Esztergom és Vidéke, 1916
1916-12-24 / 100. szám
Esztergom, 1916 XXXVIII. évfolyam 100. szám Vasárnap, december 24 POUT! HR lés TRRSRDRLMILRR SZERI EFZTÓSÉG ÉS K lí DÓH.VAT AL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT II LETÓ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ tLŐFiZETÉS ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KŐI DSNDŐK FSLFLŐS SZíRKESZTŐ : FÖMUVKATÁRS : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓ .ULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ♦ I f t 4 f ♦ 4 ELŐFIZETÉSI ÁRA* : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLER. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLYSZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A béke utján. Körülöttünk mindenütt erők feszülnek... Küzd, törekszik, lendül minden... Valami csodálatos, titokzatos mágnesnek mindent kötelező szavára, parancsára hallgat az érzékeny atom. . . A sok ezernyi csillagtabor meghatározott mederbe rajzolt, egyenletes pályája, vagy a rengő tenger messzirehangzó harsonájának ritmikus zenéje: lelkűnknek nagyon jóleső nyugalom-érzettel tölt el bennünket. Mert mi történnék akkor, ha egy csillag megunva régóta járt pályáját, más irányba vágna? Mi volna akkor, ha a tenger tömérdek vize, niint sima tükör, mozdulatlan állna ? íme, a világba beállított mozgás lélektani alapja a mi nyuga- lo ín-érzetünknek. És az emberi életben megnyilvánuló lendületnek, erőkifejtéseknek mi a célja ? Az emberiség mint valami a háborgó tenger habzó hullámaira kilökött gá'ya hánykolódik, küzd, vesződik. És milyen irányú ez a küzdése ? Azért siet-e le a hullámhegy fehér éléről, mivel a hullámvölgy ölében biztonságot remél. — De hát akkor miért emelkedik ismét csak fel a hullámoromra ? Vagy talán épen maga ez a szakadatlan küzködés ama gálya célja ? Addig, míg jolpántolt bordái bírják — és azután mindennek vége ?!.. .Van az emberiség életében is valami erő, mely — mint a hajósoknak az iránytű nemcsak azt mutatja meg, merre van észak és dél, hanem azt is, hogy milyen irányban keressék és találhatják meg a viharok keltette veszedelmekből mentő révét, — úgy világít nekünk fényszóró toronyként ködlepte tengeren abba az irányba, ahova tör, feszül minden küzködésünk, szenvedésünk. Ha beleszövődik szemünk ebbe a fénysárba és követve e fényutat, a végére tekint, e szót olvashatjuk: Béke!... Hogyan? Igaz ez? Nem egy mesebeli tündérkirályfi tündérálma ez ? Lehet még a földön békéről beszélni ? Lehet. De nem olyanról, melynek himes takarója a semmittevés; mely elernyeszti az előbb tevékeny kar izmait, elpuhulttá teszi az erővelteljes emberek nemrég acélos lépését; nem arról a békéről, mely a sültgalamb-várás ábrándjainak haszontalan szemüvegén át nézi a világot. Ilyen béke nincs; mert ez nem is béke hanem élhetetlen tunyaság. A földi élet teljes félre, — sőt nem ismerése. A földi béke nem olyan, mint egy elárvult, gazdátlan lakás, hol mindent pók szőtt be porlepte szálaival. Nem olyan, mint a rohanó pataktól gáttal elkülön- zött. renyhe, nagy mocsár, melynek redőtlen fölszinén csúnya békanyál terem. A földi béke csak — nem paradoxon ! — harcos béke lehet. Ha partot ért is a gálya, miután a pusztulás énekével csábító szirének hideg ölelese elől el tudott siklani, nem élvezhet azért teljes nyugalmat. Van elég tennivalójuk a hajósoknak ott a révben is. A parton is tenger a tenger !. .. Az emberiség békéje is csak állandó és nehéz küzdelem árán vásárolható meg. Ha ez igaz, akkor most minden bizonnyal megszerezzük magunknak ezt a békét — gondolhatja valaki. jEszisgpgoffl és Vidéke“ teája. Hangok a karácsonyi éjben. Betlehemi jászol varázsos körében — Szelíd bárányfelhők szálltak fönn az [égen — Fényes, szent követek, égi angyalok fürdettek világgá égi szózatot - ■ ■ Végre mégis eljött az a régvárt Ige. Kiért hőn dobogott a jámborok szive- Borús volt az arcuk; felhős imádságuk- Az a remény volt csak az ő szivárványuk: Eljön: mert ígérte-- '■ Már csak jönne, jönne-’ Hozna már gyümölcsöt a jók sok-sok könnye ' Adja meg a békét! Azt az égi Békét, Melyet föld nem adhat. Mit ez ad: hervatag - ■ . Hisz’ atyáink is ezt csak Tőle remélték ■ ■ Imádságos vágyuk, im, valóra válóit. Angyali énekkel hívta a világot: „ Jöjjetek, emberek, kik békére vágytok, Kikben az akarat nemes és nem — álnok- Kikben van alázat, türelem, szerénység- Kik előtt a tiszta, hű lélek: az érték- Jöjjetek, emberek, boruljatok térdre ■' Kiket sújt az élet mostoha kezével: És alig bírjátok tűrő, nagy reménnyel. Csüggeteg lelhetek emelkedjék szárnyra Ne legyen hervadás börtönébe zárva! íme, itt a jöldre szállott égi Béke '■ ■ . -“ Bethlehemi jászol varázsos körében — Szelíd bárányfelhők szálltak fönn az [égen — \ Fényes, szent követek, égi angyalok Hirdettek világgá égi szózatot . ■ ■ Mesés karácsonyok. (Reminiszcenciák.) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer, valami három esztendő előtt, még igazi karácsony. Akkor a kis Jéznska ajándékait a szent estén mindenki igazi örömmel megköszönhette. Azóta az igazi karácsony a mesék országába tartozik. Hiszen ma egész Európa sínyli a háború szenvedéseit és a világ legősibb kultúrrésze, állig fegyverben egymás megsemmisítésére tört. A néhai karácsonyfa aranyozott dióiból tüzes repülő golyók lettek. A mosolygó almák vigyorgó halálfejű ágyúgolyókká változtak. A gyer- tyácskák helyett égő városok és falvak lobogó lángjai világítják meg kísértetiesen a fölfordult világot. A hajdani tündér aranyszálakból égbe törő fekete felhő tömegek keletkeznek. A gyerekek megcsodált sziporkázó gyertyái helyett káprázatos fényszórók és világító rakéták tündökölnek a halál sötét birodalmában. Azután a mesebeli karácsonyfák édességei szintén keserűségekké változtak A mese országából kell tehát ma néhány elvesztett paradicsomi emlékünket előidéznünk. * * * Hol vannak ma a betlehemes gyerekek ? Hová lettek a házról-házra járó három pásztorok ? Pedig ezek az ősi népszokások még az ó-kereszténység emlékei voltak. Évszázadokról évezredekre szállott ez a szent örökség: a karácsonyi játékok misztériumaival, melyek a pogányság sötétségét űzték el. A középkori dráma a karácsonyi játékokból fejlődött. Így diadalmaskodott a kis Jézuska szelleme az egész világon, mikor az ő vallása egészen népszerűvé vált. A jászol mellett épen úgy megjelent a magyar paraszt, mint a germán vagy latin eredetű néptipusz. így olvadt bele az ősi keresztény hagyomány a középkoron keresztül a mi századunkba is. * * * A keresztény karácsony varázsa még a mai pogányvilágra is rendkívüli hatást gyakorol. Indiában egy buddha-vallású ma- haradsa lepte meg egykori keresztényhitű feleségét fejedelmi karácsonyi ajándékkal. Mert az indus fejedelem európai élettársa hagyományosan megülte minden évben a karácsony ünnepét. És ez a szép szokás a pogány családapának is tetszett. A dús gazdag maharádsa néhány év előtt Londonba utazott, hogy megnőtt gyerekeinek szokatlan karácsonyi ajándékot rendeljen. Az angol sajtó akkor részletesen közölte, hogy az első londoni ötvös kapott megbízást a dús gazdag ma- haradsától. Aranyból készült a mesés karácsonyfa. A gyertyatartókat gyémántok és drágakövek díszítették. A 75 cm.-es csodát egész London megnézte az első kirakatban. A félmillióba került karácsonyfát pedig maga a boldog férj és apa vitte haza Indiába. Tündéri pompában ragyogott azután karácsony estéjén a fejedelem palotájában az a ritka karácsonyfa, melynek apró gyertyái milliónyi brilli- áns csillagokat varázsoltak elő. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed.
