Esztergom és Vidéke, 1916
1916-11-30 / 94. szám
Esztergom, 1916 XXXVIII. évfolyam 94. szám Csütörtök, november 30 POUTmi és TRR5R SZER* ESZTÖSÉG ÉS KI/' DÓH1VA7 AL : i SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM $ TELEFON 21., * HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT II LETÓ 4 KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉS , ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KŐIDEN DÓK- f 4 FÉLELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DRFÖMU M KATÁRS: KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓ ULAJDOK'OSO : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: M NDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. 4 ELŐFIZETÉSI ÁRAK : ^ EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLER, t MY1LTÉR SORA 50 FILLÉR. t HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT t KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA i A* iá A+i Aéi áá Aé éé A* éké* ék In memóriám. A főgimnázium és a főreáliskola közös gyászünnepélyére írta: Kurbély Vince tanár. Viharok zúgtak akkor is, mikor jött... Vészesen dobáltak egy kicsiny hajót... Villámjárta felhők a tenger fölött... Hullám hegyek orma majd égre csapott... Scylla és Charybdis már-már azt dalolták': Volt egy kicsiny hajó.. . Volt egyszer egy ország. .. De bölcs kéz vette át a korinányrudat. Ép jókor küldötte a jóságos Ég ! S bár nagy köd takarta el a jó utat. Köd, mely elfogultság miatt volt sötét ; Bölcsesége ezen köd fátylán is áttört: Nagy elméje mellett szívjósága állt őrt... Részvéttel átérzé sok-sok bajunkat. Volt-e fejedelem, ki többet kiállt?! Mindent, mit csak atya-szív sugallhat, Megadni kész volt, mi csak javunkra vált. Ha vak ármány le is tudta jobbját fogni, De a szíve nein szűnt meg velünk dobogni... Ön hibáján kívül miben vétkezett, dó tettekkel vallott igaz bánatot. Ő nyújtott először segítő kezet. Fölszáradt a könny, víz, ahol áradott. Be tudta ültetni lelkekbe a hálát. És ez egybefűzte népet és királyát. Nagylelkűsége könnyen megbocsátott. Bár többször fentek tőrt titkon ellene. Örült a jónak... Sírt, ha könnyet látott. Tettében vezette : Krisztus szelieme. Országok ereje — tudta — erkölcs, vallás. Különben a sorsuk : nyári csillaghullás ... Ellen és barát egyaránt csodálta, Hogyan töltötte be a nagy hivatást. A munkában is az elsők között állva, Mutatta népének a boldogulást. Kétélű kard helyett kézbe’ munka légyen ! Nincsen áldás máson, csak a dolgos népen !.. . Élte céljául a Békét tűzte ki. Csak ez a népek szerencse csillaga. Ha hajójukat eféle vezeti, Szirtes zátonyokra nem jut az soha. Mert a népnek, amely tiszteli a Békét, Halál és pusztulás gyökerét nem érték. Napja alkonyán ép e Béke tűnt el. Köröskörül ellen támadt ellene. Látta népét bátran, de vér özönnel Küzdeni. Fájt szíve ... Megtört ereje. A Béke kedvéért hívta népét harcba. Magát meg e Béke hívta a magasba .. . Vihar tombol most is, írókor árvák lettünk... Himbálják hajónkat tarajos habok. De minden veszéllyel— bízva — szembenézünk: Hisz vezérként ragyog szellemed felettünk! Folytatjuk az irányt, mit Elméd adott. Készséggel követjük Szíved jelszavát : Dolgos kezek nyomán terem boldogság... Kötelesség ha int: szavára hallgatunk. Kötelesség útja lesz a mi utunk!... Emléked él, hevít, világít nekünk. Példádon indulva, mindig követünk .. . És eljő az idő : nagy lesz a magyar! S az égben is hallod, amint hangoztatják: Él egy kicsiny ország... Él egy boldog ország... Városunk a háborús világban. Városaink hajdan az ipar és kereskedelem gócpontjai voltak. Ma a különféle hivatalok és intézmények középpontjai vármegyénkben. Életrevaló városaink azonban a korszellem útján gyáripart teremtettek. Ez a fejlődés azonban csak a fogyasztó munkásosztályt nevelte. Néhány alföldi városunk már régóta mintaszerű gazdálkodásával kepes a háborúsvilág drágaságát legyőzni. Nemrégiben F. S. esztergomi eredetű miskolci előfizetőnk korszerű közleményét mutattuk be lapunkban Miskolc üdvös város politikájáról. Esztergom városa sem maradhat el a haladás útjáról. Hiszen városunknak elegendő bérbeadott saját földje van, melyet szakszerű konyhakerté- szetiel rögtön gyümölcsözővé varázsolhatnák. A rendszeresen gazdálkodó városokban azonban a gazdasági tanácsos nem közigazgatási tisztviselő, hanem okleveles gazdatiszt. Szülővárosunk szolgálati szabályrendszere tehát reformra szorul. A megélhetés viszonyait minden ügyesen gazdálkodó városunk biztosíthatja közönsége javára gyakorlati várospolitikával. Tanulságos, hogy a megélhetés ma falvainkban kedvezőbb, mint városainkban. Népünk ugyanis ösztön szerint összetart egymás kisegítésében, gyámolításában. Ha valamelyik portán, valamelyik egészséges marhát, vagy sertést valami váratlan baleset miatt le kell vágni, azt nem értékesítik az árdrágító városban, hanem — hatósági engede- lemmel — odahaza mérik ki j 4—5 koronával kilónként, j Ez az egyik, mindennapi ; zajón falusi példa is bizonyítja, hogy mindenkor a legelső kéz- j bői eredő élelmiszer lehet csakis a legkedvezőbb árú. Ezt a egyszerű igazságot pedig a falu nem áldozza föl valami nagyszerű haszonlesésért. Esztergom városa a közeli jövőben nemcsak összes gabonáját, tengerijét, burgonyáját, káposztáját, paradicsomát, paprikáját, uborkáját hanem valamennyi hüvelyes veteményeit és főzelék féléit saját maga termelhetné bolgárkertészettel, első kézből, városunk köznsége javára. Sót saját városi tehenészetéből kiszolgálná egész népünket tejjel ; sertéstenyésztésével pedig a hús piacot látná
