Esztergom és Vidéke, 1917

1917 / 48. szám

Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 48. szám Csütörtök, július 5. POUTimés TRRSRDRLMlLfíR • ^ FAMiniirATÁ De . T rí Äci7rTCPi 1 n « i/ . SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADOHIVA: AL SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÖ. DENDÖK­fÖMUMKATÁRS: DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. KIADÓI UL AJ DONO SO '< : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Kereskedőink egyesülése. Új kormányunk ;eform- tevékenységének leginkább két kiemelkedő részlete érdekel min­ket legközelebbről. Az első ne­vezetes tétel az autonómia. Gróf Esterházy Móric uj mi­niszterelnökünk programmbeszé- dében igy nyilatkozott: — „Mint a magyar állam egyik régi, becsületbeli tartozásá­nak lerovását és a vallási béke állandósításának leghatalmasabb eszközét ezen az országgyűlé­sen akarjuk megtenni a katho- likus autonómia létesítésére és az 1848. évi XX. te. teljes vég­rehajtására vonatkozó törvény­hozási és kormányzati intézke­déseket.“ Kedvezően garantálja ezt a miniszterelnöki nyilatko­zatot gróf Apponyi Albert val­lás- és közoktatásügyi minisz1 terünk jelentő séges tárcája is. A másik örvendetes enunciá- ció városunkat érdekli elsősorban : — „A városok önkormány­zatát — jelentette ki bemutat­kozó uj miniszterelnökünk — tiszteletben kívánjuk tartani, fejleszteni és tekintettel egyfe­lől,' hogy a háború alatt állami föladatokat kellett teljesíteniük, másfelől a háborús viszonyok folytán bevételeik apadtak vagy fejlődésükben visszamaradtak, komoly föladatunk a városok háztartásának rendezése pénz­ügyi önnállóságuk alapján.“ Az uj kormány uj váltóinak bemutatása után került napirendre kereskedésünk országos szer­vezése is. Az Országos Magyar Keres­kedelmi Egyesület közgyűlési határozatára ugyanis a buda­pesti kereskedelmi körök vezetői értekezletre gyűltek össze, a hol egyhangúan eldöntötték, hogy a fővárosban nemsokára országos kereskedői nagygyűlést rendeznek. Ez az uj szervezkedés a ma­gyar kereskedők érdekeit akar­ja gazdasági és politikai életünk­ben országossá avatni. A hazai kereskedelem legelső célja azonban nem a politika, hanem az ország gyarapításá­val magyar kereskedőink jólé­tének tekintélyes fejlesztése a háború viszontagságai után. Ezt az üdvös célt pedig csakis úgy érhetik el, ha kereskedőink ösz- szes termelő honfitársaiknak őszintén felebaráti kezet nyúj­tanának. Mert egyesegyedül a terme­lő és kereskedő osztályok test­véries szövetkezésétől függ a fogyasztók jóléte is. Az érdek- ellentétek áldatlan kiélezésével egyetlen közgazdasági tényezőnk se foglalkozzék. Hiszen a ter­melő és a kereskedő faktorok végső célja mégis csak hazájuk legfő érdekeinek szolgálata. Ilyen értelemben az eszter­gomi sajtó is szívesen üdvözli kereskedőink országos egyesü­lésének eszméjét, melyet már a mi esztergomi kereskedőink szintén előkészítenek saját kö­rükben. A magyar kereskedők orszá­gos politikai bizottsága fogja már rövid idő múlva az orszá­gos kereskedői nagy gyűlést Bu­dapestre összehívni. Ez az or­szágos tömörülés tetemesen meg- gyarapítja kereskedőink tekin­télyét és önérzetét. Figyelő. Ne feledkezzünk meg azokról, akik a haza védeF méhen nyomorékká lettek !\ ki uj kormány üdvözlése. • Az Esterházy-kormány már elfog­lalta a helyét az országgyűlésen és a magyarság szivében egyaránt. Vá­rosunkban is általánosa rokonszenv iránta. Azon örömnek és megköny- nyebbiilésnek, amely városunk füg­getlenségi érzelmű polgárait eltöltötte az uj kormány kinevezésével, legel- sőbben az „Esztergomi Független­ségi és 48-as párt“ választmánya adott kifejezést, mely a következő tartalmú feliratot küldötte el a kor­mányelnöknek : Nagy méltóságú magyar királyi Kormány! Amidőn az isteni gondviselés úgy akarta, hogy az emberiség évszázádos civilizációját pótolhat- lan szellemi és anyagi javak pusz­tulása, a nemzetek harmonikus együttműködését mérhetetlen gyű­lölet, az egyén boldogságát pedig határtalan szenvedés váltsa fel, a magyar nemzet hagyományos ál­dozatkészségét, megingathatatlan hősiességét és jutalmat nem kérő tökéletes önmegtagadását vetvén kegyetlen ellenségei elé, egységes élő ércfalként állott fel élethalál­küzdelmet vívó hazájának, imádott földjének és királyának védelmére. E sokat szenvedett, jogos re­ményeiben és követeléseiben any- nyiszor keservesen csalódott nem­zet a vértől gőzölgő csatamezőkön, bömbölő ágyúk vasförgetegében szebb és boldogabb jövendőjének biztos hitében dicsőségesen állott helyt és az ősi történelem ragyo­gó lapjait is elhomályosító vérál­dozatával örök időre biztosította hazájának fennmaradását. A koronás apostoli király meg­ismerve hű magyar nemzetének emberfölötti hősiességét a vértől pi­rosló Kárpátokban, a granátdulta Alpesekben és mindenütt, a hol a magyar léleknek varázsereje földön­túli áldozatokra képesítette fiainkat, elsőnek sietett megnyitni a nemes fejedelmi lélek hálát és elismerést osztó zsilipjét, elsőnek sietett há­lás szivére ölelni szeretett magyar nemzetét. E hálás érzelem él mindnyájunk szivében és kell, hogy az a fön- séges halálmegvetés titáni harcai­hoz méltó legyen, nem röpke szó­virágként élvén ajkainkon, hanem megdönthetetlen szilárd alapkövévé válván nemzetünk boldogabb jö­vendőjének, dicsőséges fenmaradá­sának, egy jobb, tisztább, boldo­gabb demokratikus Magyaror­szágnak. És midőn minden hazafias lélek e hálától illetett imába foglalta élet­halálküzdelmét vívó hazájának hősi védelmezőit és azok szenvedéseire függesztett tekintettel zokszó nélkül hozza meg az önmegtagadás ál­dozatait, akadt e szenvedő ország­ban egy bűnben fogantatott kor­mány és köréje sereglett érdek- szövetség, mely lelkét a hálaérzete elől kegyetlenül elzárni s szenve­dő ország jajkiáltásait hasztalanul elhangozni hagyni, vigasztaló sza­vát elapadni, támogató erejét el­vonni tudta, mely nem bízott azok­ban, akik a kétségnek fullánkjait halálos sebeikkel és hörgő keblükkel tépték ki az egész világ népeinek leikéből, amely bűnös re- aktiót, szeretetlenséget, bizalmatlan­ságot tenyésztett ott, ahol az atyai gondoskodás drága forrásának kel­lett volna fakadnia, amely érdekszö­vetség lelkiismeretfurdalás nélkül nézte el tagjainak visszaéléseit akkor, amikor egy szenvedő, nél­külöző, fiait sirató ország volt gondjaira bízva, csukott szemekkel és fülekkel menvén el a magyar nemzet határtalan önfeláldozása, tü­relmes várakozása mellett. E bűnös közöny, a felületes, célszerűtlen, káros és veszedelmes intézkedések, a vérzivatar által fel­idézett megtisztulási, megújhodási, vagyak merev ignorálása a végső határig fokozta azt a veszedelmet, amely a külső ellenség képében veszi körül hazánkat. Ámde az Isteni gondviselés, mely úgy akarta, hogy milliók halálhörgése árán nézhessünk egy jobbkor hajnalodása elé, mely ha­zánkat a pusztulástól fiainknak hő­sies lélekkel való megáldása utján megóvta, ismét segélyünkre sietett és ezt az érdekszövetséget az örök életre hivatott becsületes tisztaság, a lenyűgözött szabadság, a nemzet boldogulásának olthatatlan vágya által előidézett tisztító viharral el­söpörte. Ezen korrupt kormányzat elmú­lása a magyar nemzetet boldog­sággal és kimondhatatlan örömmel tölti el, melyben az esztergomi függetlenségi és 48-as párt is osz­tozik, s amidőn ezen határtalan örömét ezennel választmányának határozatából mély tisztelettel kife­jezi, a legtisztább lelkesedéssel és hazafias örömmel, teljes bizalom­mal üdvözli az újonnan alakult magyar királyi Kormányt és an­nak minden egyes tagját, a nem­zet fölött őrködő isteni gondviselés áldását kérvén reájuk.

Next

/
Thumbnails
Contents