Esztergom és Vidéke, 1916
1916-12-24 / 100. szám
6 .PP ... és VIDÉKE. 'MG. december 24. sokszor eljön Esztergomba. (Zászlónk XI. évf. 36. 1.) Hát mi azt kívánjuk, hogy jöjjön, de necsak lélekben, hanem valóságban is jöjjön minél többször közénk, hogy ne lehessen mondani, hogy ő csak volt a miénk, hanem mondhassuk s úgy is legyen, hogy ő most is a miénk ! Mert azt hiszem, hogy az ő érző lelke a magyar Sión hegyén is úgy érez, mint az igazi Sión hegyén érzett: „Azon a napon husvétot ültem magamban... Azon a napon senkiben és semmiben sem botránkoztam. Azon a napon mindenkit szerettem és mindenkinek megbocsájtottam (284. 1.) Ez a szeretet ünnepéhez : karácsonyhoz is illik. Megfelelőbb, hangulatosabb olvasmányt nem választhatunk e könyvnél. Kényszerít, hogy érezzük, mit utolsó rajza mond: „Higgyetek a szeretetnek 1" Dr Matiyasóvszky Kasszián. ^Karácsom] kor. [Bánat áltatja könnyei szemünket, [fajb [étkünkéi marja iítkos 6ú S ma este mégis örül a szívünk, Os^íik a sötét, bánatos korú. <Bsengve, fekve, úgy vártunk “(Béged: Eljös^-e kocánk, tiszta Szeretet! iTőidre sifiiit fsten, mosofygö kisded, 2lnnep ies^-e még a te ünneped? ftn újra itt vagy ! 9Killió szívből [fájdalmas öröm esdve s^áii ffo7jád. . . 9Kitlib télek enykiiit derüvei 2lnnepli s^elid, s^ent karácsonyát. Égő tekintet kátás syemekköt jfíiiíattai néz “Béged, méiy csudát . ■ . S döbbenve iátja: kbfekér kelyett 9Ka vér tői piros, ßißor a rukád. [Bíborból a fű%, erő viiágit, [Fölrázza a bús, áléit ie[keket. 2iram, megértjük, kiknek köszönjük, JQk váltották meg eft az ünnepet! ötfokújuk száll ti a s^ent éjszakán Vigaszaiban, forró szeretet! (fyögyítva őket, kik kaiailü\ßen, Gyötrődő karcban értünk szenvednek. Simogató, megnyugtató kicked ffelyejpl rá fáradt, véres fej ökre! [Bocsáss üdítő, fetedö áimot fflévedezö, bús, könnyes szemökre. ff add álmodják: odakaza most Együtt ül vígan a kicsiny család, GKeieg szobában dallal köszöntik Gf csiliogb, — fényes karácsonyfát. lobbanjon szivük, érezze ieikök: J2em itta be ingyen idegen föld' Jfikullt verőket. Sok vitéz társuk [Piros vérágyba hiába nem dóit. 9fCinden kiaivö fiatat élet [Dicső áldozat ezért a honért; 9fLinden kiomib, drága cseppnyi vér íSej ük közé fűz egy bab ér levélt! 2tnnepünk van ma ! Öröm ünnepünk ! 9UCa értjük, tudjuk, hogy élünk s vagyunk ! Jfz eleven, megújult Szeretet jf legdicsőbb, legszebb diadalunk! 9Ka Zengve, ziL9va szálljon az ének ! [ffarcos szeretet villanó fénye EFe&nk integet. . . VG karácsonyból [Bontogatja már szárnyát a óc/re. Gy outlay László, gyalogsági hadnagy. Népünk levélíró tudománya. A magyar nép még soha annyit nem levelezett, mint a mostani hosz- szantartó háborúban. Levelek mennek özönnel a harctérre s jönnek a harctérről. Folyik a levélírás szüntelenül messze idegenbe, fogolytáborokba a fogolytáborokból. És ezekben a levelekben, mint megannyi jó tükörben híven elénk tárul parasztságunk egész lelki világa : érzés és gondolkozásmódja, bánata, gondja, vágyai s reményei. Sok tanulságot szerezhet magának, akinek módjában van őket nagyobb számmal tanulmányozni. A legcsalhatatlanabb forrásul szolgálnak annak megtudására, milyen a magyarparaszt igazában. A levelekben bőven kínálkozó ta- nulnivalók közt semmi esetre sem utolsó megvizsgálnunk: milyen népünknek levélírói ügyessége ? Nem írástudománya, hanem levélfogalmazó képessége! Ez a kérdés ha más okból nem, hát azért is érdekes, mert kétségtelen igazság, hogy miként a helyes- irásbeli jártasság, úgy a levélíró ügyesség is egyik biztos ismertető jele szokott lenni az intelligenciának. Lássuk tehát, milyen fényt vet a háborús levelek tarka sorozata népünk intelligenciájára? Kár volna tagadnunk vagy szépítenünk, hogy nem a legjobbat. A magyar paraszti levelekben igen gyér a velő, a tartalom; de annál bővebb a lényegtelen közlésbeli sablon, azaz szokásos, egy kaptára menő kifejezésmód. A magyar parasztnak : férfinak és nőnek egyaránt igen kevés mondanivalója van magáról a levelében. Ami érdemesebb tartalmat ad, azt jobban csak kérde- zősködéseibe s üzeneteibe foglalja össze elég szűkszavúan. A tartalmatlansággal szemben van a kifejezésbeli közhelyeknek : értelmetlenül használt szóknak, elkoptatott frázisoknak, meg a műveltek beszédéből elcsent kitételeknek ügyefogyott, sokszor igazán nevetséges csoportosítása. Akárhány levél csakis ilyenekből van összetákolva. Hogy bizonyító példákkal is szolgálják, felemlítem, hogy teszem a paraszti levelek többsége teljesen értelmetlenül alkalmazza & megért, tudat és kel igéket. így szokták kezdeni: „Leveledből akit Írtál megértettem hogy a sárga megdöglött, “ vagy „megértettem hogy nagy drágaság van odahaza“ ; és: „Tudatom hogy levelem egésségben találjon“ Ugyancsak gyakori az ilyen stíleden kezdés is: „Kelt levelem édes szüleim“ . . . (de azt.már nem mondják meg : hol és mikor, csak tovább folytatják !). Majdnem elmaradhatatlanok a népi levelekben az ilyen sablonos kitételek : „Kívánom hogy ezen pár sor írásom a legjobb egésségben találjon,“ meg : „En hála Isten egészséges vagyok amit neked (nektek) is tiszta szivemből kívánok,“ stb. Igen gyakoriak a művelteskedő nevetségesnél nevetségesebb értelmetlen szó- és kifejezésalkalmazások. Teszem: „írjál ha megkaptad becses soraimat“ ; „írd meg mijen hejzetbe részesülsz“ ; „tudassák egés- ségi hogylétükre vonatkozó tudomásukat“; „én velenr nem a legjobb égés ség uralkodik“ ; „eszmei határozásodat helyeslőleg vettem tudomásul“ ; stb. Nagy hibája továbbá parasztjaink leveleinek, hogy többnyire gyatra bennük a mondatkapcsolás, amiről ékes tanúbizonyság lehet a következő levelreszlet : „Kedves feleségem Anna tudatlak továbbá hogy a leveledbül akit kűttél megértettem hogy a lovakat elakarod adni mert nagy ára van tudatlak hogy ne add el őket...“ Ezzel rendszerint velejár az is, hogy nines bennük jóformán semmi interpunctio, azaz szó- és mondatválasztó-jel, mint például ez az asszonyi beszámoló klasszikusan mutatja : „Most pedig megírom hogy halt meg apád nem vót ű beteg csak elment a kocsmába oszt 2-ét óra múlva a Bálint Imre egy rósz szó nélkü agyonszúrta továbbá meghalt mert hasba szúrtak az Imre három esztendőt kapót más hasonlót is irok a jövő levelembe.“ Ezekből az eredeti szövegből, melyeket még egész halmazzal tudnék szaporítani, minden elfogulatlan vizsgálónak szükségkép ugyanazt kell megállapítani, amit én fentebb már kimondottam, hogy — a háborús levelek nem a legjobb fényben mutatják népünk intelligenciáját. Kétségbevonhatatlan sajnálatos igazság, hogy a magyar paraszt nem tud valamirevaló levelet írni. Dőreség volna ebből gyengébb felfogasára, egyűgyűségére vagy éppen kedélytelensegére következtetnünk, mert az ilyen gyarlóság nyilván csakis a tanulatlanság rovására írható. Aki mit nem tanult, ahhoz nem erthet, vagy legfeljebb kontár lehet benne. Paraszti népünket senki sem tanította és tanítja a helyes levélírásra, következőleg nem is szerezhet jaratosságot benne. A levélírás mesterség, sőt művészet, melyet meg a tanultak közül is csak kevesen sajátítanak el jól az iskolában. Hog,an érthetné tehát a nép, amelynek semmi módja-al- kalma a megtanulására. Népiskoláink sok szükségtelen és telesleges ismeretet préselnek a nép gyermekeinek fejébe, de a kultúrának ilyen praktikus elemi kellekébe nem vezetik bele. Persze,ezért nem néptanítóink hibásak, hanem népoktatásunk fogyatékos rendszere. Ha majd ez a háború után — amint nagyon szükséges — revízió alákerül, a felveendő életbevágó új tanul- nivalók közt a levélírást sem szabad belőle kihagyni. Köre. Esztergomi katonasírok. Esztergom szab. kir. város a Mindenható kegyelméből azon szerencsés helyzetben van, hogy az eddigi, több, mint két éve dúló világháború közvetlen rombolásaitól meg- kiméltetett. Azonban annak dacára, hogy a harcszintérről távol esünk, mégis több mint 200 hős katona kihűlt teteme porladozik temetőinkben. A hazáért és érettünk szenvedett sebeikben a helybeli katonai kórházakban elmunyt vértanúink legtöbbje a külvárosi (szentgyörgymezei, vízivárosi és szenttamási) egyesített temetők mellett levő új vágóhíd sarkán vannak elhantolva. Mivel azonban senki sem számított a szerencsétlen áldozatok ily nagy számára, eddig az új honvédtemető minden rendszer és disz nélkül állott és ez ideig semmi gondoskodás sem történt arról, hogy hősi halált halt fiaink méltó helyen feküdjenek. Ez állapotok megszüntetését célozta közügyeink egyik derék elő- harcosa, Bleszl Ferenc kir. tanácsos, takarékpénztári igazgató, amidőn a „Sétahely Szépítő Egylet“ legutóbbi választmányi ülésén indítványozta, hogy a hősök örök nyughelyét az Egylet rendezze és ez gondoskodjék arról, hogy a Haza szerencsétlen áldozatai méltó helyen pihenjék örök álmukat. A hazafias indítvány egyhangú elfogadásával felkéretett Bleszl Ferenc egyleti elnök, hogy a Sétahely Szépítő Egylet égisze alatt karolja fel hős honvédeink sírjának ügyét s létesítsen számukra, a hősök emlékéhez méltó és kegyeletünket hirdető temetőt. Az indítványt és határozatot csakhamar tett követte és az elnök vezetése mellett az összes munkálatok már befejezés előtt állanak és oly sikeresen oldattak meg, hogy a katonai szakértő véleménye szerint ez a legméltóbb honvédtemető az országban. A nagy körültekintéssel elkészült terv szerint a kocsi útról, valamint a ravatalozó helyiségtől vadgesztenye fákkal szegélyezett széles útak vezetnek a katona sírok felé. A fasor derekán, hős vitézeink sírja között egy felhordott dombon félkör alakban díszes ültetmény készült 500 drb. buxus, thuja, taxus és szomorú nyír, valamint 700 tő borostyánból, melyek pázsit mezőbe lesznek foglalva. A dísznövényekkel beültetett dombocska közepén egy öt méter magas díszes fakereszt áll „Pro patria. 1914—1917.“ felírással; a csinos középültetmény mellett pedig néhány díszsírhely van fenntartva. A jelenlegi világháború boldogtalan áldozatainak szomorú gyülhelye immár megfelelő keretbe van foglalva és igy annak megvalósításáért elismeréssel adózunk az idea felvetőjének és megteremtőjének Bleszl Ferenc kir. tanácsos, Sétahely Szépítő Egyleti elnöknek, továbbá segítőtársainak Mátéffy Viktor plébános, katonai lelkésznek, Rudolf István és Einczinger Ferenc takarékpénztári tisztviselőknek, végre Sziklai Ödönnek, a buzgó műkertésznek.
