Esztergom és Vidéke, 1916

1916-02-10 / 11. szám

SZERKÉSZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐ «. FŐMŰN ATÁRSAK : D R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D R KÖRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BOY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Lengyelország jövője. Háborúnk egyik leghatalma­sabb vivmánya egész Orosz­Lengyelország meghódítása. Az orosz cár már megszi­matolta birodalma egyik legér­tékesebb részének vesztét, mi­kor a többszörösen leigázott és évszázados bilincsekben vert lengyel nemzetet alkotmánnyal kecsegtette. Sajátszerű és sajnálatos kór­eset azonban, hogy a lengyel főnemesség töredéke sőt az iro­dalom néhány arisztokratája pl. a nagy Szinkiewicz még min­dig a cárral tart. Valóban ráil­lik erre a szánalmas társaságra Quo vadis '?. címe. De a lengyel nemzet túlnyo­mó többsége halálosan gyűlöli az orosz igát és vissza sírja elvesztett régi dicsőségét. Lengyelország jövőjének ne­vezetes kérdése tehát a béke­kötés elsőrendű tétele lesz. Az elveszett országot három da­rabra törte a világ politika. A legkiadósabb falat jutott a cár­nak, jó karaj nekünk és a po­roszoknak. A széthullott kéve szomorú korszakában még leg­türhetőbb sorsuk volt a sze­gény lengyeleknek Galíciában. Mert Krakó és Lernberg meleg­ágya maradt a lengyel szellem szabad virágzásának. Varsóban az orosz uralom már nemcsak nemzeti vallását, a katolikust, hanem sima nyelvét is elorozta. Annyi bizonyos, hogy va­lamennyi szláv nemzet közül mi állhatatosan a lengyeleket szerettük a múltban és szeret­jük ma is. A lengyel nemzet története pedig összeolvadt haj dan a mienkével. Hiszen Nagy Lajos királyunk idején, mikor három tenger öntözte a magyar birodalom határait, Lengyelor­szág is Szent István koronájá­nak egyik dísze volt. Egyik leg­kiválóbb erdélyi fejedelmünket, Bátorít adtuk később Lengyel­ország nagy királyának. Ifjú­ságunk sűrűn megfordult akkor a krakkói egyetemen. Mikor pedig hazánk fölszabadításának kérdése került szinre, a derék Szobieszky János lengyel király diadalmas kardja a Bécstől Szt. István király szülő városáig ért, mikor másfélszázados tö­rök rabságunkból megszaba­dultunk. Ki nem gondol ma is lelkes kegyelettel új szabadság­harcunk egyik oroszlánjára, Bem apóra ? Ezeknek a nagy esemé­nyeknek emlékét nemcsak nem­zeti történetünk, henem hálás szívünk is megőrzi. Aki ismeri ez európai szláv­tenger szláv nyelveit, az elfo­gulatlanul vallja, hogy a len­gyel nyelv a legzengzetesebb a nyers szláv dialektusok kö­zött. A lengyelek modora sok­kal simább, mint keleti vallású durva mostahatestvéreié. A len­gyel irodalom, művészet, gyár­ipar és kereskedelem szintén elsőrangúvá avatja az összes szlávok között. Azután nem ami vitézeink kel együtt harcolnak-e a len gyei nemzet virágai, a legioná­riusok ? Az elnyomott derék lengye­lek már többször tanácskoztak jövőjükről a háború kedvező fordulatai után. Hozzánk von zódnak. Nálunk keresik új szö vetségesüket és jó szomszéd jukat. Aktuálisabbá vált azonban ez a kérdés akkor, midőn dr Csernock János bíboros herceg­prímásunk is hozzászólhatott. Lempicki duma képviselő, ki több napig tartózkodott Buda^ pesten, ahol kiváló politikusaink­kal tárgyalt, megjelent az or­szág főpapja előtt is. Az orosz parlament lengyel képviselője szórul-szóra így nyilatkozott tisztelgéséről ,a Kurier Polszki c. lap munkatársa előtt. — Azokból a beszélgetések­ből melyeket Magyarország ve­zérférfiuival volt szerencsém folytatni, meggyőződtem, hogy Magyarországon élénken érdek­lődnek a lengyel kérdés iránt. Csernock kardinális hosszabb kihallgatással tüntetett ki. Való­ban meglepett engem a len­gyel viszonyok alapos ismere­tével és a lengyelek iránt való meleg érdeklődésével. Mert nem­csak mint magyar, hanem ka­tolikus főpap létére is támo­gatja a lengyel kérdést és meg van róla győződve, hogy ezt a kérdést csak Lengyelországra, Magyarországra, a katolikus egyházra és az európai békére nézve kedvezően lehet- megol­dani. Ugyanígy gondolkodik Andrássy Gyula grof is előadá­saiban, cikkeiben és képviselő­házi beszédeiben. A világhá­ború mindennél jobban meg­győzte a magyarokat a nem­zeti fönállásukat fenyegető ve­szedelemről. Mert az orosz be­töréskor világosan látták Ma­gyarország fölosztásának vésze delmét és ezért nem is csoda, ha a magyarokra nézve ez a háború szent háború lett. De a magyarok előrelátók. Azért lel­kesedik a török és a bolgár szövetségéért sőt Lengyelország iránt is, hogy a lengyelek jö­vőben olyan államhatalmat al kossanak, melynek révén füg­getlenségüket és egész Európát megvédhetik Lengyelország jövője jelen­tené tehát nekünk a szláv ten­gerből kiemelkedő azt a szige­tet, mely elszigetelné tőlünk az orosz birodalom minden ve­szedelmét. Az önálló Lengyel­ország lenne ennélfogva ami leghűségesebb szláv szomszé­dunk és örökös szövetségesünk. Dt. Kőrösy László, •» •» •» •» •» •» •» A nők a habomban. A német kormány és a né­met törvényhozás, mind élén­kebben foglalkozik azzal a prob­lémával, hogy a harcbavonult férfilakosság helyét egyes fog­lalkozási ágakban töltse be. De ez nem úgy történnék, mint ma, hogy aki akar, az megy dolgozni, hanem valóságos női sorozást, illetve hadimunkára való behívást képzelnek el ez­alatt egyesek és közöttük az illetékes tényezők egynémelyi­ke is. Van valami lélekemelő tudat abban, hogy Németország, amelyre rákényszerítették ezt a háborút, el van határozva, arra, hogy azt minden áron és min­den erővel végigküzdi. Ma már valóban mindenki részese a háborúnak. Ki valódi harci eszközökkel, ki pedig a béke eszközeivel munkálkodik azon, hogy ez a háború minél előbb és minél dicsőségesebb békével fejeződjék be. Miután minden egyes kézre, minden egyes fóré, minden emberre szükség van, nem tart­juk kizártnak és lehetetlennek, hogy a németek, akik prakti­kus és üzleti gondolkodásukról régóta híresek, tényleg fel akar­ják használni a nők munkaerejét is ennek a háborúnak a vise­léséhez. Természetesen nem gondolhatunk itt arra, hogy a nőket éppen ugy tekintet nélkül korukra, képzettségükre, haj­lamaikra fogják beosztani hadi­munkára, mint ahogy a férfiak­nak mindenfele katonai szol-

Next

/
Thumbnails
Contents