Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 37. szám
Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 37. szám Csütörtök, május 24, POUWRíés TBRSFDFILMfLfíR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉS! S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜi DENDŐK. DR FELELŐS SZERKESZTŐ : RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. FÖMUMKATÁRS : DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Nemzeti árváink. A németbirodalom buzdító példájára a mi hazánk is kárpótolni iparkodik tetemes háborús veszteségeinket nemzeti árváink fölnevelésével. Ez a jelen kötelessége és a jövő reménye. Számos szegénysorsu hadiözvegy kénytelen azonban félárváit magukra hagyatva, kenyérkereset után járni. Ezeket az elhagyott gyermekeket nem szabad nemzetünknek elhagynia. De a nemzeti árvák nevelése nemcsak emberbaráti, hanem a mi nemzeti kötelességünk is. A jelenkor végzetes vérveszteségeit a jövő nemzedék üdvös gyarapításával lehetséges csak pótolnunk. Hanem az árva falusi apróságokat semmiesetre se neveltessük másutt, mint falun, mert a városi nevelés parasztságunk jövőbeli erejét tetemesen elvonná. A földművelést sem lehet városban megtanulni. A tanult osztályok, vagy a kereskedők és iparosok árvái valók egyedül a városi árvaotthonba. Az árvaotthon pedig legyen a szeretet galambháza. Lélekemelő példát adott erre gróf Vay Péter, a nemesszivü magyar mágnás és az apostoli szellemű lelkiatya mikor pestmegyei gyóni kastélyát és parkját, még a háború küszöbén, hadiárvaház céljául ajánlotta föl, száz nemzeti árva nevelésére. Ennek az első nemzeti hadiárvaháznak a bokréta ünnepét a szép május végén üli meg a jótékonyság nemzeti géniusza. A nemes gróf áldozatkészségét sietett társadalmunk is gyarapítani, midőn uj épületszár- J nyat emeltek még, százötven ágyra ; azután herceg Lónyay Elemérné, Stefánia királyi hercegnő fölhívására az országos csecsemővédő liga ugyanott külön alapítványokat létesített. Szinigazságot hirdetett gróf Vay Péter, mikor kinyilatkoztatta, hogy „míg a háború tart, addig a szükség legégetőbb, mert a jelenben nagyobb szolgálatot tesz a legszerényebb intézmény, mint évek múltán a legfényesebb palota. “ Különleges' tanulság, hogy Berlinben a hadiárvákat jórészt karmelita nővérek gondozzák; mert testi-lelki üdvös gyarapításukat fejlesztve csakis ilyen krisztusi szeretet képes annyi önmegtagadó áldozatra, melyekért a Szentlélek galambjai jutalmukat épen nem ezen a világon keresik. Ez a lelkesítő példa bátorít minket arra, hogy a Magyar Sión jószívűségét is kikérjük nemzeti árváink javára. Áldozatos hercegprímásunk dr. Cserélődi János Főpásztorunk és hazánk legelső fökáptalana hivatottak hasonló szeretetház teremtésével, nemzeti árváink fölnevelésére. Bíboros hercegprímásunk a főegyházmegyei tanítók, iparosok és kereskedők hadiárváit gondoztatná székesfővárosában, a főkáptalan pedig a parasztság hadiárváinak megmentésére kies dömösi birtokán emelhetne menházat. Ezek az üdvös intézmények, korszakos érdem gyanánt örökítenék meg főpapságunk nevét nemzeti történetünkben ! Dr. Kőrösy László. Ne feledkezzünk meg azokról, akik a haza vedel= méhen nyomorékká lettek! Kevesen házasodnak. A világháborúnak nevezett rettenetes pusztulás közt nem csekély a rengeteg vagyon és muníció rongálása, elpusztítása. De mindennél nagyobb, sőt értékében föl nem becsülhető a nagy emberveszteség, mind a tulajdonképeni fronton, mind a hadakozó országok belsejében. Szemlátomást hal, fogy az emberiség. Egyenesen megdöbbentő erre nézve a statisztikai kimutatás. Ennek okát nemcsak a háborúban kell keresnünk. A háború ugyan sokban hozzájárul a szomorú viszonyokhoz, de nagyobbrészt más körülmény is okozza a népesedés rohamos apadását. Köztudomású, hogy mostanában nagyon sokan szinte irtóznak a házasságkötéstől, a családalapítás magasztos, hazafias kötelezettségétől. Feltűnően kevés az esküvők száma. Van ugyan ennek többrendbeli akadálya. Ám ezek csak kissebb mértékben nehezítik a házasodási. Az egyházi, polgári, katonai hatóságok tudvalevőleg minden lehetőt megtesznek a nősülni kívánók érdekében. Mi inkább az erkölcsi felfogás meglazulásában, a családalapítással járó komoly kötelezettségektől való irtózásban a könnyelmű, gondtalan életmód kedvelésében látjuk a feltűnően ritka esküvők okát. Ez mindenekelőtt közerkölcsi, nemzeti szempontból nagy veszedelemmel fenyeget. Azért az iránytadó körök minden lehetőt kötelesek elkövetni e veszedelem elhárítása érdekében. Meg kell találni a módját, orvoslását, hogy az esküvők száma növekedjék. Ez természetesen csak úgy történhetik, ha komolyan hozzálátnak ez ügy alapos rendezéséhez. Elsősorban az egyesek szellemi és anyagi helyzetének megjavítására szükséges intézkedések megtétele kívánatos. A kormány mint értesülünk már törvény- javaslatot dolgozott ki melynek célja a népesedési szaporulat előmozdítása, Az annyira szükséges törvényjavaslat megkönyíti a családalapítás, intézkedik az anyaság védelméről és segélyezi a többgyermekes szülőket. A legérdekesebb e törvényjavaslat amaz intézkedése, hogy az állam házassági irodákat állít föl, melyek propagandát fognak kifejteni a családalapítás érdekében és fölvilágo- sítást, segélyt nyújtanak a házasodni szándékozóknak, mindenesetre nem az erkölcstelen irányú apróhirdetések, újságok utján, hanem a törvényben pontosan előirt eljárás révén. E törvényjavaslat igen üdvös intézke- kedése, hogy egy nagy baj elevenére is tapint. Szembeszáll az átkos egykerendszerrel is és kimondja, hogy az egy gyermekes szülők fele vagyona az államra száll. Szerintünk e vagyon a sok gyermekkel megáldott szülők jutalmazására, segélyezésére volna fordítandó. Ez a törvényjavaslat, úgy látszik, jól számol a mostani viszonyokkal; még az agglegényekre is kiterjeszkedik. Igen magas nőtlenségi adó lesz kivetve; és ezáltal sok tekintetben beföllegzett az agglegényi kényelmes, vagy helyesebben szólva, sivár életnek. Sajnos, ezek az üdvös tervek még csak javaslat alakjában vannak meg. Pedig erkölcsi, társadalmi, nemzeti szempontból nagyon kívánatos volna, ha mielőbb törvényerőre emelkednének és üdvös hatásukat a társadalmi életben éreztetnék. Őszintén szólva, sokan vannak oly kedvező körülmények közt, kik most a háborús helyzet dacára is megnősülhetnének. Sajnos, ezek legtöbbje csak saját, önző, egyéni kényelmet, érdeket tekint és nem egyúttal a társadalom, az állam javát is. Az ilyenek megérdemlik, hogy a törvény szigora kényszerítse őket a családalapítás oly magasztos, magyar nemzeti szempontból felette fontos hivatására. Minden magyar ember józan eszével átláthatja, hogy most, midőn oly nagy közöttünk a vérveszteség, egyesült erővel minden törvényes eszközt és módot meg kell ragadni a nagy pusztulás helyrehozására és az ország egységes föllendülése érdekében. P. Luxi. HÍREK A hercegprímás itthon, dr. Cser- noch János bíboros hercegprímás egy heti fővárosi tartózkodás után visszaérkezett székvárosába. Névmagyarosítás. Heufeld Ilona esztergomi lakos családi nevének
