Esztergom és Vidéke, 1916
1916-04-20 / 31. szám
PQLimmés TRRSRDFILM1LFIR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCC A 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETÓ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. fÖMUNATÁRSAK : D R * RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D R KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BOY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A nyugatosok. Az Ady-Fenyő-Ignotus szerkesztésében megjelenő „Nyugat* c. folyóirat írói gárdája, az elmúlt napokban irodalmi matinét rendezett a vak katonák javára, amely alkalommal, mint a fővárosi lapok hasábjain is olvasható volt, — a matinén jelenlévő elit közönség viharosan ünnepelte a nyugatos irodalmi irány fővezérét — Ady Endrét. — Csodálkozással és meglepetéssel telik el az ember lelke, hogy most, amikor ebben az egész világot felforgató rettenetes tusakodásban épenséggel azért folyik a sok vér, hogy a nemzeti kultúrát, a művészetet, az irodalmat és úgyszólván mindent, ami a kultúra fogaima alá tartozik, megmentsünk az idegen áramlatoktól, az idegen befolyástól; az ország szívében viharosan ünneplik azt az írói gárdát, amely gárdának egyik tagadhatatlanul tehetséges tagja a közelmúltban azt írta egyik versében, hogy „a. babája kisújjáért inkább ontana csobogó vért, mint száz királyért, lobogóért." Vájjon nem visszatetsző dolog-e az, hogy e nehéz időkben, amikor a megpróbáltatások és szenvedések soha nem ismert kálváriáját járjuk, amikor vérbe és gyászba fúl egy egész világ: — hogy akkor tüntető ovációt rendezzen az ország fővárosa egy oly irodalmi irányt képviselő társaság zászlóvivői mellett, amely irány megmételyezi és beszennyezi a mult irodalmi nagyjainak emlékeit ? Vájjon nem kigunyolása-e ez a parázs tüntetés a múltnak, nem megbecstelenítése-e a mult emlékein alapuló nemzeti kegyeletnek ? Ez a tüntetés örök szégyenfolt marad mindazok szellemi felfogásában, akik annak részesei voltak, mert cselekedetükkel nemcsak új tápot adtak a nyugatos irány pislogó tüzének, hanem lángra is lobbantották azt. Ám akinek tetszik az Ady-Fenyó'-Füst Milán irodalma, aki lelki gyönyörűséggel tud elmerülni a nyugatos irány disztingvált alkotásaiban, az csak kövesse meggyőződését: a művelt polgári társadalom azonban fogjon össze és indítson irtó hadjáratot az irodalom hiénái ellen. Soha nem volt aktuálisabb a vidéki városokban alakítandó irodalmi körök és társaságok eszméje, mint most. Amikor ellenségink összefogtak, hogy tönkretegyenek és összemorzsoljanak bennünket: nekünk is össze kell fogni azok ellen, akik szentségtelen kezekkel az irodalom templomába törtek be, hogy kifosszák azt. Ragadjunk korbácsot és űzzük ki arról a helyről a szellemi kufárokat, amelyet megbecstelenítettek. Akiben él a nemzet múltja és nagyjai iránti hálás kegyelet, aki igaz rajongással cs lelkesedéssel csügg a mult magyar irodalmán, az bizonyára a zászló alá sorakozik: aki azonban külömböző ürügyek alatt kivonja magát a kötelességteljesítés alól, az egy gyékényen árul az irodalomfertőző „nyugatos" társasággal. — Minden, az irodalom bármely ágával foglalkozó íróembernek be kell végre látnia, hogy minél huzamosabb ideig tűri meg nemzeti társadalmunk ezt az irányzatot, annál inkább többet veszít el abból a táborból, amely ezideig lelkes előharcosa volt a hagyományos magyar tradícióknak és irodalomnak. Vállvetve és egyakarattal kell hozzáfogni a nagy munkához, hogy még idejekorán gátat lehessen emelni a gyors iramban tovarohanó irdalmi áramlat ellen. Ha csírájában nem lehetett elfojtani a bajt, legalább arra törekedjünk, hogy. a tovaterjedést megakadályozzuk. Nagy szükségünk van erre, különösen ma, amikor az irodalomrontó kufárok érzik és tudják, hogy mögöttük is áll egy tábor, amikor látják, hogy még mindig akadnak újabb és újabb követőik. — Alakítsunk tehát irodalmi köröket és társaságokat, lelkes szeretettel kezdjünk a munkához, érezzük meg a nagy idők történelmi levegőjét és tegyük újra irodalmunkat naggyá, magyarrá és nemzetivé. Szemeink előtt csak egy cél lebegjen: „mindent a magyarságért..." Fikó Sándor. A Sándorokról. (Esztergom vármegye történetéből.) (Folytatás.) Érdekes, hogy Sándor Paula grófnő ugyanabban a festői bajnai kastélyban lakik, melyet még Sándor Mihály báró épített. Metternich Paulina hercegné, kinek nyolcvan éves születés napján Ferenc József király, Vilmos német császár, a bajor királyi udvar, Bécs városa és sok száz tisztviselője gratulált, pompásan megőrizte egészségét és szikrázó szellemességét jótékonysága további gyakorlására. A hercegné bécsi vagy bajnai tartózkodása idején gyakran járul a gyónás és szentáldozáshoz és ilyenkor vele tart egész udvara. A bajnai kastély kápolnájában minden vasárnap és ünnepen egész kíséretével misét hallgat. Nyáron a ha tárban levő lourdi barlanghoz szokott a körmenet kivonulni. Erről az ájtatosságról sem hiányzott a hercegnő. Mély vallásos érzéséről tanúskodik az a tragikus esemény, hogy mikor egyetlen unokája, a daliás és huszonnégy éves fiatal úr, kit a hercegi urdalom örökösének tartottak, hirtelen elhunyt, az úrnő olyan keresztényi megadással viselte ezt a szörnyű csapást, hogy méltán vigasztaló példaképül szolgált a szenvedő nép előtt. Kiválóan jellemzi jótékonyságát, hogy valahányszorbefejezi bajnai tartózkodását, mindannyiszor 3000-3500 kor. és bőséges tűzelőfát hágy a szegények segítésére. Ha pedig Bécsben lakik, ott sem tagadja meg a szerencsétlen paraszt családok kérését. A bajnai iskolát két új tanteremmel bővítette, mikor 5500 K-át ajánlott erre a célra. A nagysápi róm. kath. iskolát úgyszólván ahercegné tartja fönn mert a 85% iskolai adó terhét magára vállalta. A bajnái kath. népkör számtalanszor tetemes adományban részesül. Az iskolás gyermekeknek minden évben gazdag ajándékú karácsonyfát állíttat, A bajnai gyermekmenedék szintén a jószívű hercegnő intézménye, mely lehetségessé teszi, hogy az anyák szorgalmasan elvégezhetik a háborúba vonult élettársaik helyett a mezei munkát. Teljesen megvalósul tehát a hercegnének ez a jelszava : Kinek az Isten többet adott, attól löbbet követel. Az uradalmi gazdaság ma is mintaszerű. A gazdatisztek jó fizetést élveznek, sőt a tiszta haszonból még két százalékot kapnak jutalmul. Nyugdíjuk szintén biztosítja tisztes élet alkonyuk gondtalanságát. Jellemzi a hercegné buzgó körültekintését ezen a vonalon az a szokása, hogy még ma is figyelmesen ellenőrzi az összes gazdasági számadásokat. Leginkább jellemzi azonban az ünnepelt hercegnét az a ritka élet körülmény, hogy nyolcvan éves kora ellenére is állandóan derült és üde természete van. Titkára természetesen szakszerűen gondoskodik arról, hogy úrnője nagyszerűen szórakozzék. Ha — a háború előtt — valami kedves vendég érkezett a bajnai kastélyba, annak tiszteletére szokatlanul tréfás fogadó ünnepet rendeztek, melyben a gazdatisztek is gyakorlottan közreműködtek, mert a hercegné sem maradt háttérben. Kedvelte a vidám matróna az ötletes, sőt komikus fölvonulásokat. Ilyenkor a leleményes titkár volt nemcsak a főrendező, hanem a főszereplő. Ekkor jelentek meg az ormótlan automobilok és a mulatságos tengerihajók, melyeket hatalmas
