Esztergom és Vidéke, 1916

1916-11-12 / 89. szám

1916. november 12. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 kell hatni, hogy vallási és er­kölcsi alapon észben és külö­nösen szívben képzett, fegyel­mezett gondolkozású, önérzetes és lelkiismeretes egyéniségek lépjenek az életpályák ezernemű változatának szolgálatába. Hiva­tott munkaerőkről kell a társa­dalom sokoldalú szükségletének sikeres kielégítésére gondos­kodni. Lelkes harcosokat kell képezni, akik meggyőződéssel vallják és tetteikkel bizonyítják, hogy a szellemi haladás és anyagi jólét előmozdítása, a nem­zet virágzó fennállásának elen- gedhetlen feltétele. Jellemeket kell nevelni, akik komoly életnézeteknek hódolnak és akár tudományos, akár gya­korlati pályán mozognak, oda törekednek, hogy a készültség és tudás, az igazságérzet és nyíltság, a fáradhatlan munka és hű kötelességteljesítés, az egy­szerűség és önuralom mintaké­pei legyenek. Polgárokat kell adni a hazának, akik emelkedésének, hírnevének, dicsőségének érdekeiért lángol­nak. Akik, ha a viszonyok kíván­nák, lelkesedéssel hoznák meg az osztatlan tiszteletet paran­csoló és elévtilhetlen hálára kö­telező oly áldozatokat, aminőket a jelen küzdelmek napjaiból büszkeséggel és magasztalással fognak hirdetni a legkésőbbi századok. Azon hő kívánat mellett, hogy ez óhajok az áhítva áhí­tott béke után minél teljesebb megvalósulást nyerjenek, fogad­ják kérem m. t. Óraim legő­szintébb üdvözletemet és en­gedjék meg, hogy a tanácsko­zást megnyithassam. A tetszéssel fogadott beszéd elhangzása után jelentéseit ter­jesztette elő az elnök. Ezek során kegyeletes szavakkal emlékezett meg néhai Roszival István elhunytárol és indítvá­nyozta, hogy miután hat éven keresztül nagy gonddal viselte az Alap elnöki tisztségét, ér­demei örökíttessenek meg. a jegyzőkönyvben. Majd Majer Imre dr., p. kamarás, bizotts. tagot üdvözölte, aki a nyár fo­lyamán a Ferenc József-rend lo­vagkeresztjével lőrt kitüntetve. Tudomásul vevén a múlt évi számadásokat, 600 kor.-át sza­vazott meg a bizottság az Er­délyből menekült kath. tanítók javára abból az összegből, amely az ösztöndíjakból fen­nmaradt. Tárgyalta aztán a jövő évi költségvetést és elhatározta, hogy segélyekre 2500; ösztön­díjakra 3000, időközi segélyekre 2400 korona íordíttassék. Az üresedésbe jött 8 ösztön­díjat a következő folyamodók­nak adományozta : Puchy Béla főgimn. IV. oszt. Besztercebánya egyházmegye ; Ferenczi Sándor főgimn. V. oszt. Erdély egyházmegye ; Horváth Győző főgimn. IV. oszt. Esz­tergom egyházmegye ; Jónás József főgimn. VI. oszt. Esz­tergom egyházmegye ; Benkó Aranka tképző I. oszt. Nyitra egyházmegye ; Pásztor László tképző II. oszt. Székesfehérvár egyházmegye ; Horváth Károly tképző II. oszt. Veszprém egy­házmegye ; Szabó József IV. oszt. Veszprém .egyházmegye. A segélyre megállapított 2500 kor.-bői az alábbi 50 kérvé­nyező nyer 50—50 K segélyt. Besztercebánya egyházmegye : Horvath Rezső, Mohos. Csanád egyházmegye: Sárga József né, Temesvár. Eger föegyházmegye\ Bácskay Mihalyné Eger, Guba Sándorné Pély, Pogonyi Berta­lan Borsodszemere, Spanyik Jó- zsefné Sajózsögek. Eperjes egy­házmegye : Andrássy András Geréb, Csanda János Feisőkáz- mér, Gojdics Andrásné Eperjes, Hladonik Mária Peszternye, Hladonik Mihály Eperjes, Juras- csik János Bartfa, Krajnyák Péter Czigelka, Mlinarics János Czigelka, Petiik Sándorné Mu- csony, Szedlak József Nagy- kuncsfalva. Erdély ‘egyházme­gye: Fancsali Áron Székely­szállás, Hadnagy Dénesné Bor- dos, Orbán Ferencné Csöb. Esztergom föegyházmegye : Bu­dinszky Károly Nagylócz, Búra Gyuláné Velsécz, Csimó Lajos Lancsár, Duálszky Géza Alsó­vámos, Endrődy Gyuláné Esz­tergom, Jónás Ferencné Vág- farkasd, Kossányi Alajosné Ko- máromszentpéter, Radó Pál Ki­rályrév, Szabó Béla, Nemeskürt- Nagyvárad l. sz. egyházmegye: Kreznerich Ferenc, Margittá. Nagyvárad gór. sz. egyházmegye : Bitye Janosné Élesd, Pojnar Jánosné Tenkemocsar. Nyitra egyházmegye: Chobodiczky Ala­josné Hőlak, Hanusz Alajosné Galgócz, Gábryel Ferenc Mária- tölgyes, Piláthy Ferenc Ölved, Sóber Emil Láz. Rozsnyó egy­házmegye: Ragályi József né, Nagyrőcze. Szamosújvár egyház­megye: Valeán Dénes, Olahcsa- holy. Szatmár egyházmegye: Ludeser Lőrincz Krasznabélteke, Ritli Mihály Felsőkerepecz. Sze- pes egyházmegye : Mudry Jó­zsefné Kolcsó, Reindl Istvánná Rózsahegy. Székesfehérvár egy­házmegye : Harmati Imréné Sár- pentele, Molnár Antal Székes- fehérvár, Péntek Antal Örspusz­ta, Walper Mihályné Székesfe­hérvár. Szombathely egyházmegye: Pongon Ferencné, Vasszécsény. Veszprém egyházmegye: Berki Ferencné Nyárád, Koppányi Jó- zsefné Kaposvár, Rieger Mi­hályné Kaposvár, A gyűlés tárgysorozata ki- meríttetven, Számord Ignácz szép szavakban tolmácsolta az elnöknek a bizottság köszöne­tét az egyesület ügyeinek inté­zése körül kifejtett fáradozásá­ért. Az elnök röviden válaszolt. Nagyon lekötelezettnek érzi ma­gát a kellemesen érintő szava­kért — mondotta — de még jobban érzi szükségét annak, hogy szíve mélyéből fejezze ki köszönetét a meleg érdeklődé­sért, amelyet a bizottság az Alap iránt tanúsít és a hatha­tós támogatásért, amellyel az ügyek lebonyolítását lehetővé teszi, midőn azt a középponti bizottság nem végezheti. Ezzel a sok jótéteményt árasztó egyesület másfél óráig tartó tanácskozása befejeztetett. áz Esztergomi Takarék- pénztár Részvénytársa­ság igazgatósági ülése. A már harmadik éve dúló világ­háború közigazgatási hatása, a min­deneket mozgató pénz eltolódott út­jainak menete legélénkebben tükrö­ződik vissza egy nagyobb körzettel biró pénzintézet forgalmában. Az Esztergomi takarékpénztár részvénytársaság igazgatóságának tagjait az intézet 3A éves forgalmá­ról, Bleszl Ferenc királyi tanácsos, igazgató a f. hó 6.-án tartott ülés­ben a következőkben tájékoztatta: Az ülés megnyitása után bejelenti, hogy az intézet egyik derék tisztvi­selője, Marsovszky Béla hadnagy a 26. gy.-ezred 5-ik századának pa­rancsnoka, a nagy vitézségi érem tu­lajdonosa ez év október 5.-én szá­zadát sikeres támadásra vezetve, az orosz harctéren hősi halált halt. — Ugyancsak kegyeletes részvéttel em­lékezik meg az igazgalóság tagjai sorából elhunyt Adolf Ede elhalálo­zásáról, kinek végtisztességén az in­tézet részt vett és ravatalara koszo­rút helyezett. Általános érdeklődésre számíthat a jelentés azon része, mely a pénz­piac mai rejtettebb titkaiba enged betekintést. A pénzpiacon a háború elején je­lentkező zűrzavart, nagy tartózko­dást, sőt félelmet, rövid idő múlva három új, eddig teljesen szokatlan jelenség; nevezetesen : . az üzlettelenség, a föld tehermen­tesítése és a takarékbetétek rohamos emelkedése váltotta fel. A pénzintézeti üzlettelenség kút- forrása az ipar és kereskedelem ál­talános pangása, mely főkép a nyers­anyagok hiánya következtében állott elő ; de okozója az üzlettelenségnek, különösen e társaságnál a jelzálo­gos ügyfelek tömeges hadbavonu- lása és ennek folytán az ingatlan adásvételek és kölcsönkérelmek szü­netelése. A föld, különösen a kis birtok te­hermentesítését a gabona, a marha és egyéb mezőgazdasági termények soha nem képzelt magas árai idézik elő. Gazdák, kik eddig az apróbb törlesztéseket, sőt még a kamatokat is csak nehezen tudták űzetni, ma tömegével fizetik végleg vissza tar­tozásaikat. Mert ők, különösen a kisgazdák, akik életszükségleteiket javarészt maguk termelik, csak alig érzik a jelenlegi nagy drágaságot, viszont terményeiket legalább is kétszeres, sok esetben tízszeres ár­ban értékesítik és így legtöbb eset­ben oly nagy pénzösszegek felett rendelkeznek, melyek még legmeré­szebb álmaikat is meghaladják. Ugyanezen okból, továbbá az ipari és kereskedelmi forgalom szü­netelése folytán ez időszerint heverő tőkék felhaímazódásából állanak elő az intézeteknél jelentkező nagy be­tét szaporulatok, melyek nem egy helyen okoznak már gondot a ve­zetőknek. A gazdasági élet ezen gyökeres megváltozása természetes felforgatta a régi, nyugodt mederben járó pénz­intézetek üzletmenetét is. Vannak vidéki intézetek, amelyek a kölcsönök visszaözönlése folytán, valamint a szokatlan pénzbőség és a fölös tőkék csekély jövedelme mi­att már komolyan aggódnak rend­szeres, régi jövedelmükért. A nagybankok a szokatlan nagy pénzfeleslegeiket, nagyobbrészt az V. hadikölcsönre szóló előlegként az államkincstárba szolgáltatják be, mi- nekfolytán nemcsak némi kamatjö­vedelmet élveznek, hanem egyben megszabadulnak azon nagy pénz­tömegtől, melyek nekik normális időkben gazdag jövedelmi forrást nyújtanának. Azonban a pénzintézetek helyzete az epedve várt kedvező béke be­álltával valószínűleg gyökeres válto­záson fog átmenni és mai abnormá­lis pénzbőséget csakhamar pénz­szűke fogja követni. A mai pénzintézeti tétlenség ha­sonló tehát azon szélcsendhez, mely rendszerint a vihart szokta meg­előzni. A háború után ygyanis megindul, sőt hihetőleg erősen fellendül az ipar és kereskedelem, minekfolytán nemcsak az ideiglenes betétbe he­lyezett tőkék lesznek visszavonva, hanem nagymérvű hiteligények is fognak keletkezni. A hadba vonult aktiv férfi elem hazaérkezte után pedig majd megkezdődik ismét az ingatlan adás-vétel és jelzálogos köl­csön, minekfolytán a jelenlegi pénz­bőséget csakhajnar nagy pénzkeres­let fogja felváltani. Ha tehát a Mindenható megóvja szép Hazánkat a további nagyobb bajtól és az O segélyével megjön az áldásos béke és az ennek nyomán remélt nemzeti fellendülés, úgy ez időben nagy feladat vár a ma­gyar pénzintézetekre és így a bé­kés s az eddiginél produktívabb gazdálkodásra való átmeneteihez szükséges nagy munkára már most kell számítanunk, hogy azután kel­lőleg felvértezve vehessük ki ré­szünket a nemzeti nagy megújho­dás hazafias munkájából I Közgazdasági szempontból már is nagy előnyben vagyunk ellensége­inkkel szemben az által, hogy míg ők élet szükségleteik, de főleg hadi szerelvényeik java részét drága pén­zen külföldről szerezik be és így a semleges hatalmak adósaivá válnak, addig a központi hatalmak összes gazdasági és hadi szükségletüket maguk állítják elő és azokért kia­dott milliárdok az országban marad­ván, a hadikölcsönök kamatai itthon termékenyítik meg a hazai talajt, egy jobb és boldogabb kor javára. Igaz ugyan, hogy a hadi kölcsö­nök kamatai óriási terhet jelentenek ngmcsak a most élők, hanem a ké­ső déd-unokák rovására is. És ugyancsak erősen fogják a részvény- társaságokat is érinteni. A pénzinté­zetek között pedig különösen azo­kat, a melyek a nagy betétek ellen- súlyozására és mobilitásuk szem­pontjából, reálisan és elővigyázóan gazdálkodva, nagy értékpapír kész­lettel rendelkeznek, mert jövő évtől az értékpapír kamat adómentessége, — de csak a pénzintézetekkel szemben —

Next

/
Thumbnails
Contents