Esztergom és Vidéke, 1916
1916-12-03 / 95. szám
Esztergom, 1916 XXXVIII. évfolyam 95. szám Vasárnap, december 3 POUT! HR lés TRR5RDRLMILRR SZERI ESZTÓSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉS ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KŐIDEN DÓK. FÉLELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. FÖMUNKATÁRS: DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓ UJLAJDONOSO f : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: M'NDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLER. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A költségvetés tárgyalása előtt. A város képviselőtestülete a jövő héten fogja tárgyalni az 1917. évre előirányzott költségvetést. Tehát alkalom lesz reá, hogy anyagi ügyeink állását, azaz — beszéljünk világosabban — anyagi sebeinket újból szemügyre vegyünk és felettük orvosi konzíliumot tartsunk. Mert bizony az a tárgyalás többé-kevésbbé olyan orvosi konzílium lesz, mely lesújt és reményt vajmi keveset fog nyújtani. Nem akarunk előre beharangozni a rossz hangulatnak, mely úgyis post equitem sédét atra cura-ként lesz nyomában a képviselő uraknak. Ezért csupán néhány általános enyhébb bíráló észrevételt teszünk az előirányzatra. Hiszen elvégre is a képviselők dolga alaposabban mérlegelni az egyes tételeket és szigorúbban megbírálni : mi helyes, mi helytelen. Dicséret adassék a helyettes íőszámvevőnek, vagy annak, kinek érdeme, hogy az előirányzat ezidén kerek egy hónappal előbb került a képviselők kezébe, mint más években. Ezzel módot nyújtottak reá, hogy a képviselőtestület behatóbban áttanulmányozhassa a tervezetet ; nem úgy mint eddig, mikor négy öt nappal a közgyűlés előtt küldték szét a füzeteket. Sajnos: mi csupán ennyi dicséretet tudunk adni az előirányzatnak, mert a többi mondanivalónk róla bár igaz, de nem nagyon lelkendező megállapítás. Hozzá még kissé unalmas is, mert többször elismételt igazságokból áll. De azért nem hallgatunk velük, mert a repetálás nem fogja őket nem-igazakká tenni. Ellenkezőleg: csak nyernek az igazságban. Evek óta panaszoljuk ilyen tájban, hogy — mi értelme van a költségvetési tárgyalásnak zárószámadás nélkül ? Ke- sergésünk eredménye az, hogy éppen négy évről nincs zárószámadásunk ! Ez egyenesen hallatlan dolog. Nem hisszük, hogy volna még egy vidéki város, mely ennyire elmaradt a vagyonáról való számadásban. Legalább egy évről kaptunk volna kimutatást ; de még ennyire sem támaszkodhatunk. Hogy tehetnénk tehát a jövőre nézve okkal-móddal számvetést ? A mi munkánk, úgy, amint most van, nem reális gazdálkodás, hanem meglehetősen hasonlatos a hazárd- játékosokéhoz. Azt is elsírtuk már nem egyszer, hogy ugyancsak elengedhetetlenül szükséges volna a város ingatlan és ingó vagyonának pontos összeírására, vagyis mint rossz szóval nevezik : vagyonleltárra. Mikép lehetne jó gazda, ki azt sem tudja, mije van igazában? Arra is rámutattunk már, amit a helyettes főszámvevő most mint esetleg csőddel fenyegető veszedelmet állít elénk, hogy az utóbbi években rendkívüli mód megnővekedett gaz- dálkodásunban a cselekvő hátralék. Az 1915. évi főkönyv szerint már negyed milliónál többre 261,026-81 koronára rúg. Óriási összeg egy olyan városnál, melynek jövő évi költségvetésében negyedmilliónyi fedezethiány lesz. Elismerjük, hogy ebben nagy részük van a háború okozta sanyarú gazdasági viszonyoknak is, de hogy a rossz sárfárkodás szinte nem kis bűnös benne, több mint valószínű. A pótadó-percent Esztergom Achilles-sarka, soha nem gyógyuló, inkább egyre nagyobbodó sebe. Ez érdekel tehát leginkább bennünket. — Nos a jövő évi költségvetési előirányzat szerint nem íog szaporodni, hanem kisebb lesz: — csak 319,294'10 K a jelen évre megállapított 348,143'84 K-val „Esztergom és Vidéke“ tárcája. Alkony. Kinn árnyak futnak a csúcsos tetőkön ■ ■ . Elül a zaj . ■ ■ csend lépked át az uccán . ■ . A hegy mögött bodros kicsiny felhőkön A hold tétováz íves égi útján- Ittbenn már szürkül- Szinte összebújnak A bútorok is békén csendesen . ■ . Húzódjunk mi is közelebb egymáshoz S ne gyújtsuk meg a lámpát édesemilyenkor jó lopva a múltba szállni Csukott szemekkel ébrenálmodón . . . Zárt ajtókon túl tolvajmódra járni . ■ ■ Sírni egy régi ki mm mondott szón- A túlvilági láncok lepattognak, Holtaink jönnek virágékesen-, Szellemajkkal itt körültünk suttognak . . • Ne gyújtsuk meg a lámpát édesem P Pokorny Margit. Az anya. Folytatás. Amint a hurok megrezdültek ; a hangok szálltak, csapongtak s hol a lélekkel találkoztak, körülfonták azt és a bánat felhőjét, mely ránehezedett könnyű párává változtatva a szemekbe sajtolta, honnan nagy könnycseppekben üdítőleg peregtek alá. Dobosy és Vargáné kezei, mint a mezei virágok között járó egymást kézen vezető kis gyerekek kezei, összekapcsolódtak, s mintha minden egyes szorításuk azt mondaná az „én fiam; én fedeztem föl.“ Mikor a vonó elhagyta a húrokat, óriási tapsvihar tört ki. Vargáné szerette volna az előtte levő sok úridámát egy kéz legyintéssel elsöpörni és a fiához rohani, hogy keblére szoríthassa. Imris mikor a függöny összecsapott előtte, ki osont, hogy egy pillanatot elraboljon az impressáriotól az anyja részére. Mint aki lopva megy, bujkálva ment a hátsó állóhelyek felé. Elől még ziígott a tapsvihar, türelmetlenül doboltak a lábakkal, hogy Imrist még a függöny elé hívják, s ott hátul két könnytől nedves arc boldogan simult össze. * Az évek múltak, egyik a másik után s Imris folyton emelkedett. Mikor a kántort jól végzett földi élete jutalmául az Ur magához szólította, a levél fölolvasást Kulkáné vette át, ki mint kofaasszony a betűvetés titkaihoz is értett. — Hát pedig én azt mondom szomszéd asszony, hogy jobban teszi kelméd ha nem megy el, — szólt Kulkáné egy napon, mikor Imris levelét fölolvasta és a szemüvegét a homlokára fölto'ta. — Hiszen nem mondom, hogy a gyerek nem szívesen látná, mert minden szavából csak azt lehet kivenni, de viszont azt is kilehet ven, . . ni, hogy a menyasszonyát is nagyon szereti, hogy ne szeretne egy hercegnőt. Hercegnő 1 Az ember else tudja képzelni milyen nagy úri dáma lehet az, ahol lakik minden csupa ezüst meg arany. Olyan úri dáma biztosan nem szívlelne ilyen magunkfajta népeket a lakásában, mégha a tulajdon férjének az anyja volna is. Ne menyünk messze, hisz elég példa a Cserepes Balog Józsi is, annál áldotabb jobb embert nem is lehet kívánni, mégis mikor megnősült, hát nem tudott az anyjával egy födél alatt megférni, mert a felesége azt mondta : biz ő nem lakik egy parasztasszonnyal, pedig mi a Cserepes Balog felesége egy hercegnőhöz, az apja bognár mester volt. Aztán bár mennyire szeresse is az a gyerek az anyját, csak jobban vonzódik a feleségéhez. Vargáné szemei megteltek köny- nyel és fényes csikókban szivárgott a asszott arcának ráncai közé, ahonnan kendője csükivel száritgatta föl. — Bizony Julis jobbís volna az ilyen öregeknek nem lábatlankodni sehol, ha már fölneveltük, szárnyukra bocsátottuk a gyerekeket, nekünk jobb ha elmegyünk oda le deszkát árulni.
