vérüket ontották a hazáért, a kik elhagyva békés foglalkozásukat, elhagyva tűzhelyüket, családjukat, gyermekeiket, a borzalmak, a nélkülözések és emberi erőt meghaladó fáradalmak között küzdöttek a harcok terein szent hazánk védelmé ben. Mert kedves választópolgárok, az az igazság, hogy a kocsis legény, ki gazdája mellett küzd, sőt gyakran megmenti gazdája életét, szintén teljes mértékben részesüljön a jogokban. Mindnyájunk gondolata a háborúban összpontosul ! És mindnyájunknak csak egy vágya a béke ! Az összes magyar politikusok közt gróf Károlyi Mihály volt az, a ki felismerte a veszélyt és kockázatot, amit e világháború a magyar nemzetre hozhat. És midőn első ízben a békekötés megkísérlését sürgette, Tisza és a munkapárt azt hazaárulásnak bélyegezték. A mai kor Károlyinak ad igazat, mert már maga királyunk is azt hangoztatja: „óhajtom a mielőbb való békét.“ A Tisza kormány a közélelmezés terén is nagy hibákat követett el. A földmíves népnél is megszorította a kenyérmennyiséget, a vetőmagot redukálta a jövő termés rovására, az állatoktól megvonta a takarmányt és ezáltal az állattartást megnehezítette. — A mai kormány céljai közt van a közélelmezés megjavítása, az élelmi cikkek egyenlő elosztása, a visz- szaélések meggátlása.
