Esztergom és Vidéke, 1916
1916-11-23 / 92. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1916. november 23. Társadalmi kritika. — Van-e jogunk a mai háborús világban társadalmi kritikával foglalkoznunk ? — kérdi előkelő levelében vármegyénk egyik nagyrabecsült úrnője. Igenis, van joga nagyságos asszonyom, mert a mi írontunk, a társadalom sínyli leginkább a háború minden viszontagságát és visszaélését. Jogunk, sőt kötelességünk tehát, hogy társadalmunk makacs íattyúhajtásait a kritika éles kertészkésével nyesegessük a nyilvánosság előtt. Ez a mi egyetlen jogosult fegyverünk az áldatlan visszaélések ellen. A kritikánk azonban jóindu- latúbirálat legyen, melyet csak elfogulatlan és önzetlen toll gyakorolhat minden személyeskedés nélkül. A nélkülözhetetlen társadalmi kritika ennélfogva társadalmunk hibáit gyomlálja és erényeit virágoztatja. Igaza van mai elmélkedésünk nemeslelkű sugalmazójá- nak, hogy a mai falusi és városi élet legrikítóbb vétke, a jólét fitogtatása, a divatos ruházkodás és a tékozló áldomásozás. Ennek a bizarr sportnak űzői még most is a világháború eredendő bűneit folytatják. Pedig a mai rettenetes tanulságok arra intenek mindenkit, hogy minden léhaságtól óvakodjunk. Elég szomorú látvány, hogy az udvaroltatás Molochjának vesztegetik azt, amit a háború szenvedéseinek enyhítésére kellene fordítaniok. A mai mintaszerű úriasszony megelégszik az őszinte barátsággal, mely erkölcseink tőkéjének legszerényebb kamataival is beéri. A fitogtatás, a jómódúak majmolása szokta leginkább a mi könnyebb vérű elszigetelt unatkozásban sínylődő nőinket elszédíteni. Pedig a józan kritika igazsága szerint csakis azok csapják be ma felebarátainkat, — akik már önmagukat többször is becsapták. A mai vidéki szórakozó társaságok égbekiáltó dáridó között nem is veszik észre, hogy a francianégyest ma az angol rendezi, míg a valcer és a csár- táncosaink a csatatereken és lövőárkaikban lejtik az élet-halál táncát érettünk, melynek párizsi neve: dause macabre, (halottas tánc.) Még a föllélekző derék lengyelek sem gondolnak ma a polkamazúrka föltámasztására. Boldogok, ha egyelőre elveszett országuk és szabadságuk támad föl. Teljesen igaz a nagyságos asszony az a keserű észrevétele, hogy harctéri hőseink tö- kéletessebbek, mint itthon küz- ködő szájhőseink épen ezért ég és föld köztük a különbség. Valóban hamleti kérdés az: vájjon érdemes az itthon dőzsölő és léháskodó atyafiakért csak egy csöpp vért is ontani ? Szinigazság azonban ma, hogy valódi honfitársainkkal és önmagunkkal csak a háborús szenvedések kálváriáján találkozhatunk. Készséggel vállalkozunk tehát bármikor hasonló 'üdvös eszmecsére lapunkban. Dr. Kőrösy László. kutatják át éléskamráinkat. Behatolnak a legelrejtettebb zú- gokba, hogy előássák a táplálkozás legfontosabb szükségletét, a mindennapi kenyeret. Helyes. Nagy szociális érdek diktálja azt, hogy ne éhezzék ezer és ezer ember akkor, mikor a másik ezer és ezernek pincéjében felhalmozódva áll az élelem. A finánckutatás eredménye már mutatkozik. Az egész országban sorra kerülnek elő rejtett odúikból azok a sok métermázsák, melyeknek hiánya miatt kell ennünk naponkint 240 gramm lisztet és kenyeret. Magyarországban, a gabona termelő államok hazájában nem jut több egy-egy embernek, mint 240 gramm. Sőt ezt is le fogják szállítani. Ha nincs gabona, ha nem termett, ha az összes dolgoknak legfelsőbb Intézője, a jó Isten úgy rendelkezett, hogy nincs, hogy ne legyen, megnyugodó lélekkel esszük azt a 240 vagy 200 grammonkint adagolt eledelt. De mikor a hatalom erélyes fellépése és beavatkozása előtt sorra nyílnak meg országszerte az elzárt pincék, kerülnek elő az elrejtett száz meg ezer métermázsák, akkor szomorú érzéssel gondolunk arra a nagy dekadenciára, melybe sokak a meggazdagodás kapzsi vágyának rabigája alatt kerültek. A lehető legnagyobb erkölcsi dekadencia, sülyedés az, ha valaki akkor akar ezreket és ezreket szerezni, mikor embertársainak úgyszólván egyetlen megélhetési forrásáról van szó. Ezen állapotokat nézve a bakonyi haramia, aki pénzét vette el valakinek, gavallér módra viselkedett, mert — nem vette el tőle azt az összeget, ha szüksége volt neki, hogy azon utolsó falat kenyerét megvegye. Szeretném hinni, hogy a háború után jobb világ lesz. Álmodom arról, hogy az a sok lelkiismeretlenség, melynek fekélyei egymásután fakadnak és büzlenek — megszűnik. Megszűnik ? Talán megszűnik, ha minden vonalon visszaállítják a tisztesség, az erkölcs fogalmát. Ha már a békében úgy állítjuk be egész társadalmi berendezkedésünket, hogy akkor is becsületesnek kell lenni, ha nem jön a rendőr, és nem kutat a finánc. A sok elzárt pince egy szomorú kripta, melynek dohosságába a magyar nemzet régi becsületessége van eltemetve. — Feltámadás akkor lesz, ha nemcsak a templomok szószékéről, nemcsak az iskolák asztalairól hangzik el az intés, hanem állandó őr gyanánt ott lesz minden hivatal, üzlet, raktár ajtaján a figyelmeztető szó; az erkölcs mindenek előtt vagy ahogyan Prohászka mondotta : „A világ sarka az ember, az ember sarka az erkölcs.“ Gyászfátyollal betakarva ezt a mondást kellene felírni ez elrejtett gabonák kriptái felé V. E. Erőteljes ifjúság. A háború soha előbb nem sejtett követelményeket fűzött a nemzeti erőhöz. Természetesen első sorban a fiatalságtól követelt rendkívüli erőkifejtést, s noha korántsem akarjuk kicsinyleni az öregebbek cselekvő- képességét, amelyet meglepő dere- kassággal tanúsítottak a nagy és szörnyű viaskodásban, mégsem lehet tagadni, hogy a haza és a nemzeti ideálok védelmében az oroszlánrész a fiatalságnak jutott. Hogy nemzetünk fiatalsága oly vitézül, oly hősiesen állja meg helyét a világháborúban, azt jórészt annak az élénk érdeklődésnek köszönthetjük, melyet vezető köreink és az egész társadalom békeidőben az ifjúság iránt tanúsítottak. Nem oly régen még ifjúságunkat elpuhultnak, lagymatagnak tartottuk. Hiszen lehetséges is, hogy akadtak közte egyesek, kiket nem ok nélkül illettek ezzel a szemrehányással. De a háború bebizonyította, hogy általában véve ifjúságunk tetterős, mindenek előtt pedig kötelességérző. igaz, hogy játék és mulatság közben mesterkéletlen, sokszor hevesen megnyilatkozó vigasságnak adja oda magát a magyar fiatalság, de azért mégis rendszeresen nemes vagy legalább is ártatlan módon hódol a kedvtelésének. Ez az igazság még annak ellenére is megáll, hogy néha-néha kivételesen kicsapongások fordulnak elő. Gondunknak kell reá lenni, hogy a mai fiatalságot lehetőleg még erőteljesebb nemzedék kövesse. Arra kell figyelnünk, hogy a legközelebb felserdülő ifjúságnak nemcsak külső, de belső ereje is nagy és nemes legyen. Egészséges testben egészséges lélek — ez legyen továbbra is a jelszó. Az ifjúságé a jövő, de csak akkor, ha életerős. Az ifjúság közé számítandók ugyan a leányok is, de mégis kiválóbb gondot kell fordítanunk a fiúk helyes nevelésére, mert békében épp úgy, mint háborúban a jövő társadalom boldogulása a férfifiatalság erkölcsi és fizikai erejétől függ. Már most, amikor még az egyik fiatal nemzedék áll őrt e hazán, kell gondoskodnunk, hogy a következők is épp oly dicsőségesen fejthessék ki erejüket, mint teszik azt jelenleg a harctéren hervadhatatlan érdemeket szerzett ifjú hőseink. HÍREK Bécsi Burgban . . . Bécsi Burgban harangoznak imára, Halva fekszik a magyarok királya . . . Az égbolt is olyan komor, fekete ■ ■ ■ Vele sir az Összes népe s vitéz magyar seregeBécsi Burgban alszik öreg királyunk, Nem láthatja többé, amit csinálunk . • . — Aludjál csak jó királyunk nyugodtan Ahol magyar Katona van, az ellenség fut ottan. — Sipos István. ☆ A hercegprímás itthon. Dr. Cser- noch János biboros-hercegprímás vasárnap este hazaérkezett. Több napi fővárosi tartózkodás után szombaton Pozsonyba utazott, hol részt vett az új egyetem felavatási ünnepélyén. Pozsonyból jött vissza székvárosába. A polgármesterek gyűlése. A magyar polgármesterek f. hó 25.-én országos értekezletet tartanak a fővárosban, Dr. Antony Béla polgár- mester szintén részt vesz az értekezleten. Elhunyt királyunk a katonák karácsonyáért. A Hadsegélyező Hivatal és a Vöröskereszt együttes karácsonyi akciója egyre szélesebb arányt ölt. Megboldogult királyunk utolsó napjaiban is elsőnek jelentkezett a harctéri hősök karácsonyi megajándékozására és magánpénz- tárából 10.000 koronát utalt ki a nemes akcióra. Van már cukor ! Végre vala- hára megérkezett és kiosztották kereskedőink között. Cukorjegy ellenében adják. Illetékes helyről értesülünk, hogy cukorjegyet mindazok kapnak, akik gabonaügyben annak-
