Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 4. szám
Csütörtök, január 18 POUTIKRT és TBRSflWLMlLfíR E sztergom, 1917 XX^XIX. évfolyam 4. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KŐZLÉMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉS! ÉS HIRDETÉSI DIJAK. STB. KÜLDENDŐK. FÉLELŐS SZERKESZTŐ: FÖMU.VKATÁRS : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR- KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓ 1 ULAJDONOSO '< : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRA* : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A tojás lavinája. Ez az elsőrendű élelmicik- künk a háborús világban szin- I tén elsőrendű kisértések alá került. Igen tanulságos azonban a tojás lavinájának története. t en azért a első forrásból a következőket közöljük azokkal az olvasóinkkal, kik hajdan a tojással a legjobb barátságban éltek: Á!-e1: : Megfigyeléseim szerint a SÜT if3’.’’jó falusi tyúk meg télén is to- ? jással kedveskedik gazdájának. Igaz, hogy a baromfi állo- -- mányt gyakran járványok pusztítják. De ezek ellen a bajok ellen már alapos háziorvoslás áll népünk rendelkezésére. Hanem az is igaz, hogy té- y len a tyúk ellátása jóval drágább, mint nyáron, mikor élelmét szabadon összekapargál- hatja. Tavaly még kora tavasszal, tiz filléres tojást kinálgattak a parasztasszonyok. Mihelyt a kofa gőzhajók megindultak, a tojás ára rögtön megkétszereződött. A tojás lavinája egyébként a vándorkofával szokott kezdődni. A falusiakkal ismerős vándorkofa rendesen a budapesti központi vásárcsarnokban tanyázik. Ez az ismert alak szerzi el a néptől — még a gőzhajón — a szezon-gyümölcsöt és az összes falusi kivitelt. A bizalmas vándorkofa az őszi hónapokban harminc filléres tojásokat gyűjt össze valamelyik nagykofa befektetett pénzén. Az első gyűjtő tehát már nem a fogyasztó közönség javára dolgozik, hanem a pénzelő, spekuláns nagykofának, ki harminchat filléren veszi át az értékes hozományt. A jómódú nagykofa drága gyűjteményét azután élelmes tojás vigécek dongják körül, kik már negyven fillérért szállítják a több ezer tojást a többszörös házi úrnak, a bőrzés tojáskereskedőnek. Ez a gépkocsis árdrágító azután külön raktárában, különlegesen rendezte!: a drága anyagot. A gondosan beládázott és vasutszállításra előkészített bőrzés tojáskészlet végre a tojáströszt fejedelméhez, a bankár nagykereskedőhöz származik, kinél a feltározó szortírozás után az ú. n. teatojás ára egy koronára emelkedik karácsony előtt. A másodrendű, az ú.- n. főzőtojás, mely még nyárról konzervált szerzemény, húsz iiilerrel jutányosabb, de egyúttal gyanúsabb is. Míg az első gyűjtő, a tolakodó vándorkofa még csak ké- zikosarukkal dolgozik az utolsó állomáson, a tojás nagykereskedőnél már vasúti vaggonok szükségesek a nagy kincs értékesítésére. A tojás lavinája ellen az idő- szerint még nehéz a védekezés. De a szertelen árdrágítás minket is rá fog kényszeríteni arra, a mit már a németbirodalmi gazdasszonyok. rendszeresen követnek, hogy a legelső forrást kell az első inváziók meghiúsítására minden vonalon megszállanunk. A vércseszemű vándorkofát szorítsák ki tehát mielőbb a mi jószemű városi úriaszonya- ink a szomszédos falvak csatatereiről és akkor szent meggyőződésem szerint nemsokára megszűnik Esztergom vármegyében és székesvárosában a tojás lavina gyászos, sőt gyalázatos korszaka. Falusi gazdasszony. Elemi népiskoláink helyzete a világháború alatt. Elemi népoktatásunk igen sokat szenved a háború tartama óta. Természetesen ennek legfőbb oka az, hogy a tanítók sokan, már háború kezdete óta nincsenek itthon, bevonultak. Amint a „Néptanítók Lapja“ 45. számában olvashatjuk, az ösz- szes bevonultak száma 16.081. Sok ez ! Körülbelül a fele volna a népiskolák összes tanítóinak. Tessék ezt pótolni. Persze nem lehet! Városokban még csak megy valahogyan a dolog, mert, mondjuk egy 10—12 tanerős iskolánál, ha hiányzik 4—5 tanító, de mégis otthon vannak a tanítónők és idősebb tanítók, akik osztályok összevonásával valahogy segítenek a bajon. Vagy úgy is, hogy egyik osztály délelőtt, a másik délután jön iskolába s amellett, hogy a tanévet már szeptemberben megkezdték s a gyer- . mekek "rendesen bejárnak, elérik azt, hogy növendékeik iskolázatlanul nem maradnak. De nagy városban mégis csak van olyan jószívű, a tanításhoz értő egyén, aki felismerve azt a nagy veszedelmet, ami a tanügyet érné, ha a gyermekek oktatása megszakadna, hát önként eljár tanítani. Az Isten áldja meg őket ! Azonban másképp van talán. Nézzük csak ! A legnagyobb baj itt is a tanító hiány. Van olyan hely — s ez még a legszerencsésebb — ahol béke időben is egy tanító volt s az most e világháború közepette is, vagy nem katona, vagy fel van már mentve s így itthon van. De azért itt sem a legrózsásabb a helyzet, mert mint minden faluban — pláne most, amikor annyi munkás kéz hiányzik s ezt a szülő iskolás gyermekekkel kénytelen pótolni — meg lesz november közepe, sőt vége, mire a rendes iskolába járás megkezdődhetik. Itt is azért még csak megy a dolog s az anyagot, nem is oly bőven, de mégis fel lehet dolgozni. Hanem nagyon sok község van, ahol egyáltalán nincs is tanító. Itt a környékünkön is van olyan hely, ahol háború óta, tehát már a harmadik tanévben egyáltalán nincs tanítás. Mi lesz ezekkel a szegény gyermekekkel ? Helyettes tanítót nem igen kapnak az illető iskolák, mert hiszen a tanítóképző 3—4-ed éves növendékeiből is már sokan vannak a harctéren, aki pedig ezek közül még nem katona, az meg helyettesnek nem megy el. Arra számítva, hogy most könnyen jut rendes álláshoz is, de meg siet végezni valamennyi, hogyha a sorozás őket is alkalmasnak találja, legalább az ön- kéntesi joguk meg lesz. S azért azon miniszteri rendelet, hogy helyettes tanítói állásra tanítóképző 3—4 osztályú növendékei is meghívhatok, a,fennti okoknál fogva nem igen csábítja az ifjúságot, megmarad inkább a padok mellett. Sok község van, ahol egy tanító van csak itthon, a többi bevonult. Tegyük fel, hogy békében ketten működtek egy községben, most a háború egyiket elszólította a harcmezőre, hogyan áll itt a tanítás ügye? Itt is van 120—180, de némely helyen 180—200 tanköteles. Az itthonmaradott egy tanító hogyan végezhessen, ha minden tehetségével és igazi lelkiismeretességgel áll is neki a tanításnak ? Csak fél munkát végezhet. Sok helyen van 3—4 tanerő s azok közül most csak egy van itthon. Hála és köszönet a papságnak, hogy segítségére van a vergődő tanítónak, mert azt látjuk, hogy rendszeresen bejárnak az iskolába tanítani és helyettesítik az itthon nevelőt. Természetesen ez is csak ott lehet, ahol plébánia van. De hány nagyobb községben — ahol egy tanító tanít 160—180 diákot — nincs plébánia. Hogy lesz ily helyen a nagy hiány pótolva ? Az olyan gyermek, aki most már a harmadik tanévben nem járhat önhibáján kívül iskolába s közbe elmúlik 12 éves s még csak legfeljebb a 3—4. osztályt végezhette s így nem juthat a végbizonyítványhoz. Mi lesz akkor a választójoggal ? Sokán kimaradnak ép-
