Esztergom és Vidéke, 1916

1916-04-16 / 30. szám

készíti a Röntgen-fényképeket : a kapható legnagyobb kitüntetésre ajánlotta két apácával együtt a fölterjesztő fórumnak. És kaptak mind a hárman — bronz-érmet, akkor, amikor némely be-benézőket ezüst díszéremmel tüntettek ki! Sőt kitüntettek olyanokat is, kik be sem néztek! És micsoda osztó igazság az, — kérdezhetjük tovább — mely a kitüntetésre való fölterjesztésből egyszerűen kihagyta a vörös-keresztes polgári orvosokat? Ezek minden más helyen kaphatnak kitüntetést, csak minálunk nem? S ha a párkányi kis kórháznak gondnoka kaphatott kitüntetést, vájjon nem nagyobb igazság szerint illette volna meg ugyanez az esztergomi Kolos- és Vörös-Kereszt-kórházak gondnokait is ? Még egyéb jogos kérdéseket is tehetnénk ; de úgy hisszük ennyi is nagyon elégséges azon fenti állításunk igazolására, hogy az egész kitüntetési ügy ötletszerűen, egyenlőtlen mértékkel és bántó mellőzésekkel történt. Mi a kellemetlen eset magyarázatát hajlandók vagyunk abban keresni, hogy helyi Vorös-Kereszt-egyesületünkben bizonyos elvitathatatlan fejetlenség uralkodik olyannyira, hogy teszem a legutóbbi közgyűlésén a kitüntetett elnök még érdemesnek sem tartotta a megjelenést. Ily körülmények mellett nem lehet csodálni, hogy Voll hónapig meg sem is vált tőle, mindjárt az első naptól kezdvén a verekedést a muszkával. (Akkor még puskával, szuronnyal, mint önkéntes „patrujfirer" akinek egy kócsuk-csillag ragyog a nyakán.) Ült vala pedig Sz. Ferkó egy harccsöndes délután a „dekung" szélén és egy darab, valahonnan (a jó Isten tudja, honnan) előkerült szalonnát majszolgatott, jobb ügyhöz méltó buzgósággal. Éppen egy tekintélyesebb darab „komiszt" akar a szalonna után lebocsájtani, amikor hirtelen zúgvabugva csapódik el feje fölött egy nehéz muszkagránát és a háta mögött, elég távolságra ugyan, explodált, de a szele befordította a Ferkót az árokba. Mikor pár pillanat múlva előkószálódik a porból, előbb szomorúan nézi a csúffá tet szalonnát, de aztán a gránátrobbanás fekete felhőjére tekintve, csak fölragyog portól maszatos arca és komoly páthosszal citál: — „Most, hogy távol estél tőlem, most szeretlek igazán ..." Kovács Miska, rös-Keresztünk mostohán bánik önnön gyermekeivel szemben. Csakhogy hangoztatnunk kell, hogy a mostoha bánás nemcsupán egyesek, hanem az egész város sérelme, melyet előbb vagy utóbb, de reparálni kell. e. é. v. A Sándorokról. (Esztergom vármegye történetéből.) Kiadós monográfiát érdemelne ez a régi jó magyar nemzetség. Ma azonban csak a legnevezetesebb történeti adatokra szorítkozhatunk. A Sándor-család Trencsénből telepedett Nyitramegyébe, hol a XVII. sz.-ban a Nádasdy nagybirtokot vásárolta meg. A Sándor név 1696-ban került Esztergom vármegye történetébe. Az akkori összeírás szerint ugyanis Sándor Menyhért, esztergomi alispán szerzett birtokot Bajnán. A törokvilágban Esztergom vármegye tisztikara Érsekújvárra menekült. A vár és a város visszavétele után már Sándor Menyhért az érsek után vagyonosabb volt, mint a megyebeli Pálffy-család vagy a városbeli Bottyán János kuruc generális. Szlavniczai Sándor Menyhért majd negyedévszázadig alispánoskodott és ekkor Bajna, NagySáp, Sári-Sáp, és a Bagolypuszta volt birtoka. Bottyán János elfogatása után az esztergomi alispán vette át a kurucvezér árva vitézeit, kik — a régi forrás szerint — lassan elszökdöstek Esztergomból. 1711-ben, a szatmári békekötéskor Sándor alispán a pozsonyi nemzeti tanácskozásra sietett, hol Magyarország j újjáteremtéséről tárgyaltak. Még tiz évig viselte alispáni tisztét, de visszavonulása után sem szűnt meg vármegyéje ügyeivel foglalkozni. Érdemeit bárói rang jutalmazta. Fia, Sándor Miklós báró egyes-egyedül birtokának élt. Utóda, Antal, a cs. és kir. kamarás gyermekei voltak: Vince, Jozefa, Anna és Eszter, kik 1787-ben már grófi rangot kaptak. Sándor Vince fia volt a hírneves Sándor Móric gróf ki 1805-ben született és 1878-ban halt meg mint cs. és kir. kamarás az aranygyapjasrend és a sarkantyusok vitéze. A hires bajnai ménest még atyja teremtette mintaszerű tehenészetén és páratlan juhászatán kivül. Sándor Vince grof, mint a bia-bajnai uradalom birtokosa ekkor vette meg Pukács Miklós harmadíélszáz lóállományú alföldi vadménesét, melyből a jobbfajta kancákat kiválogatták, a többin pedig túladtak. 1835-ig már csak elsőrendű tenyészlovat szerzett a bajnai uradalom a legelső ménesekből, főképen az üreghi nevezetes Viczay-ménesből. Fényes sikerről számolnak be az első törzskönyv következő adatai : Ló neve: színe : tulajdonosa; faja : Ariel aranysárga Széchényi I. gr. angol Hasszán szürke Wesselényi br. telivér Gidram sötótpej Bábolnai ménes ,, Nilus „ „ „ „ Furiozo almás szürke „ „ „ Janicsár sötét „ „ „ La Ardan fekete ,, „ „ A i III. sötét szürke „ „ „ Ali IV. „ „ Superbo világospej „ „ ,, Dervis sötét szürke „ „ „ Negro fekete ,, ,, ,, Privát világos sárga Battyányi Kázmér gr. Kis-Bér. ,, Alegretto sötétpej • uradalmi ménes ,, Aleor világos szürke Hunyady J. Misker sárga angol urad. „ Sándor Móric gróf 1874,-i törzskönyvébe ezt írta : A kancák, az apalovak kiválasztásánál az az elv uralkodjék, miszerint tenyésztésre csak olyanok használtassanak, melyekről a kitűnő eredmény kétségkivülinek találtatott, nem tekintvén a szépséget, sem a szint és az idézett elvtől való eltérés alkalmával soha jó eredményt nem lehetett észlelni." 1840—44-ben igen sok valódi stájer kancát vásároltak és ezeket angol telivér ménekkel nemesítették. 1860-ban megszerezték a Hawdeck nevű fehér, angol yorkohirei ügetőt és azzal folytatták a kitűnő ivadékok tenyésztését. Három év múlva pedig muraközi kancákkal gyarapították a viruló állományt. A 70-es években azután megszűnt a telivértenyésztés. Mégis a keresztezésekből származtak az országszerte ismert gyors és kitartó jukker-fogatok remek paripái. Az uradalmi följegyzések szerint egy darab, négy éves telivér csikó fölnevelése 450—500 frt.-ba és egy négy esztendős igás csikó 300—360 frt.-ba került. A bajnai magánménes az egész környéket elátta lótenyésztésre való paripákkal. Bijnán még a kisgazdák is elsőrendű lóállománnyal rendelkeztek. Ma azonban — mióta az uradalom csak egy-két mént tatt, — hanyatlásnak indult a lótenyésztés a megyében és környezetében. Megemlitésreméltó még, hogy a XIX. sz. első felében a bajnai Sándor gróf uradalom bivalyfalkákat is tenyésztett. A grófi gyümölcsös almatermését a külföld szintén kedvelte. A világ hires lovaglóval kihalt a Sándor grófi család férfiága. Utolsó sarja, egyetlen leánya, Paulina grófné Metternich Rihárd herceg, osztrák államférfiú felesége lett, ki azonban ősi esztergommegyei birtokainak örökségét hűségesen megtartotta. A Sándor-uradalomhoz tartoznak a következő községek ; Bajna nagyközségnek körülbelül fél ezer háza és kétezernégyszáz róm. kath. lakója van. Határa 6525 k. hold. Katholiköre, takarék.-magtára, fogyasztási- és hitelszövetkezete a nép jólétének forrásai. Vasúti állomása Tokod, hajóállomása pedig Piszke. Az 1732—35. évi egyházi látogatás jegyzőkönyve szerint III. Károly és Mária Terézia királynő korában Sándor Mihály báró azt a bajnai templomot, melyet még Mátyás király emeltetett, megújította. Érdekes műkincse a bajnai kegyúri templomnak az 1784bői származó kehely és az 1811-ben aranyozott, tömör ezüst szentségtartó, melyeit az akkori kegyúr, Sándor Antal gróf adományozott. De ritkaság a bajnai templom szentélyfalába illesztett faragványos szentségfülke. ; Emlékezetes a bajnai népiskola eredete is mert azt Simor János hercegprímás építtette kegyeletből, a ki négy évig plébánoskodott itten. Sári-Sáp nagyközségnek kerek négyszáz háza, harmadfélezer lakosa van, a kik közül tót és kétszáz svab. A romai katholikus hívek túlnyomó száma. — Határa 3180 kat. hold. Az 1696,-i török verő időkből eredő összeírás szerint az elpusztult falú földjeit Sándor Menyhért az ő saját bajnai és nagysápi jobbágyaival hozta rendbe. Legnagyobb birtoka van itt is a Sándoroknak. A kath. templom legrégibb kincse az 1766—ban ötvözött ezüst kehely, melyet Szlavniczai Sándor Antal báró ajánlott föl. Nagy-Sáp szintén nagyközség, mert kétszázharminc házában ezerkétszázán laknak. A népből ezer református vallású. Határa 4413 k. hold. Az 1732-55. évi följegyzés szerint Sándor Mihály báró földesúré volt. Templomát is ő építtette. Leányvár (régi neve Uilmodvár) Pestmegye határán terül el. Másfélszáz házában körülbelül ezer sváb lakozik. Határa 1200 k. hold. Az 1905.-1 hiteles följegyzés szerint a Sándorcsalád telepitette ide az első kétszáz német jövevényt. (Bef. köv.) Dr. Kőrösy László. Szeretetadományokat a frontra szállít a Hadsegélyző Hivatal Átvételi különítménye, IV, Váciutca 38. szám.